Anyák napi sms-ek, versek, idézetek (beszélgetős fórum)

Köszönet mindenért: köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy, szerettél bennünket, amikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal. (Még, ha az a mosoly néha el is halványult egy kicsit.) Köszönöm, hogy mindig érdeklődtél, de sohasem kutattál utánam. Hogy mindig szerettél, de sohasem folytottál meg a szereteteddel. Hogy fészket építettél nekem – de engedted, hogy kirepüljek. Köszönöm, amiért mindig ott voltál. Nem tolakodóan. De mindig ott voltál, ha szükségem volt rád. Válladon kisírhattam magam. Neked minden hírt elmondhattam. Veled mindig lehetett jóízűeket nevetni. Te sohasem fogytál ki a szeretetből. Szeretlek, édesanyám.

(Ezt a köszöntőt évekkel ezelőtt írtam édesanyámnak, halála után visszakerült hozzám)

Nagyon hiányzol, Anya!

Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki

Mint az édesanyám tud engem szeretni.

Akármit kívántam megtette egy szóra,

Még a csillagot is reám rakta volna.

Mikor a faluban iskolába jártam,

Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.

El nem tűrte volna o azt semmi áron,

Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.

Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,

Magát nem kímélte, csak értem aggódott.

Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében

Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.

Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,

Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.

Lássak a szemében boldog örömkönnyet,

Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

Az én édesanyám

Az én édesanyám

Galamblelkű asszony,

Életfáján Isten

Sok rózsát fakasszon.

Sugaras a lelke

S a szíve nemesfém

Ez drága színarany

Az meg szelíd napfény.

Megszokott imáját

Mikor mondogatja

Az égben is értem

Jár a gondolatja.

Én édes jó anyámnak

Földön párja nincsen

Nagy szeretetéért

Mind a két kezével

Áldja meg az Isten.

Anyukám, anyukám

Anyukám, anyukám, találd ki,

Hogy az én kincsem, ugyan ki?

Ki más is lehetne, ha nem te?

Ültess gyorsan az öledbe.

Anyukám szeretlek

Anyák napján Téged

virággal köszöntelek,

és csak annyit mondok:

Anyukám, szeretlek!

Anyukám szeretlek,

virággal köszöntelek,

mint a gyönge gyökér

a jó anyaföldet

Gondoztál nap, mint nap

aztán évről, évre.

Tanítottál dalra, szóra,

szívre szépre.

És ma anyák napján

mint a mag a földet,

életadó anyám,

virággal köszöntelek

Reggel óta tanakodtam

Reggel óta tanakodtam,

mit mondhatnék teneked?

Olyan szépet gondoltam ki,

Elmondani nem lehet.

Nem leltem rá szavakat,

még verset sem találtam.

Minden, amit elmondhatnék,

itt van egy szál virágban.

Ezt az egyik tanítványom írta:

"Belegondolni is rossz, milyen nehéz lehet az anyukám dolga négyünkkel. Ennyi ember kedvére főzni, ennyi tányért elmosogatni, ennyi ruhát kimosni. A helyében én már biztos megszöktem volna. De ő nem teszi. Sőt: van ideje és türelme végighallgatni a problémáinkat, tanácsot adni, ha kérjük, segíteni a leckeírásban, elviselni csínytevéseinket, és sokat-sokat játszani velünk. Mindezt olyan bölcs nyugalommal és derűsen teszi, hogy nem találok rá magyarázatot. De egy sejtésem azért van: hatalmas szívének nem teher, hanem áldás a család."

Van még belőle bőven, versek is, ha valakit érdekel, szóljon!

Könnycseppek az arcomon... Nézem a fényképed, könyvet írsz éppen, égi libbenésű kezedben toll, ujjaid lágyan siklanak a papírlapon, MAMA...

Öledben édesen sárga papírok, telis-tele aranybetűkkel... Azt írod éppen: szeretlek.. aztán újra: szeretlek...és megint: szeretlek... Itt van velem a sóhajtásod, érzem gyöngéd kezed selymes simogatását, mosolygó hangod is hallom, amint nevetsz és nevetsz és nevetsz... MAMA...

Táncolj még - kéred -, táncolj, dalolj, édesem, oly jó nekem, amikor táncolni látlak.

Égszínű blúzod meglibben válladon, napsárga szoknyád körbelendül... még nevetsz, még pördülsz, még kezed nyújtod, még magadhoz ölelsz, és szoknyád óriásharangként borítja be a nélküled színtelen világot.

