Hogy felejtünk? Vagy az idő mindent megold? (beszélgetős fórum)

Van még egy tanulsága a történetednek. Akkor sem bánhatsz meg senkit az érzéseiben, ha nem érzed azt a hőfokot amit Ő. Ő sem tehet a szerelméről, de a másik sem ha nem ért még oda. Ha fontos Neked akkor várd meg. Ő meg ha fontos vagy nekik ad időt hogy odaérj. Ő adott és tett is érte. Csak lepattant Rólad. Legalább egy kicsit többet adtál volna magadból,hogy tudjon örülni annak is. Egy szerető szív nagyon tud fájni anélkül is ha pofont kap. Minek azt tetézni. Azt kapod vissza amit adtál. Szerintem nem reménytelen, de most Te légy türelmes és kitartó. Légy ott mindíg és mindenhol, kedvesen, figyelmesen de nem erőszakosan. Hagy tanulja meg,hogy bízhat Benned és bántani érkeztél újra. Hagy gyógyuljanak a sebei hiszen nagy csapást mértél Rá. Azt ne várd, hogy azonnal a lábad elé borul. De idővel és kitartással vissza tudod hódítani. Ez a helyes kifejezés. Ha él még benned írtad a szerelem, ami most jelenleg félelemmé alakult át - és ez sajnos erősebb bárminél. Hiszen Te a legtisztább, legszentebb érzéseit utasítottad el. Ezek komoly sebek, de be lehet gyógyítani, sok idő és kitartás kell hozzá. De ha tudod, hogy Ő az igazi, akkor harcolj érte, mert soha nem leszel boldog, és Ő sem. Az ilyen szerelmek,mint a tiétek is hatalmas ajándék, ha együtt maradtok, de hatalmas csapás, ha elveszítitek egymást. Mert soha többé nem lesztek boldogok. Mindenkiben és mindenhol egymást keresitek majd. Tehát jól gondold meg. Most Te harcolj érte, és Te bizonyítsd be neki,hogy mennyit jelent Ő neked.

Akkor nyerhetsz csak, különben vesztesként távozol és nem biztos hogy megéri. Próbálj meg a barátja lenni, akire számíthat és aki mindíg ott van ha kell. Nehéz de érdemes megpróbálni.

Ilyen könnyen nem szabad feladnod. Harcolj érte, különben soha nem leszel boldog, és ő sem. Ha elmegy, nagyon, de nagyon fogtok szenvedni, hidd el.

Tessék érte harcolni, nem megfutamodni.

koszonom lanyok, mint irtam tegnap talalkoztam vele, de gyengeden elkuldott . mondta neki ez igy jo, h neha talalkozunk beszelunk, de mar mashogy nem mukodne. azt mondta tul van rajtam. amit ketlek, akkor lenne masik baratnoje, es a valentinnapot nem velem smsezve , egy haverjaval egy barban alkohollal toltotte volna. ha tul lenne rajtam nem velem beszelget a szerelmesek napjan. szoval en probaltam tegnap kozeledni, de nem akarta. benne van mar a pakliban h barataink csaladjaink masodik szakitasunk utan is mar mar orultnek keztek minket, h megint osszejottunk, es talan ez is benne van mar h nem akar megint nevetseg targyava valni. buszke szemely, igen nagyon buszke. gondoltam adok neki par napot, aztan majd megint elhivom kavezni, nem visszakozhat mindig, nem?

tegnap alig nezett a szemembe, nem is olelt at, ismerem ezt az elzarkozast tole, fel h feltornek az erzelmek az emlekek, igy nem akar meg csak a szemembe nezni sem, nemhogy atolelni...

miutan eljottem irt egy smst, hogy koszoni h beneztem es hogy megertem, h ez igy lesz jo, majd neha talalkozunk beszelunk.

en erre azt irtam, "hogy az esz es a szerelem a napjainkban ritkan jar egyutt" ez az en mentsegem h tegnap odaallitottam mert latnom kellett...

irtam meg, h sajnalom h megsebezem, nem akaartam, es hogy az en szivem meg ver erte, de latom mar az ove nem ver ertem.

nem valaszolt az uzenetre, ami tole azt jelenti igenis erez meg.

szoval mit tanacsoltok, ha igy elzarkozott tegnap?

hagyjam par napig gondolkodni, ulepedni?

es par nap mulva, mondjuk vasarnap lesz szabad estem h nem dolgozom, vasarnapra egy kavera elhivhatnanm megint...

