Versek gyerekeknek (beszélgetős fórum)

Sétáló kiscipő

Kip - kop tipegő kiscipő sétál az utcán.

Rip - rop összetör néhány gallyat a járdán.

Csib - csob átgázol egy fényes pocsolyán s

Dib - dob betoppan boldogan otthona kapuján.

-Mi szél hozott kisfutár?

-Nem szél hozott, napsugár.

-Kedves gazdád ki lehet?

-Fű nevelő kikelet.

-Mi a jó hír aranyom?

-Sárgulhat a kalapom.

-Jó a hír, jó a hír,

Isten hozott gólyahír.

Mi szél hozot kissugár

Nem szélhozot napsugár

Kedves gazdád kilehet

Tü levelü kikelet

Mi a jó hir aranyom

Sárgul már a kalapom

jó a hir jó a hir isten hozot gólya hir

Házasodik a lapát

Házasodik a lapát,

veszi a puliszkafát,

férjhez megy a reszelõ,

megkérte a meszelõ.

A násznagy a kapufa,

násznagyné az ajtófa,

muzsikál a vaskalán,

egyest jár a fakalán.

Komámasszony pendelye

sövényre van terítve;

komámuram ügyelje,

hogy a szél el ne vigye.

Azt a szél el nem viszi:

mert a fót nem engedi,

mert a cérna és a fót

kilenc csuszták ára vót.

Szabó Lõrinc

Lóci óriás lesz

Veszekedtem a kisfiammal,

mint törpével egy óriás:

– Lóci, ne kalapáld a bútort!

Lóci, hova mégy, mit csinálsz?

Jössz le rögtön a gázrezsóról?

Ide az ollót! Nem szabad!

Rettenetes, megint ledobtad

az erkélyrõl a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,

nem is hederített reám;

lépcsõnek használta a könyves

polcokat egész délután,

a kaktusz bimbait lenyírta

és felboncolta a babát.

Most nagyobb vagyok, mint te! – mondta

s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,

de azért tetszett a kicsi,

s végül, hogy megrakni ne kelljen,

leültem hozzá játszani.

Leguggoltam s az óriásból

negyedórára törpe lett.

(Mi lenne, gondoltam, ha mindig

lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,

úgy kelt fel rögtön a világ:

tornyok jártak-keltek körülöttem

és minden láb volt, csupa láb,

és megnõtt a magas, a messze,

és csak a padló volt enyém,

mint nyomorult kis rab mozogtam

a szoba börtönfenekén.

És ijesztõ volt odalentrõl,

hogy olyan nagyok a nagyok,

hogy mindent tudnak és erõsek

s én gyönge és kicsi vagyok.

Minden lenézett, megalázott,

és hórihorgas vágy emelt

– föl! föl! – mint az elsõ hajóst, ki

az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,

hogy mégse szállok, nem növök;

feszengtem, mint kis, észre sem vett

bomba a nagy falak között;

tenni akartam, bosszút állni,

megmutatni, hogy mit tudok.

Negyedóra – és már gyûlöltem

mindenkit, aki elnyomott.

Gyûlöltem, óh hogy meggyûlöltem!...

És ekkor zsupsz, egy pillanat:

Lóci lerántotta az abroszt

s már iszkolt, tudva, hogy kikap.

Felugrottam: Te kölyök! – Aztán:

No, ne félj – mondtam csendesen.

S magasra emeltem szegénykét,

hogy nagy, hogy óriás legyen.

A VERSENY

A nyulak igencsak fürgék,

olyan gyorsak, mint az ürgék.

Meneküléskor cikáznak,

játék közben meg ugrálnak.

Ma van a nyulak versenye,

nézzük, ki lesz a győztese.

Versenyeznek két sportágban:

futásban, magasugrásban.

Nekiered a nyúlsereg,

a lábuk sebesen pereg.

Együtt futnak egyelőre,

míg kis sereg tör előre.

Nyúl Berci a nagy esélyes,

jól fut, lám, az nem kétséges.

Van itt rengeteg jó futó,

de ott már a cél látha

Berci igen sokat edzett,

abban bízva, első lehet.

Legyőzheti a bajnokot,

jaj, azonban orra bukott.

Szegény Berci nagyot esett,

nem történt súlyos baleset.

Viszont mivel ez megesett,

Berci első most nem lehet.

Magasugrás következik,

a sok nyúl felsorakozik.

Berci is beáll a sorba,

jöjjön hát az újabb próba.

Nekifutás, nagy dobbantás,

erről szól a magasugrás.

Szaladnak is már a nyulak,

és jó nagyokat ugranak.

A bajnok most került sorra,

a nagy bokrot átugorja.

Magabiztos, ügyes, nyerő,

ez egy igazi nagymenő.

Berci készül, nekiszalad,

egyelőre szépen halad.

Odaérve olyat ugrik,

szinte repül fel az égig.

Ez aztán a remek ugrás,

nem tud ilyet ma senki más.

A bajnok csak csodálkozik,

többet nem is próbálkozik.

Nem maradt már egyéb hátra,

mint a díjak kiosztása.

A dobogó csúcsán állva,

két nyúl vár a répájára.

A nyulak igencsak fürgék,

olyan gyorsak, mint az ürgék.

Meneküléskor cikáznak,

játék közben meg ugrálnak.

Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a Nap csúszik fel az

égre, óvatosan bontogatva ki a világot.

Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon.

Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra

és a megszokottság ne törjön ránk.

Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk...

hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.

Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...

vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál,

nem elvárva a mező zöldjét,

a virágok színét, illatát,

a szirmok bársonyát.

Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új

értelmet adni a fogalmaknak

és kötni új barátságot a világgal és magunkkal

és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint

és eldobni minden nem a kupacunkba valót.

Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem

Vízre ereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.

Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,

hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,

hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan

bújjunk az éjszaka csendjébe...

végre kinyújtózva önmagunkban.

Egyszer így lenne jó.

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,

milyen voltam,

amikor még kicsi voltam?

Az öledbe hogyan bújtam,

és tehozzád hogyan szóltam

amikor nem volt beszédem?

Honnan tudtad mit kívánok?

Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam,

Hogy szerettél?

Engem is karodba vettél?

Meleg tejeddel etettél,

akárcsak a testvéremet?

Gyönyörködtél akkor bennem,

úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor

még nem voltam,

a hasadban rugdalóztam,

tudtad-e, hogy milyen leszek,

milyen szépen énekelek?

Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?

Mesélj anya!

Mesélj rólam.

milyen lettem, amikor már

megszülettem?

Sokat sírtam, vagy nevettem?

Tényleg nem volt egy fogam sem?

- Ha én nem lettem volna,

akkor is szerettél volna?

Kéry Viola: Anyák napi gazdagság

Úgy szeretnék venni neked gyémántot és aranyat.

Nem tehetem, ezért mondom versben el a szavakat.

Tudnod kell, hogy úgy gondolom, örülök, hogy élek,

És ha újra születhetnék, neked születnék meg.

Mert a lélek gazdagságát nem pótolja semmi,

Fontosabb, hogy itt vagy,látlak, s velem akarsz lenni.

Fontosabb az, amit érzel, ha a neve szeretet,

Minél többet adsz belőle, annál több lesz teneked.

Úgy szeretnék odaadni mindent ami szép,

remélem, hogy nagykoromban megtehetem még!

Anyukám szeretlek

Anyák napján Téged

virággal köszöntelek,

és csak annyit mondok:

Anyukám, szeretlek!

Anyukám szeretlek,

virággal köszöntelek,

mint a gyönge gyökér

a jó anyaföldet

Gondoztál nap, mint nap

aztán évről, évre.

Tanítottál dalra, szóra,

szívre szépre.

És ma anyák napján

mint a mag a földet,

életadó anyám,

virággal köszöntelek

Anyukám, anyukám

Anyukám, anyukám, találd ki,

Hogy az én kincsem, ugyan ki?

Ki más is lehetne, ha nem te?

Ültess gyorsan az öledbe.

Halkan,puhán szirom pereg

Simogatja öreg kezed.

Piros szegfű,halvány rózsa

Téged köszönt nagyanyóka...

Álmomban az éjszaka,

aranykertben jártam.

Aranykertben,aranyfán,

aranyrigót láttam.

Aranyrigó énekét a szívembe zártam.

Ahány levél lengedez

szélringatta ágon,

Ahány harmatcsepp ragyog

virágon,fűszálon,

Édesanyám fejedre annyi áldás szálljon!

Anyák napja van ma

Üres a kis csóka fészek

Egy májusi reggel.

Az öt vidám csókagyerek

Tán világgá ment el.

Csóka mama szívdobogva

Keresgette őket,

De nem látták sem a nyuszik,

Sem a fürge őzek.

Jönnek! Szólt a kakukk,

Ki a legmesszebbre látott,

Kis csőrében mindegyik hoz

Egy-egy szál virágot.

Hol voltatok? Szólt az anyjuk,

S megcsuklik a hangja.

Neked hoztunk virágot,

Mert ma van anyák napja.

Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám!

Anyák napja van ma!

Olyan jó, hogy anyukámnak

is van édesanyja.

Reggel mikor felébredtem

az jutott eszembe,

anyák napján legyen virág

mind a két kezembe.

Egyik csokrot neked szedtem,

odakünn a réten,

Te is sokat fáradoztál

évek óta értem.

Kimostad a ruhácskámat,

fésülted a hajamat,

jóságodat felsorolni

kevés lenne ez a nap.

Köszönöm, hogy olyan sokat

fáradoztál értem,

és hogy az én jó anyámat

felnevelted nékem. Fel

Piros, sárga, kék,

egy csokorba szép.

Piros, sárga kék,

kézenfogva lép.

Három karcsú viráglány,

tarka, mint a szivárvány.

Rózsa,tulipán,harangvirág,

rózsa, tulipán, harangvirág.

A bűvös virág

Ha szereted, viszont szeret.

Ha mosolyogsz, ő is ám!

Ha bánat ér, megosztozik szegény szíved bánatán.

Cirógatod, megcirógat.

Becézgeted, örül ám!

Szíved örül, lelked röpül, csodálatos illatán.

Orvosság ez minden bajra.

Gondot s a bút űzi ám!

Szíved-lelked meggyógyítja, míg merengsz az illatán.

Mondókák, kiszámolók

Száll a madár a házra,

Annak az ablakára.

Kipp- kopp kopogó,

Meg is van már a fogó.

Itt a kezem: jobb és bal,

Összeverem, megszólal.

Itt a kezem: bal és jobb,

Most kell vele tapsolnom.

Szeptember ber, ber, ber

gyümölcsöt hoz jó ember

Október, ber, ber, ber,

Fázik benne az ember.

November, ber, ber, ber,

Morcos, borús vén ember.

December, ber, ber, ber,

Lábán áll a hóember.

Január az első hónap,

Hideg van és rövid a nap

Februárban jő a farsang,

Táncba hív a muzsikahang.

Márciusban olvad a hó,

Áprilisban zöld a mező,

Bolondozik még az idő.

HÓVIRÁG

A hó alól üdezölden

kibújtam, és felkötöttem

pici, fehér bóbitámat,

jó hírt hoztam a világnak!

Alszik még a zúzmarás fa,

fogva tartja fagy varázsa,

de a föld szíve titokban

egyre melegebben dobban.

Erdő, mező, ébredjetek!

Tavasz tündér a vén telet

napsugárral csiklandozza,

míg elcsöppen jégcsap-orra!

Beültettem kiskertemet a tavasszal,

Rózsa szegfű, liliom és rezedával,

Ki is nyíltak egyenkint, el szeretném adni mind,

De most mindjár!

Én megveszem virágodat, ha eladod,

Ha az árát te magad is nem sokallod, Versenyfutás az ára,

Uccu, fussunk utána,

De most mindjár!

Kis bárányom,

be-e-e,

engedj engem

beee!

Meglocsollak kölnivízzel,

jóllakatlak málnavízzel,

nincs annál jobb

eledel,

rétre futok

veled el.

Madár ül a

tojáson,

harang kondul faágon!

Hétfő hetibe,

kedd kedvibe,

szerda szeribe,

csötürtök csűribe,

péntek pitvarába,

szombat szobájába,

vasárnap a verpeléti vásárb

Az a gyermek, aki rendes

az asztalnál mindig csendes,

nem csörömpöl kanalával,

ételt nem fog tíz ujjával,

egyenesen ül a széken,

hogyha éhes, kér még szépen.

Áll egy kis pont magába,

bekerítjük karikába.

Két kis zsinór lóg le róla,

nono ez még nem a gólya.

A tojása kerek, hegyes,

mindjárt itt áll a vén begyes,

hurkapálca hosszú lába,

azzal gázol a mocsárba.

Piros csőre hosszú, hegyes,

jön a gólya, mindjárt megesz! ( kész a rajz)

Hétfő hetibe,

kedd kedvibe,

szerda szeribe,

csötürtök csűribe,

péntek pitvarába,

szombat szobájába,

vasárnap a verpeléti vásárb

Móra Ferenc: Fecskehívogató

Villásfarkú fecskemadár,

jaj de régen várunk!

Kis ibolya, szép hóvirág,

kinyílott már nálunk!

Fátyolszárnyú kis méhecskék

zúgva-döngve szállnak.

Cifra lepkék, kék legyecskék

ide-oda járnak.

Rózsa, rózsa, piros rózsa

nyitogatja kelyhét;

itt a tavasz, lessük, várjuk

a csicsergő fecskét.

Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

Sándor napján megszakad a tél,

József napján eltűnik a szél,

Zsákban Benedek

Hoz majd meleget

Nincs több fázás, boldog aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:

Minden kislány férjhez adatik,

Szőkék legelébb

Aztán feketék,

Végül barnák és a maradék.

Zelk Zoltán: Tavaszi dal

Egy, kettő, három, négy,

kis őzike, hová mégy?

-Elég, hogyha tudom én:

tavasz elé futok én!

Egy, kettő, három, négy,

te kis nyuszi hová mégy?

-Se erdőbe, se rétre:

a szép tavasz elébe!

Egy kettő, három, négy,

te kis madár vígan légy:

olyan szép dalt daloljál,

szebb legyen a tavasznál!

Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön immár az ismerős

Szél lábú deres ősz.

Sepreget, kotorász,

Meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,

Krumplit ás, szüretel.

Sóhajtoz nagyokat,

S harapja, kurtítja a hosszú napokat.

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

Csak a cingének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,

repül gallyrul gallyra:

"Kis cipőt, kis cipőt!"

- egyre csak azt hajtja.

Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

Szakad a hó nagy csomókban,

veréb mászkál lent a hóban.

Veréb! Elment az eszed?

A hóesés betemet.

Nem is ugrálsz, araszolsz,

hóesésben vacakolsz.

Fölfújtad a tolladat,

ázott pamutgombolyag.

Mi kell neked? Fatető!

Fatető!

Deszka madáretető.

Csanádi Imre: Nyármarasztó

Szól a rigó: de jó,

Érik a dió,

millió!

millió!

Útra kel a fecske,

jajgat a fürjecske:

pitypalatty,

pitypalatty!

nyár, nyár,

itt maradj!

Zelk Zoltán: Varjúnóta

Elmúlt a nyár,

Kár érte, kár.

Sárgul a táj,

Kár érte, kár.

Repülni kél

nagyszárnyú szél,

messzire száll

e csúf madár.

A hegy mögül

felhő röpül-

meg-megered,

már csepereg.

Ősz eső,

fát verdeső,-

fázik a táj,

kár érte, kár.

Hajnal Anna: Szánkón

Húzza a szánkót hegynek fel,

szuszog a Jankó hegynek fel.

Siklik a szánkó hegyről le?

Ujjong a Jankó hegyről le!

De puha fehér dunna a hó!

Még felborulni is jaj de jó!

Vörös az orra, a füle ég,

szuszog a Jankó, de húzza még.

Kiss Béla: Nyitnikék

Szőlővessző venyige,

rászállott egy cinege

Egy icinke-picinke

dalos csőrű kis cinke.

Dalrafakadt nyitnikék

Nyitni kéne, nyitni már

legyen szép zöld, piros, kék

Erdő-mező rét határ.

Csanádi Imre: Tavasz-ébresztő

Ébredj új tavasz,

jégtörő, sugaras,

gallyat lombosító,

rügyet rojtosító,

mindenféle madarakat

víg versre tanító!

Szécsi Margit: Március

Téli szellők fújjatok csak

játszatok a hajamon.

Olvassz havat, melengető

márciusi szép napom.

Fagyos folyó megáradjon,

vessen bimbót minden ág,

Szebb a somfa gyenge szirma

mint a szürke jégvirág.

Március van, március van.

Ember s állat érzi már,

dong a kaptár, szárnyat rezget

százezernyi kismadár.

Jó volna a nagykabátot

félredobni, s könnyeden

játszani és birkózni a

városvégi zöld gyepen.

Jó volna már munkálkodni;

arra vár a kert, mező.

Szép reményhez, szorgalomhoz

kell a fény, a jó idő.

Pacsirtának kék magasság,

vetőmagnak tiszta föld,

Jöjj el tavasz, földről, égről

már a telet eltöröld!

Osvát Erzsébet: Három cimbora

Sándor, József, Benedek, hozza már a meleget.

Mindhármukon hátizsák, jönnek hegyen-völgyön át.

Elöl Sándor billeg-ballag, a nyomában József baktat.

Hátul szuszog Benedek, cipelik a meleget.

Sándor viszi a mezőre, József viszi az erdőbe,

A megmaradt meleget tóba szórja Benedek.

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

Hogy mit láttam? Elmondhatom.

De legjobb, ha lerajzolom.

