Egy életen át egyetlen partnerrel - milyen lehet? (beszélgetős fórum)
erre nem tudok valaszolni,mertmar 3.pasival elek.
szomorú lehet. mert talán vannak sokkal jobbak is a párjánál, de ezt sosem fogja megtudni.
hát ezt már lement, de most a következőt már szeretném életem végéíg megtartani:-D
Unalmas, egyhangú és "lehetetlen"....
Ilyenkor sajnálom, hogy a 89-es születésű Vicuska már nincs itt, vagy az ilyen felfogású lányok.
Kíváncsi lennék, úgy alakult-e három év alatt az élete, ahogyan tervezte...
Ki kell próbálni!
Hogy mondjam el, milyen finom a pisztácia fagyi, mikor sose nyaltad még? :)
Nem olvastam vissza, most nincs időm rá....
Én egy partner mellett éltem eddig az életem...
Nem tudom jó-e vagy sem. Azt hiszem partnerfüggő.
Fontos lehet a tapasztalás, már csak azért is, hogy lehiggadj, a hormonok dolgoznak és elnyomni komoly meló.Később szemrehányást tehetsz magadnak...
Nekem a párom igaz nem az első volt hanem a harmadik 30 évvel idősebb de együtt vagyunk több mint 11 éve és vele szeretnék élni.Eltudom képzelni,hogy ne legyen már más férfi.
Én is ismerek ojan párt ahol se a nőnek se a pasinak nem volt más partner az életükbe már ugy 14éve együtt vanak.nem mondom lehet igy is,de talán egy fokkal jobb ha azért a nőnek/férfinak van egykis tapasztalata,meg talán tudja majd a késöbbiekben h ő neki mi az ami igazán kell tudja azt az érzést...
... hát ezt már nem fogom megtudni! :)))
Én 20 éves vagyok, és 17 évvel idősebb a párom. Már sokszor beszélgettünk róla, miért vagyunk benne biztosak, hogy mi vagyunk az igaziak egymásnak. Ő nem bírja megérteni az én álláspontomat: ha jól érzem magam mellette, ha megkapom, amire szükségem van, ha érzem, hogy szeret és a tenyerén hordoz, akkor miért kéne nekem más?! Nem kell. Őt szeretem, ő az egyetlen az életemben.
Valaki írta, hogy egy kapcsolatért csakis a nő a felelős. EGYETÉRTEK! Ha a nő tud otthon hamróniát, békét, nyugalmat teremteni, ha megadja a párjának a szeretetet, megbecsüli, akkor nincs az a férfi szerintem, aki ezt eldobná magától.
Lehet, hogy naív vagyok és még csak most kezdődik az életem, én mégis tudom, hogy mit akarok az élettől.
Ha az ember megtalálta a hozzá illő és a neki megfelelő partnert, akkor tényleg fantasztikus lehet az egy életen át egy partner téma! Csak sajnos idő kérdése na meg tényleg ember válogatja...
Főcímből adódóan: én erre vágyom.
na gyerünk közös programot szervezni, nem szabad ellaposodni hagyni egy kapcsolatot, mert onnan kezdődnek a bajok! vegyél neki 1-1 apró melepit(nem kell drága, bármit!) én ma pl kaptam egy szelet csokit(a kedvencemet) és ez olyan jó érzéssel töltött el, mert tudatosult, hogy napközben gondolt rám! vagy menjetek színházba, moziba, vagy főzd meg a kedvenc ételét, sütijét, bármit! vagy csak a reggeli rohanásban öleld meg! pl ma este megöleltem a párom a fürdőben, miközben a kislányunk pancsolt(5éves lesz), én háttal álltam neki, erre a férjem mondja, nézd: megfordultam és a kislányunk kuncogva nézett ránk és félénken mondta: még egyszer! (pedig ezt már többször látta), de olyan szép érzés volt...
Szép történet! Kár hogy így megváltoztott a világ. Bár nekem egyenlőre egy párom van 7 éve, de kezdődnek a konflíktusok.. :-( Nem megcsalás miatt. Semmi ilyenről nincs szó. Inkább téli unatkozás... Jó lesz ha ki lehet mozdulni a házból...
