Unokahugomnál anorexiára gyanakszom, kihez forduljak, ki segíthet? (tudásbázis kérdés)

tökéletesen csináltad, mást nemigen tehetsz, mint éreztetni vele, hogy mellette állsz.. ilyenkor ez a legfontosabb.

a mákra nem nagyon tudok mit mondani, csak azt, hogy van, hogy azért, hogy elmúljon az éhsége rágcsál valamit, aminek mégsem rágóíze van

:) Örülök hogy jobb kedved van :)

És igazad van, nem szabad elfeledkezni a jó dolgokról.

Jó orvos lesz belőled, tudod milyen nehéz a gyógyulás és a betegség.

És meg is fogunk gyógyulni :) Hiszen már csak pár lépcsőfok van hátra, és feljutunk :) ( képletesen XD)

És onnantól kezdve mi nyertünk, és a mi kezünkben van a sorsunk, mi írányítjuk az életünket :)

Hogy mi leszek.. :)

Pszihológus vagy ujságíró :)

Beszélngetni, és megmenteni, persze előbb magunkat :)

Pusz

hali:)

naplót már írtam tavaly,mikor az egész kezdődött xD...elolvasták-.-" sohatöbbet...najóh...lehet h majd egyszer...

megmutatom:) már csak a barátok miatt is!sőtt kb csak miattuk...(meg Tesókám miatt^^:D) szépazélet,csak ha valami rossz történik,akkor az ember automatikusan elfeledkezik a sok szép kis apróságról amit addig észrevett,és rögtön a rosszak jutbnak csak eszébe :s

megcsináljuk,mert ügyik vagyunk és szüksége van ránk a világnak!;) ha ezt túléljük akk sokkal toleránsabbak leszünk felnőtt korunkban.mert h soha nem felejtem el,amiket éreztem eddig,az 100%!! orvosn leszek,és segíteni fogok mindenkinek, és... szóval tényleg meg kell csinálni a gyógyulást!!;)

te mileszel ha nagyleszel?:P

sok terv,sok álom.mindet megvalósítjuk!!!:))

Hy!!

Figyu!

Tegyük fel hogy már túl vagy rajta és nem tom 20 éves vagy, van egy barátod és ujj baráti köröd meg munkád. Milyen lesz hogy a kezeden ott vannak azok a karcolások. Ha haragszol anyudra, akkor már épp ezért ne tedd!!!

Mutasd meg neki hogy igenis képes vagy rá!!

De nem vagy egyedül, viszont én nem kérem hogy hívjon pszihológust XD

Anyum már le se sz.r.. akkor se szól semmit ha egész nap csak egy teát iszok.

DE!!: a barátaim

a tanárok

az apukám

Értük érdemes meggyógyulni nem?

Nem hiszem hogy apu sokáig húzza már :(

Ezért kell meggyógyulnom, nem hlahat meg abban a hitben hogy nem gyógyultam meg :(

Látnia kell :(

Pussz neked!

És tarts ki, ez az időszak csak egy része az életeddnek, ( lehet hogy a legnehezebb)

és amint meggyógyulsz vége, ne bélyegezd meg vele magad, inkább írj naplót (na jó ez rossz vicc volt)

Pusszy

sziaa

hát.miután hetek óta szét van vagdosva a kezem-elég feltűnően(tényleg nem direkt,csak nincs aza karkötő amivel el bírtam volna takarni-.-")-így megszólal anya: "na nem hagyod abba,akkor tényleg nincs más választásom,el kell vigyelek a pszihológushoz.de nincs sok kedvem hozzá,én is beteg vagyok-fáj a torka,valszleg candidás,most jöttek rá kb fél év után...-miért kell ezt?,most komolyan így mennyek el veled?hát jó.ha mégegyszer meglátom,akkor elmegyünk.bár jobb helyre is lehetne tenni azta havi 20ezer forintot.te is tudod"--hátjóvanbazz.gratulálokneki.elérte amit akart. barátnőmék ott tartanak,h nem vt jobb ötletük,csak akkor szólnak hozzám,hogyha eszek,és nincs szarrávágva a kezem.látni az 100 h nem fogja.biztosítom.ha ekkora gondot okozok azzal h +csinálom a problémát és feleslegesen dobjuk ki a pénzt" hát jó.próbálom még egyedül.egy ideig.aztán majd sztem úgyis megint bírom kb egy hónapig,aztán már totál kiakadok,nem bírok magammal és csinálok gy csodás dekorációt^^ már próbáltam.