Megláthatod te is velem,

csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,

ez itt az út, felénk futó,

ez itt akác, ez itt levél,

ez itt a nap, ez itt a dél.

Ez borjú itt, lógó fülű,

hasát veri a nyári fű,

ez itt virág, ezer, ezer,

ez a sötét gyalogszeder,

ez itt a szél, a repülés,

az álmodás, az ébredés,

ez itt gyümölcs, ez itt madár,

ez itt az ég, ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,

ha hull a hó, nézegetem.

Nézegetem, ha hull a hó,

ez volt a ház, ez volt a tó.

Drégely László: Aratás

Süt a nap, meleg van

Rekkenő a hőség,

Mégis a faluban

Jár a sok cséplőgép.

Kövér búza pereg,

Megtelnek a zsákok,

Holnap már új lisztből

Sülnek a kalácsok.

Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel

izzik a galagonya,

izzik a galagonya

ruhája.

Zúg a tüske

szél szalad ide-oda,

reszket a galagonya

magába.

Hogyha a hold rá

fátylat ereszt:

lánnyá válik,

sírni kezd.

Őszi éjjel

izzik a galagonya,

izzik a galagonya

ruhája.

Csanádi Imre: Szüret után

Pihen a prés.

Mustszag bódít.

Zenél a csönd,

hallgatom.

Szőlőszem és

részeg darázs

hempereg az

udvaron.

Csanádi Imre: Első hó köszöntő

Hó, hó, friss hó,

angyalváró

gyögyehulló

gyöngyvirág-hó-

csupasz bokrok

csipkézője,

fák fodros

fejkötője,

kerítések

keszkenője,

hegyek-völgyek

ünneplője.

Szép Ernő: Hó

Ó, de szép,

Ó, de jó,

Leesett

Nézd, a hó!

Hull a házra, hull a fára,

A lámpára, a járdára,

Mint az álom, oly csuda

Fehér lett Pest és Buda.

Ó, de szép,

Ó, de jó,

Gyúródik

Hógolyó.

Fiúk, lányok meg nem állják,

Egymást vígan hajigálják,

Olyan harc ez gyerekek,

Amit én is szeretek.

Bars Sári: Tavaszköszöntő

Csivitel a sok veréb:

Télúrfiból már elég!

Zord Február, tova fuss,

Jöjj el hamar, Március

Zsenge lánya, Napsugár!

Kicsi és nagy téged vár.

Arany hajad terítsd szét,

Zöldüljön ki minden rét.

Bontsál szirmot Hóvirág,

Hadd szépüljön a világ.

Fiúk, lányok táncba fognak,

Tavasz, tavasz lesz, már holnap!

Donkó László: Tavasz éke

Barkabontó

napsugárka,

mézet gyűjtő

kis bogárka,

rügyfakasztó

boldog zápor,

csöpp levélke

almaágról,

fehér szirma

meggyvirágnak,

tavasz éke

a világnak.

Zelk Zoltán: Vakáció

Hova menjünk,

milyen tájra?

Hegyre talán

vagy pusztára?

Folyópartra

vagy erdőre?

Faluszéli

zöld mezőre?

Lepkét fogjunk

vagy horgásszunk?

Vagy mégiscsak

hegyet másszunk?

Akár erdő,

akár folyó:

gyönyörű a

vakáció!

Kányádi Sándor: Napsugár-hívogató

Tavaszutó, nyárelő,

meggyet érlelő,

mézillatú napsugár,

bújj elő!

Tavaszutó, nyárelő,

mézet pergető,

búzasárga napsugár,

bújj elő!

Tavaszutó, nyárelő,

búzát érlelő,

barna bőrű napsugár,

bújj elő!

Tavaszutó, nyárelő,

bőrünk perzselő,

júniusi napsugár,

bújj elő!

Polgár István: Szeptemberi vendég

Hull az eső. Monoton

kopogását hallgatom.

Vendég kopog, ismerős:

bebocsátást kér az ősz.

Beney Zsuzsa: Tavasz

Gyere, kicsi lepke,

szállj le az ágra,

ragyogj föl, csillag,

világíts az ágra,

hullj, eső cseppje,

lágyan az ágra –

hadd dajkáljon száz kis bimbót

hajnal hasadtára.

Majtényi Erik: A tavasz

Csipkés rüggyel,

madárfüttyel

köszön rám,

köszön rád,

s majd egy reggel,

ha víg kedvvel

jól megráz egy

almafát,

és a fáról,

minden ágról

szirmok fellege havaz,

földön-égen

csodaszépen

tündöklik fel a tavasz.

Csanádi Imre: Őszköszöntő

Szállj, szállj,

ökörnyál,-

jön az ősz,

megy a nyár.

Megy a nyár, a nevetős,

komolykodva jön az ősz,

csillámló derekkel,

sárga levelekkel,

szőlővel, mosolygóval,

fűre koccanó dióval.

Takáts Gyula: Szüreti vers

Szüretelnek, énekelnek,

Láttál-e már ennél szebbet?

Dió, rigó, mogyoró,

Musttal teli kiskancsó.

Sose láttam szebbet!

Akkora fürt, alig bírom,

Egy fürtből lesz akó borom.

Dió, rigó, mogyoró,

Csak úgy nevet a kancsó.

Az sem látott ilyet.

Az öregnek aszú bor jár,

A gyereknek must csordogál.

Dió, rigó, mogyoró,

Szüretelni, jaj, d jó!

Igyunk erre egyet!!!

Szalai Borbála: Mesevilág

Fehér lett a kert, az udvar,

fehér lett a

nagyvilág!

Mesebeli kristályoktól

mesések a kerti fák.

Csakhogy nem hó hullott rájuk,

nem is dér és

nem dara...

Mesés kertbe mesés fákat

varázsolt a

zúzmara

Osváth Erzsébet: Jött őszanyó

Jött őszanyó hideg széllel,

Aranysárga vízfestékkel.

Sárgák lettek a levelek,

Fújtak, fújtak őszi szelek.

Fújtak, fújtak őszi szelek,

Lehullottak a levelek.

Itt vannak a fák alatt,

Látod a sok aranyat?

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra...

Itt van az ősz, itt van újra,

S szép, mint mindig énnekem.

Tudja isten, hogy mi okból

Szeretem? De szeretem.

Kiülök a dombtetőre,

Innen nézek szerteszét,

S hallgatom a fák lehulló

Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre

A szelíd nap sugara,

Mint elalvó gyermekére

Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld

Csak elalszik, nem hal meg;

Szeméből is látszik, hogy csak

Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,

Csendesen levetkezett;

Majd felöltözik, ha virrad

Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,

Csak aludjál reggelig,

S álmodj olyakat, amikben

Legnagyobb kedved telik.

(...)

Kányádi Sándor: Aki fázik

Aki fázik, vacogjon,

Fújja körmét, topogjon,

Földig érő kucsmába,

Nyakig érő csizmába!

Burkolóddzék bundába,

Bújjon be a dunyhába,

Üljön rá a kályhára,

Mindjárt megmelegszik!

Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó

Betemetett a nagy hó

erdőt, mezőt rétet.

Minden, mint a nagyanyó

haja, hófehér lett.

Minden, mint a nagyapó

bajsza, hófehér lett,

csak a feketerigó

maradt feketének.

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

repülőgép, amin jár,

szél röpíti, az a gépe,

így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót,

megnézi a rádiót,

belebúj a telefonba,

lisztet rendel a malomban.

Lisztjét szórja égre-földre,

fehér lesz a világ tőle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre,

fehér már a város tőle:

fehér már az utca

fehér már a muszka,

pepita a néger,

nincs Fekete Péter,

sehol

de sehol

nincs más

fekete,

csak a Bodri

kutyának

az orra

hegye-

de reggel az utca, a muszka, a néger,

a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter

és ráadásul a rádió

mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

Osváth Erzsébet: Mennyi apró télapó!

Hull a hó, hull a hó

mennyi apró télapó!

Igaziak, elevenek,

izgő-mozgó hóemberek.

Nagykabátjuk csupa hó,

honnan e sok télapó?

Kik ezek, kik ezek az

apróka télapóka emberek?

Óvodások mennek sorban,

záporozó habos hóban.

Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág

Csilingel a kis gyöngyvirág.

Fehér a ruhája,

meghívja a virágokat

tavaszesti bálra.

Öltözködik az orgona,

lila a ruhája,

kivirít a kankalin, a

szegfű és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,

bolondos a kedve,

a rigó is füttyent egyet:

hej, mi lesz itt este!

Táncra perdül a sok virág,

illat száll a légben,

őrt állnak a gesztenyefák,

illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik a

virágillatárban,

s arra ébredünk fel reggel:

napsugaras nyár van.

Szabó Lőrinc: Nyitnikék

Alszik a hóban

a hegy, a völgy;

hallgat az erdő,

hallgat a föld.

Mikor legutóbb

jártam itt,

nyár nyitogatta

pipacsait,

a nyár nyitogatta,

temette az ősz;

és volt, aki vesztett,

és nincs, aki győz.

Lombnak, virágnak

nyoma sehol,

fekete csontváz

a fa, a bokor,

s halotti csipke

a díszük is,

az a törékeny

tündéri dísz,

mit rájuk aggat

éjszaka

fehér kezével

a zuzmara.

Alszik a hóban

a hegy, a völgy,

hallgat az erdő,

hallgat a föld.

Egyszerre mégis

rezzen a táj:

hármat fütyül

egy kis madár.

Háromszor hármat

lüktet a dala,

vígan, szaporán,

mint éles fuvola.

Az a fuvolás

a Nyitnikék!

Már kezdi is újra

az énekét:

kék füttyre mindig

'kvart' lefelé:

nem sok, de örülni

ez is elég.

Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

szívnek és tavasznak

nyílni kék!

Nyitni, de - nyitni,

de - nyitni kék!

Fütyülöm én is

énekét.

Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

a telet bírni

illenék!

Bírni és bízni

illenék!

Fütyül és elszáll

a Nyitnikék.

Nyitni kék! –

fütyülök utána

s nézek az eltűnő

madárra.

Nyitni kék, fütyülöm,

nyitni kék,

hinni és bízni

kellenék,

mint az a fázó

kis madár,

aki sírja, de bírja,

ami fáj,

akinek tele rosszabb,

mint az enyém,

és aki mégis

csupa remény.

Nyitni kék, indulok,

nyitni kék,

fog az én szívem is

nyitni még.

Nyitni kék! Ébred

a hegy, a völgy,

tudom, mire gondol

a néma föld.

Ő volt a szája,

a Nyitnikék,

elmondta a holnap

üzenetét:

a hitet, a vágyat

fütyülte szét,

kinyitotta a föld

örök szivét:

fütty-fütty-fütty, nyitni kék,

nyitni kék -

Nyisd ki, te, versem,

az emberekét!

Drégely László: Nyár

Süt a nap a rétre,

Házak tetejére,

Árnya sincs a fáknak,

Tűző napon állnak.

Kutak mélye száraz,

Fenekére láthatsz,

Marhacsorda bőgve

Fekszik ottan körbe.

Délibábos égen,

Megfordított réten,

Sehol sincs egy felhő,

Árnyat szövő kendő.

Csanádi Imre: Levélsöprő

Köd szitál,

hull a dér,

lepörög a falevél.

Földre szökik,

szemétnek, -

aki éri, ráléphet.

Sziszegő szél

söpri -hajtja,

hullongó hó

betakarja.

Kányádi Sándor: Ősz volna még

Ősz volna még,

s a varjak már közhírré tették

a dermesztő tél

közeledtét.

Károg az ég,

éhenkórász nagy csapat csóka

ricsajog, hussog

reggel óta.

Tócsára jég,

virágra, fűre harmat dermed,

megöregedtek

mind a kertek.

Jó volna még

sütkérezni, de jó is volna,

ha az égen

pacsirta szólna.

Kányádi Sándor: November

Nyugaton, keleten

vörös az ég alja.

Régről nem kelepel

kéményen a gólya.

Csóka- s varjúsereg

lepi el a fákat,

véget a szél se vet

a nagy csárogásnak.

Pedig fúj, ahogyan

fújni tud november,

birkózik a csupasz

hegyekkel, vizekkel.

Bömböl a szél, süvölt,

dühében már jajgat:

túlcsárogják dühét

a csókák és a varjak.

Gazdag Erzsi: Itt a tavasz

Itt a tavasz, tudod-e?

Leheletét érzed-e?

Virágszájjal rád nevet

virágszagú kikelet.

Rádfüttyent a bokorból,

füttyös madár torokból.

Rügyes ággal meglegyint

S érzed, tavasz van megint.

Végh György: Virághozó április

Elmúlt a tél, itt a tavasz,

minden bokor újra éled,

a földből a virágokat

előhúzzák a tündérek.

Április is segít nekik,

megáll minden kicsi fánál-

virágot tűz mindenhová:

tavasz van ott, merre járt már.

Virágot hint a friss szélbe,

száll a színek zivatarja-

s merre elmegy, a kopár föld

virágoktól tarkabarka.

Csukás István: Tanévzáró

Félre irka, sutba táska,

vidám szemünk ne is lássa,

vigyük gyorsan a padlásra,

őszig legyen ott lakása.

Elő sárkány, elő labda

szállj az égnél magasabbra.

Gyere, állj be a csapatba,

estig ne is hagyjuk abba.

Vár a víz és vár a partja,

vár a nyári rét, a tarka,

szívünk dobog, bőrünk barna,

ki erre fut, ki meg arra.

Félre irka, sutba táska,

vidám szemünk ne is lássa,

vigyük gyorsan a padlásra,

őszig legyen ott lakása.

Horváth Imre: Mit kívánjak nyárra?

Homokvárhoz: kupacot,

Horgászoknak: kukacot,

Hegymászóknak: nagy hegyet,

hűs fagyihoz: friss tejet,

folyópartra: fát, nagyot,

vakációt -száz napot!

Simon Emil: Szójáték

Nyár, nyár, nyári nyár,

réten tücsök sántikál.

Patak vize kiárad,

fürdeti a libákat.

Szundikál a barackfa,

óljában egy malacka.

megpihent a fecskehad,

még az alkony messze van.

Gólya lépked, béka les:

ebédre tán tészta lesz?

Róka hívja két fiát,

s tündöklik a délibáb.

Tasnádi Varga Éva: Őszi vers

Esti virágok

csöndben csukódnak,

udvar fénylik

mézsárga holdnak.

Némák a fák is,

levél se rebben,

tücskök beszélnek

szép őszi kertben.

Kút vize hallgat,

néha megloccsan,

bogárhad alszik

fázó bokorban.

Halkan harangoz

katángok szára:

-Hó hull fejünkre

majd nemsokára!

Móra Ferenc: Kertem alján

Kertem alján

lombot ontva

vén akácfa vetkezik,

ablakomba

búcsút mondva

nyújtogatja ágkezit.

Ha szükellő

őszi szellő

simogatja sudarát,

gallya rebben,

halk zörejben

sírja vissza szép nyarát.

Puszta ágad

bármi bágyadt,

bármi búsan bólogat,

vén akácom,

e világon

nincsen nálad boldogabb!

Viharával,

nyomorával,

átaluszod a telet-

új virággal,

lombos ággal

kelteget a kikelet.

Devecsery László: Itt a tél

Szakállából hull a hó,

fehér öröm: csuda jó!

A hóember nem fázik,

lyukas pipán pipázik.

A madár-nép didereg,

egy picit sem csicsereg.

Jégcsapok az ereszen:

összebújnak csendesen.

Csillog-villog a világ,

s ablakon a jégvirág;

a fák ágán dér-levél,

havat hoz az esti szél.

Tóthárpád Ferenc: A hóember

Bár neve: ember,

hóból a lába,

hóból a törzse,

hó a ruhája.

Tán nem is ember!

Vagy talán mégis?

Meg sose moccan,

tudja a szél is.

Két szeme: két gomb,

Répa az orra.

Szén-mosolyáért

Pisti csúfolja.

Karjai ágak,

„ég fele néznek”!

Hessegetik a

széncinegéket.

Görgey Gábor: Téli tó

Csípőre tett kézzel

tó partjára állnak,

kíváncsian nézelődnek

fehér hasú házak.

A csillogó parton

bámulnak a jégre,

s pöfékelnek barna füstöt

kéménycsücsörítve.

Szaladnak a tóra

csöpp gyerekek rajban,

a gubancos ördögbunda

mindegyiken rajt' van.

Visongatva csúsznak,

egymást lökik-vágják

sok nevetve tapogatja

pecsenyéje táját.

S a jég alól bámész

halak, békák, rákok

nézik, milyen jól mulatnak

fönn a fiúk, lányok

A bundának nincs gallérja,

mégis bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda.

Kifordítom, befordítom,

mégis bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda.

Leterítem a bundámat,

mégis bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda.

Ha megázik is a bunda,

mégis bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda.

Hogyha rongyos is a bunda,

mégis bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda.

Aki nem lép egyszerre,

Nem kap rétest estére.

Mert a rétes nagyon jó,

Katonának az való.

Csicseri borsó, bab, lencse.

Fekete szemű menyecske.

Ne menj haza este, mert megdöf a kecske!

Pattantyú!!

Debrecenbe kéne menni

pulykakakast kéne venni

Megállj kocsis lyukas a kas!

Kiugrik a pulykakakas!

Debrecenben csoda esett:

két kis kakas összeveszett!

Én a kakasod nem bánom,

csak az enyémet sajnálom.

Elvitte a víz a szappant.

Utána ugrott a kappan.

Míg a kappan kaparászott,

addig a szappan elázott

a folyóban.