Ezt most találtam az egyik fórumban, ez magáért beszél:
Képzeljétek a szüleink ma 64 éve házasok. Még végig gondolni is nagyon hosszú idő nem még megélni. Én nem tudtam személyesen ott lenni, de a két tesókám, Incikém és Zsuzsikám tortával köszöntötték őket. Aztán egésznap a sok telefon az unokáktól dédunokáktól.
Az élet milyen érdekes, két emberből most már három lány után , hat unokától 11 dédunoka.
Innen is kívánok nekeik még jó egészséget és még együtt töltött boldog éveket. A naplómba tettem be képet róluk.
Szerintem ezt embere válogatja!
Van aki rátalál elsőre valakire,és nem érdekli onnan más(jobbára nők),de van aki egy idő után bizony érzi azt esetleg hogy nem "élte ki" magát.
Ezen a kiélésen nem 100 pasit kell érteni,de talán nem hátrány ha kis tapasztalatot szerez valaki,mielött lehorgonyoz valaki mellet végleg.Ez persze az én véleményem.Nagyon szép az aki rögtön megtalálja az igazit!!!
Én hiszek az igaziban még mindig és abban, hogy élete végéig jól, boldogan el lehet élni valakivel. Persze ez egy hosszú út, két ember kell hozzá, két akarat, közös tervezés. Nem hiszem hogy unalmas lenne, csak tenni kell azért, hogy ne legyen. egyszóval én szeretném 1 emberrel leélni az életem.
Többen is írtátok, hogy nem kéne annyira megbíznom a férjemben.
Szerintem a bizalom a szerelem alapja, anélkül szerelem sincs, sőt tartós kapcsolat sem. Ráadásul félreértettetek: nem azt mondtam, hogy okvetlenül a legelsővel kell leélni az embernek az életét. Tisztában vagyok azzal, hogy hihetetlenül szerencsések vagyunk, hogy elsőre összejött. A többség csak második, többedik nekifutásra találja meg az igazit, vagy soha. Pusztán csak annyit szerettenm volna elmondani, hogy nem lehetetlen első nekifutásra sem.
Egyébként a férjemmel annyira megbízunk egymásban, hogy mindenről tudunk beszélni: akár még erről is. Soha nem fog más nők után futkosni, mert mint mondta, sokkal többet kapott tőlem, ágyban és azon kívül is, mint amit valaha is el tudott képzelni, és bármit kér megteszem. És ez kölcsönös. Minek nézzek más pasi után, ha ez az egy már a tenyerén hord?
Most eszembe jutott egy hasonlat, amit valamikor régen hallottam. A lényege kb ez volt: Gyönyörű a hóesés, de a hóvihar mindig izgalmasabb. Mindenkinek el kell dönteni, hogy a meleg szobából nézi a kellemes hóesést vagy beleveti magát a viharba. Mérlegelni kell, hogy mire vágyunk jobban, a hóesésre, mely szeretettel, gyöngéden körülölel; vagy a hóviharra, ami hatalmas szenvedéllyel tombol, viszont ha kitombolta magát nagyon gyorsan eltűnik.
Számomra ez nagyon leegyszerüsítve azt jelenti, hogy vagy kitartunk a párunk mellett vagy belevetjük magunkat egy kalanda, ami nagyon rosszul is végződhet.
Én az előbbit választom, és nem azért mert unalmas vagyok, hanem azért mert hiszek a minket összetartó szeretet, szerelem erejében. És ha egyszer ellaposodik a kapcsolatunk, remélem lesz annyi erőnk, hogy megújuljunk és nem jutunk el odáig, hogy bármelyikünk is félrelépjen...
