Te is vágysz egyedül létre? (beszélgetős fórum)

ó, hogyne, szeretek magamban lenni.

Nagyon is vágyom egyedüllétre, de szerintem csak akkor leszek, a épp kellene, hogy legyen közelemben valaki.

:) :) :)

Már nem...

van, h igen,de ez most nem kivitelezhető

Egyedüllét. Az ember mindig egyedül van, társaságban is.. Csak akkor minden erődet megfeszítve próbálod (legalábbis én) megosztani a gondolataid, érzéseid a barátaiddal, szeretteiddel. Szeretnéd velük megosztani magad.. És imádom azt az élményt, amikor ez sikerül, és "majdnem" egyek vagyunk, szellemi vagy akár fizikai síkon.. Ezek igen fontosak nekem. Most a társaságról, a szeretteimmel való együttlétről beszélek... Amikor az én egyedülimet megosztom azzal, akivel meg szeretném.. De ez mindig több energiát kíván az embertől, mind ha csak átadja magát saját magának.. És magával bandázik..:-)

Én inkább egy normális párra vágynék. Ha megvan, akkor jöhet az egyedül lét, de ritkán. Néha jó tud lenni.

28 éves vagyok (kérdésre)

Néha

Igen.

Időnként nagy szükség van rá! :o))

Néha nagyon kell,olyankor tudok igazán kikapcsolni!De hosszú távon nagyon utálok egyedül lenni!;o)

Néha bármit + adnák érte!

mostanában egyre többször vágyom egyedüllétre...

én is vágynék társra de sajna nem adatik meg

Holnaptól két nap szalmaság .... persze nem teljes egyedüllét .... :o)

Nekem lételemem.Ilyenkor feltöltődöm és kikapcsolok.

Én szeretek egyedül lenni.....néha a párkapcsolatban is van aszükségem egyedüllétre...

Nem, mert én sokat vagyok egyedül. A gyerekeim már egyre többször mennek a baráti társaságukkal és én akkor egyedül vagyok. Ha elvégzem a fősulit én inkább társra vágynék.:)

Mondjuk az egyedüllétet úgy is fel lehet fogni, hogy sok olyan pillanat van az életünkben, amit nem tudunk teljes egészében megosztani másokkal, esetleg elmesélhetjük, de ettől még nem fogják teljesen átérezni, mint ahogy mi azt az eseményt megéltük. És akkor ilyen felfogásban tényleg egyedül születünk meg halunk is meg. Haldokló ágyad mellett a hozzátartozód nem fogja teljesen megérteni és felfogni, hogy te min mész éppen keresztül. Majd akkor megtudja, de akkor is csak sejteni tudja majd, ha ő is belelép abba a cipőbe. És így van ez sok más dologgal kapcsolatban is.

Őszintén írigyellek... :) :)

Én is szeretek néha egyedül lenni, szerintem még a társaságkedvelő egyéneknek is vannak olyan pillanatai vagy akár napjai, mikor jó neki kicsit egyedül is. Sokan ezt nem vallják be, mert nem merik, mert félnek, hogy egyedül vannak vagy maradnak. Pedig az tényleg igaz, hogy az ember egyedül születik és egyedül is hal meg, többnyire. Nincs mindig ott velünk valaki, aki vigyázna ránk vagy ilyesmi. És sajnos, én arra jöttem rá, hogy mikor az embernek igazán problémái vannak, amiben várna egy kis támogatást másoktól, mondjuk a szeretteitől, de hiába vár, mert sajnos a megoldást sokszor magunkban kell keresni. Ha belegondolunk, valakit csak "kinevezünk" egy olyan személynek, akivel a gondjainkat meg tudjuk beszélni, igen, lehet ilyen személy, csak vele nem feltétlenül mindent meg tudunk osztani. És attól, hogy megbeszéljük, a dolgok még sajnos nincsenek elrendezve. És sokszor előfordul, hogy pont akkor nem tudnak segíteni, amikor szükségünk lenne rá. Szóval ebből csak azt akartam kihozni, hogy az emberek, annak ellenére, hogy társas lénynek vagyunk beállítva, tulajdonképpen magukra maradnak, egyedül maradnak minden ügyes bajos dolgaikkal. Lehet mellettünk valaki, egy társ, de max csak enyhíteni tud ezen az egyedülléten, hogy ne mélyedjünk el magunkban annyira. És az lehet, hogy éppen elég!:)

Igen, de akkor is egyedül, nekünk kell a világra jönni. A halálunkkor is ott vannak körülöttünk, de mégis egyedül kell megélni. Nem éli meg helyettünk senki.

én nem vágyok mert egyedül vagyok

Néha vágyom rá, de meg is kapom. Mivel a gyerekeim a maguk útját járják, a párom meg más rendben dolgozik, mint én, vannak napok mikor egyedül lehetek. Ennél többet nem is igénylek.

hány éves vagy ha nem titok?