Kit hogyan visel meg a munkanélküliség? (beszélgetős fórum)
szerencsére régen voltam munkanélküli.
ha jól emlékszem talán a gazdasági válság legelején 2009körül.
Sziasztok!
Én jövő hétfőtől leszek munkanélküli, most a szabimat töltöm, mert idén még nem voltam szabin.
Nehéz, pedig tudom, van tartalékunk, van miből befizetni a csekkeket.
Reggelente, amikor a férjem elmegy, nagyon rossz érzés, szinte könyörgök neki, ne menjen, maradjon, nem akarok egyedül lenni egész nap. Takarítok, mosok, főzök, de ez gyorsan megvan. Nem kell mindennap ablakot pucolni. :) Talán annyiból van szerencsém, hogy még munka mellett elkezdetem egy honlapot csinálgatni a hobbymról, az mindig megnyugtat. Ráadásul anyu 2 éve munkanélküli, látom, mennyire megviseli, így figyelek arra, ne legyek annyira magam alatt, mint ő.
A párom önszántából lett munkanélküli (már nem kenyérre kellett keresnie). 1-1,5 évig nagyon jól elvolt, aztán rájött, hogy nem tud magával mit kezdeni. Keményen ráállt a munkakesésre. Egy éven keresztül nem talált semmi elfogadhatót (mert nettó 70ért nem ment el 12 órázni, úgy, hogy hétvégék is beleesnek és semmi plusz juttatás).
Minden hülyeséget elvállalt, csakhogy ne kelljen otthon ülnie.
Aztán megszólalt a telefon, egy régi munkatársa hívta egy nagyon korrekt céghez.
Ismeretség nélkül szinte lehetetlen jó állást találni. Példa erre a pályakezdő fiam is, aki beadta az önéletrajzát egy nagy vegyigyárba; fél évig semmi reakció. Akkor szóltam egy ott dolgozó ismerős házaspárnak: ugyan vigyék már el az önéletrajzát a megfelelő helyre! Egy hónapon belül dolgozott; ennek lassan egy éve lesz.
Szerintem még azt az embert is megviseli mentálisan (ld. párom), akinek nincsenek anyagi gondjai. Akiket meg még a sárga csekkek is támadnak...
Gondoltam felhozom a fórumot mert nincs hozzászólás. Mindenkinek sikerült már munkát találni? Vagy már annyi lelki erőtök sincs, hogy ide írjatok? Megértem. Én jó 10 éve küzdök munkanélküliséggel.Úgy mond nekem a munkanélküli stemplit születésemkor rányomták a fejemre. És ez nem vicc. 10-12 évvel ezelőt is csak ültem otthon és néztem ki a fejemből. Írtam egy valag önéletrajzot elmentem cégekhez beadtam, s valahol felírtak s valahonnan két lábbal rúgtak ki. Persze vissza sosem hívott senki. Ez nem azt jelenti persze, hogy nem dolgoztam közben sőt munkanélküli hivatalba még sosem mentem el segélyt sem vettem fel. De egyszerűen kb. 2 évet leszámítva nem találtam olyan munkát amely normlis lenne vagy tudna benne az ember pénzt keresni. Átverés tuctjai azok vannak. Jelenleg olyan helyzetbe kerültem, hogy sem 10 éve sem azóta nem voltam ilyen rosszban. Eszméletlen de tényleg. Nem tudom fizetni a csekkeket ha így megy elviszik házat autót stb. Felvettek volna napokban egy államinak nevezhető céghez dolgozni és ahelyett, hogy munkát kaptam, volna még átvertek és lehúztak 100.000 forinttal. Ha valaki akar beszélni itt vagyok nekem van sok tapasztalatom ezen a téren sajnos. Akár lelkileg. Már elég edzett vagyok sok mindenen keresztül mentem. De nem lehet elég edzett az ember mert mindig lehet rosszabb. Ami nálam még nehezít főleg lelkileg a helyzeten, hogy mostanában olyan emberek ezreivel vagyok körül véve aki szinte nem is dolgoznak (persze dolgoznak) és milliárdokat keresnek azt sem tudják, hogy költsék el. Legalább ez régen nem így volt de nem rágódunk a múlton.
Érettségizett ember vagyok három felsőfoku végzettséggel, jogosítvány és azok kiegészítő hegyeivel. Pénz és munka nélkül.
Sziasztok!
Azért írok erre a fórumra, mert szereplőt keresünk egy dokumentumfilmhez, amely éppen abban a témában készül, ami ennek a forumnak is a címe. Dokumentumfilmet forgatunk a Duna Televízió számára, amely a középosztály krízis helyzeteivel foglalkozik, olyasmivel, mint az állásvesztés, a lakásvesztés, vagy a válás, ha valaki emiatt kerül lényegében megoldhatatlan anyagi helyzetbe. A tézisünk az, hogy ezek a problémák és a velük járó anyagi és egzisztenciális törés elérte Magyarországon a középosztályt, és olyan emberek tömegei vannak ebben a helyzetben, akikről ezt „ránézésre” nem is sejtenénk. Ehhez a filmhez keresünk szereplőket: olyan középkorú nőt - nőket, akik egy ideje elveszítették az állásukat és pillanatnyilag az álláskeresők feszült, sokszor mókuskerékre emlékeztető helyzetébe kerültek. A film célja nem a szenzációkeresés, hanem éppen az, hogy a néző azt lássa, hogy az, akit a képernyőn lát, az éppen olyan, mint ő. Azt szeretnénk üzenni, hogy ezek a helyzetek sajnos hétköznapiak, és lényegében bárkivel, a tisztelt nézővel is megtörténhetnek bármikor. Szeretnénk megmutatni, hogy ez a probléma, bár rejtőzködő, (az emberek sokkal inkább elrejteni, semmint megmutatni akarják – érthető módón), de sokkal közelebb van a középosztályhoz, mintsem gondolnánk, és mintsem az a médiából kiderül.
Szeretnénk ehhez kérni a segítségüket. Jelentkezni vagy további információért kérem, keressenek meg minket emailben: office@campfilm.eu, vagy telefonon: +36 20 99 22 023.
Mindent, amit el tudtam érni. Még a japánt is!:-)))
A skype-pal, meg hasonlókkal nem vagyok kibékülve. Amúgy is itt nyüzsögnek körülöttem a fiataljaim egész nap, tőlük egy nyugodt percem se lenne.
Melyik nyelvet próbáltad?
Egyébként, ha van skype-od, akkor tárgyalhatunk távból, ha nincs, akkor simán lehet telepíteni a netről.