Egy boszorka van,

három fia van,

iskolába jár az egy,

másik bocskort varrni megy,

a harmadik itt a padon

a dudáját fújja nagyon,

danadana-dan, de szép hangja van.

Egyszer egy királyfi

mit gondolt magában,

trallala, trallala,

mit gondolt magában?

Lehányta magáról

királyi ruháját,

trallala, trallala,

királyi ruháját.

Rávette helyette

a kocsis gúnyáját,

trallala, trallala,

a kocsis gúnyáját.

Elindult megkérni

szegény ember lyányát,

trallala, trallala,

szegény ember lyányát.

"Adj' Isten jó napot,

szegény ember lyánya,

beszabad-e jönnöm,

szegény ember lyánya?"

"Fogadjisten kendnek,

szegény kocsis legény

hozta Isten, hozta,

szegény kocsis legény!

Üljön le minálunk,

nálunk kanapéra,

trallala, trallala,

nálunk kanapéra."

"De nem azért jöttem,

hogy én itt leüljek,

trallala, trallala,

hogy én itt leüljek.

Hanem azért jöttem,

jössz-e hozzám vagy sem,

trallala, trallala,

jössz-e hozzám vagy sem?"

"Elmegyek én kendhez,

szegény kocsislegény,

illik kend énhozzám,

szegény kocsis legény."

Akkor a királyfi

mit gondolt magában,

trallala, trallala,

mit gondolt magában?

Elindult megkérni

gazdag bíró lyányát,

trallala, trallala,

gazdag bíró lyányát.

"Adj' Isten jó napot,

gazdag bíró lyánya,

trallala, trallala,

gazdag bíró lyánya!"

"Fogadjisten kendnek,

szegény kocsis legény

trallala, trallala,

szegény kocsis legény!

Üljön le minálunk,

nálunk a - lócára,

trallala, trallala,

nálunk a - lócára."

"De nem azért jöttem,

hogy én itt leüljek,

trallala, trallala,

hogy én itt leüljek.

Hanem azért jöttem,

jössz-e hozzám vagy sem?

Trallala, trallala,

jössz-e hozzám vagy sem?"

"Gazdag leány vagyok,

gazdag legényt várok,

trallala, trallala,

gazdag legényt várok."

Akkor a királyfi

mit gondolt magában,

trallala, trallala,

mit gondolt magában?

Lehányta magáról

a kocsisi gúnyát,

rávette helyette

a királyi pompát.

Elindult megkérni

gazdag bíró lyányát,

trallala, trallala,

gazdag bíró lyányát.

"Adj' Isten jó napot,

gazdag bíró lyánya,

ba szabad-e gyünnöm,

gazdag bíró lyánya?"

"Hozta Isten, hozta,

fényes királyúrfi,

trallala, trallala,

fényes királyúrfi.

Üljön le hát nálunk

selyemkanapéra,

trallala, trallala,

selyemkanapéra."

"De nem azért jöttem,

hogy én itt leüljek,

trallala, trallala,

hogy én itt leüljek.

Hanem azért jöttem,

jössz-e hozzám vagy sem,

gazdag bíró lyánya,

jössz-e hozzám vagy sem?"

"Elmegyek én kendhez,

fényes királyúrfi,

illik kend énhozzám,

fényes királyúrfi."

"Nem kellesz énnekem,

gazdag bíró lyánya,

kell nekem, kell nekem

szegény ember lyánya!

Tüzet viszek, lángot viszek

ki ne nézz, be ne nézz!

Kendő rajta.

Virágéknál ég a világ,

sütik már a rántott békát.

Zimme-zumm, zimme-zumm

recefice bumm, bumm, bumm.

Bíró Marcsa odakapott,

békacombot ropogtatott.

Zimme-zumm, zimme-zumm,

recefice bumm, bumm, bumm.

Puskás Gábor későn futott,

neki csak a füle jutott.

Zimme-zumm, zimme-zumm,

recefice bumm, bumm, bumm.

Bíró Marcsa a padláson,

Elcsúszott egy záptojáson.

Zimme-zumm, zimme-zumm,

recefice bumm, bumm, bumm.

Azt mondják, hogy a cipő,

kinek szoros, kinek bő.

De minekünk a cipő,

sose szoros, sose bő.

Azt mondják, hogy kinek szoros,

kinek kérges, kinek bő,

De minekünk sose szoros,

sose kérges, sose bő.

Megismerni a kanászt,

ékes járásáról,

elöl fűzött bocskoráról,

tarisznyaszíjáról.

Tivitovi tács, hévizi takács,

Legyünk bátor, jó vitézek,

Hídon megyünk által.

Itt a köcsög, mi van benne?

Arany alma, arany körte,

Add tovább, add tovább,

Te meg fized az árát!

Gyí, paci, paripa,

nem messze van Kanizsa.

Odaérünk délre,

libapecsenyére.

Elmúlott a rövid farsang, de mi azt nem bánjuk,

Sirassák a lányok itthon maradásuk.

Kiknek a nagy méreg miatt ráncos az orcájuk.

Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé.

A nagy bölcsességet, a nagy eszességet,

Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé.

En, ó, pé, kú, a nagy torkú.

Mind megissza a bort, vígan rúgja a port.

En, ó, pé, kú, a nagy torkú.

Iksz, ipszilon, most ne sírjon!

Sőt, inkább vigadjon, búnak utat adjon.

Iksz, ipszilon, most ne sírjon!

Cickom, cickom,

vagyon-e szép lányod?

Vagyon, vagyon,

de mihaszna vagyon.

Add nekem azt, elveszem azt,

szita, szita péntek

szerelem csütörtök, dobszerda.

Három szabó legények, mek-mek-mek.

Elindultak szegények, mek-mek-mek.

Elindultak Micskére, hej, mek-mek-mek-mek.

Három ült egy kecskére.

Mikor Micskére értek, mek-mek-mek.

Egy kocsmába betértek, mek-mek-mek.

Megittak egy icce bort, hej, mek-mek-mek-mek.

Lemosni az utiport.

Kifizetni nem tudták, mek-mek-mek.

Szorult rajtuk a nadrág, mek-mek-mek.

Mind a három legénynek, hej, mek-mek-mek-mek.

Két krajcárja szegénynek.

Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle.

Ettél belőle?

Kertbe mentek a tyúkok.

Mind megették a magot.

Én kis kertet kerteltem,

bazsarózsát ültettem.

Szél, szél fújdogálja,

eső, eső veregeti, huss!

Hajlik a meggyfa,

nagy az árnyéka.

Benne forog kis menyecske,

akit szeretsz, kapd be!

Ez a kapa, ez a kasza, ez meg itt a faragószék!

Kapa, kasza, faragószék!

Ó be szép, ó be szép

ez a derék faragószék!

Ez a hosszú, ez a kurta, ez meg itt a véres hurka!

Hosszú, kurta, véres hurka,

kapa, kasza, faragószék!

Ó be szép, ó be szép

ez a derék faragószék!

Ez az egyenes, ez a görbe, ez meg itt a fakereke!

Egyenes, görbe, fakereke,

hosszú, kurta, véres hurka

kapa, kasza, faragószék!

Ó be szép, ó be szép

ez a derék faragószék!

Ez itt a kés, ez a villa, ez meg itt a koppantója!

Kés, villa, koppantója

(előzőek ismétlése)

Ez a gólya, ez az orra, ez meg itt a gólya tolla!

Gólya orra, gólya tolla

(előzőek ismétlése).

Ez a klázli, ez a flaska, ez meg itt a részeg Miska!

Klázli, flaska, részeg Miska,

(előzőek ismétlése)

Ez a Zsuzska, ez a lánya, ez meg itt az unokája!

Zsuzska, lánya, unokája,

(előzőek ismétlése)

Ez az öcsök, ez a vöcsök, ez meg itt a tejes köcsög!

Öcsök, vöcsök, tejesköcsög,

(előzőek ismétlése)

Iglice szívem, iglice.

Aranyos lábú iglice,

ahová te hajlasz, én is odahajlok, iglice.

Árok mellett jártam ma,

tüske ment a lábamba,

rajtakap, rajtakap, mindenhová belekap.

Egyszer volt, hol nem volt egy icipici házikó.

Icipici házikóban icipici ágyikó.

Ottan élt, éldegélt egy icipici lencsi-lány

icipici anyukával túl az Óperencián.

Icipici lencsi-lányka lencsi-babát ringatott,

anyuka is ezt csinálta, s boldogságban éltek ott.

Amikor este lett, az icipici lányka félt,

icipici anyukája mondott egy mesét: (ismételni)

Kiugrott a gombóc a fazékból.

Utána a molnár fazekastól.

Stól, stól, stól, fazekastól.

Mit játsszunk lányok?

Azt játsszuk lányok:

bricket-brackot, hat barackot!

Csücsüljünk le lányok!

Most viszik, most viszik Danikáné lányát.

Bíborban, bársonyban, arany koszorúban.

-Nem adom a lányomat, arany hintó nélkül,

abban pedig hat ló legyen!

Mind a hatnak aranyfarka legyen!

Száraz tónak nedves partján

döglött béka kuruttyol.

Hallgatja egy süket ember,

ki a vízben lubickol.

Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér!

Vak meglátja, hogy kiugrik,

sánta utána szalad.

Kopasz ember haját tépi,

a néma meg óbégat.

Sej, haj, denevér, biciklizik az egér!

Szólj síp, szólj!

Forró vízbe teszlek. Onnan is kiveszlek.

Kerék alá teszlek, onnan is kiveszlek.

Szólj síp, szólj!

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!

Ha jó a kedved, húzd a füledet!

Ha jó a kedved, húzd a füledet!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved, húzd a füledet!

Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!

Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!

Ha jó a kedved üsd a térdedet!

Ha jó a kedved üsd a térdedet!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved üsd a térdedet!

Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)

Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)

És aztán ami eszedbe jut: dobbants nagyokat,

forgasd a szemed, forgasd a fejed stb.

Hej, a sályi piacon, piacon,

almát árul egy asszony, egy asszony.

Jaj, de áldott egy asszony, egy asszony,

hatot ad egy garason, garason.

Gyertek lányok ligetre, ligetre!

Itt a világ közepe, közepe.

Itt árulják a rózsát, a rózsát.

Abból kötnek bokrétát, bokrétát.

Azt is tudom, ki köti, ki köti.

Virág Erzsi kötözi, kötözi.

Az asztalra leteszi, leteszi.

Kovács Pista felveszi, felveszi.

Kalapjához kötözi, kötözi.

Hopp, Juliska, hopp, Mariska.

Hej, gyere vélem, egy pár táncra!

Fogd a kontyod, hogy ne lógjon,

hej, hogy a hajtűd ki ne hulljon!

Így kell járni, úgy kell járni,

Sári, Kati tudja, hogy kell járni.

Fordulj, balra, csosszantóra,

járd meg a táncot régi módra!

Ajtó, ablak nyitva van,

bejöhet akárki.

És egy nagyot dobbantott,

bejött Sári néni.

Ez a Sári néni,

nagyon csúnya néni,

késő este, holdvilágnál

almát akar lopni.

Csizmám kopogó, táncom dobogó,

kedvem ragyogó, hejhó, hajahó!

Kendőm libegő, lábam tipegő,

arcom nevető, pajtás, gyer' elő!

Borsót főztem,

jól megsóztam,

meg is paprikáztam.

Ábele, bábele, fuss!

Hej, vára, vára, Nada vára, vára,

Diófa tetejébe, annak a levelébe,

Hej vár, vedd be! Hej vár vedd be!

Hej, vára, vára, Nada vára, vára,

Diófa tetejébe, annak a levelébe,

Hej vár vesd ki! Hej vár, vesd ki!

Szélről legeljetek, fának ne menjetek,

mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek,

szili kút, szanyi kút,

szentandrási sobri kút.

Legkisebbik lányom, a szöszi Évi,

állatkertbe vitte el apukát.

Jókat kérdez ő ott az elefántnál,

hadd mondom el néhány buta szavát:

Refr.: Apu! Hod med be, az a nagy elefánt

az oroszlán barlangába?

Apu! Hod med be, az a nagy elefánt,

ha meghívják teára?

Ha csak az ormányát dugja be a buta,

az kész könnyelműség:

mire felszívja a teáját,

rég leharapták az ormányát.

Van-e pótormánya őnéki?

Apu, mondd meg, mondd meg, hát!

Szépen mondom, én ezt nem tudom, kérlek!

Édes kislány, kérdezz valami mást!

Erre Évi elkezd keserűn sírni,

S mással kezdi most az óbégatást:

Refr.: Apu! Pincébe, hogy megy le a zsiráf,

hogyha fát kell hozni, néki?

Ugye erszényes az a kenguru ott?

Az az erszény új vagy régi?

Az a kis medve, amikor halat eszik,

kell-e hozzá szódavíz?

Mi a kedvence: a szilvaíz vagy

a frissen megfőtt tejbegríz?

Ugye spenótot ő sem szeret?

Apu, mondd meg, mondd meg hát!

Ajka kérdez, mint a motolla, gyorsan

Egyszer mégis elfogy a türelem.

Hallgass Évám! Most hadd felelek néked,

hallgass énrám, édes kisgyerekem!

Refr.: Éva! Pincébe sose megy a zsiráf,

sose kell fát hozni néki.

Ezt egy jó kislány, hogyha idefigyel

hát azonnal meg is érti.

Sose hordoz pénzt az a kenguru ott,

ugye, érted Évikém?

A medvének nem kell szilvaíz,

sem a frissen főzött tejbegríz.

Mire Éva így szól: Értem én,

csupán azt nem értem még:

Apu hod megy be...

Láttál-e már valaha,

csipkebokor rózsát?

Csipkebokor rózsa közt

két szál majorannát?

Egyik szál majoranna

Virág Erzsi lenne,

Másik szál majoranna

Váci Gábor lenne.

Ördögi mese

Vers - Gary Hun - 2007. június 29.

Egy meleg nyári napon az ördög felesége

Morcosan vette észre, hogy nincs otthon a férje!

Hívná a mobilján: - Hol vagy szedte-vette?

De bíz az a mobilt, még csak fel sem vette!

Így aztán az asszony, hallgatva a dalra,

A férje urát felfestette a falra!

Nem telt el sok idő, s hallotta, mint dörmög:

Falra festés után megjelent az ördög!

- No, mi az, mit akarsz? – kérdezte mogorván,

Csak úgy röptében, a falról leugorván,

- Megzavartál, kártya partim látja a kárát,

Belzebubbal forgatjuk az ördög bibliáját!

-Jaj – felelt az asszony - a gondom oly nagy,

Nem tudtam, hogy hol a pokolban vagy!

Mert míg az idődet a haveroddal töltöd,

Bennem meg itt belül bujkál a kisördög!

- Ne bolondozz asszony, gondoljál csak arra,

A mai napon már egyszer felfestettél a falra!

Próbálsz megvezetni, és hazudni nékem?

Ismersz már annyira, a viccet nem értem!

- Na, tolass a hasaddal, hadd lássam a kölköt! -

Mondta végül békülékenyebben az ördög,

Odatette mancsát, s azonnal tudta már,

Apa lesz, (érezte, a kicsi rúgkapál).

S eltűnt arcáról a pokoli szigor,

Helyette kiült rá a sátáni vigyor,

Mert ahogy ott ácsorgott gatyában,

Egy ördögi terv fogant meg agyában,

- Asszony, ha a világra hozod a génemet,

Jutalmul pokollá teszem az életed!

- Ámen – szólt a némber, meg is bánta rögtön,

Mert szinte azonnal lecsapott az ördög,

- Káromlod Lucifert? – s elszürkült orcája,

- Hiányzik, hogy száműzzön a Mennyországba?

- Jaj! – kiált a párja, s megjelent egy rémkép,

Angyalok közt lenni, azt nem akart végképp!

- Nem szívesen mennék el a pokoli üsttől,

A Mennytől úgy félek, mint te a tömjénfüsttől!

- No, azért – nyugtázta végre a férje a dolgot,

Mert ritkán változtatta meg, mit egyszer kimondott,

És letelt az idő, még csak meg sem kottyant,

Ahogy a kis gonosz a világra pottyant,

És kijött a neje - kezében a pólya -

Hogy tekintse meg már, mit hozott a gólya,

Kijött a szülész is, szólt és kezet rázott:

- Önnek ördöge van, szívből gratulálok!

Ránézett az ördög a kis jövevényre,

Aztán a fejébe tódult összes vére,

- Hát ez meg mi, asszony!- üvölt kiakadva,

- A kénköves mennykő csapjon a nyakadba!

- Mondd, kivel csaltál meg? - s szúrtak a szavai,

- Hiszen a kicsinek nincsenek szarvai!

S a kisütő Napnál megdördült az ég,

Zuhogni kezdett az eső és a jég,

Mindig így történik, de nincs annál rondább,

Ha veri az ördög a feleségét, mondják,

Akkor nyugodott meg csak, amikor mondták,

Lesznek majd szarvai, hogyha felszarvazzák!

- Na gyere te rondaság - szólt már megbékülve,

S gyorsan felpattantak egy ördögszekérre,

- A pokolba vélünk! - adta ki a jelszót,

Aztán amíg mentek, többet egy szót sem szólt.

A szekér a Pokolba vezető úton ment döcögve,

Mert tudjuk, az, jó szándékkal van kikövezve…

Így aztán, miután a kórházból távoztak

Mire hazaértek, jól összerázódtak,

Otthon várta őket ám a nagy mulatság,

Összegyűlt ízibe az egész rokonság,

Hét tenger ördöge, csápolt a kezével,

S versenyt szteppezett a parkett ördögével,

Összekapaszkodva ropták a víg táncot,

Belevonva az egész Pokol-tornácot,

- Te sátánfajzat! - örült az ördög öregapja néki,

S az ördög öreganyját egy táncra felkéri,

Beugrottak, hát a táncolók közé hátul,

S ezzel az ördögi kör vidáman bezárult.