35 éves vagy, és abban a korban, mint a mostani fiatalok, akiknél nem probléma a kifelé kacsingatás. És bizony elég szomorú, hogy manapság már ritka, hogy egy életen át együtt lenni egy valakivel. A kiváncsiság persze benne van mindenkiben, de ha csak kíváncsiságig megyünk el, az még nem baj. Mondjuk: "amit nem tudunk, az nem fáj". Szerintem sokunk életében megjelenhet egy másik, de el kellene gondolkodni olyankor, hogy megéri-e. Lehet, hogy azok, akik egy valaki mellett kitartottak egy életen át, lemaradtak sok kellemesebb együttlétről, de sokszor a biztonság előbbre való, mint a bizonytalanság. Itt megint példálózom: járt utat a járatlanért el ne hagyd. A 70-es években még majdhogynem szűzen kellett férjhezmenni. És utána jöttek a gyerekek, azok felnevelése, és az otthon megteremtése volt cél. Ma már ezek az értékek elhomályosodtak. Jönnek-mennek a partnerek, és mivel a nők könnyen odaadják magukat egy szépen elkábítós szöveggel a férfinek, azok ki is használják ezeket. Ma már nem "divat" egy partnerrel együtt lenni. De azért ne ámítsátok magatokat, mert valljuk be, azért minden nő álma, egy boldog család. Ezt pedig csak hosszú éveken keresztül adatik meg, sok lemondással, megértéssel, tisztelettel. És nem a férfiak a hibásak, ha szét megy egy család, hanem mindig a nő. Ha több tartás lenne bennük, akkor ez talán másképpen lenne. Sajnos (igaz fontos), de nem csak szex létezik...
Nekem gyönyörű volt Vele. Ő volt az első és egyetlen férfi az életemben a Férjem és még mindig tartana a házasságunk, ha nem vesztem el Őt.
szia! nem tudtam meg, csak évekkel később, ő vallotta be. 15-16évesen jöttünk össze(ő csak 1 évvel idősebb nálam), gimiben nagy szerelem, aztán a főiskolán nekem az volt gyanús, hogy mindig lebeszélt az együtt bulizásról, mert igaz 1 városban tanultunk, de messze volt a 2 kollégium egymástól, így tényleg bonyolult lett volna este vagy hajnalban hazamenni a szállásra. lényeg csak gyanakodtam, hátha más nő miatt van, de hittem neki, mert nyíltan rákérdeztem és azt mondta soha senki...aztán mint írtam a házasságunk 2.évében belecsöppentünk a nagybetűs életbe, munka, hülye főnök, férjem teljesen kifordult önmagából, sokat ivott, éjjel 2-3kor jött haza, jóformán nem is találkoztunk, totál nulla lett a kapcsolatunk. hiába kértem nem változott a helyzet, ekkor lett belém szerelmes az egyik kollégám. de mielőtt bármi történt volna köztünk, elmondtam a férjemnek! és ekkor leültünk beszélni, hogy most hogyan tovább, és ekkor ismét rákérdeztem volt-e más is rajtam kívül. és ekkor elmondta, hogy igen, de nem kapcsolat szintjén, csak 1-2x szex miatt. de engem szeret stb stb...hát elég szarul esett mit ne mondjak, tényleg azt hittem, hogy nem fog becsapni. és nekem eszembe sem jutott volna más pasival kezdeni, csak, hogy kipróbáljam milyen mással, gimi és főiskola alatt is tök sokan próbálkoztak nálam, de mindenkit visszautasítottam, pedig biztos lett volna jobb pasi is a férjemnél, nekem mégis csak ő kellett, tényleg eszembe sem jutott más. viszont később én is belementem a kollégámmal való kapcsolatba, amit már rohadtul megbántam, ha még egyszer ebbe a helyzetbe kerülnék vagy visszacsinálhatnám nem tenném! mint írtam, mi szerencsésen kikeveredtünk ebből, de pl azt nem mondom, hogy nem maradt mindkettőnkben emiatt tüske a kapcsolatunkban. de nem vágjuk egymás fejéhez, próbáltunk túllépni rajta, és ez valószínű sikerült is, ha már 3 babánk van.
fórum címre válaszolva: nem tudom.
12 éve ugyanazzal vagyok és még mindig szerelmes vagyok belé, ennyit tudok.
csodálatos, "álom az álomban"
További ajánlott fórumok: