Együttélés vs. házasság (beszélgetős fórum)

Májusban lesz 4 éve, hogy együtt vagyunk a párommal és szinte a kapcsolatunk elejétől kezdve együtt is élünk.

Idén májusban pedig összeházasodunk. Én mindig is szerettem volna férjhez menni és amióta ismerjük egymást a párommal ő is úgy gondolja, hogy szeretné, ha az a bizonyos papír is összekötne minket. Nyilván ez nem mindenkinek fontos és konkrétan mi sem tudjuk megmondani, hogy nekünk miért az... De mégis csak jobb lesz majd azt mondani, hogy férjem. És nem csak annyit, hogy a barátom. Ezt a szót nem is szeretem, mert nem vagyok már 16 éves... Inkább azt szoktam mondani, hogy a párom. De az, hogy a férjem, már magában hordozza kapcsolatunk szavakkal kifejezhető komolyságát.

A világon mindennél jobban szeretem a Férjemet, sokkal boldogabb vagyok mióta feleségül vett. Aki hiszi, aki nem, sokmindent megváltoztat a házasság. Sokkal de sokkal szorosabb a kapcsolat, sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, és Ő is. Más, mert családom van. Igaz még nincs bébi, de ami késik nem múlik :))

Amíg csak együtt éltünk nem ilyen volt :)

Mindenki maga tudja, hogy mi neki a legjobb és ezt nem döntheti el más, sőt meggyőzni saját igazunkról is fölösleges lenne. 8 évet éltem házasságban, ahol a férjem volt az abszolut uralkodó. Mikor ki akartam lépni akkor azt mondta nem irja alá a papirt. Nem arra gondoltam, hogy ott van az a fránya papir, hát könnyebb kibékülni, mint elintézni a válást, hanem elköltöztem. Mert mélyponton is csak akkor lehet átlendülni ha mindkét fél akarja. De a férjemnek kényelmes élete volt, ő nem akart változtatni. Elhagytam. Most párkapcsolatban élek és néha annyira szeretném ha a párom megkérné a kezem, ha a felesége lehetnék...de többé nem megyek férjhez.

Azért vagyunk együtt mert szeretjük egymást és rám tökéletesen illik a mondás mi szerint : " ... A macska, ha egyszer ráült a forró kályhalapra, soha többé nem fog forró

kályhalapra ülni. De hideg kályhalapra sem."

Én 24 éve vagyok házas, de ez akkoriban természetes dolog volt a környezetünkben. A szüleim még azt sem engedték, hogy együtt lakjunk a házasság előtt. Úgyhogy mi 1 év ismeretség után belevágtunk a házasságba. Nagyon sok hullámvölgy és -hegy tarkította életünket, és igazán nagy erőfeszítésünkbe került a hullámvölgyekből felemelkedni. Ám nem a papír tartott vissza attól, hogy szétmenjünk, hanem a gyerekek és az egymás iránti szeretet.

Szerintem, ha Te nagyon szeretnéd az esküvőt és a kedvesed szeret, előbb-utóbb beadja a derekát, és legalább érted megteszi.

Nagyon sok sikert és boldogságot a "vállalkozásodhoz".

Az esküdjön akinek jelent valamit.Csak hogy legyen apair nem kell a szertartás, az meg egyenesen mókás ha valaki az esküvő után párhónappal éveel válik.Ne komolytalankodjunk:)

21 éve vagyok háza templomban is esküdtem, mert NEKEM jelent valamit.Két fiam van 19 és 17 évesek és 40vagyok. Attól hogy egy kapcsolat nem kötetett az anyakönyvezető előtt még lehet komoly és életreszóló.

Ki ki a maga érékei alapján.

Én szeretem az élettárs szót. Azt jelenti Ő az Életem Társa, és szerintem ez szép gondolat. Dehát izlések és pofonok, egyébként egy értek.

Én teljesen megértem ha valaki összeházasodik ha neki az fontos ám tegye, csak azt nem értem, hogy egy házas emberek (itt lentebb) miért gondolják, hogy aki másképp gondolkodik az nem szereti a párját, nem gondolja komolyan stb.

Én imádom a FÉRJEM :-DD - és ő is engem. Szeptemberben leszünk 7 éve házasok. Elrepült az idő. Voltak hullámvölgyek, hullámhegyek, de ez így változatos.

Gyönyörű ruhám volt, a férj-jelöltemnek elállt a lélegzete mikor meglátott benne :-D. Az esküvőm egy jó buli volt, amire mindig jó emlékezni.

A polgári esküvőn olyan hangosan mondtam ki az igent, hogy röhögésbe tört ki a hallgatóság, meg bólogattam is hozzá :-DD.