Egy világkörüli utazásra hívsz, MAMA... azt mondod: ez az élet... azt mondod: nevess, szeress, légy jó, légy mindig jó, gyermekem! - Kezed a kezemben, MAMA...

Szeretni hívtál ide, hogy együtt édesítsük a fanyar napokat, hogy együtt szálljunk a végtelenbe kéz a kézben, hogy együtt higgyünk két szívvel, mely egyszerre és ugyanazért dobog... Itt vagyok, őrzöm az életet, ahová hívtál, és édesen színes lángod világít a házban, a szobában, az utcákon és tereken... a szívemben, MAMA...

Édesen színes lángod átkarolja a földet egy szemvillanás alatt, vissza-visszatérve hozzám, soha el nem hagyva engem... MAMA...

Anyu

Tudok egy varázsszót,

ha én azt kimondom,

egyszerre elmúlik

minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,

ha mártás savanyú,

csak egy szót kiáltok,

csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull

kávéba, mártásba,

csak egy szóba került,

csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,

rosszból csuda jó lesz,

sírásból mosolygás,

olyan csuda-szó ez.

"Anyu, anyu! Anyu!"

hangzik este-reggel,

jaj de sok baj is van

ilyen kis gyerekkel.

"Anyu! Anyu! Anyu!"

most is kiabálom.

Most semmi baj nincsen,

mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,

anyu, fényes csillag;

látni, ahogy jössz, jössz,

mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,

angyal szelídséged,

odabújni hozzád,

megölelni téged.

(Nadányi Zoltán)

Donászy Magda: Ajándék

Színes ceruzával

rajzoltam egy képet,

anyák napján reggel,

Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy

aranyos madarat,

aranyos madárra

aranyos tollakat.

Elkészült a madár,

Nem mozdul a szárnya…

Pedig hogyha tudna,

a válladra szállna.

Eldalolná csöndben

tenéked egy dalban,

amit anyák napján

mondani akartam.

Dsida Jenő: Édesanyám keze

A legáldottabb kéz a földön,

A te kezed jó Anyám

Rettentő semmi mélyén álltam

Közelgő létem hajnalán;

A te két kezed volt a mentőm

S a fényes földre helyezett.

Add ide, - csak egy pillanata, -

Hadd csókolom meg kezedet!

Ez a kéz áldja, szenteli meg

A napnak étkét, italát

Ez a kéz vállalt életére

Gyilkos robotban rabigát,

Ez tette értünk nappalokká

A nyugodalmi perceket.

Add ide, - csak egy pillanata, -

Hadd csókolom meg kezedet!

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,

Ha éjsötétbe dőlt a föld.

Hányszor csordúlt a bánat könnye,

Amit szememről letörölt,

Hányszor ölelt a szent kebelre,

Mely csupa szeretet. -

Add ide, - csak egy pillanata, -

Hadd csókolom meg kezedet!

Ha megkondult az est harangja

Keresztvetésre tanitott,

Felmutatott a csillagokra,

Ugy magyarázta: ki van ott;

Vasárnaponként kora reggel

A kis templomba vezetett.

Add ide, - csak egy pillanata, -

Hadd csókolom meg kezedet!

Lábam alól, ha néha néha

EI is tévedt az igaz út,

Ujjaid rögtön megmutatták:

Látod a vétek szörnyü rút! -

Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy

Egykor feledni birnám ezeket!.

Add ide, - csak egy pillanata, -

Hadd csókolom meg kezedet!

Oh, hogy igy drága két kezeddel

Soká vezess még, adja ég;

Ha csókot merek adni rája

Tudjam, hogy lelkem tiszta még

Tudtam, hogy egy más, szebb hazában

A szent jövendő nem veszett! -

Add ide, - csak egy pillanata, -

Hadd csókolom meg kezedet!

HÁLAADÁS

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem nem ér semmi bánat!

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,

Értem éjjel-nappal fáradni nem restell.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve,

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban

itt e földön senki sem szerethet jobban! -

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,

Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,

Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,

Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,

Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az ÉDESANYÁMAT!!!

Dsida Jenő

Édes jó anyácskám őriző angyalom

Te ringattál engem puha két karodon.

Mikor járni kezdtem védtél,oltalmaztál

beteg ágyam mellett sokszor virrasztottál.

Mikor jó kedvem van velem együtt kacagsz,

mikor könnyeim folynak édesen vigasztalsz.

Barátság,boldogság mind olyan múlandó

csak a Te szereteted örökké tartó.

Köszöntö

Egy kis verset súgott nekem

A szerető szívecském,

Megtanultam s el is mondom

Édesanyák ünnepén.

Reggel imám azzal kezdem,

Este azzal végzem,

Az én édes jó anyámat

Áldd meg s tartsd meg Isten.

Nagy Ferenc

Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Csupa virágból van, merő napsugárból..

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

Örömében sir az, aki e szót hallja.

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,

Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

A amikor a szíved már utolsót dobban,

Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

Mehetsz messze földre, véres harcterekre,

Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,

Hogyha elrebeged, már ez is imádság.

És ha elébed jön könnyes szemű árva,

E szóra felpattan szíved titkos zárja.

Drága vigasztalás ez a szó, ez a név,

Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.

Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,

Ha keblére borulsz, és el kinek mondod?

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,

Virágos sírdombon a könnyed megered.

Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,

Nekem a legdrágább ezen a világon.

Ma reggel ezt a versikét kaptam a 4 éves kislányomtól:

Anyukámnak- Gyulai Pál verse

" Keresek virágot pirosat, fehéret,

bokrétába kötöm és odaadom néked,

nem is kívánok érette egyebet,

csak hogy édesanyám ölelj meg, szeress meg"

ÉDESANYA- e szó nyugalmat,biztonságot jelez,

s TE valóban ilyen vagy,ilyen a jellemed.

Családunk lelke ki más is lehetne??

van-e még,ki értünk ennyi mindent megtenne?

felesleges is a kérdés,hisz mindenki tudja,

te vagy az egyetlen ki mindezt megoldja.

Zord időben mosolyodra kisüt a nap,

s ha kacagsz,dalolni kezdenek a madarak.

s ha olykor a vihar kegyetlenül támad,

ölelő karodban,így is bárki nyugalmat találhat.

Bár felnőttem már,emlékszem arra

ha rosszat is álmodtam,te ott voltál a "jajj"-ra.

s tudtam:itt vagy velem,nem történhet semmi bajom,

tovább aludtam,s álmomban körül ölelt karom.

álmomban egy trónon ültél,minden út ide futott,

ott ültél te,ki minden gondra,bajra gyógyírt szolgáltatott.

bár felébredtem már,az álomnak még sincs vége,

mosolyodat,segítséged még sem tetted félre.

tudom már,ez nem álom,hanem maga az élet

mely néha kegyetlen,de veled ettől sem félek.

:-)))

anyáknapra sms-t küldeni?

hmm, nekem ez nagyon személytelen jellegtelen gagyi.

Anyukámnak!:))))

Születésem óta állsz mellettem jóban és rosszban,

s nyitod az élet kapuit elöttem sorban.

Ha a kapun túl sötét van,fáklyát adsz nekem,

Lényed bevilágítja egész életem.

-

Neked köszönhetem,hogy létezem,

s mindazt a jót,mi eddig történt velem.

Te vagy nekem a tűz,mely mindig meleget ad,

s tudom,a legvadabb szél sem olthatja el azt.

-

Nyílnak a kapuk,alig van már hátra,

titkait az életlassan feltárja.

lépésem tudatos,már nem oly tétova,

s már nem te mutatod,hogy honnan lépjek hova.

-

Tudom ez neked bánat,de öröm is egyszerre,

hiszen lányod kilépett az életbe.

De te is tudd,hogy bármit hoz az élet,

szeretetednél többet semmi nem érhet.

-

A séta közben,ha seggre is ültem,

te ott álltál,s állsz még ma is mellettem.

Nem kívánok mást,csak sok-sok boldog évet,

és nagyon boldog ANYÁK NAPJÁT néked!!!

:)))))))

Nincsen a gyermeknek

Olyan erős vára,

Mint mikor az anyja

Őt karjaiba zárja.

Nincsen őrzőbb angyal

Az édesanyánál,

Éberebb csillag sincs

Szeme sugaránál.

Nincs is annyi áldás

Amennyi sok lenne,

Amennyit az anya

Meg ne érdemelne.

Ha csak egy virág volna azt is megkeresném.Ha csak egy csillag gyulna fényét idevezetném.Ha csak egy madár volna megtanulnék a hangján.Ami csak szép s jó volna ÉDESANYÁMNAK adnám.

Boldog anyák napját!!!

Ezt sms-be is elküldhetitek...én is ezt fogom tenni holnap:-)))))))))

Minden anya gazdag,ha gyermekét szeretheti.Szegény anyák nem léteznek,és nincsenek csúnyák vagy öregek sem.Az őszeretetük a legnagobb boldogság.És amikor a legszomorúbbak,semmi másra nincs szükségük,csak egy csókot kapni vagy adni,és minden könnycseppjük csillaggá változik.

Maurice Maeterlinck