De vigyázz, barátom, hisz már sokan sejtik,

Az ördög mindig a részletekben rejlik!

Mert, bár a Pokolból most víg zeneszó hallszik

Azt tanuld meg, hogy az ördög sohasem alszik!

Nemes Nagy Ágnes: Láttam, láttam

Láttam, láttam lappantyút!

Éjszaka, erdőn meglestem,

róka-vadásszal kettesben.

Nem volt ottan lámpa, se ház,

mentünk: én meg a rókavadász,

akkor az égen, fekete égen

valami röppent még feketébben,

valami röppent: lappantyú!

Két szeme lángja, két pici lámpa,

gurgula-hangja úszik utána.

Ketten láttuk, senki más,

ketten: én meg a róka-vadász!

Orbán Ottó: Torreádor

Bika, bika

fekete

feje meg a

feneke.

Dúl-fúl, toporog,

a homok csikorog.

Jaj, a bika, jaj!

Jaj, jaj, jaj!

Itt van a baj.

Itt jön a bátor:

a torre, a torre,

a torreádor.

Orbán Ottó: A faállatok

Azt mondják a faállatok,

rémes ez a faállapot.

Ha így teszünk,

nyikorog,

ha úgy teszünk,

csikorog,

a nyakunk, a derekunk

sehogy se forog.

Hogyha télen fabált csapnak,

föl ne csapjál faállatnak!

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja

Ejh, mi a kő! Tyúkanyó, kend

A szobában lakik itt bent?

Lám, csak jó az isten, jót ád,

Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,

Még a ládára is fölszáll,

Eszébe jut, kotkodákol,

S nem verik ki a szobábol.

Dehogy verik, dehogy verik!

Mint a galambot etetik,

Válogat a kendermagban,

A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát

Jól megbecsülje kend magát,

Iparkodjék, ne legyen ám

Tojás szűkében az anyám. -

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,

Hadd beszélek mostan veled,

Régi cseléd vagy a háznál,

Mindig emberül szolgáltál.

Ezután is jó légy, Morzsa,

Kedvet ne kapj a tyúkhúsra,

Élj a tyúkkal barátságba'...

Anyám egyetlen jószága.

Sárga lábú kiskakas kiugrott a gyepre.

Körmös sarkantyújával udvar közepére.

Megállj, megállj, Tarajos!

Bár a szemed haragos,

jó pecsenye a húsod,

azt magad is jól tudod!

Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny

Háp! Háp! Háp!

Jönnek a Kacsák!

Hű, de éhes, hű, de szomjas

ez a társaság!

Bú! Bú! Bú!

Boci szomorú!

De hogy feszít tyúkjai közt

a Kukurikú!

Röf! Röf! Röf!

Orra sárba döf:

sonka-lábán Kucu néni

fürödni döcög.

Gá! Gá! Gá!

Szalad világgá

Liba mama, ha a Csacsi

rábőg, hogy: I-á!

Rút! Rút! Rút!

Fel is, le is út:

mérges Pulyka te szereted

csak a háborút!

Bú! Röf! Háp!

Sípok, trombiták:

víg zenével így köszönt e

díszes társaság.

Weöres Sándor: A birka-iskola

Egyszer volt egy nagy csoda,

Neve: birka-iskola.

Ki nem szólt, csak bégetett,

Az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,

Még jutalmat is kapott,

Így hát egy se ment oda,

Meg is szűnt a iskola.

Weöres Sándor: Kutyatár

Harap utca három alatt

Megnyíllott a kutyatár

Síppal-dobbal megnyitotta

Kutyafülü Aladár

Kutyatár, kutyatár, kutyafülü Aladár.

Húsz forintért tarka kutya

Tízért, fehér kutya jár.

Törzsvevőknek öt forintért

Kapható a kutya már.

Kutyatár, kutyatár, kutyafülü Aladár.

Zelk Zoltán: Hová szaladsz vizipók?

-Hová szaladsz vizipók?

-Keresem a békát!

-Mért nem húzol kiscipőt?

-Gyorsabb így mezítláb!

-Miért futsz ily sebesen?

-Én leszek a násznagy:

ma tartják a lagziját

a békakirálynak...

-Hol lesz a lakodalom?

-A királyi házban:

sásból, nádból épített

tavi palotában...

-Hát a menyasszony ki lesz,

békakirály párja?

-Hetedhét mocsárnak a

legszebb békalánya...

Károly: Pinty és ponty

Volt egyszer egy ponty,

Úszott, mint a pinty!

Volt egyszer egy pinty,

Repült, mint a ponty!

Együtt mentek...

Úsztak, szálltak, mendegéltek,

tán még most is mendegélnek,

ha a kelő napsugárban

útjuk végére nem értek.

Elöl ment a ponty.

Úszott, mint a pinty.

Utána a pinty.

Repült, mint a ponty.

Dénes György: Gólya

Láp közepén áll a gólya,

csitteg-csattog tilolója,

tolla szürke, csőre veres,

csíkot kutat, békát keres.

Simkó Tibor: Kabóca

Bice-bóca kabóca,

ég a lámpa kanóca,

de be hozzánk ne gyere,

mert a szomszéd egere

itt lapul az ágy alatt:

elkapja a lábadat!

Zelk Zoltán: Erdőben-berdőben

Alszik a szél, föl se kelt,

olyan kedve van ma,

a vihar is lehevert,

a szél öreganyja.

Alszik az egész család,

nem fut a szellő sem-

mitől csörren hát az ág,

levél mitől zörren?

Nem egyébtől, két madár

röpül éppen erre,

az egyik a hársra száll,

a másik a cserre.

Jó a hárs is, a cser is

a fáradt madárnak,

azon is meg ezen is

pihenőt találnak.

Éppen arra jártam én,

fák alatt megállva,

hallgatóztam, vártam én:

fütyül-e madárka?

Megértettem a szavuk,

ha "csúrr" volt, ha "csírr" volt-

tanúm reá a kakukk,

szóról szóra így volt:

-Honnét, szomszéd?

-Ahol voltam, onnét!

-Mit evett?

-Eleget!

-Mi jót?

-Hernyót!

-Hány volt?

-Egy volt!

-És még?

-Kukacot!

-Mennyit?

-Hatot!

-Hát még?

-Legyet!

-Hányat?

-Hetet!

-Mást még?

-Pondrót!

-Sok volt?

-Nyolc volt!

-Jó volt?

-Jó volt!

Hallgattam volna tovább

ezt a párbeszédet,

de hirtelen akkorát

fújt a szél: fölébredt!

A vihar is vele kelt,

s huga is a szellő-

ezer levél útra kelt,

szinte szállt az erdő!

Az égen egy felleg állt,

dézsa a kezében,

s mint aki csak erre várt,

ránk öntötte éppen!

Megáztak a madarak,

megázott a szél is,

szedhettem a lábamat,

bőrig áztam én is!

Orbán Ottó: Oroszlán

Kisoroszlán, gömbölyded,

boldog, mikor bömbölhet.

Nagyoroszlán kevéssel,

beéri húsevéssel.

Kisoroszlán, Nagyoroszlán,

hol rohangál, hol poroszkál.

Orbán Ottó: Krokodil

Krokodil, krokodil,

hétpróbás,

bőrpikkelyes, sárbundás.

Krokodil, krokodil,

kipislogsz a nádból,

krokodil, krokodil,

a szemed sem áll jól!

Móra Ferenc: A csókai csóka

Csókai csókának

Mi jutott eszébe?

Föl szeretett volna

Öltözni fehérbe.

Unta szegény jámbor,

Hogy ő télen-nyáron

Örökkön-örökké

Feketébe járjon.

Ahogy így tűnődik

Ághegyen a csóka,

Arra ballag éppen

Csalavér, a róka.

Attól kér tanácsot,

Mit kellene tenni,

Hófehér galambbá

Hogy kellene lenni.

"Nincsen annál könnyebb -

Neveti a róka -

Fürödj meg a hóban,

Te fekete csóka!

Olyan fehér galamb

Lesz rögtön belőled,

Hogy magam sem tudom,

Mit higgyek felőled."

Nagyeszű rókának

Szót fogad a csóka,

Nagy vígan leugrik

Az ágról a hóba.

Az orra hegye se

Látszik ki belőle,

Kérdi is a rókát,

Mit hisz most felőle?

"Azt hiszem, galamb vagy" -

Csípte meg a róka,

S csapott nagy ozsonnát

Belőle a hóba.

Róka csípte csóka,

Csóka csípte róka -

Így lett fehér galamb

A csókai csóka.

Tordon Ákos: Libabolt

-Libapaucs kapható!-

gá-gá-gágog Lúdanyó.

-Válogathat minden liba,

van itt piros, sárga, lila,

zöldesbarna, szürkéskék...

Nézzék, itt a feketék!

Príma papucs, el nem vásik,

soha többé nem kell másik!

Minden méret kapható!

Minden papucs eladó!

Hosszú a sor, rövid a nap,

de a végén mindenki kap

papucsot a lábára,

csak teljék az árára.

Kiugrott a gombóc a fazékból.

Utána a molnár fazekastól.

Stól, stól, stól, fazekastól.

Mit játsszunk lányok?

Azt játsszuk lányok:

bricket-brackot, hat barackot!

Csücsüljünk le lányok!

Most viszik, most viszik Danikáné lányát.

Bíborban, bársonyban, arany koszorúban.

-Nem adom a lányomat, arany hintó nélkül,

abban pedig hat ló legyen!

Mind a hatnak aranyfarka legyen!

Száraz tónak nedves partján

döglött béka kuruttyol.

Hallgatja egy süket ember,

ki a vízben lubickol.

Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér!

Vak meglátja, hogy kiugrik,

sánta utána szalad.

Kopasz ember haját tépi,

a néma meg óbégat.

Sej, haj, denevér, biciklizik az egér!

Szólj síp, szólj!

Forró vízbe teszlek. Onnan is kiveszlek.

Kerék alá teszlek, onnan is kiveszlek.

Szólj síp, szólj!

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!

Ha jó a kedved, húzd a füledet!

Ha jó a kedved, húzd a füledet!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved, húzd a füledet!

Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!

Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!

Ha jó a kedved üsd a térdedet!

Ha jó a kedved üsd a térdedet!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved üsd a térdedet!

Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)

Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)

És aztán ami eszedbe jut: dobbants nagyokat,

forgasd a szemed, forgasd a fejed stb.

Hej, a sályi piacon, piacon,

almát árul egy asszony, egy asszony.

Jaj, de áldott egy asszony, egy asszony,

hatot ad egy garason, garason.

Gyertek lányok ligetre, ligetre!

Itt a világ közepe, közepe.

Itt árulják a rózsát, a rózsát.

Abból kötnek bokrétát, bokrétát.

Azt is tudom, ki köti, ki köti.

Virág Erzsi kötözi, kötözi.

Az asztalra leteszi, leteszi.

Kovács Pista felveszi, felveszi.

Kalapjához kötözi, kötözi.

Hopp, Juliska, hopp, Mariska.

Hej, gyere vélem, egy pár táncra!

Fogd a kontyod, hogy ne lógjon,

hej, hogy a hajtűd ki ne hulljon!

Így kell járni, úgy kell járni,

Sári, Kati tudja, hogy kell járni.

Fordulj, balra, csosszantóra,

járd meg a táncot régi módra!

Ajtó, ablak nyitva van,

bejöhet akárki.

És egy nagyot dobbantott,

bejött Sári néni.

Ez a Sári néni,

nagyon csúnya néni,

késő este, holdvilágnál

almát akar lopni.

Csizmám kopogó, táncom dobogó,

kedvem ragyogó, hejhó, hajahó!

Kendőm libegő, lábam tipegő,

arcom nevető, pajtás, gyer' elő!

Borsót főztem,

jól megsóztam,

meg is paprikáztam.

Ábele, bábele, fuss!

Hej, vára, vára, Nada vára, vára,

Diófa tetejébe, annak a levelébe,

Hej vár, vedd be! Hej vár vedd be!

Hej, vára, vára, Nada vára, vára,

Diófa tetejébe, annak a levelébe,

Hej vár vesd ki! Hej vár, vesd ki!

Szélről legeljetek, fának ne menjetek,

mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek,

szili kút, szanyi kút,

szentandrási sobri kút.

Legkisebbik lányom, a szöszi Évi,

állatkertbe vitte el apukát.

Jókat kérdez ő ott az elefántnál,

hadd mondom el néhány buta szavát:

Refr.: Apu! Hod med be, az a nagy elefánt

az oroszlán barlangába?

Apu! Hod med be, az a nagy elefánt,

ha meghívják teára?

Ha csak az ormányát dugja be a buta,

az kész könnyelműség:

mire felszívja a teáját,

rég leharapták az ormányát.

Van-e pótormánya őnéki?

Apu, mondd meg, mondd meg, hát!

Szépen mondom, én ezt nem tudom, kérlek!

Édes kislány, kérdezz valami mást!

Erre Évi elkezd keserűn sírni,

S mással kezdi most az óbégatást:

Refr.: Apu! Pincébe, hogy megy le a zsiráf,

hogyha fát kell hozni, néki?

Ugye erszényes az a kenguru ott?

Az az erszény új vagy régi?

Az a kis medve, amikor halat eszik,

kell-e hozzá szódavíz?

Mi a kedvence: a szilvaíz vagy

a frissen megfőtt tejbegríz?

Ugye spenótot ő sem szeret?

Apu, mondd meg, mondd meg hát!

Ajka kérdez, mint a motolla, gyorsan

Egyszer mégis elfogy a türelem.

Hallgass Évám! Most hadd felelek néked,

hallgass énrám, édes kisgyerekem!

Refr.: Éva! Pincébe sose megy a zsiráf,

sose kell fát hozni néki.

Ezt egy jó kislány, hogyha idefigyel

hát azonnal meg is érti.

Sose hordoz pénzt az a kenguru ott,

ugye, érted Évikém?

A medvének nem kell szilvaíz,

sem a frissen főzött tejbegríz.

Mire Éva így szól: Értem én,

csupán azt nem értem még:

Apu hod megy be...

Láttál-e már valaha,

csipkebokor rózsát?

Csipkebokor rózsa közt

két szál majorannát?

Egyik szál majoranna

Virág Erzsi lenne,

Másik szál majoranna

Váci Gábor lenne.

-Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle.

Ettél belőle?

Kertbe mentek a tyúkok.

Mind megették a magot.

Én kis kertet kerteltem,

bazsarózsát ültettem.

Szél, szél fújdogálja,

eső, eső veregeti, huss!

Hajlik a meggyfa,

nagy az árnyéka.

Benne forog kis menyecske,

akit szeretsz, kapd be!

Ez a kapa, ez a kasza, ez meg itt a faragószék!

Kapa, kasza, faragószék!

Ó be szép, ó be szép

ez a derék faragószék!

Ez a hosszú, ez a kurta, ez meg itt a véres hurka!

Hosszú, kurta, véres hurka,

kapa, kasza, faragószék!

Ó be szép, ó be szép

ez a derék faragószék!

Ez az egyenes, ez a görbe, ez meg itt a fakereke!

Egyenes, görbe, fakereke,

hosszú, kurta, véres hurka

kapa, kasza, faragószék!

Ó be szép, ó be szép

ez a derék faragószék!

Ez itt a kés, ez a villa, ez meg itt a koppantója!

Kés, villa, koppantója

(előzőek ismétlése)

Ez a gólya, ez az orra, ez meg itt a gólya tolla!

Gólya orra, gólya tolla

(előzőek ismétlése).

Ez a klázli, ez a flaska, ez meg itt a részeg Miska!

Klázli, flaska, részeg Miska,

(előzőek ismétlése)

Ez a Zsuzska, ez a lánya, ez meg itt az unokája!

Zsuzska, lánya, unokája,

(előzőek ismétlése)

Ez az öcsök, ez a vöcsök, ez meg itt a tejes köcsög!

Öcsök, vöcsök, tejesköcsög,

(előzőek ismétlése)

Iglice szívem, iglice.

Aranyos lábú iglice,

ahová te hajlasz, én is odahajlok, iglice.

Árok mellett jártam ma,

tüske ment a lábamba,

rajtakap, rajtakap, mindenhová belekap.

Egyszer volt, hol nem volt egy icipici házikó.

Icipici házikóban icipici ágyikó.

Ottan élt, éldegélt egy icipici lencsi-lány

icipici anyukával túl az Óperencián.

