Hogyan lehet megtartani egy férjet, ha tudod hogy van valakije? (beszélgetős fórum)
"Hogyan lehet megtartani egy férjet, ha tudod hogy van valakije?"
Mit jelent az, hogy van valakije? Barátkozik, vagy lelki támasza? Az már valaki?
Vagy honnan indul a testiség? Egy csőrözés, az ölelés? Egy homályos éjszaka, vagy a tervezett együttlét?
Valóban mindenki ilyen karakteres éles helyzetben is, vagy csak tét nélkül állítja lapátratételi szándékát?
Azért provokatív a kérdés, mert környezetemben (nagy kollektíva) nem az itt leírtak szerint tapasztalom a hölgyek reakcióit. Így roppant kíváncsi vagyok.
Szerntem nem szabad együtt maradni,mert ezt soha nem lehet elfelejteni és megmérgezi a jelent és a jővőt is!
Persze nehezebb,ha van gyerek is,de ha normálisan el tudnak válni,akkor megmaradhat a jó viszony és a gyereket sem éri trauma!
Nem igazán erre, gondoltam. Egy férfi és egy nő egymás mellett. Igazából akkor ugy éltek mint két idegen, egy albérletbe?
Én arra gondoltom, hogy ezek után, " le tudsz-e még feküdni vele" "tudsz-e vele úgy beszélni érintkezni" , mint egy "normális" párkapcsolatban szokás egy nő és egy férfi között.
Ez nehéz kérdés. Igazából szeretni, aggódni érte már sajnos nem tudok. Ahhoz nagyon nagy csodának kellene történni.
De egy viszonylag nyugodt légkör van körülöttem, nem veszekszek, nem olvasok be, csak telnek a napok...Mindenki teszi a saját dolgát.
Nem várom a csodát, most annyira sűrűek a napjaim, hogy nincs ezzel időm foglalkozni. De majd ha lesz, akkor jól jönne néhány segítő ötlet, segítő kéz...
Nálunk nem volt mit helyre tenni, ahogy megtudtam, képtelen lettem volna kedves lenni hozzá... nemhogy megpróbáljam rendbetenni a kapcsolatot... Biztos önző vagyok vagy ilyesmi, de ha tudom, hogy mellettem lefeküdt, ölelt mást, onnantól kezdve nem érhet hozzám, ha így nézzük, akkor nincs mit helyretenni, szerintem. Azaz akkor már nem is akarom helyretenni.
A kapcsolatot nem bánom, bár tudom már valójában milyen is A KAPCSOLAT, közel sem ér ahhoz a kapcsolathoz, ami avval a suttyóval volt (már bocs).
Igen, pontosan ebben a sorrendben. Elsőre megpróbáltam helyretenni a kapcsolatot, majd mikor fél év után visszaestünk, vége lett. Visszaadtam a gyűrűt. Utolsónak megtudni? Ha annak számít, hogy a fél cég átment rajta és utána szóltak csak. Hogy miért? Mert szüksége volt rá. Neki kevés egy. Sőt, kevés volt tíz is. Én meg vak voltam.
Szakítás, örihari.
Majd eltelt 14 év és véletlenül összefutottunk az iwiwen. Családja van neki is. Egyszerűen ez volt a tanulópénzünk. Mind a ketten megfizettük és tanultunk belőle. Utólag senki sem bánja.
Van persze néma gyerek is. Meg van nagyotthalló pár is. Nem szent a félrelépő persze. Naná! Ha vki egy múló problémát nem képes tisztességben átvészelni, az nyilván nem alkalmas arra a párkapcsolatra. Inkább a hosszantartó "elvonásra" a megérteni nem akarásra akartam lentebb rámutatni. Egy terhesség, vagy öt nem lehet ok és magyarázat sem a marhaságra. De az éveken át tartó "haggyámá' " időzített bomba.
Ahogy mondani szokták: A jó szex nem tartja össze a rossz kapcsolatot, de a rossz szex tönkreteszi az amúgy jó kapcsolatot is. És nyilvánvaló, hogy a széthullás elsődleges okai mind innen indulnak ki. A párok nem egyforma étvágyából. Ami a kapcsolat elején még nem feltétlen látható. Csak később. S ha nem képesek egy középutat megtalálni akár a gyakoriságot tekintve, akkor nagy a gáz. Mert ugye ha nem akarod, könnyebb túllenni az egészen. (talán evés közben meg is jön az étvágy) De úgy elaludni, hogy megint félrelöktek és ami marad az a vágy-ami megőrít...
Hangsúlyozom, azért akartam belelátni, mert nem hiszem, hogy egyszerűen ki lehet jelenteni az "én ugyan nem tartanám vissza" mondatot. Órisái különbség van az oki és a tüneti kezelés között!
Pontosan értem, mit mondasz.
Ugye jól emlékszem, hogy van közös gyereketek is, ami nehezít a dolgon. Bár a helyedben új életre készülnék nélküle és amint lehetőségem lenne rá faképnél hagynám.
Ez volt akkor az első gondolatom nekem is.Kihajítani.
Azt a nyarat nem várom vissza. Nagyon fájt. először tanulni kezdtem, aztán meg már nem érdekelt ez. Egy másik topic-ban írtam, h ilyen vagyok. Valakinek jól esik belémrúgni, letaposni, stb. Eddig nem változtattam, s nem tudom miért. Talán lustaságból.
Nem hiszem, hogy hinni tudnék neki többet....
Sőt, azt sem hiszem el. amit kérdez, ha érted.
Most számolgatom a napokat, mennyi van még hátra. S ha jó napom volt valami miatt, akkor örülök neki. Mert vannak ilyen napok is.:)))
Jajjj, nehogy magadra vedd! Magam téptem a sajátjaimat, nem más :). Nem it Te bosszantottál fel, ha jól emlékszem, csak mikorra hozzád értem a hozzászólásommal, akkorra már fel voltam bosszantódva (de írtam is, hogy nem a Te hozzászólásod miatt :)).
Úgy végződött, hogy ahogy megneszeltem kérdőre vontam, és nem tagadta, csak közölte, "mert így volt kedvem"... avval a lendülettel hajítottam ki, vagy léptem ki a kapcsolatból. Aztán hiába jött, hogy beszéljük meg, meg véletlen volt (jah... véletlen... hehe), stb. Bár nem voltunk házasok szerencsére, bár akkor is így tettem volna.
Ne haragudj a feltépett sebedért, nem akartalak felbosszantani. Csak próbáltam a témánál maradni.
Nálad hogyan végződött a történet?
A helyedben (most bosszútól átitatott aggyal írok :D) biztos addig leckéztetném, amig lehetőségem van rá. Illetve otthon is én viselném a gatyát, a szexről meg max a másik nővel álmodhatna, mert hogy többet hozzám nem érhetne az is fix, bár tudom, hogy nálatok azért nehezebb ez a történet és nem lehet mindent ilyen kategórikusan kijelenteni.
Bizony megkapja a maga kis pofonjait, hálából, amit művelt :)
Remélem azért visszamehetek majd az én világomba dolgozni...
Jól jött le. Most nem csinálhat akármit, mert mindenki nagyítóval figyeli. Elég gáz neki,nem?
Értem... ez a büntije... az asszony a főnöke :).
Bocs elbagatelizáltam, de rögtön ez jött le :)
Már nem háborodok fel. A történet legnehezebb része a dokinál volt. Majdnem elsüllyedtem, hitetlenkedtem, stb. Aztán vissza kellett mennem, de a drága férjem nem jött velem, merthogy neki nincs semmi baja... Már 6 éve történt. Attól, hogy nem téma nem felejtettem el.
Nem érdekel, csak saját magának hazudik. Ez már nem nekem rossz, hanem neki.
Érdekes, ahogyan a főnökei megismertek engem. Mást gondoltak rólam ismeretlenül. Azóta ott dolgozok, már nem betanított munkásként, hanem a főnökeivel középvezetőként. Ők a haverjaim. Nekem ez a bosszúm. Neki sem lehet kellemesebb...
Már késő... könyékig mártóztam a nyílt sebbe... jólesett :-SSS
Persze én is ismerek legalább egy ilyen srácot :), csak eszembe jutott az ex, aki mint már tudjuk megcsalt, és bár nem mondtam, egy ropi nőcivel...
Konkrétan örülök, hogy így alakult az a kapcsolat, valóban nem voltunk egymáshoz valók.
Igen, ismerem a történeted, olvaslak itt a fórumon. Az a bajom az egésszel, hogy nem áll oda eléd és mondja, hogy mi a helyzet még mielőtt először megteszi, hanem hagy a hitedben, hogy nincs senki. Felháborító!!!
Én is nagyon felhúztam magam a témán.
A lényeg az,hogy a pasik(tisztelet a kivételnek,ami persze nagyon kevés) annyira gerinctelen rohadékok,hogy nincs bennük annyi kurázsi,hogy odaálljanak a másik elé és megmondják az igazat.Azt viszont el tudják nézni,ahogy a másik porig van tiporva lelkileg.