bírom mikor megkérdezik h de miért csináltaaaad?"-nem gondolják h már mondtam vna,ha merném,meg nem dokival akarok róla beszélni?!most komolyan :'D annyira röhej XD am meg akk olyanom van. nem írom jobban kifejezni.abbana percben soknak tűnik a világ,nincs jobb ötletem.ennyi.kész.utána nem bánom meg?!de-aért ágyok dokira-.-" értelem :D nem??:D

szerinted/szerintetek mit csináljak?? "elkéreckedjek" mégis a dokihoz?o.o nemudom már...

ezek a jó "énnem akarok beleszólni...de..."-szövegek olyan jók...nem?olyan "bíztatóak"!:Dna nem nyavajgok,most épp jó a kedvem ^.^ épp...(xd)

pussz és köszi az aggódást, és bocsi a sok navajgásért :s...-.-" nincs sok hely,ahol lehet...

Szerintem azért csak érdekli anyukádat. Mégis a lánya vagy.

Apukáddal jobban vagy?

igazad van Every!:)

én is utálom ezt a bekategorizálást-.-"(pszihoduma...)

mindenkinek van rá oka.sokan ezért,sokan azért...ez vanXD...

anya sztem le se szarja mivan...mondom neki h DOKII!(pszihológus)-hívjamárföl vagy valami...hát már kb 2.hónapja cseszik rá.akk énmeg cseszek enniXDennyiiiiii... --,

ja!zöldtea4evörXD (L)

Hagyuk már ezt a maximalista dolgot, meg bizonyítás!!

Hagy mondjak valamit!

Bárki lehet anorexiás.. bárki, maximalista vagy ügyes okos bárki!!!

Vagy bosszúból (szülők, suli,stb)

Vagy szépségből

Megfdelelésből vagy csupán valami olyan dologért amit elég nehéz feldolgozni

mondjuk hopgy leukémiás az apád, vagy hogy elváltak a szüleid és egyedül vagy.

Szóval nem kell ez a felszínes duma.

Ezt írják a magazinokban meg a rovatokban de egy anorexiás lehet kedves gonosz aki csupán azért csinálja hogy aggódjanak érte (POWERPUFFANO)

Vagy aki csak azt mondja az is lehet az!!! (Wanarexia)

Gondolom, elég jártasak vagytok a témában, és nem mondok újdonságot azzal, hogy a legtöbb anorexiás eleve maximalista, szeretné az élete minden területét kontroll alatt tartani... csak mert valamelyikőtök írta, hogy a nővére is beteg volt, pedig milyen jó eredményei voltak az iskolában, versenyeket nyert stb.

Browning, szerintem tényleg jobb lenne, ha azt, amit itt leírtál, meg tudnád osztani a szüleidel, mert számomra úgy tűnik, hogy nálad ez az egész a bizonyítási vágy miatt alakulhatott ki, az pedig attól lehet, h úgy érzed nem ismernek el. de lehet, hogy rosszul látom, ez is csak egy vélemény :) Viszont már az is több mint elég a kezdéshez, hogy ilyen reálisan látod a dolgokat, és ahogy olvasom, másoknak nagyon jó tanácsokat adsz; már csak annyi kéne, hogy ezeket te is megfogadd :)) Valamilyen szinten tudom, miről beszélek, mert egy időben anyum nálam is kezdődő anorexiát ,,diagnosztizált", bár szerintem egyszerűen csak túlságosan is belejöttem a fogyózásba (norbi ápdéjt :p). Olyan nálam nem volt, hogy abszolút nem ettem volna, a hányástól meg irtózom (azon kívül, hogy az elveimbe ütközik az, hogy magamat hánytassam...). (Csak a menzeszemmel volt probléma, ami eleve kissé rendszertelen, de ekkor 3-4 hónapra teljesen kimaradt. azért én is megijedtem, de rendesen :S). Azóta igyekszem kevesebbet filozofálni a kajáláson (itt a lényeg) és nem bűntudatot érezni, ha többet eszem, mint kéne. Elvégre sportolok (szobabicikli x), ilyenkor picit többet tekerek de nem sokkal, mert fogyni már nem (nagyon :P) szeretnék. Elnézek egyes vészesen sovány embereket a környezetemben, és mindig eszembe jut, hogy na köszi, ebből azért nem kérek. Befolyásolható vagyok, nyilvánvaló, hogy vmilyen szinten meg szeretnék felelni a korideálnak, de nem éri meg, hogy az ember emiatt (minden szinten) tönkretegye magát :S