Bár közhely,de igen,az idő,mindent megold! :))

Én szerelmi bánatot,szerelemmel gyógyítok! :)

Jól látod! Az ilyen mérhetetlen szerelem égi ajándék, csak Istentől érkezhet és nem mindíg a múltban elkövetett hibákért, hanem a jelen életedben történt fájdalmakért, melyek nagy fájdalmat okoztak és jogtalanul értek. Ez is lehet. Azért mondtam,mert magyarázatot kértél és vársz nos ilyen esetben is kaphatod. És lehet,hogy a fiúnak is ajándék ugyanezért. Isten ajándékként is adhatja.

De az elfogadása véges, úgyhogy úgy gondolkozz. Én biztosan nem rontanám el a helyedben, mert ezt Isten adja, és ha így kapod akkor a végtelen boldogsággal jár. Miért is félnél? Hiszen nagyon szeretitek egymást és az erőt ad. Minden rossz dologgal megbírkóztatok és túljutottatok rajta. Akkor mitől félsz? Nagy ajándékot kaptál, becsüld meg és élj vele, ne hezitálj sokáig, mert elveszítheted ezt a kincset.

Kár azon gondolkodni és az idődet - időtöket arra pazarolni, hogy az előző élet alapján találkoztatok e, vagy csak most. Hogy az érzések,melyeket éreztek a jelen életnek köszönhető, vagy egy előző életből hozott botlásnak. Lehet az is valóban, hogy talán egy előző életben valamiért nem kaptátok meg az a lehetőséget, hogy boldogok legyetek egymással, az égiek ajándékként most meg akarnak benneteket azzal jutalmazni,hogy lehetőséget kaptok ennek megvalósítására. Hatalmas érzelem és szenvedély van bennetek, miért nem éltek vele. Miért nem örültök egy ilyen ritka ajándéknak. Hiszen nagyon ritka kincset kaptatok. Ugyanolyan hőfokon szeretitek egymást. A legtöbb kapcsolatnál ez nincs meg.

Igen az ilyen kötelékek karmikusak és nem lehet szétválasztani, de miért is kellene. Miért nem próbálod meg végre, hogy milyen lenne együtt. Miért nem engeded magadnak is átélni a csodát, azt a csodát amiben meg tudod,hogy milyen az amikor valaki az életénél is jobban szeret és Te is szereted. Hiszen akkor egész mást tudsz adni magadból. Miért kellene szakítani, ha van lehetőség arra, hogy boldogok legyetek. Hidd el nagyon- nagyon kevesen kapnak ilyen ajándékot a sorstól.

Hogy lehet e elfelejteni? Nem sohasem. És nem is tudja pótolni senki. Az idő múlásával viszont egyre rosszabb lesz, hiszen látod rajta és érzed magadon. Induljatok el egy közös úton ami lehet csodaszép. Örüljetek a páratlan ajándékban, hogy egyáltalán átélhetitek. Hidd el nagyon ritka kincset kaptatok. Nem a multtal kell foglalkozni az nem a ti dolgotok. Teljesen mindegy miért találkoztatok a lényeg, hogy megtörtént és nagyon szeretitek egymást. Fogadjátok el az élettől és próbáljatok már meg együtt elindulni ennyi elvesztegetett idő után, mint ami már mögöttetek van.

Aki ilyen ajándékot kap az élettől az egyszeri és megismételhetetlen. Soha többet nem kapod meg. De nem is leszel boldog, mert ha elrontod cserében soha nem tudod elfelejteni.

Kezdjétek el és legyetek nagyon boldogok, hiszen írod a fiúról,hogy már szörnyen néz, magyarul árnyéka önmagának. És Te Veled mi a helyzet. Gondolom hasonló. Mond hova vezet akkor ez? Nem kellene végre döntened és a közös úton elindulni,hogy milyen is lehet, ha együtt élitek meg a csodákat? Semmilyen körülmények között nem engedném el azt amit az élet elém hozott. A tiszta szerelmet. Gondolj arra,hogyha elenged, vagy elveszítesz, akkor mi marad Neked? Egy tönkretett élet. És Igen! Valóban nem jön másik, soha nem jön egy ekkora szerelem után, és soha nem tudod elfelejteni. Becsüld meg ezt a becses ajándékot és tanulj meg élni vele. Nagyon sok ember van aki cserélne veled, mert noha vágyik rá, de nem élte át és lehet, hogy soha nem kap rá lehetőséget. Te kaptál. Élj Vele, amig nem késő, ugyanis minden ajándék véges.

