Anyák napi sms-ek, versek, idézetek (beszélgetős fórum)

Felvírradt a hajnal,

nézd milyen szép reggel,

köszöntünk ma Téged,

sok-sok szeretettel.

Fogadd el szívünk

köszöntő szavát,

hogy veled ünnepelhessük az

Édesanyák napját.

Adjon a jó Isten erőt,egészséget,

hogy hosszú éveken át

együtt legyünk Véled.

Édes,kedves nagyanyókám

Anyák napja van ma,

De jó, hogy az anyukámnak is van

édesanyja.

Reggel mikor felébredtem az jutott eszembe,

Anyáknapján legyen virág

mind a két kezembe...

Egyik csokrot Neked szedtem

odakinn a réten,

Te is sokat fáradoztál

évek óta értem.

Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat,

Jóságodat felsorolni; kevés lenne ez a nap!

Köszönöm,hogy ilyen sokat

fáradoztál értem,

És, hogy az én jóanyámat

felnevelted nékem!!!

190. Édesanyámhoz... 2008-04-30 09:42

Gondolataim ott lebegnek körülötted,

Anyák napján mit is mondhatnék Neked?

Tudod, mindig szerettelek nagyon téged,

Lelkem mézcsuporját, odaadnám érted.

Virágmező friss illata lengjen körül,

Bár verset írtam, de tudom szíved örül.

Nem kértél te tőlem semmi mást sohasem,

Csak legyek jó és családomat szeressem.

Emlékszem még, kicsi voltam s öleltél,

Ha elestem nem szidtál, felsegítettél.

Nevetésed vígasztalt ha sírós volt szám,

Ott voltál bajomban, nem haragudtál rám.

Most én leszek ezután aki melletted állok,

Örömöd már ezentúl én Neked óvom-vigyázom.

Hatalmas virághalom helyett átkarollak Téged,

Szívemből kívánok Boldog ANYÁKNAPJÁT NÉKED!

(jogv.) Donytella

Valakinek én sokat érek

Valaki bennem többet lát,

Mélyebre lát az embereknél,

S bennem találja meg magát.

Az édesanyám örömének

Én vagyok a felezője

Emésztő, titkos bánatomnak

Ő az első felfedezője.

Tudom kihullott könnyeinek

Sós cseppjeit én okozom

Szeretném azért megszámlálni,

Hogy tudjam mivel tartozom.

Ajándék

Színes ceruzával

rajzoltam egy képet,

anyák napján reggel,

Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy

aranyos madarat,

aranyos madárra

aranyos tollakat.

Elkészült a madár.

Nem mozdul a szárnya...

Pedig hogyha tudna

a válladra szállna

Eldalolná csöndben

tenéked egy dalban

amit anyák napján

mondani akartam.

Van anyám, de csak van,

Egyszer a húr elpattant.

A szívem azóta fájlalja,

Anyám nem is gondolja.

Békülni szerintem nem lehet,

Hiszen neki már nem kellek.

Szeresd édesanyádat

Ő az, aki halkan

Bölcsőd fölé hajol,

Ő az, aki neked

Altató dalt dalol.

Megmosdat, megfürdet

Megfésül szépen,

Tündér mesét mond

Lágy téli estéken.

Amikor beteg vagy

Ő az, aki ápol,

Két szemében mennyi

Aggódás, gond lángol.

Ő az, aki mindig

Imádkozik érted

Nincs, óh nincs határa

Nagy szeretetének.

Tele van a lelke

Érted égő fénnyel,

Ne bántsd meg őt soha

Engedetlenséggel.

Úgy szeretném meghálálni…

Úgy szeretném meghálálni,

Két kezemmel megszolgálni azt,

Hogy felnevelt, dédelgetett erő felett.

Légy, ezentúl mindig boldog,

Míg én élek nincs több gondod,

Én vigyázok rád, már ezután...

Úgy szeretném meghálálni,

Vagy legalább megpróbálni mind,

Mind azt a jót, mit értem tett az én anyám.

Úgy szeretném meghálálni

Két kezemmel megszolgálni azt,

Hogy felnevelt, dédelgetett erő felett.

Légy ezentúl mindig boldog,

Míg én élek nincs több gondod,

Én vigyázok rád, már ezután...

Úgy szeretném meghálálni

Vagy, legalább megpróbálni mind,

Mind azt a jót, mit értem tett az én anyám.

Anyák napjára találtam egy nagyon aranyos kis versikét:

Szeretlek anyukám,

Oh nagyon szeretlek.

Ahogy gyermekszív egy

Anyát szerethet.

Ameddig csak élek,

Szívem érted dobog.

Élj nagyon sokáig,

S legyél nagyon boldog.

Anyák napjára

"Ajándékul adott téged az Isten,

ahogy földnek adta a napot,

aranynál is drágább vagy nékem,

az Úrnak érted hálát adok.

Nyári tűzben vagy fagyos télben,

nyomodban mindig virág fakad,

nyugalmat találok közeledben,

nyereség nekem minden szavad.

Áldom Istent érted éjjel-nappal,

Áldozatod nem felejtem el,

átadom most-e pár virágszállal,

átadom mit szó sem mondhat el.

Messze sodorhat tőled az élet,

mégis mindig gondolok reád,

magammal hordom szent örökséged,

megőrzöm arcod mosolyát."

/Gerzsenyi László/

Sziasztok!

A www.bajlesz.5mp.eu honlapon sok jó verset összeszedtem!

ANYÁK NAPJÁRA

Virágoskert az én szívem,

a szeretet

benne terem.

Neked adom,

ÉDESANYÁM,

Köszöntelek

Anyák napján.

Édesanyám keze

A legáldottabb kéz a földön,

a te kezed jó Anyám,

Rettentő semmi mélyén álltam

közelgő létem hajnalán;

A te két kezed volt a mentőm

s a fényes földre helyezett

Add ide, - csak egy pillanatra

Hadd csókolom meg kezedet!

Ez a kéz áldja, szenteli meg

a napnak étkét, italát.

Ez a kéz vállalt életére

Gyilkos robotban rabigát,

Ez tette éltünk nappalokká

A nyugodalmi perceket

Add ide, - csak egy pillanatra

Hadd csókolom meg kezedet!

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,

Ha éjsötétbe dőlt a föld,

Hányszor csordult a bánat könnye,

Amit szememről letörölt,

Hányszor ölelt a szent kebelre,

Mely csupa, csupa szeretet!

Add ide, - csak egy pillanatra, -

Hadd csókolom meg kezedet!

Lábam alól, ha néha-néha

El is tévedt az igaz út,

Ujjaid rögtön megmutatták:

Látod, a vétek szörnyű rút!

Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor

Feledni bírnám ezeket!. . .

Add ide, - csak egy pillanatra

Hadd csókolom meg kezedet!

Oh, hogy így drága két kezeddel

Soká vezess még, adja ég.

Ha csókot merek adni rája

Tudjam, hogy lelkem tiszta még.

Tudtam, hogy egy más, szebb hazában

A szent jövendő nem veszett!

Add ide, - csak egy pillanatra

Hadd csókolom meg kezedet!

A legáldottabb kéz a földön,

A te két kezed, jó Anyám!

Mindenki áldja közeledben:

Hát én hogy is ne áldanám?!

Tudom, megáldja Istenünk is,

Az örök Jóság s Szeretet!

Némán, nagy, forró áhítattal,

Csókolom meg a kezedet!

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja

Azt kérdezed tõlem

hogyan vártalak?

Mint az éjszakára

fölvirrad a nap,

mint a délutánra

jön az alkonyat,

mint ha szellõ jelzi

a förgeteget-

ezer pici jelbõl

tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel

a nap sugarát,

fagyos téli este

jégcsap illatát,

mint az alma ízét,

tejet, kenyeret-

pedig nem is láttalak még,

úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,

záport a virág,

mint patak a medrét,

madarat az ág,

mint sóhajos nyári éjjel

a fák az eget-

mindenkinél jobban téged

így szerettelek.

Nagy Ferenc: Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Csupa virágból van, merő napsugárból..

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

Örömében sír az, aki e szót hallja.

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,

Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

A amikor a szíved már utolsót dobban,

Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

Mehetsz messze földre, véres harcterekre,

Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,

Hogyha elrebeged, már ez is imádság.

És ha elébed jön könnyes szemű árva,

E szóra felpattan szíved titkos zárja.

Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,

Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.

Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,

Ha keblére borulsz és el kinek mondod?

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,

Virágos sírdombon a könnyed megered.

Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,

Nekem a legdrágább ezen a világon.

Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,

Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

A születés

Hajnali hűs amnézia vonta be szürke zománccal

régen a magzati kort, mikor olcsó létem a Földön,

ébredező terméke egy új és büszke románcnak,

várta a percet, az órát, hogy sora végre eljöjjön.

Kis szívem már akkor, a bősz csatasorba beállott,

míg a Batallként elnevezett vezetéken a vérem,

csöppnyi tüdőm kikerülve, haladt. Más dolga ne fájjon,

jobb úgy! Önálló légzés híján gondtalan éltem,

míg körülöttem anyámnak érző teste megóvott,

rendesen ellátott mindennel, amit követelhet

- joggal - a szükség. Lám az idő a nagy úr, keze forró

ígéret, nem hirtelen ébred a vágy! Növekedhet

később, gyakran a(-)kár. Szűk lett egyszerre a magzat-

víztenger, vonzott egy másik, szeretettől

duzzadó létforma is. Elkészültem a jajra

és tűrtem, mint szenved anyám első menetemtől,

mert e világra a fájdalom ártó mérge a küldő.

Úttalan úton a testem elindult, hívta az élet,

várta az orvos, a nővér: Már kész a fürdő!

- szólt egy hang - Mért sírsz úgy? Élvezd, itt van az éden!

Sírtam, mint aki szenved a friss levegőn, ami gyorsan

körbe ölelt, a tüdőm is megtelt, szívva magába.