Ennyit erről (és elnézést, kicsit sok lett belőlem... x).

Szorítunk érted Browning!

Nekik pedig tudniuk kell a vívódásaidról.

Egyszer el kell mondanod,valóban!Próbáld meg! Kérlek!

Addig is küldök neked egy nagy-nagy ölelést!!!!

Hajrá browning!

Ha ezeket elmondanád a szüleidnek? Vagy leírnád egy levélben? Kiakadnának, biztos, de vhonnan el kell indulni.

A nővérem volt anorexiás. Jó középiskola, jó eredmények, versenyhelyezések.

Aztán vhogy csak járt pszichológushoz, de nem tom a részleteket, mert én csak a duci hugica voltam.

A gyógyulást neki egy autóbaleset jelentette 19 éves korában, amikor eltörte mindkét lábát és két hónapig ágyban volt, ágytál, műtétek. Akkor sok dolog megváltozott benne, mit miért, hogyan.

Ezt a szüleid is tudják?

Én láttam pár ilyen csajszit,akik ezen mentek végig,de a gyógyulásuk,ha lehet így mondani valóban csak kórházban,megfelelő kaja,folyadék bevitele és pszichológus segítségével lehet.Naná,hogy kórházba vitetnének!

A szülő jót akar a gyerekének,mert a gyerek nem tudja,hogy ezzel tönkreteszi magát,pláne nem tudja még mit jelent az efajta aggódás.

Ha tényleg úgy érzed,hogy ez a fiú segít neked abban,hogy a régi lehess,akkor tedd meg érte,hogy nem nézel tükörbe,nem marcangolod magad,hanem teszed azt,ami a legjobb neked.A szüleid ezt akarják.Azért,mert szeretnek.De a szeretetük nem elég ahoz,hogy megmentsenek.

Ha most ezt nem érted,nem baj,nem bántani akarlak,de egyszer remélhetőleg nekeis lesz gyermeked,és megérted az aggódásukat...

Nekem is volt anorexiás a családban!

Én leültem vele beszélgetni de nem hallgatott rám szerintem ezek a lányok tudják mit csinálnak csak nem tudják leálitani magukat!

Szia!

Nekem is volt a rokonaim közt,és pszichiáterhez kellett vinni,de sajnos elég hosszú idő volt mire ezt Ő maga is belátta,hogy orvosra van szüksége.A gyógyulás is sok időbe telik,és nagyon oda kell figyelni,mert hamar vissza lehet esni.

Szerintem először egy baráti beszélgetés.

(Engem is először orvoshoz vittek, s csak utána kérdezték meg, miért csinálom. Nagyon mérges voltam erre!)

Szerintem pszichológushoz forduljál mert az anorexiának lelki alapjai vannak.

Lehet szerelmi csalódás vagy ilyesmi...

Beszélgess el vele, mondhassa mit csinál, miért.

Lehet, hogy észre sem vette hogy fogy, csak ideges nyugtalan miatt.

Ha direkt csinálja, akkor is győzd meg, hogy kell enni, segítesz neki, mellette állsz, s ha erre sem, akkor doki.