A templomban is megkérdeztem egy ének alatt a papot, hogy melyik ajtót hagyta nyitva a férjemnek, hogy el tudjon még szaladni? - erre majd röhögött a pap, alig bírta visszafojtani. Mindig ezt mondta a jegyesoktatáson, hogy az egyik oldalajtó nyitva lesz, hogy még el tudjon menekülni a házasság elöl :-DD.

Jó férjnél lenni, és én a férjemet úgy szoktam bemutatni: Ő a férjem, Z.

A 2 éves fiunk is láttam már többször az esküvői felvételt :-DD, igaz azt nem igazán érti, hogy én miért sírok rajta (ráadásul az esküvőt végig nevettem).

Háááát... Akik nem egymáshoz valók, különválnak az útjaik így is, úgyis, csak idő kérdése.

Szerintem ez akkor igazán érdekes egy kapcsolatban, hogy együtt élnek csak úgy, vagy házasság legyen inkább, ha egyik fél így érzi, a másik úgy. Ha egyformán gondolják, akkor mindegy.

Ez különben olyan, mint amikor kérdezik, hogy mennyi az ideális szex mennyiség. :D :D :D Hát ha egy pár gyakran szereti, akkor az az ideális. Akik ritkábban vágynak rá vagy csak épp idejük és erejük is alig van (sok munka, kicsi gyerek, stb.), akkor meg az az "ideális", vagyis attól még nem kell rossznak nevezni a kapcsolatot. Na, ez épp olyan, mint a házasság és az együttélés.

Jaj, tudjátok melyik szót utálom még, ha már itt tartunk? AZ "élettárs" szót. Brrr... Mintha valami krimi rovatban olvasnám vagy ilyesmi. Amikor még nem házasodtunk össze, de együtt laktunk, néha mondták, hogy a Norbi élettársa vagyok vagy fordítva. A hideg futkosott rajtam tőle és a kedves "élettársamnak" is. :D :D :D

Ezzel, hogy "ti házasok", te is belemész egy megkülönböztetésbe. Senki sem mondta, hogy baj ha valakik nem házasok. Úgy vettem ki a hozzászólásokból, hogy mindenki azt írta, hogy lehet együtt élni csak úgy is, de ők a házasságot választották és jó érzéssel tölti el őket. Fizikálisan csak egy papír a fiókban, ez igaz. Viszont szerintem van más jelentése is, ami nem kézzel fogható, nem szemmel látható.

Én nem mondom, hogy a házas kapcsolat több és jobb, de nekem mégis sokkal másabb, mint a házasságkötés előtt. Nem tudom miért, de más és kész. Jó értelemben. :)

Én amikor elváltam, azt mondtam:SOHA többet házasság!!

DE!!!

Eljött az idő, és most úgy érzem, , igen, jó a házasság, az esküvő, mert mindennek meg kell adni a módját, főleg, ha a "lelkünknek" van rá szüksége!

A házasság szerintem nem csak papír, inkább nyílt színen vállalt, önkéntvállalt FELELŐSSÉG IS!!!!

Most kaptam gyűrűt, és bár adunk magunknak időt, még ilyen korban is akarjuk a házasságot!

Ez nem jelenti, hogy aki együttél, az kevesebb lenne, de azt igen, hogy NEKÜNK így teljes az életünk!!!

Miért kéne másokhoz alkalmazkodnod a saját esküvődön??? Az igaz, hogy pl. nálunk is apósék úgy szerették volna, hogy nagycsaládi körben, bla, bla, de a párom kijelentette, hogy ő nem nyugdíjaskörben akar ünnepelni, hanem jó sok fiatallal, barátokkal - szóval hiába van próbálkozás, ha másképp nem megy, ki lehet jelenteni, hogy ez a mi esküvőnk, mi szervezzük meg, stb. - s nagyon is kellemes emlékek fűződnek pl. a távirat kiválasztásához (amit mi kreáltunk meg) és küldtünk szét, vagy a ruhám kiválasztásához, a rokonok/barátok/ismerősök megválasztásához, vagy pl. a ceremónia végén javaslatomra egy hatalmas csoportképet csináltunk a templom előtt -, ami azóta is örök emlék:)

Nem a pénz volt a lényeg, hanem, hogy jól érezzük magunkat a saját esküvőnkön. Csak rajtunk múlt utána, hogy hogy éreztük magunkat amikor a barátok megvicceltek, vagy elraboltak - és a báli zene után discos hangulatban tomboltunk a közeli kis bárban, amíg a párom utánunk nem jött és így tovább...