"Milyen önhittek vagyunk mi, úgy félünk az öregedéstől, hogy ész nélkül hadakozunk ellene. Észre sem vesszük, hogy mekkora kiváltság, ha van kivel megöregednünk. Valakivel, aki nem csinál belőlünk tömeggyilkost, vagy nem zúzza szét az önbecsülésünket."

(P.S. I love you)

ha annyire oda vagytok egymásért, ennyire rajongtok egymáért, nem lenne egyszerűbb a szakítások, vádaskodások helyett közelíteni az érdekeiteket, és megpróbálni nyugodt szeretetben élni egymással? A kultúrák külömbözősége nem lehet akadály, ha két ember ennyire szereti egymást! Ezt már nagyon sok pár bebizonyította. A makacsság, önfejűség viszont annál inkább!

A szenvedéjeteketmiért nem öszpontosítjátok csupán az ágyba, ahelyett, hogy a mindennapokban eszitek meg egymást?

Muszáj felejteni? Fogsz még így érezni bárki iránt is? Lesz még részed ilyen szenvedélyes szerelemben? Én kétlem.

Igen. Szerintem is okkal találkoztatok. És ezt használjátok ki! Használjátok ki, hogy az élet megadta ezt a lehetőséget! De az erőiteket ne rossz irányba pazaroljátok el!

sziasztok, gondoltam leirom a storym, hatha valaki jart mar hasonlo cipben es megmondja h mi a helyes.

jelenleg londonban elek mar 4.eve, majdnem 2 evig egyutt voltam egy fiuval akivel csak angolul kommunikaltunk, rengeteg mindent tanultunk egymastol. a talalkozasunk megis azt mondanam mar mar furcsa,ugyanoda mentem dolgozni ahol o is dolgozott ugyanabba az etteremben, messzebrol lattam meg, eppen rolam mondott valamit a masik felszolgalonak, en ekkor a managerrel beszeltem , epp akkor kaptam meg a melot, raneztem a sracra, es fura amit ereztem . ugy ereztem ismerem, es merhetetlenul utaltam... mintha a lelkem felismerte volna valahonnan. nekem ebben az idoben tavkapcsolatom volt aegy budapesti fiuval, a munkahelyi sraccal,

Valon, pedig nem is talalkoztam tobbet, mire en elkezdtem dolgozni egy masik etterembe kerult supervisornak majd honapokkal kesobb jott vissza hozzank, mar mint az en uj supervisorom nem hittem a szememnek, nem tudom miert a mai napig, de szornyen ellenseges volt, undok voltam vele, de nem adta fel, udvarolt es beszelgettunk, es elhivott, persze nemet mondtam heteken keresztul. mig egy este gondoltam egye fene, nezzuk meg mi legyen. a temze parton setalva elcsattant az elso csok, o csokolt meg engem. remegett mint a nyarfalevel mar mar komikusnak hatott de rajottem ez komoly, ez a ferfi 27 evesen itt remeg a karjaim kozt. persze teltek a honapok, szerelembe estunk. es soha senkinek nem adtam igy ki magam, minden titkom, erzesem, felelmem, banatom, anyukam utan o volt az ember aki mindent tudott rolam, akit annyira kozel engedtem, hogy szinte mar bennem elt.

de a kapcsolat nem mukodott, kultura beli kulonbsegek miatt, o koszovoban nevelkedett, a csaladja meg mindig hagyomanyok szerint el, ok is itt vannak londonban, testverek, unokatestverek, szulok, szoval mindenki. tul sok kulonbseg volt koztunk, en meg egyre inkabb belebonyolodtam a kapcsolatba, egyre jobban megtettunk egymasert barmit, es egyre jobban azt ereztem szerelembe este valakivel akivel nem kellett volna, konnyelmu voltam es odaadtam az egesz szivem.

szenvedelyes kapcsolat, amiben megolitek egymast, majd a masik percben szenvedelyesen olelkezunk, szerelmeskedunk.

egy ev utan szakitottunk egy honapra. egy honapig birtuk egymas nelkul majd ujra egymas karjaiban kotottunk ki, csoda hogy az `agyam nem kapott langra annyi szenvedelytol, persze neki volt valakije, csak szexre, nem is hibaztattam pasibol van. a lannyal masnap szzakitott miutan mi egyutt toltottuk az ejszakat. szepen lassan ujrakezdtuk a kapcsolatot, de par honap alatt eljutottunk akritikus szintre - megint. fel ev utan megint szakitottunk, megint egy honapra. majd a sors fintora, abba az etterembe jott helyettesiteni 2 hetre, ahol akkoriban dolgoztam. eleinte megprobaltuk kerulni egymast, de az erzelmek nem valtoztak, vadaskodas, es veszekedesnek indult estebol az ejszakat egymas karjaibsn toltottuk. neki ez idoben is volt szexpajtasa, de elmondta ezekkel a lanyokkal csak heti egyszer ketszer talalkozott, vegeztek, es o nem is aludt ott, elment haza. szoval tenyleg csak szexre voltak neki. kesobb kiderult az egyik lanyt ismertem, magyar lany o is, egy etteremnek dolgozunk, o is megerositette h erzelmeket nem tudott az exembol kivaltani, erezte minden egyes egyuttletuknel h nem igazan van ott.

szoval igen ujra megprobaltuk.

tavaly karacsonykor szakitottunk megint.

februart irunk.

szakitasunk utan ma talalkoztam vele megint.

lefogyott, elgyotort lett az arca, szornyen nez ki.

azt mondta tul van a dolgokon, nincs senkije, csak szorakozgat lanyokkal, de nem komoly.

mert senki nem tudja elvenni az en helyemet a sziveben.

mindig ezt mondja, nobody cant take your place in my heart.

en nem tudok tullepni.

annyira faj, szinte erzem ahogy a szivem szenved. persze megprobalok nem gondolni ra, csinalni a kis dolgaim, elfoglalni magam, de vhol ott motoszkal a fejemben, ennek meg nincs vege.

oka volt hogy talalkoztunk. hogy azt ereztem mi osszetartozunk.

kesobb kiderult o is ugyanezt erezte elso talakozasunkkor, hogy ismer engem , de o szeretetet erzett. en gyuloletet.

lehet elozo eletunkben kozunk volt egymashoz, azt mondjak a lelkek felismerik egymast , ezert van h neha ismerosnek erzunk embereket, holott soha sem tlalkoztun veluk.

szoval itt ulok, 3 orakor konnyekkel a szememben , es csak nem tudom h hogyan tovabb.

mindenki azt mondja, lepj tovabb hisz olyan sokat szenvedtem sirtam. igen, de mindezt mert o kivaltotta, mert ereztem.

elozo kapcsolataimban meg amik evesek is voltak, nem ereztem ilyen intenzitassal.

meg 2 ev utan is , amikor ma lattam, a gyomrom a torkomban volt, remegtem, arra koncetraltam h szabalyosan lelegezzek, es lehetoleg ne csukoljak ossze.

vagy csak bele kellene torodnom, hogy igen, talan o volt rendelve nekem, de elpuskaztuk, nem tudtunk nevezore jutni.

lehet isten ezert kuldte ot az utamba, mert talan elozo eletunkben is elpuskaztuk, es ujra es ujra lehetoseget kapunk?

azt mondjak az ember okkal van ezen a foldon, megoldani amit elpuskaztunk elozo eleteinkben, lehet van benne valami , es o a megoldatlan ugyem?

kerlek ne nezzetek hulyenek, csak nem tudok magyarazatot talalni erre. amikor valakinek minden hibajat elnezed amit csak el lehet kovetni egy kapcsolatban, minden volt, kiveve megcsalas.

es minden elkovetettett hiba ellenere ugy erzem mi ossze vagyunk kotve, mint vmi lathatatlan kapocs.

mintha a csaladomhoz tartozna, ha nincs velem olyan mintha hianyozna egy karom v egy labam...

erezte mar valaki ezt?

v csak en vagyok az egyetlen??

ezert nem tudok felejteni, tovabblepni mert erzem ezt a kapcsot, ezert mar mar fizikailag faj a szivem??

na varom ehez a bonyolult storyhoz a hozzaszolasokat...