Icipici lencsi-lányka lencsi-babát ringatott,

anyuka is ezt csinálta, s boldogságban éltek

Áspis kerekes úti füves leveles

Bibola bibola pacs pacs

Sétálunk, sétálunk egykis dombra, lecsücsülünk, csüccs

Kot kot kotkodács minden napra egy tojás

Ciroka maroka mitföztél

Kását

Hovateted

Padalá

Megették a kiscicák

Csiga biga gyere ki

Ég a házad ideki kapsz tejet, vajat holnapra is marad

Dirmeg, dörmög a medve

Dirmeg, dörmög a medve nincsen neki jó kedve

Alhatnák, mert hideg van jó lesz benn a barlangban

Gyite paripa nem mesze van Kanizsa

Oda érünk délre, liba pecsenyére

Ha én cica volnék 100 egeret, fognék

De én cica nem vagyok

Egeret se foghatok

Hoc hoc katona

Ketten ülünk a lóra

Abrakot a csikónak

Nagyot ugrott Lackónak

Cini cini muzsika

Táncol, a kis Zsuzsika

Jobbra dűl balra, dűl

Tücsök koma hegedül

Tapsi baba tapsi mit fog anya hozni

Piros csizmát, papucsot

Abba fogsz majd ropni

Szamárnak nagy a füle

Mégse ö a fülemüle

Cirmos cica dorombol, hallgatja egy komondor

Azt gondolja magába szebb az ö nótája

Rá is kezdi vau vau

Fut a cica, nyau nyau

Dönci bácsi me he he

Van-e neki tehene

Van bizony fekete

Mégis fehér a teje

Kis kertembe uborka

Reá kapott a róka

Várj meg róka, megleslek

Komáromba vitetlek

Mese mese mecsete

Volt egy kutyus fekete

Meg egy Icukra- picurka

Fehér lábú cicuska

Egy kettőhárom négy

Egy Kiss mackó vígan lép

Két kis mackó ugrál, fordul

Úgy nevet, hogy könnye csordul

Egy kettőhárom négy

Egy kis madár kettőt lép

Három szem a búza ott

Abból egyet bekapott

Egy, kettő, három, négy

Egy kis nyuszi, jaj de szép

Kettő füle, négy kis lába

Puha fehér a bundája

Egy, kettő, három, négy

Ez egy mese, vígan légy.

Volt egy kicsi kakasom,

Elvitte a róka.

Jércém is a tavaszon,

Elvitte a róka.

Volt egy ludam, jó tojó,

Elvitte a róka.

Récém, tóban tocsogó,

Elvitte a róka.

Gácsérom és gúnárom,

Elvitte a róka.

Semmim sincsen tilárom,

Vigye el a róka!

Jön a kocsi, most érkeztünk

Jaj de nagyon eltévedtünk

Derekasan áztunk-fáztunk

No de kicsit elnótáztunk

Szúrós gombóc jár a kertben

Szusszan, pöffen minden percben

Bokrok alját nézi sorra

Buzgón szaglász nedves orra

Hátán kócos a sok tüske

Megfésülné, de nincs tükre

Nem nyúl hozzá, így is jó

Úgy hívják, hogy sündisznó

Macska, macska, csacska macska

Fürge, mint a kis halacska

Idefut oda, fut, megpiheni, sosem tud

Fúja szél a fákat, letöri az ágat

Reccs, reccs, reccs

Azt mondják a nyitnikék,

Itt a tavasz nyitnikék,

Kék ibolya gyöngyvirág

Csupa öröm a világ

Hátamon a zsákom, zsákomba a mákom

Kilyukadt a zsákom kihullott a mákom

Aki szánja károm szedje fel a mákom

Egyszer volt egy kemence

Bele bujt a kis Bence

Meglátta a mamája

Nem ismert a fiára

Becsukta a kemencét

Jól elverte

Kis Bencét

Elszökött a kemence

Tele pogácsával

Utána ment a bíró

Üres tarisznyával

Befutott a kemence

Feneketlen tóba

Utána ment a bíró

Ott is van azóta

Kicsi fazék kicsi tál

Kicsi Gergő mit készít

Húslevest főz ebédre

Mama lesz vendége

Lementem a pincébe

Vajat csipegetni

Utánam jött az anyám

Hátba veregetni

Nád közé bújtam nádsípot fújtam

Az én sípom

Azt fújta

Diád du.

Te vagy az a nagy szájú

Kipp kopp kalapács te kovács

Üsd a vasat, üssed

De vigyáz a kezedre

Közben meg ne süssed

Kipp kopp kipp kopp

Ne félts engemet Jankó

Aki frissen dolgozik

Kezébe hull a bankó

Csiga- biga rétes

Kerekes de édes

Rétes kerekes

Mari néni ideges

Az én házam alacsony

Van is érte sok bajom

Ha az ajtót kinyitom

Leesik a kalapom

Ha az ajtón bemegyek

Beverem a fejemet

Kiskertemben az ürge

Bele bujt a gödörbe

Meg áj ürge megfoglak

Gatyaszáron lógatlak

Macska, macska csacska macska

Fürge, mint a kishalacska

Ide fut, oda fut, megpiheni, sosem tud

Borsot főztem

Jól meg sóztam

Mégis paprikáztam

Ábel babbele fuss

Dombon törik a diót

Rajta vissza mogyorót, mogyorót.

Tessék kérem, megbecsülni

És a földre lecsücsül

Csüccs

Csirke mondja, csíp, csíp, csíp

Aki fürgébb többet csíp

Macska mondja mimóka

Bíz a tejfel jó, vonna

Kecske mondja mek mek mek

Nem ugrálok kendnek

Tehén,mondja mú,mú,mú

Szopjál, szopjál kisborju

Kisfürj mondja pitypalag

Szép tavasz nyár itt ne hagy

Bohóc köszöntője

Jancsi bohóc a nevem

Cintányér a tenyerem

Orom krumpli szemem szén

Szívem, mint a céltábla

Ha szeretsz velem, nevetsz

Ha nem szeretsz, elmehetsz

Szívem, mint a céltábla

Ruhámra van mintázva

Kezdődik a nevetés 10ft

A fizetés

Ha nincs pénzed ne neves

Azt lesd, innen elmehess

Hétfőn hentereg

Kedden kecmereg

Szerdán szendereg

Csütörtökön csak csücsül

Pénteken, párnájára dűl

Szombaton Szondit szorgosan

Vasárnap horkol hangosan

Én kis kertem-kerteltem

Bazsa rozsát ültetem

Szél fúja, fújdogálja

Eső eső veregeti, hu

Süssünk süssünk valamit

Azt is megmondom, hogy mit

Lisztből legyen kerekes

Tölteléke jo édes

Sodorva tekerve túróval bélelve

Csiga giga rétes kerekes és édes

Ki kopog, mi kopog

Harkály vagyok, kopogok

Nem is tudod mióta

Vár rám ez a diófa

Mi ragyog, mi ragyog

Hát nem tudod, kivagyok

Béka király leveli

Ki a fiát neveli

Egy kettő, három, négy

Kis őzike hová mégy

Elég hogyha tudom én

Tavasz elé futok én

Egy kető háromnégy

Te kis nyuszi hová mész

Egy kettő, három, négy

Te kis madár vígan légy

Olyan szép dalt daloljál

Szebb legyen a tavasznál

Elgurult a réz garas

Felkapta egy kis kakas

Ha fölkapta jól tette

A bögyébe betette

De a bögye kidobta

Mérges lett kakasra

Össze szita a kakast

Búzát adjál ne garast

Kis kakas a piacon

Búzát vet a garason

Azt adta a begyének

Most már békén megélnek

Harap utca három alatt

Meg nyílót a kutya tár

Síppal, dobbal meg nyitotta

Kutyafülű Aladár

Kutya-tár kutya-tár

Kutyafülű Aladár

Húsz forintért tarka kutya

Tízért fehér kutya jár

Törzsvevőknek öt forintért

Kapható a kutya már

Kutya-tár kutya –tár

Kutyafülű Aladár

Fut, robog a kicsi kocsi

Rajta ül a haragosi

Din dón diri dongó

Ha ki borul az a kocsi

Lerepül a haragosi

Din Don diri dongó

Fut a havon a fakutya

Benne fut a retyerutya

Din Don diri dongó

Jön a kocsi, fut a kocsi

Patkó-dobogás

Jön a vonat, fut a vonat

Zúgó robogás

Vajon hová fut a kocsi

Három falun át

Vajon hová fut a vonat

Völgyön-hegyen át

Zím, zím, megy a gép, megy a gép

Fut a sínen a kerék

Forog a kerék

Zum, zum, nagy az út nagy az út

Fekete az alagút

Kopog a dió

Rúgja a rigó

Örülne néne

Szedi szegényke

Leül a fűre

Fölnéz fára

Eszeget csendben

Rigó szavára

Kontyos kendős ősz anyó

Söpröget a kertben

Vörös-arany falevél

Ripeg ropog, zörren

Reggel-este ruhát mos,

Csupa gőz az erő

Mosókonyha a világ

Völgy a mosóteknő

Gomba, gomba, gomba

Nincsen semmi dolga

Ha az eső esik rája

Nagyra nő a karimája

Az esőt csak neveti

Van kalapja, teheti

.

A bundának nincs gallérja,

mégis bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda.

Kifordítom, befordítom,

mégis bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda.

Leterítem a bundámat,

mégis bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda.

Ha megázik is a bunda,

mégis bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda.

Hogyha rongyos is a bunda,

mégis bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda,

mégis bunda a bunda.

Aki nem lép egyszerre,

Nem kap rétest estére.

Mert a rétes nagyon jó,

Katonának az való.

Csicseri borsó, bab, lencse.

Fekete szemű menyecske.

Ne menj haza este, mert megdöf a kecske!

Pattantyú!!

Debrecenbe kéne menni

pulykakakast kéne venni

Megállj kocsis lyukas a kas!

Kiugrik a pulykakakas!

Debrecenben csoda esett:

két kis kakas összeveszett!

Én a kakasod nem bánom,

csak az enyémet sajnálom.

Elvitte a víz a szappant.

Utána ugrott a kappan.

Míg a kappan kaparászott,

addig a szappan elázott

a folyóban.

Egy boszorka van,

három fia van,

iskolába jár az egy,

másik bocskort varrni megy,

a harmadik itt a padon

a dudáját fújja nagyon,

danadana-dan, de szép hangja van.

Egyszer egy királyfi

mit gondolt magában,

trallala, trallala,

mit gondolt magában?

Lehányta magáról

királyi ruháját,

trallala, trallala,

királyi ruháját.

Rávette helyette

a kocsis gúnyáját,

trallala, trallala,

a kocsis gúnyáját.

Elindult megkérni

szegény ember lyányát,

trallala, trallala,

szegény ember lyányát.

"Adj' Isten jó napot,

szegény ember lyánya,

beszabad-e jönnöm,

szegény ember lyánya?"

"Fogadjisten kendnek,

szegény kocsis legény

hozta Isten, hozta,

szegény kocsis legény!

Üljön le minálunk,

nálunk kanapéra,

trallala, trallala,

nálunk kanapéra."

"De nem azért jöttem,

hogy én itt leüljek,

trallala, trallala,

hogy én itt leüljek.

Hanem azért jöttem,

jössz-e hozzám vagy sem,

trallala, trallala,

jössz-e hozzám vagy sem?"

"Elmegyek én kendhez,

szegény kocsislegény,

illik kend énhozzám,

szegény kocsis legény."

Akkor a királyfi

mit gondolt magában,

trallala, trallala,

mit gondolt magában?

Elindult megkérni

gazdag bíró lyányát,

trallala, trallala,

gazdag bíró lyányát.

"Adj' Isten jó napot,

gazdag bíró lyánya,

trallala, trallala,

gazdag bíró lyánya!"

"Fogadjisten kendnek,

szegény kocsis legény

trallala, trallala,

szegény kocsis legény!

Üljön le minálunk,

nálunk a - lócára,

trallala, trallala,

nálunk a - lócára."

"De nem azért jöttem,

hogy én itt leüljek,

trallala, trallala,

hogy én itt leüljek.

Hanem azért jöttem,

jössz-e hozzám vagy sem?

Trallala, trallala,

jössz-e hozzám vagy sem?"

"Gazdag leány vagyok,

gazdag legényt várok,

trallala, trallala,

gazdag legényt várok."

Akkor a királyfi

mit gondolt magában,

trallala, trallala,

mit gondolt magában?

Lehányta magáról

a kocsisi gúnyát,

rávette helyette

a királyi pompát.

Elindult megkérni

gazdag bíró lyányát,

trallala, trallala,

gazdag bíró lyányát.

"Adj' Isten jó napot,

gazdag bíró lyánya,

ba szabad-e gyünnöm,

gazdag bíró lyánya?"

"Hozta Isten, hozta,

fényes királyúrfi,

trallala, trallala,

fényes királyúrfi.

Üljön le hát nálunk

selyemkanapéra,

trallala, trallala,

selyemkanapéra."

"De nem azért jöttem,

hogy én itt leüljek,

trallala, trallala,

hogy én itt leüljek.

Hanem azért jöttem,

jössz-e hozzám vagy sem,

gazdag bíró lyánya,

jössz-e hozzám vagy sem?"

"Elmegyek én kendhez,

fényes királyúrfi,

illik kend énhozzám,

fényes királyúrfi."

"Nem kellesz énnekem,

gazdag bíró lyánya,

kell nekem, kell nekem

szegény ember lyánya!

Tüzet viszek, lángot viszek

ki ne nézz, be ne nézz!

Kendő rajta.

Virágéknál ég a világ,

sütik már a rántott békát.

Zimme-zumm, zimme-zumm

recefice bumm, bumm, bumm.

Bíró Marcsa odakapott,

békacombot ropogtatott.

Zimme-zumm, zimme-zumm,

recefice bumm, bumm, bumm.

Puskás Gábor későn futott,

neki csak a füle jutott.

Zimme-zumm, zimme-zumm,

recefice bumm, bumm, bumm.

Bíró Marcsa a padláson,

Elcsúszott egy záptojáson.

Zimme-zumm, zimme-zumm,

recefice bumm, bumm, bumm.

Azt mondják, hogy a cipő,

kinek szoros, kinek bő.

De minekünk a cipő,

sose szoros, sose bő.

Azt mondják, hogy kinek szoros,

kinek kérges, kinek bő,

De minekünk sose szoros,

sose kérges, sose bő.

Megismerni a kanászt,

ékes járásáról,

elöl fűzött bocskoráról,

tarisznyaszíjáról.

Tivitovi tács, hévizi takács,

Legyünk bátor, jó vitézek,

Hídon megyünk által.

Itt a köcsög, mi van benne?

Arany alma, arany körte,

Add tovább, add tovább,

Te meg fizesd az árát!

Gyí, paci, paripa,

nem messze van Kanizsa.

Odaérünk délre,

libapecsenyére.

Elmúlott a rövid farsang, de mi azt nem bánjuk,

Sirassák a lányok itthon maradásuk.

Kiknek a nagy méreg miatt ráncos az orcájuk.

Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé.

A nagy bölcsességet, a nagy eszességet,

Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé.

En, ó, pé, kú, a nagy torkú.

Mind megissza a bort, vígan rúgja a port.

En, ó, pé, kú, a nagy torkú.

Iksz, ipszilon, most ne sírjon!

Sőt, inkább vigadjon, búnak utat adjon.

Iksz, ipszilon, most ne sírjon!

Cickom, cickom,

vagyon-e szép lányod?

Vagyon, vagyon,

de mihaszna vagyon.

Add nekem azt, elveszem azt,

szita, szita péntek

szerelem csütörtök, dobszerda.

Három szabó legények, mek-mek-mek.

Elindultak szegények, mek-mek-mek.

Elindultak Micskére, hej, mek-mek-mek-mek.

Három ült egy kecskére.

Mikor Micskére értek, mek-mek-mek.

Egy kocsmába betértek, mek-mek-mek.

Megittak egy icce bort, hej, mek-mek-mek-mek.

Lemosni az utiport.

Kifizetni nem tudták, mek-mek-mek.

Szorult rajtuk a nadrág, mek-mek-mek.

Mind a három legénynek, hej, mek-mek-mek-mek.

Két krajcárja szegénynek. -Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle.

Ettél belőle?

Kertbe mentek a tyúkok.

Mind megették a magot.

Én kis kertet kerteltem,

bazsarózsát ültettem.

Szél, szél fújdogálja,

eső, eső veregeti, huss!

Hajlik a meggyfa,

nagy az árnyéka.

Benne forog kis menyecske,

akit szeretsz, kapd be!

Ez a kapa, ez a kasza, ez meg itt a faragószék!

Kapa, kasza, faragószék!

Ó be szép, ó be szép

ez a derék faragószék!

Ez a hosszú, ez a kurta, ez meg itt a véres hurka!

Hosszú, kurta, véres hurka,

kapa, kasza, faragószék!

Ó be szép, ó be szép

ez a derék faragószék!

Ez az egyenes, ez a görbe, ez meg itt a fakereke!

Egyenes, görbe, fakereke,

hosszú, kurta, véres hurka

kapa, kasza, faragószék!

Ó be szép, ó be szép

ez a derék faragószék!

Ez itt a kés, ez a villa, ez meg itt a koppantója!

Kés, villa, koppantója

(előzőek ismétlése)

Ez a gólya, ez az orra, ez meg itt a gólya tolla!

Gólya orra, gólya tolla

(előzőek ismétlése).

Ez a klázli, ez a flaska, ez meg itt a részeg Miska!

Klázli, flaska, részeg Miska,

(előzőek ismétlése)

Ez a Zsuzska, ez a lánya, ez meg itt az unokája!

Zsuzska, lánya, unokája,

(előzőek ismétlése)

Ez az öcsök, ez a vöcsök, ez meg itt a tejes köcsög!

Öcsök, vöcsök, tejesköcsög,

(előzőek ismétlése)

Iglice szívem, iglice.

Aranyos lábú iglice,

ahová te hajlasz, én is odahajlok, iglice.

Árok mellett jártam ma,

tüske ment a lábamba,

rajtakap, rajtakap, mindenhová belekap.

Egyszer volt, hol nem volt egy icipici házikó.

Icipici házikóban icipici ágyikó.

Ottan élt, éldegélt egy icipici lencsi-lány

icipici anyukával túl az Óperencián.

Icipici lencsi-lányka lencsi-babát ringatott,

anyuka is ezt csinálta, s boldogságban éltek ott.