Húúúú nagyon mérges vagyok!!!!!!
Most még nagyon utálom az összes pasit,mert volt egy aki tönkretett 32 évesen.
Ne hergeld fel magad. Szerintem és több normálisabban gondolkodó férfi szerint is nem a súly az egyetlen értéke egy nőnek.
Ismerek olyan vézna srácot, aki CSAK a túlsúlyosabb nőket szereti, őket nézi meg, a vékonyabbakat észre sem veszi. Neki az jön be.
Az, hogy egy félrelépés mi miatt történik, nem általánosítható. Van olyan, hogy mindketten nagyon jó fejek, mégsem passzolnak össze.
A baj az, amit említettél, amikor te tudod meg utoljára...
Én vettem egy nagy levegőt, s mivel nem volt munkahelyem, elmentem az ő munkahelyére dolgozni betanított munkásnak, hogy kiderítsem igaz-e amit a nőgyógyászom makacsul állított.
Mivel lett jobb a helyzet? Már tudom, mikor van az, amikor szemrebbenés nélkül a szemembe hazudik.
S tudom, amit meg akartam tudni, sőt többet is, mint amennyi érdekelt.
Most jól felmérgeltem magam... (nem a Te hozzászólásodon, hanem az exemen... 4 év után is képes feldühíteni...)
Nah hozzászólva a beírásodhoz. Ha a csinos arcocsaka-popó-mellek-stb miatt teszi, akkor mit is keres egy hájgombóc mellett (mint én)? Jah tudom már, én tökéletes vagyok mindig amikor őfelségének szüksége van némi szexre, van mosatlan a mosogatóban, van szennyes, esetleg jól jönne, ha beágyaznék és elpakolnék, de e mellett a csinos arcocska-popó-mellek-stb az amire vágyik. Nos máris megdőlni látszik az imént felvetett elmélet, hogy a passzív fél a hibás a félrelépésnél...
Van egy kérdésem! Csaltak már meg, ezáltal aláztak már meg, érezted azt, hogy csak erre vagy jó, hogy ezt tegyék veled? Nem kívánom, borzalmas érzés!
Ráadásul Te tudtad meg legutoljára? Minden ismerős rajtad röhögött a hátad mögött? Ha így belegondolok az apró jelekbe, amik tőlük jöttek előbb szimatot kellett volna fognom, de nem így történt.
Nos, néma embernek annya sem érti a szavát, ha nem mondja el mi a gubanc, akkor nem tudod orvosolni. Avagy ha egy ilyen válasszal szúrja ki a szemed: "Hát miért is csaltalak meg? Így tartotta kedvem!" Tudod mit, ilyenkor nem érdekel, hogy miért is tette valójában. Így volt kedve... Nekem meg úgy, hogy kipenderítettem, és innentől kezdve nem érdekelt tőle, belőle, róla semmi. Hogy hol rontottam el? Megbíztam benne és magamból indultam ki, hogy ilyet nem tennék.
Ami a legborzasztóbb nem őt hibáztattam, hanem saját magam, hogy nem tűnt fel ez a dolog, és újfent abba a hibába estem, hogy az önbecsülésem a béka segge alá keveredett (hosszú évekre), de ez már nem miattam, hanem miatta.
Tehát én nem fogom annak a férfinak a pártját, aki megcsalja a feleségét/párját, még ennyire sem, ahogy Te írod, hogy magamban keressem a hibát. Nyilván nem vagyok hibátlan, de mielőtt megtenné az a szegény férfi, mert nem kap meg mindent tőlem, legyen annyira gerinces, hogy előbb szakít és aztán kettyint a másik nővel. Szerintem.
Bocs, hogy ennyire arrogáns lett, nem áll szándékomban megsérteni, de nem tudom elnézni a félrelépés semmilyen formáját, mégha én vagyok a hibás akkor sem, bár ez relatív, mert nem az én nemesebbik szervem akadt bele más valakibe, hanem az övé... ugyebár.
sajnos nem vicc, komoly, s nem is egy ilyen van.
De a férfiak közül van olyan. aki csak a csinos arcocska-popó-mellek, stb. miatt megy el egy másik nővel.Ezt egymás között elfogadottnak tartják a pasik.
szerintem minden férj megcsalja a feleségét..
ki így ki úgy..
akkor van gáz, ha a szerelmes lesz..
akkor nincs tovább