Tudja a kánya a választ! Így jöttünk a világra?

Édesanyák, szemeinkből némán árad a hála.

Anyák napján mindig meghatodok,holott az én fiam már 2o éves lesz az idén.

De még kisfiu volt amikor az oviba óvónénitöl tanulta ez a kis versikét."de minden évben elmondja Nekem"mert tudja hogy szeretem.

IME:

Köszöntöm az édesanyámat,szivet mely értem dobban,nála senki sem szerethet jobban.

Amig ő véd engem,nem érhet bánat.Köszönöm Istenem az édesanyámat.

Ez egy nagymamáknak szóló vers.

ÉDES,KEDVES NAGYANYÓKÁM ANYÁKNAPJA VAN MA.

MILYEN JÓ,HOGY ANYUKÁMNAK IS VAN ÉDESANYJA.

REGGEL MIKOR FELÉBREDTEM AZ JUTOTT ESZEMBE,

LEGYEN VIRÁG,EGY-EGY CSOKOR MIND A KÉT KEZEMBE.

EGGYIK CSOKROT NEKED SZEDTEM ODAKINN A RÉTEN,

HISZ OLYAN SOKAT FÁRADOZTÁL ÉVEK ÓTA ÉRTEM.

KIMOSTAD A RUHÁCSKÁMAT,FÉSÜLTED A HAJAMAT,

JÓSÁGODAT ELMONDANI KEVÉS LENNE EZ A NAP.

KÖSZÖNÖM,HOGY OLYAN SOKAT FÁRADOZTÁL ÉRTEM,

ÉS,HOGY AZ ÉN JÓ ANYÁMAT FELNEVELTED NÉKEM.

Édesanyám,neked adunk

minden évben egy napot,de Te nékünk életednek

minden napját átadod!

Nincs az égen annyi csillag,

se fűszál a réten,

mint ahányszor kell,hogy mondjam

ki is vagy Te nékem.

Megköszönöm,hogy velünk vagy,s nem ér minket szenvedés,

arra nem csak ez az egy nap,

de egy élet is kevés.

Szeretlek Édesanyám.

Négy éves kislányom ezt mondta nekem:

Édesanyám!

Anyáknapja ünnep a szívemnek,

hosszú verset nem tudok még,

inkább megölellek.

Hát sikerült elbőgnöm magam rajt. :)))

Szeresd édesanyádat

Ő az, aki halkan

Bölcsőd fölé hajol,

Ő az, aki neked

Altató dalt dalol.

Megmosdat, megfürdet

Megfésül szépen,

Tündér mesét mond

Lágy téli estéken.

Amikor beteg vagy

Ő az, aki ápol,

Két szemében mennyi

Aggódás, gond lángol.

Ő az, aki mindig

Imádkozik érted

Nincs, óh nincs határa

Nagy szeretetének.

Tele van a lelke

Érted égő fénnyel,

Ne bántsd meg őt soha

Engedetlenséggel.

Jó anyámnak

Jó anyámnak két kezére

Csókjaimat hintem én,

Ezzel a két dolgos kézzel,

Áldd az Isten amíg él,

Jó anyámnak két kezét,

Álld meg Isten jó szívét,

Két kezét, jó szívét,

Áldd meg Isten amíg él,

Amíg él.

Ez a két kéz estenként

Hogyha gond, bú, baj elér,

Elsimítja homlokodról

A búbánat fellegét.

Jó anyámnak két kezét,

Áldd meg Isten jó szívét.

Két kezét, jó szívét,

Álld meg Isten amíg él,

Amíg él.

Áldás a szülőkre

Van hely, hol minden kicsi széken

Nevetve ültem egykoron.

S tipegő léptem, gügyögésem

Mosolyt rajzolt az arcokon.

Van ház, ahova tartozom,

Más otthonba sohse térek,

Bármely családhoz, minden házba

Csak, mint idegen, úgy lépek.

Valakiket: a szüleimet

Eléggé meg nem áldhatom,

Valakinek, ha százszor élek

Adósságom le nem róhatom.

Köszönöm, hogy teremtettél

Köszönöm, hogy teremtettél

Az anyaméhben is ismertél,

Csillagok fényénél formáltál

Szerető Atyámmá igazultál.

Köszönöm, hogy gondviseltél

Éveimhez jót reméltél

Szívembe ültettél rendet

Örökzöld hömpölygő csendet.

Köszönöm, hogy hozzám szóltál

Igéden át rám találtál,

Szememben tornyot emeltél

Tűz-lángú ostorral szerettél.

S köszönöm, hogy éjt is adtál

Sebeimre felhőt raktál,

S míg vánszorogtam kebleden át

Rám lehelted a hold bánatát.

Anyáknapi köszöntő

Szine szárnyú kis madárka csicsereg az ágon,

Tarka szegfű mosolyog a meleg napsugáron.

Virág, madár, s az én szivem őszintén kivánja:

Édes anyát a jó Isten éltesse, megáldja.