Amikor este lett, az icipici lányka félt,

icipici anyukája mondott egy mesét: (ismételni)

Kiugrott a gombóc a fazékból.

Utána a molnár fazekastól.

Stól, stól, stól, fazekastól.

Mit játsszunk lányok?

Azt játsszuk lányok:

bricket-brackot, hat barackot!

Csücsüljünk le lányok!

Most viszik, most viszik Danikáné lányát.

Bíborban, bársonyban, arany koszorúban.

-Nem adom a lányomat, arany hintó nélkül,

abban pedig hat ló legyen!

Mind a hatnak aranyfarka legyen!

Száraz tónak nedves partján

döglött béka kuruttyol.

Hallgatja egy süket ember,

ki a vízben lubickol.

Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér!

Vak meglátja, hogy kiugrik,

sánta utána szalad.

Kopasz ember haját tépi,

a néma meg óbégat.

Sej, haj, denevér, biciklizik az egér!

Szólj síp, szólj!

Forró vízbe teszlek. Onnan is kiveszlek.

Kerék alá teszlek, onnan is kiveszlek.

Szólj síp, szólj!

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!

Ha jó a kedved, húzd a füledet!

Ha jó a kedved, húzd a füledet!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved, húzd a füledet!

Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!

Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!

Ha jó a kedved üsd a térdedet!

Ha jó a kedved üsd a térdedet!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved üsd a térdedet!

Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)

Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)

És aztán ami eszedbe jut: dobbants nagyokat,

forgasd a szemed, forgasd a fejed stb.

Hej, a sályi piacon, piacon,

almát árul egy asszony, egy asszony.

Jaj, de áldott egy asszony, egy asszony,

hatot ad egy garason, garason.

Gyertek lányok ligetre, ligetre!

Itt a világ közepe, közepe.

Itt árulják a rózsát, a rózsát.

Abból kötnek bokrétát, bokrétát.

Azt is tudom, ki köti, ki köti.

Virág Erzsi kötözi, kötözi.

Az asztalra leteszi, leteszi.

Kovács Pista felveszi, felveszi.

Kalapjához kötözi, kötözi.

Hopp, Juliska, hopp, Mariska.

Hej, gyere vélem, egy pár táncra!

Fogd a kontyod, hogy ne lógjon,

hej, hogy a hajtűd ki ne hulljon!

Így kell járni, úgy kell járni,

Sári, Kati tudja, hogy kell járni.

Fordulj, balra, csosszantóra,

járd meg a táncot régi módra!

Ajtó, ablak nyitva van,

bejöhet akárki.

És egy nagyot dobbantott,

bejött Sári néni.

Ez a Sári néni,

nagyon csúnya néni,

késő este, holdvilágnál

almát akar lopni.

Csizmám kopogó, táncom dobogó,

kedvem ragyogó, hejhó, hajahó!

Kendőm libegő, lábam tipegő,

arcom nevető, pajtás, gyer' elő!

Borsót főztem,

jól megsóztam,

meg is paprikáztam.

Ábele, bábele, fuss!

Hej, vára, vára, Nada vára, vára,

Diófa tetejébe, annak a levelébe,

Hej vár, vedd be! Hej vár vedd be!

Hej, vára, vára, Nada vára, vára,

Diófa tetejébe, annak a levelébe,

Hej vár vesd ki! Hej vár, vesd ki!

Szélről legeljetek, fának ne menjetek,

mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek,

szili kút, szanyi kút,

szentandrási sobri kút.

Legkisebbik lányom, a szöszi Évi,

állatkertbe vitte el apukát.

Jókat kérdez ő ott az elefántnál,

hadd mondom el néhány buta szavát:

Refr.: Apu! Hod med be, az a nagy elefánt

az oroszlán barlangába?

Apu! Hod med be, az a nagy elefánt,

ha meghívják teára?

Ha csak az ormányát dugja be a buta,

az kész könnyelműség:

mire felszívja a teáját,

rég leharapták az ormányát.

Van-e pótormánya őnéki?

Apu, mondd meg, mondd meg, hát!

Szépen mondom, én ezt nem tudom, kérlek!

Édes kislány, kérdezz valami mást!

Erre Évi elkezd keserűn sírni,

S mással kezdi most az óbégatást:

Refr.: Apu! Pincébe, hogy megy le a zsiráf,

hogyha fát kell hozni, néki?

Ugye erszényes az a kenguru ott?

Az az erszény új vagy régi?

Az a kis medve, amikor halat eszik,

kell-e hozzá szódavíz?

Mi a kedvence: a szilvaíz vagy

a frissen megfőtt tejbegríz?

Ugye spenótot ő sem szeret?

Apu, mondd meg, mondd meg hát!

Ajka kérdez, mint a motolla, gyorsan

Egyszer mégis elfogy a türelem.

Hallgass Évám! Most hadd felelek néked,

hallgass énrám, édes kisgyerekem!

Refr.: Éva! Pincébe sose megy a zsiráf,

sose kell fát hozni néki.

Ezt egy jó kislány, hogyha idefigyel

hát azonnal meg is érti.

Sose hordoz pénzt az a kenguru ott,

ugye, érted Évikém?

A medvének nem kell szilvaíz,

sem a frissen főzött tejbegríz.

Mire Éva így szól: Értem én,

csupán azt nem értem még:

Apu hod megy be...

Láttál-e már valaha,

csipkebokor rózsát?

Csipkebokor rózsa közt

két szál majorannát?

Egyik szál majoranna

Virág Erzsi lenne,

Másik szál majoranna

Váci Gábor lenne.

Csoóri Sándor: Csetneki

Hosszú nyakú Csetneki

sánta lovát csetleti.

Csetleti, botlatja,

lódoktorhoz vontatja.

Kóc a kötőfék,

szakad szét,

püff neki:

sárba csöppen Csetneki.

Fésüs Éva: Békanóta

Békakirály papucsának elveszett a párja,

nézi erre, nézi arra, seholse találja.

Kereste a gyereke,

ebihalak serege,

egy se lelte, úgy elnyelte

fekete tó feneke!

Szalajtották a kis gyíkot, nézze meg az árkot,

keresték a náderdőben szitakötő lányok.

Kereste a gyereke,

ebihalak serege,

egy se lelte, úgy elnyelte

fekete tó feneke!

Nem találják a papucsot sehol a világon,

ezért ugrál békakirály ma is mezítlábon!

Kereste a gyereke,

ebihalak serege,

egy se lelte, úgy elnyelte

fekete tó feneke!

Brekeke!...

Gazdag Erzsi: A kis kakas rézgarasa

Elgurult egy rézgaras.

Fölkapta egy kis kakas.

Ha fölkapta, jól tette,

a bögyébe betette.

De a bögye kidobta,

mérges lett a kakasra.

Összeszidta a kakast:

"Búzát adjál, ne garast!"

Kis kakas a piacon

búzát vett a garason.

Ezt adta a begyének,

most már békén megélnek.

Gazdag Erzsi: Tarka cica, fehér cica

Tarka cica,

fehér cica, haj!

Meglátta, hogy

kemencén a vaj.

Tarka cica,

fehér cica

egyet ugrott, haj!

S nyelve hegyén

elolvadt a vaj.

A gazdasszony

haragjában

seprűt fogott, hej!

S kopogott a fehér cica,

tarka cicafej.

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri

Ajaj, hol volt hol nem...

Volt egyszer egy iciri

piciri házacska.

Ott lakott egy iciri

piciri kis macska.

Volt annak két iciri

piciri kis ökre,

rákaptak egy iciri

piciri kis tökre.

Csizmát húz az iciri

piciri kis macska,

hová lett az iciri

piciri barmocska.

Bejárja az iciri

piciri kis erdőt,

s nem leli az iciri

piciri tekergőt.

Bejárja az iciri

piciri kaszálót,

s nem látja az iciri

piciri kószálót.

Rátalál egy iciri

piciri kis tökre,

bánatában iciri

picirit meglökte.

Felfordult az iciri

piciri tököcske,

benne a két iciri

piciri ökröcske.

Megörült két iciri

piciri ökrének:

Vége van az iciri

piciri mesének.

Tarbay Ede: Macskazene

Zimm, zumm,

zenekar,

kesze-kusza

hangzavar.

Húr, húr,

birkabél,

ujjam éri,

már zenél.

Síp, síp,

nádsíp,

fújd a végit,

felvisít.

Dob, dob,

bőrmalac,

ha rád ütnek,

hangot adsz.

Kár, kár,

varjúék

énekelnek,

fut a nép.

Zimm, zumm, zenekar,

én sem tudom,

te sem tudod,

senki sem tudja,

mit akar,

ez a baj...

Móricz Zsigmond: A török és a tehenek

Volt egy török, Mehemed,

sose látott tehenet.

Nem is tudta Mehemed

milyenek a tehenek.

Egyszer aztán Mehemed

lát egy csomó tehenet.

Csudálkozik Mehemed,

"Ilyenek a tehenek?"

Én vagyok a Mehemed,

Mi vagyunk a tehenek.

Számlálgatja Mehemed,

Hány félék a tehenek.

Meg is számol Mehemed

három féle tehenet:

fehéret, feketét, tarkát,

Meg ne fogd a tehén farkát!

Nem tudta ezt Mehemed,

S felrúgták a tehenek!

Nemes Nagy Ágnes: Tarka ló

Ment az utcán tarka ló.

Barna-fehér volt a ló,

fényes nyaka, fényes feje,

mint héjából most kibújt

barna-fehér vadgesztenye.

Mentem volna eléje,

elmaradtam mögéje,

barna-fehér sálja volt

(úgy értem, hogy sörénye).

Kányádi Sándor: Róka-mondóka

Volt egy kicsi kakasom,

elvitte a róka.

Jércém is a tavaszon,

elvitte a róka.

Volt egy ludam, jó tojó,

elvitte a róka.

Récém, tóban tocsogó,

elvitte a róka.

Gácsérom és gúnárom,

elvitte a róka.

Semmim sincsen, tirárom,

vigye el a róka!

Megay László: Sárkány

Nem a hegyen, sem a völgyben,

hanem egy nagy mesekönyvben,

nem oly régen, mostanában

sárkány lakott egymagában.

Zord az élet, nem derű

sárkánynak, ha hétfejű.

Ha köszöntik -Jó napot!- ,

emelhet hét kalapot.

Drégely László: Bohó álom

Kert alatt,

Rét alatt

Bundás kutya

elszaladt.

Tarka volt,

Farka volt,

Hátán macska

lovagolt!

Zelk Zoltán: Az okos tücsök

"Tücsük, húzd az én nótámat!"

-szól a margaréta.

"Azt húzzad, hogy virág vagyok

és nem sárgarépa..."

"Tücsök, az enyémet húzzad!"

-piros pipacs mondja.

"Az enyémet! Az enyémet!"

-kiáltozzák sorba...

Szegény tücsök látja már, hogy

a fele sem tréfa:

a végén még hajba kapnak

pipacs, margaréta.

Ezért így szól: "Nem húzhatom

nektek, szép virágok,

ma van a Hold neve napja,

neki muzsikálok..."

Garay János: A méhecske

Mihelyt jókor reggel felszikkadt a harmat,

A méhecske többé nem ismer nyugalmat.

Repdes ide s tova virágról virágra.

Majd a ligetbe száll, majd a rónaságra.

Megnéz figyelmesen minden virágkelyhet,

S örül, ha egy kis mézrevalót lelhet.

Nem csügged, ha kevés méz van egy virágban

"Sok kicsi, sokra megy"-dúdolja magában.

Tordon Ákos: Libasorban

Sír a nád, a sárga nád,

jégkabátban a világ.

Nézd, a libák libasorban,

libasorban, libatollban

keresik a nyarat; hol van?

Libapapucs, libaláb

a nap sütne legalább.

De mert nem süt, gi-gá-gá,

mind elmennek világgá.

Orbán Ottó: Tigris

Tigris, tigris,

ritkán mosdasz,

inkább piszkos

bundát hordasz.

Erdőben,

mezőben

udvarolsz jó erőben:

"Én vagyok a

Szörnyű Tigris,

nálam szörnyebb

tigris nincs is!"

Móra Ferenc: Az egyszeri szarka

Csörgött a sövényen

az egyszeri szarka,

illegett-billegett

sebesen a farka.

Jobbra illegette,

balra billegette,

a delelő napot

el-elnézegette.

Gondolta magában:

"De szép fényes holmi!

No, ezt már igazán

le kellene hozni.

Jó lenne tükörnek

a szarkaszobába,

beletekingetni

ünneplő ruhába."

Mikor ezt gondolta

az egyszeri szarka,

már az ól tetején

billegett a farka.

Noszogatja magát:

"Előre, előre,

szénás óltetőről

szalmás csűrtetőre.

Mindjárt elérem már" -

pislantott az égre,

s átugrik hetykén a

kazal tetejére.

Onnan szaporán

a kútágasra billen -

jaj, de szegény feje

hova menjen innen?

Az egyszeri szarka

jobbra-balra forog,

a nevető napra

fitymálva hunyorog.

S vissza a sövényre

lerepül csörögve:

"Nem szeretek nézni

rámátlan tükörbe."

Vén veréb a porban

mosogatja tollát,

szárnya mellé dugja

pápaszemes orrát.

"Csirip, csirip, csirip,

az egyszeri szarka

nagyot akart volna,

s nem bírta a farka."

Tordon Ákos: Libafagylalt

Ez a gúnár hóbortos,

azt gágogja: FAGYLALTOS.

A fagylaltja hó és jég,

jó, hogy ingyen adja még.

Tél hidege megfagyaszt,

nyár melege megolvaszt,

libafagylalt elfogyott,

a fagylaltos megfagyott.

Pákozdi Gabriella: százlábú-bánat

Láb, láb, csupa láb

kétszáz zokni

legalább

ezenfelül

kétszáz cipő

irgalmatlan nagy

hajcihő

kikötözöm

bekötözöm

húzom fűzöm

nyomom lököm

cipő

zokni

láb-galiba

- Mért nem lettem inkább csiga?

Nemes Nagy Ágnes: Láttam, láttam

Láttam, láttam lappantyút!

Éjszaka, erdőn meglestem,

róka-vadásszal kettesben.

Nem volt ottan lámpa, se ház,

mentünk: én meg a rókavadász,

akkor az égen, fekete égen

valami röppent még feketébben,

valami röppent: lappantyú!

Két szeme lángja, két pici lámpa,

gurgula-hangja úszik utána.

Ketten láttuk, senki más,

ketten: én meg a róka-vadász!

Orbán Ottó: Torreádor

Bika, bika

fekete

feje meg a

feneke.

Dúl-fúl, toporog,

a homok csikorog.

Jaj, a bika, jaj!

Jaj, jaj, jaj!

Itt van a baj.

Itt jön a bátor:

a torre, a torre,

a torreádor.

Orbán Ottó: A faállatok

Azt mondják a faállatok,

rémes ez a faállapot.

Ha így teszünk,

nyikorog,

ha úgy teszünk,

csikorog,

a nyakunk, a derekunk

sehogy se forog.

Hogyha télen fabált csapnak,

föl ne csapjál faállatnak!

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja

Ejh, mi a kő! Tyúkanyó, kend

A szobában lakik itt bent?

Lám, csak jó az isten, jót ád,

Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,

Még a ládára is fölszáll,

Eszébe jut, kotkodákol,

S nem verik ki a szobábol.

Dehogy verik, dehogy verik!

Mint a galambot etetik,

Válogat a kendermagban,

A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát

Jól megbecsülje kend magát,

Iparkodjék, ne legyen ám

Tojás szűkében az anyám. -

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,

Hadd beszélek mostan veled,

Régi cseléd vagy a háznál,

Mindig emberül szolgáltál.

Ezután is jó légy, Morzsa,

Kedvet ne kapj a tyúkhúsra,

Élj a tyúkkal barátságba'...

Anyám egyetlen jószága.

Sárga lábú kiskakas kiugrott a gyepre.

Körmös sarkantyújával udvar közepére.

Megállj, megállj, Tarajos!

Bár a szemed haragos,

jó pecsenye a húsod,

azt magad is jól tudod!

Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny

Háp! Háp! Háp!

Jönnek a Kacsák!

Hű, de éhes, hű, de szomjas

ez a társaság!

Bú! Bú! Bú!

Boci szomorú!

De hogy feszít tyúkjai közt

a Kukurikú!

Röf! Röf! Röf!

Orra sárba döf:

sonka-lábán Kucu néni

fürödni döcög.

Gá! Gá! Gá!

Szalad világgá

Liba mama, ha a Csacsi

rábőg, hogy: I-á!

Rút! Rút! Rút!

Fel is, le is út:

mérges Pulyka te szereted

csak a háborút!

Bú! Röf! Háp!

Sípok, trombiták:

víg zenével így köszönt e

díszes társaság.

Weöres Sándor: A birka-iskola

Egyszer volt egy nagy csoda,

Neve: birka-iskola.

Ki nem szólt, csak bégetett,

Az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,

Még jutalmat is kapott,

Így hát egy se ment oda,

Meg is szűnt a iskola.

Weöres Sándor: Kutyatár

Harap utca három alatt

Megnyíllott a kutyatár

Síppal-dobbal megnyitotta

Kutyafülü Aladár

Kutyatár, kutyatár, kutyafülü Aladár.

Húsz forintért tarka kutya

Tízért, fehér kutya jár.

Törzsvevőknek öt forintért

Kapható a kutya már.

Kutyatár, kutyatár, kutyafülü Aladár.

Zelk Zoltán: Hová szaladsz vizipók?

-Hová szaladsz vizipók?

-Keresem a békát!

-Mért nem húzol kiscipőt?

-Gyorsabb így mezítláb!

-Miért futsz ily sebesen?

-Én leszek a násznagy:

ma tartják a lagziját

a békakirálynak...

-Hol lesz a lakodalom?

-A királyi házban:

sásból, nádból épített

tavi palotában...

-Hát a menyasszony ki lesz,

békakirály párja?

-Hetedhét mocsárnak a

legszebb békalánya...

Károly: Pinty és ponty

Volt egyszer egy ponty,

Úszott, mint a pinty!

Volt egyszer egy pinty,

Repült, mint a ponty!

Együtt mentek...

Úsztak, szálltak, mendegéltek,

tán még most is mendegélnek,

ha a kelő napsugárban

útjuk végére nem értek.

Elöl ment a ponty.

Úszott, mint a pinty.

Utána a pinty.

Repült, mint a ponty.

Dénes György: Gólya

Láp közepén áll a gólya,

csitteg-csattog tilolója,

tolla szürke, csőre veres,

csíkot kutat, békát keres.

Simkó Tibor: Kabóca

Bice-bóca kabóca,

ég a lámpa kanóca,

de be hozzánk ne gyere,

mert a szomszéd egere

itt lapul az ágy alatt:

elkapja a lábadat!

Zelk Zoltán: Erdőben-berdőben

Alszik a szél, föl se kelt,

olyan kedve van ma,

a vihar is lehevert,

a szél öreganyja.

Alszik az egész család,

nem fut a szellő sem-

mitől csörren hát az ág,

levél mitől zörren?

Nem egyébtől, két madár

röpül éppen erre,

az egyik a hársra száll,

a másik a cserre.

Jó a hárs is, a cser is

a fáradt madárnak,

azon is meg ezen is

pihenőt találnak.

Éppen arra jártam én,

fák alatt megállva,

hallgatóztam, vártam én:

fütyül-e madárka?

Megértettem a szavuk,

ha "csúrr" volt, ha "csírr" volt-

tanúm reá a kakukk,

szóról szóra így volt:

-Honnét, szomszéd?

-Ahol voltam, onnét!

-Mit evett?

-Eleget!

-Mi jót?

-Hernyót!

-Hány volt?

-Egy volt!

-És még?

-Kukacot!

-Mennyit?

-Hatot!

-Hát még?

-Legyet!

-Hányat?

-Hetet!

-Mást még?

-Pondrót!

-Sok volt?

-Nyolc volt!

-Jó volt?

-Jó volt!

Hallgattam volna tovább

ezt a párbeszédet,

de hirtelen akkorát

fújt a szél: fölébredt!

A vihar is vele kelt,

s huga is a szellő-

ezer levél útra kelt,

szinte szállt az erdő!

Az égen egy felleg állt,

dézsa a kezében,

s mint aki csak erre várt,

ránk öntötte éppen!

Megáztak a madarak,

megázott a szél is,

szedhettem a lábamat,

bőrig áztam én is!

Orbán Ottó: Oroszlán

Kisoroszlán, gömbölyded,

boldog, mikor bömbölhet.

Nagyoroszlán kevéssel,

beéri húsevéssel.

Kisoroszlán, Nagyoroszlán,

hol rohangál, hol poroszkál.

Orbán Ottó: Krokodil

Krokodil, krokodil,

hétpróbás,

bőrpikkelyes, sárbundás.

Krokodil, krokodil,

kipislogsz a nádból,

krokodil, krokodil,

a szemed sem áll jól!

Móra Ferenc: A csókai csóka

Csókai csókának

Mi jutott eszébe?

Föl szeretett volna

Öltözni fehérbe.

Unta szegény jámbor,

Hogy ő télen-nyáron

Örökkön-örökké

Feketébe járjon.

Ahogy így tűnődik

Ághegyen a csóka,

Arra ballag éppen

Csalavér, a róka.

Attól kér tanácsot,

Mit kellene tenni,

Hófehér galambbá

Hogy kellene lenni.

"Nincsen annál könnyebb -

Neveti a róka -

Fürödj meg a hóban,

Te fekete csóka!

Olyan fehér galamb

Lesz rögtön belőled,

Hogy magam sem tudom,

Mit higgyek felőled."

Nagyeszű rókának

Szót fogad a csóka,

Nagy vígan leugrik

Az ágról a hóba.

Az orra hegye se

Látszik ki belőle,

Kérdi is a rókát,

Mit hisz most felőle?

"Azt hiszem, galamb vagy" -

Csípte meg a róka,

S csapott nagy ozsonnát

Belőle a hóba.

Róka csípte csóka,

Csóka csípte róka -

Így lett fehér galamb

A csókai csóka.

Tordon Ákos: Libabolt

-Libapaucs kapható!-

gá-gá-gágog Lúdanyó.

-Válogathat minden liba,

van itt piros, sárga, lila,

zöldesbarna, szürkéskék...

Nézzék, itt a feketék!

Príma papucs, el nem vásik,

soha többé nem kell másik!

Minden méret kapható!

Minden papucs eladó!

Hosszú a sor, rövid a nap,

de a végén mindenki kap

papucsot a lábára,

csak teljék az árára.

Zelk Zoltán: Őzek, nyulak, szarvasok

Őzek, nyulak, szarvasok,

hideg már az erdő,

szelet hoz még az éjszaka,

havat hoz a felhő.

Őzek, nyulak, szarvasok,

mi lesz ma ebédre?

Havon pirult fűszál, jégen

fűtött falevélke.

Őzek, nyulak, szarvasok,

mit isztok utána?

Három patak jön mihozzánk

ma ebéd utánra.

Őzek, nyulak, szarvasok,

hol alusztok éjjel?

Betakar minket az erdő

köddel, falevéllel

Csukás István: Sün Balázs

Erdőszélen, erdőszéli

tölgy tövében volt egy ház.

Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Sün Demeter,

Sün Tihamér

s a legkisebb:

Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak

Szűk lett nékik az a ház,

S előfordult ilyenkor,

Hogy kívül rekedt Sün Balázs.

Furakodott, nyomakodott

Morgott, perelt dühöngve

Semmit se ért, mit tehetett,

Lefeküdt a küszöbre

Telt az idő, múlt az idő

Éjre éj és napra nap

Egyre többször fordult elő,

hogy a házból a legkisebb kimaradt.

„Ebből elég! Torkig vagyok!”

kiáltott fel Sün Balázs

„Sokan vagyunk,

s kicsi nékünk ez a ház”. „Éppen ezért én elmegyek

Szerbusz néktek hat testvér

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott

Fogta magát, elindult

Lába nyomán

Porzott a vén gyalogút.

Így baktatott, így poroszkált

Szomszéd tölgyig meg sem állt

Ottan aztán sürgött, forgott,

Árkot ásott, falat emelt,

Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,

És mire a nap leszállt,

Épített egy kalyibát.

„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!

Nem tolnak ki

a küszöbre a nagyok!”

Falevélből ágyat vetett

Kényelmeset,

belé feküdt s hortyogott

hogy csörögtek

s remegtek az ablakok.

Éjféltájban vihar támadt

Hajlítgatta a vén fákat

Fújt a szél nagy zajjal ám

S arra ébredt, hogy zörögnek

A kalyiba ajtaján. „Ki az? – szólt ki fogvacogva -

Ki kopogtat éjnek idején?”

„Mi vagyunk az – szóltak kintről

Mi vagyunk a hat testvér

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Demeter és Tihamér!”

„Elvitte a szél a házunk,

engedjél be,

ázunk-fázunk idekinn,

csurom víz a kabát rajtunk

és az ing!”

„Jól van, jól van

- szólt Sün Balázs –

Jövök már”

S fordult a kulcs, nyílt a zár.

Betódultak mind a hatan

Tele lett a kalyiba

Kérdezte is Sün Tihamér:

„Mondd csak testvér,

nincs csak ez az egy szoba?”

Lefeküdtek, elaludtak

S arra ébredt Sün Balázs:

Újra kicsi lett a ház!

Mert az éjjel ide-oda lökődve

Kiszorult a küszöbre.

„Ejnye! – mondta fejvakarva –

Mit tehetnék? Megnövök!

S akkor talán nem lesz ágyam,

Nem lesz párnám a küszöb!”

Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje

Mátraalján, falu szélén

lakik az én öreg néném,

melegszívű, dolgos, derék,

tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,

rátévedt az országútra,

megbotlott egy kidőlt fába,

eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,

arra ballag öreg néne.

Ölbe veszi, megsajnálja,

hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,

friss szénával megeteti,

forrásvízzel megitatja,

mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya

mellé búvik a zugolyba,

tanultak ők emberséget,

nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,

elmehetne az őzbálba,

vidám táncot ellejthetne,

de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorún

csüng a távol hegykoszorún.

Reggel bíbor napsugarak

játszanak a felhő alatt.

Esti szellő ködöt kerget,

dombok, lankák üzengetnek:

"Vár a sarjú, gyenge hajtás,

gyere haza, gida pajtás!"

Könnybe lábad az őz szeme,

hej, nagyon is visszamenne,

csak az anyja úgy ne várná,

csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,

hol selyem fű, puha pázsit,

tarka mező száz virága

őztestvérkét hazavárja.

Ahol mókus ugrabugrál,

kopácsol a tarka harkály,

vígan szól a kakukk hangja,

bábot cipel szorgos hangya Várja patak, várja szellő,

kék ég alján futó felhő,

harmatgyöngyös harangvirág,

vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg néne megsiratja,

vissza - dehogy - mégse tartja,

ki-ki lakjék hazájában,

őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,

visszatipeg öreg néni,

és integet, amíg látja:

"Élj boldogul, őzgidácska!"

Lassan lépdel, csendben ballag,

kattan ajtó, zörren ablak,

onnan lesi öreg néne,

kisgidája visszanéz-e.

Haszontalan állatkája,

egyre jobban szaporázza,

s olyan gyorsan, mint a villám,

fenn terem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen

megfordul, hogy búcsút intsen:

"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -

s mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul,

lepereg a vén bükkfárul,

hó borul már házra, rétre,

egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fű, fa, virág,

nem felejti a kisgidát,

fordul a föld egyszer-kétszer,

zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen:

ki kopogtat vajon éjjel?

Hold ragyogja be a falut,

kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja:

kis gidácska meg az anyja

álldogál ott; beereszti,

szíve dobban, megismeri:

őzmama lett a kisgida,

az meg ott a gida fia.

Eltörött a mellső lába,

elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve kérje:

gyógyítsa meg öreg néne,

puha gyolcsba bugyolálja,

ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána,

belevész az éjszakába.

Gida lábát két kezébe

veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egykettőre,

felbiceg a dombtetőre,

s mire tölgyről lehull a makk,

a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji falu széle,

kapuban ül öreg néne,

nincs egyedül, mért is volna?

Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,

látogatni el-eljőnek,

télen-nyáron, évről évre,

fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti,

kedves szóval becézgeti

öreg nénét, és azóta

így nevezik: Őzanyóka.

Piros pipacs, szegfű, zsálya

virít háza ablakába,

nagy köcsögben, kis csuporban

szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta,

másikat meg Kovács Julcsa,

harmadikat Horváth Erzsi,

úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja,

énekszótól zeng a háza,

oly vidám a gyereknóta,

nevet, sír is Őzanyóka.

Mátraalján, falu szélén

lakik az öreg néném,

melegszívű, dolgos, derék

mese őrzi aranyszívét.

Gidára vár sós kenyérke,

kalácscipó aprónépre;

egyszer te is légy vendége,

itt a vége, fuss el véle!

Zelk Zoltán: A három nyúl

Egyszer régen, nagyon régen,

zúgó erdő közepében,

három nyulak összegyűltek,

selyemfűre települtek,

ottan se ültek sokáig,

talán csak egy fél óráig,

amikor felkerekedtek,

hogy már végre hazamennek,

egy szarka felettük szállott,

s felkiáltott: "Mit csináltok?

Mit csináltok, három nyulak?

Úgy ültök ott, mint az urak..."

- Úgy, úgy bizony, mint az urak-

felelték a három nyulak.-

Ezután már urak leszünk,

ebédre rókahúst eszünk!

Nem fogjuk az időt lopni,

most indulunk rókafogni!...-

Csacsi szarka, nem elhitte?

Repült is már, a hírt vitte,

s buta róka is elhitte.

De hát hogyne hitte volna,

akármilyen ravasz róka,

mert a szarka így kiáltott:

"Egy jegenye fölött szállok,

mikor lenézek a földre,

három nyulak ülnek körbe.

Összebújva tanácskoznak...

Jaj, mekkora nyulak voltak!

Jaj, mekkora fejük, szájuk,

a medve egér hozzájuk!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak rókát esznek... " Ennek a fele se móka!

Szedte is lábát a róka.

Futott ki az erdőszélre,

csak mielőbb odaérne!

Hát amint ott futott, szaladt,

szemben vele farkas haladt:

-Szaladj te is, komám, farkas,

jaj, mit láttam, ide hallgass!

Az erdő közepén jártam,

most is borsódzik a hátam,

sosem láttam ilyen szörnyet,

- ottan ültek három szörnyek!

Három nyúl volt, és akkora,

fél méter is volt egy foga!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak farkast esznek...

No hiszen egyéb se kellett,

a farkas is futni kezdett,

a rókával versenyt futott,

majdnem az orrára bukott!

Addig futott, amíg szembe

nem jött vele egy nagy medve;

a medve így szólongatta:

"Hova szaladsz, farkas koma?"

- Medve komám, ne is kérdjed,

szaladj, ha kedves az élted!

Erdő közepében jártam,

jaj, mit láttam,

jaj, mit láttam!

Három nyulak ottan ültek

éppen ebédre készültek.

Akkora volt foguk, szájuk

kis egérke vagy hozzájuk!

Hát még miről beszélgettel

Hogy eztán csak medvét esznek!

Egyébre se volt már kedve

szaladni kezdett a medve.

Elöl róka, hátul medve,

közbül a farkas lihegve.

Így szaladtak erdőszélre,

szomszéd erdő közepébe.

Szaporán szedték a lábuk,

szellő se érjen utánuk...

Amíg futottak lihegve,

egy vadász jött velük szembe

Nézi is őket nevetve:

együtt szalad róka, medve...

"No hiszen csak ne nevessél,

vigyázz, nehogy bajba essél!

Szaladj inkább te is erre!" -

kiáltott rája a medve.

"Az erdőben három szörnyek,

puska sem öli meg őket.

Három nyulak, de akkorák,

nem láttál még ilyen csodát!"

Szedte lábát a vadász is;

eldobta a puskáját is.

Ijedtében megfogadta,

most az egyszer érjen haza,

csak ne falják föl a szörnyek,

sohase vadászik többet...

Ezalatt a nyusziházban,

fűszálakból vetett ágyban

három nyuszi aludt szépen,

összebújva békességben...

Benjámin László: Bolhamadár

Egy szoknyában lakott egy bolha,

nem is ment rosszul a dolga,

nem ivott mást, csak vért

és nem fizetett lakbért,

élvezte a bolha-létet,

nem fenyegette csalétek,

nem háborgatták praktikák,

ővé volt a világ

a bokától egészen a derékig,

s csöndben telt volna tán élete végig,

tán sírja lett volna a szoknya korca,

ha nem határoz másképpen a sorsa.

Ám úgy esett egy alkalommal,

a szoknyát sok más tarka lommal

kiteregették, kiporolták,

és leverték róla a bolhát.

Az, szegény, lehuppant a földre,

fejét csóválta megütődve,

és mérgelődött, hogy a szoknyák

táján romlik a közbiztonság.

Aztán ugrott, ahogy csak bírta lába,

hogy visszatérjen nyájas otthonába.

Ugrott egy akkorát,

amekkorát

senki más nem ugorna,

csak egy bolha.

S a szoknyába már bújt is volna vissza,

ha nem sóhajt alatta egy giliszta:

De szépen száll!

Szépen száll a bolhamadár!

Meghallotta

ezt a bolha,

vére a fejébe tódult,

nekilódult,

ugrált jobbra, ugrált balra,

le az útra, fel a falra,

homorítva,

mellső lábát leszorítva,

a gilisztát szomorítva,

mely irígyen

többször sóhajtott imígyen:

De szépen száll!

Szépen száll a bolhamadár!

Addig ugrált, míg elfáradt,

kiválasztott egy fűszálat,

odafent

megpihent

s panaszolta:

mily terhes madár-volta.

Körbeállják,

megcsodálják,

idehívják,

odahívják,

szegény bolha vérét szívják,

maholnap már repülni sem engedik,

pedig

ha nem volna annyi dolga,

felszállna a bolha-holdba! Ámde ott röppent el épp

a gonosz veréb,

csak megrázta a fejét,

mindez, mondta, nem elég:

Ha a bolha

madár volna,

szárnya volna néki, tolla!

Ugrott a bolha a házba,

be a szobába, be az ágyba,

ahol százhúsz bolha lakott.

Ajtajukon bekopogott,

megvárta mind, amíg fölkel

s így szólt: Toll kell!

És a bolhák, mint a héja,

lecsaptak a párnahéjra,

egy toll kiböködő tokját,

valahányan közrefogták,

nekiment

a nagy bolharegiment.

Addig tépték, addig nyúzták,

a tollat végül kihúzták,

ki az udvar közepére.

Hatvan húzta, hatvan tólta,

elöl az érdekelt bolha

így kiáltott a verébre:

Idenézz

te csibész!

Kétség hozzám nem hatolhat,

itt hozzák a bolhatollat!

A veréb

csak megrázta a fejét,

mindez, mondta, nem elég:

Ha a bolha

madár volna,

madártojásokat tojna!

Ugrott a bolha az ólba,

ott ült Kakasné kotolva,

takargatta húsz tojását,

ne is lássák.

De a bolha

hozzálépett udvarolva:

Kedves tyúk! -bocsánat! jérce,

ha velem helyet cserélne,

elmehetne szórakozni?

nem fogok én kárt okozni,

ha elmegy egy kicsit,

a tojáskák

-Ó mi szépek! ó, mi drágák!-

észre sem veszik!

Bolhaszóval addig győzte,

hogy a tyúk egy kakasszóra

elszaladt a kakasdombra.

Tojások közt legfelsőre

felugrott a bolha,

onnan kiáltotta:

Kot!

Idenézz

te csibész!

Elhiszed-e, hogy madár vagyok?

A veréb

csak megrázta a fejét,

mindez, mondta, nem elég:

Ha a bolha

madár volna,

gyönyörűszépen dalolna! És a bolha

ahogy csak lábai bírták

fölkereste a pacsirtát,

elmesélte, hogy dalolna,

de a hangját elvesztette,

nincs idő, hogy megkeresse,

mert többfelől sürgetik,

bolhanóta kell nekik,

a pacsirtát arra kéri,

hogy a hangját csak egy napra

adja kölcsön jó kamatra,

visszahozza, megigéri!

Nevettében a pacsirta

még a könnyét is kisírta:

Ó, te bolha, ó, te balga!

belül van a madár hangja!

Senkinek nem adhatok

kölcsön abból. Jónapot!

De a bolha tovább kérte:

A hangversenyt megigérte,

kárbavesszen annyi költség?

A pacsirtát meg ne sértse,

háta mögött bújjon el,

s azt hiszi majd a közönség,

hogy a bolha énekel.

Nevettében a pacsirta

még a könnyét is kisírta,

felkiáltott:

Te kis bolha, te kis senki!

ha én hátad mögé állok,

téged ki fog észrevenni?

Szegény bolha

mód felett elszomorodva

utazott három nap, három

éjszaka egy nadrágszáron,

míg elért egy

boltba,

felugrott a

polcra,

bolhanyelven elmakogta:

Kapható-e bolhakotta?

Bolhakotta? Elfogyott!

Van szerencsénk, jónapot!

Így a bolha,

látván hogy betölt a sorsa,

örökre elbujdosott.

Otthon pedig a madárkák

várták vissza, egyre várták.

Két hét múlva

Harkály Olga

kidobolta:

Mindenkinek illik tudni,

ha egy barna ugri-bugrit

lát, bármilyen nagyot ugrik

s bárha volna

pávatolla,

strucctojásokon kotolna:

nem madár az, csakis bolha!

Csukás István: Sün Balázs

Erdőszélen, erdőszéli

tölgy tövében volt egy ház.

Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Sün Demeter,

Sün Tihamér

s a legkisebb:

Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak

Szűk lett nékik az a ház,

S előfordult ilyenkor,

Hogy kívül rekedt Sün Balázs.

Furakodott, nyomakodott

Morgott, perelt dühöngve

Semmit se ért, mit tehetett,

Lefeküdt a küszöbre

Telt az idő, múlt az idő

Éjre éj és napra nap

Egyre többször fordult elő,

hogy a házból a legkisebb kimaradt.

„Ebből elég! Torkig vagyok!”

kiáltott fel Sün Balázs

„Sokan vagyunk,

s kicsi nékünk ez a ház”. „Éppen ezért én elmegyek

Szerbusz néktek hat testvér

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott

Fogta magát, elindult

Lába nyomán

Porzott a vén gyalogút.

Így baktatott, így poroszkált

Szomszéd tölgyig meg sem állt

Ottan aztán sürgött, forgott,

Árkot ásott, falat emelt,

Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,

És mire a nap leszállt,

Épített egy kalyibát.

„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!

Nem tolnak ki

a küszöbre a nagyok!”

Falevélből ágyat vetett

Kényelmeset,

belé feküdt s hortyogott

hogy csörögtek

s remegtek az ablakok.

Éjféltájban vihar támadt

Hajlítgatta a vén fákat

Fújt a szél nagy zajjal ám

S arra ébredt, hogy zörögnek

A kalyiba ajtaján. „Ki az? – szólt ki fogvacogva -

Ki kopogtat éjnek idején?”

„Mi vagyunk az – szóltak kintről

Mi vagyunk a hat testvér

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Demeter és Tihamér!”

„Elvitte a szél a házunk,

engedjél be,

ázunk-fázunk idekinn,

csurom víz a kabát rajtunk

és az ing!”

„Jól van, jól van

- szólt Sün Balázs –

Jövök már”

S fordult a kulcs, nyílt a zár.

Betódultak mind a hatan

Tele lett a kalyiba

Kérdezte is Sün Tihamér:

„Mondd csak testvér,

nincs csak ez az egy szoba?”

Lefeküdtek, elaludtak

S arra ébredt Sün Balázs:

Újra kicsi lett a ház!

Mert az éjjel ide-oda lökődve

Kiszorult a küszöbre.

„Ejnye! – mondta fejvakarva –

Mit tehetnék? Megnövök!

S akkor talán nem lesz ágyam,

Nem lesz párnám a küszöb!”

Két nagyobb gyermek kartövön fogja a kis gyermeket s úgy szalad vele, miközben mondogatják:

1.

Gólya viszi a fiát,

Míg eléri az anyját.

2.

Viszi gólya a fiát,

Utól éri az anyját.

Nevettető

Az anya ölébe veszi a gyereket s így dalol:

Angyal vagy-e?

Ördög vagy-e?

Mutasd a fogadat!

Ha angyal vagy, kis fogad van,

Ha ördög vagy, nagy fogad van.

Ekkor megcsiklandja, a gyermek nevet s a foga kilátszik:

Tyúkozás

Fiúk, vagy vegyesen fiúk és leányok, fölállanak. A két legnagyobb egyike a "sas", a másik a "csirkéknek" az "anyja". Azután a csirkék egymás hátába fogódzva, nagyság szerint fölállanak, legelöl áll az anya. A sas pedig az anyával szembe áll, fácskát vesz kezébe, majd leguggol s lukat kezd vájni. Ekkor ilyen párbeszédet kezdenek:

Sas: - Ásom, ásom ezt a gödröt.

Anya: - Minek az a gödör?

- Tűznek.

- Minek az a tűz?

- Víznek.

- Minek az a víz?

- Tyúkhúsnak.

- Abból bizony nem eszel.

- De bizony eszem.

Erre a sas föláll és a csirkék után fut, s a hátsót elfogni igyekszik; azonban az anya védelmezi a csirkét, s azon igyekszik, hogy a sas el ne foghassa. A sasnak csak a leghátulsót szabad elfognia, s ha ez sikerült, ismét csak a leghátulsót. Midőn az anya látja, hogy a sas hátra igyekszik futni, elkiáltja magát:

- Forduljatok, csirkéim!

A melyik csirkét elfogta a sas, félreáll, míg végre valamennyi félre nem jut. Ekkor az anya és a sas két kis fácskát tesznek keresztbe a földön, azután mindegyik csirkének sorban megfogják a karját, s a keresztbe tett fák felett mindaddig előre-hátraugratják, míg ezt a verset énekelve el nem mondják:

Gyér szita, gyakor szita,

Menj be mennyországba.

E vers mindegyik szótagjának éneklésekor hol előre, hol hátra ugratják az illetőt. Ha így mindegyikkel végeztek, az ördögök a sashoz, az angyalok az anyához állanak; mindkét csapat egy-egy fácskát vesz kezébe, melyet “kulcs”-nak, s azt, ellenkező irányba futva, jókora távolságban elrejtik. Most egymás kulcsainak fölkeresésére indulnak, s maikor egymást közel érik, így csúfolkodnak: “Csúf pokoli ördögök”- “Szép mennyei angyalok”. Amelyik csapat előbb megtalálja a másiknak a kulcsát, ezt kiáltja:

- Megkaptuk a kulcsokat; nekünk kalács, nektek semmi.

Aztán újra kezdődik a játék.

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!

Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!

Répa, cukor, csokoládé, jaj, de jó!

De a virgács jó gyereknek nem való!

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!

Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!

Télapó itt van, hó a subája,

Jég a cipõje, leng a szakálla.

Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.

Két szarvas húzta, szán repítette,

Gömbölyû zsákját százfele vitte.

Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.

(Gyermekdal – Donászy)

Fehér hóból puha ágyat vet a tél,

Ázva – fázva didereg a kósza szél.

Letette a puttonyát a Télapó,

Karácsonyra készül õ is, jaj, de jó!

Színes gyertyán libben – lobban pici láng,

Csillagszóró száz sziporkát hint le ránk.

Csilingelõ csengõ dalol a fákon,

Azt énekli; óh be szép a karácsony

Pattanj Pajtás, Pattanj Palkó

Nézd már nyílik ám az ajtó.

Kinn pelyhekben hull a hó,

S itt van, itt a Télapó!

Meg-megrázza ősz szakállát,

Puttony nyomja széles vállát.

Benne, dió, mogyoró,

Itt van, itt a Télapó!

Oly fehér a rét, a róna,

Mintha porcukorból volna,

Nagy pelyhekben hull a hó,

Csakhogy itt vagy, Télapó.

Kotta:

d m / s f / m r / m d ://

m m / r r / l l / s Z /

f f / m m / r r / d Z //

Hull a pelyhes

Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!

Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll.

Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,

Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!

Nagyszakállú Télapó, jó gyermek barátja.

Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.

Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik.

Megtölti a Télapó, ha üresen látja.

Ez itt az almafa,

Ez pedig a bohócka.

A bohócka felmászott a fára,

Ugrált ágról-ágra, és minden almát megkóstolt.

Az első alma savanyú volt: brrrr!

A második romlott volt:beeeeh!

A harmadik alma kukacos volt: iiiiiiii!

A negyedik körül egy méhecske zümmögött:zzzzzzzz!

Az ötödik alma finom volt:hmmmmm!

Ekkor jött egy vihar, fújt a szél, rázkódtak az ágak,

Rázkódott a bohócka, kapaszkodni nem tudott és zsuppsz!

Lepottyant a földre!

Aki nem lép egyszerre,

Nem kap rétest estére,

Pedig a rétes nagyon jó,

Katonának az való!

Nem megyünk mi messzire,

csak a világ végire,

ott sem leszünk sokáig,

csak tizenkét óráig.

Bújj, bújj, medve,

Gyere ki a gyepre!

Ha kijöttél szép csendesen,

Hogy a vadász meg ne lessen,

Bújj, bújj, medve,

Gyere ki a gyepre!

Bújj, bújj zöld ág,

zöld levelecske!

Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta.

Rajta, rajta, leszakadt a pajta,

Bennmaradt a macska.

Nyisd ki, rózsám,

kapudat, kapudat,

hadd kerüljem

váradat, váradat,

szita-szita-péntek, szerelem-csütörtök, dob-szerda.

Csepp, csepp, csepereg

villan, csattan, megered,

záporfüggöny, zuhatag,

fut a felhõ, süt a nap.

Jött, ment, jót esett -

fűnek, fának jól esett.

Cifra palota,

Zöld az ablaka!

Gyere ki te tubarózsa,

Vár a viola!

Kicsi vagyok én,

Majd megnövök én,

Apámnál is,

Anyámnál is,

Nagyobb leszek én!

Cini-cini muzsika,

Táncol a kis Zsuzsika,

Jobbra dül, balra dül,

Tücsökkoma hegedül

Csiga-biga gyere ki,

Szebb a világ idekinn,

Bújj ki kapud aljába,

Ló búsuljon magában,

Ha a lábad táncra áll,

Kilenc tücsök muzsikál,

Járod akár száz napig,

Míg bocskorod elkopik.

Csiga-biga…

Csiga-biga told ki szarvadat,

ha nem tolod, összetöröm házadat.

Csip-csip csóka

Vak varjúcska,

Komámasszony kéreti a szekerét,

nem adhatom oda,

tyúkok ülnek rajta,

hess el tyúkok,

hess, hess, hess!

Csipp, csepp,

Egy csepp,

Öt csepp,

Meg tíz,

Olvad a jégcsap,

Csepereg a víz.

Ég a gyertya, ég!

El ne aludjék!

Aki lángot látni akar,

Mind leguggoljék!

Ég a gyertya ég,

el ne aludjék,

szíveinkböl a szeretet

ki ne aludjék.

Ég a gyertya ég,

fusson a sötét,

szívünkböl a rosszaság is

kitakarodjék

É a gyertya ég,

nö a fényesség

sötét földhöz a fényes ég

egyre közelébb.

ég a gyertya ég,

az adventi négy,

azt lobogják, azt hirdetik:

Jézus üdvözlégy!

Egy, kettő, három, négy,

Mézeskalács, hová mégy?

Nem megyek én messzire,

csak a forró tepsibe,

ott sem leszek sokáig.

háromnegyed óráig

Erdő szélén házikó,

Abban lakik nagyapó,

Lám egy nyuszi ott robog,

Az ablakán bekopog:

Kérlek, segíts én rajtam, a vadász a nyomomban!

Gyere nyuszi sose félj, megleszünk mi kettecskén!

Esik az eső,

Hajlik a vessző,

Haragszik a katona,

Mert megázik a lova!

Ne haragudj katona,

Majd kisüt a napocska,

S megszárad a lovacska!

Ez a malac piacra megy,

ez itthon marad,

ez kap finom pecsenyét,

ez semmit se kap,

ez a malac visít nagyot:

Uí, uí, éhes vagyok!

Fenn az égen, lenn a földön,

mindenütt van napsugár,

ha én nem egy kislány/kissrác volnék...

mi szeretnél lenni? (kismadár, kiscica, kiskutya...)

Gyí, paci, paripa

Nem messzi van Kanizsa

Odaérünk délre,

Liba pecsenyére.

Ez elment vadászni,

Ez meglőtte,

Ez hazavitte,

Ez megsütötte,

Ez az icike-picike,

Pedig mind megette.

Ha én cica volnék,

Száz egeret fognék,

De én cica nem vagyok,

Egeret sem foghatok

Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny

Háp háp, háp,

jönnek a kacsák,

hű, de éhes,

hű, de szomjas

ez a társaság!

Bú, bú, bú,

boci szomorú,

de hogy feszít

tyúkjai közt a kukurikú.

Röf, röf, röf,

Orra sárba döf,

Sonkalábán

Kucu-néni

fürödni döcög.

Bú, röf, háp,

sípok, trombiták.

Víg zenével

így köszönt e

díszes társaság.

Weöres Sándor: Haragosi

Fut, robog a kicsi kocsi,

rajta ül a Hahargosi,

din don diridongó.

Ha kiborul az a kocsi,

Leröpül a Haragosi,

din don diridongó.

Fut a havon a fakutya,

vele fut a retyerutya,

din don diridongó.

Ha kiborul a fakutya,

Lepotyog a retyerutya,

din don diridongó.

Hinta, palinta,

régi dunna,

kiskatona,

ugorj a Tiszába

Hóc-hóc katona,

ketten ülünk egy lóra,

hárman meg a csikóra,

úgy megyünk a vásárba

Hóc, hóc, katona,

ketten ülünk egy lóra,

abrakot a csikónak

nagyot ugrik Lacónak.

Hopp Juliska,

Hopp Mariska,

Hej, gyere vélem egy pár táncra,

Hej, gyere vélem egy pár táncra,

Fogd a kontyod,

hogy ne lógjon,

hej, hogy a hajtűd ki ne hulljon!

hej, hogy a hajtűd ki ne hulljon!

Így kell járni,

Úgy kell járni,

A kis .. tudja, hogy kell járni,

A kis .. tudja, hogy kell járni!

Fordulj, bolha,

csosszantóra,

járd meg a táncot régi módra!

járd meg a táncot régi módra!

Hüvelykujjam almafa,

Mutatóujjam megrázta,

Középső ujjam fölszedte,

Gyűrűsujjam hazavitte,

A kisujjam mind megette,

Megfájdult a hasa tőle!

Ilyen cica mellett,

Aludni is lehet.

Ugorj cica, indulj már,

A sok egér téged vár!

Kerekecske gombocska,

volt egy kicsi dombocska,

dombon állt egy házikó,

házikóban ládikó,

ládikóban kerek tálca,

a tálcán meg öt pogácsa,

arra járt az egérke,

Kerekecske, gombocska,

Hova szalad a nyulacska?

Ide szalad, itt megáll,

Itt egy körutat csinál,

Ide szalad, ide be a kis… fülibe.

***

Kerekecske gombocska,

erre szalad a nyulacska.

itt a nyoma, itt a nyoma,

itt meg van a csiklandója.mind megette ebédre!

Kis kacsa fürdik,

Fekete tóban,

Anyjához készül,

Lengyelországba!

Csíkos a háta,

Aranyos a tolla,

Fordulj ki, fordulj ki,

Két aranyalma.

Kiskarácsony,

Nagykarácsony,

Kisült-e már a kalácsom,

Ha kisült már, idevéle,

Had egyem meg melegében!

Jaj, de szép a karácsonyfa,

Ragyog rajta a sok gyertya,

Itt egy labda, ott egy baba,

Jaj, de szép a karácsonyfa!

Körbejárnak, körbe

Leülnek a földre,

Visszafele elindulnak,

Feleúton megfordulnak,

Tapsolnak, dobolnak,

Jó nagyot kiáltanak: Hejhó!

Megfordulnak, s megállnak!