Dohányzás - leszokás (beszélgetős fórum)

sziasztok!

ismét itt...

tegnap megnéztem az appot: ha nem kezdtem volna el újra cigizni, már egy éve leszoktam volna, vagyis, másfél.

most újult erővel látok neki, ma kezdtem.

igaz, ugyanazt a poklot élem meg, mint akkor 😂

Nahát, óriási vagy!

Köszönöm, hogy jelentkeztél. És ráadásul ilyen jó hírrel... :D Gratulálok!

120.nap

kb. 950 el nem szívott cigaretta.

eddig.

Bizony, nem kis tétel volta cigi akkor sem.

Én azon vettem észre, hogy ugyanabból a havi bevételből hirtelen mennyivel jobb étkezésre tellett.

Remálem, myaralnak és nem is gondolnak már adohányzásra.

Hacsak amiatt nem, mert olcsóbbnak tűmik a nyaralás...

Általában azért sajnálom, mert (pl. itt a faluban) messzebb kell mennie az "anyagért" ebben a melegben is. Nincs trafik a faluközpontban.

Kb. 10 éve éppen a trafikok létrehozása előtt szoktunk le, de még nem hallottunk arról, hogy ez lesz. Az utolsó tölteni való dohányokat még a boltban vettem meg. Szerencsénk volt.

Persze azért is sajnálom, mert azt hiszi, muszáj mérgeznie magát.

Érdekes, én (úgy gondolom), remélem, akkor sem szoknék vissza.

Abból gondolom, hogy pl. amikor meglátom, hogy valaki eszik valamit, és egyszerűen az jut az eszembe, de jó lenne, megkívántam én is.

Viszont amikor másokat cigizni látok, sőt egyenesen rám jön a füst, egyetlen egyszer sem támad olyan gondolatom, hogy de jó lenne, csak... egyszerűen nem is kívánom meg!

Szia.

Én is imádtam cigizni, de nem mernék egy szálat sem elszívni, attól rettegnék, hogy visszaszokom. Sokaknak elég 1 szál, és már újra ugyanúgy cigiznek, mint régen.

Az étkezést azért ne tedd egy polcra a nikotinnal.

Enni előbb-utóbb muszáj, magadat mérgezni meg nem az.

Szerintem már az egyharmadánál tartasz, hogy múlt időben beszélj a dohányzásról. Majd a 180 nap, kb. 6 hónap után már elmondhatod, hogy lejöttél a nikotinról, azok után már egyre távolabb kerülsz hozzá.

Sohasem számoltam a napokat, mikortól kezdve adhatok tanácsot másoknak. Mindenkinek, minden pici segítségre szüksége van, különösen, amikor még a legelején tart. Ha valakivel találkozol, akinek tudsz segíteni azzal, hogy elmondod, te hogyan kezdted, stb. stb. ha csak egyetlen ember mondja azt neked, hogy köszönöm, már megérte. :))

Az biztos, hogy anno én magam is, ahányszor valami stresszes percem, bármilyen hirtelen gond, probléma akadt az életemben, abban a percben a cigi után nyúltam. Valahogy másként jöttek a gondolatok, úgy éreztem cigizés közben tisztábban átlátom a helyzetet, stb. stb.

Egész biztos azóta is voltak már az átlagosnál nehezebb perceim is, de az biztos, hogy eszembe sem jutott, hogy rá kellene gyújtani. De az is igaz, hogy fogalmam sincs, hogy olyan esetekben hogyan, mivel, minek a segítségével jutottam túl az első néhány perce. Illetve két dolog biztosan segített: egy jó nagy pohár víz, ill. néhány szabályos, egyenletes mély lélegzet-vétel... Szerintem neked sem az fog először eszedbe jutni, hogy rá kellene gyújtani. :))

Biztosan igazatok van. Ti már bejártatok egy olyan utat, aminek éppen az elején vagyok még csak. Köszönöm a gondolatitokat ismét!

Alapvetően én tényleg nem tervezem. Csak annyit mondtam, hogy nem tudom azt mondani, hogy soha-de soha többé nem fog előfordulni. Mindennel egyet értek, veletek a bűztől kezdve a mindennel. Sőt azt is tudom, már talán itt is írtam, hogy az most már annyira kiürült belőlem, hogy az első szál még csak jól sem esne (korábbi tapasztalataim szerint 60 párnapos kihagyás után azért kellett 3-5 szál mire újra jól esett- ez meg nem lehet cél, sőt az az alapvetés, hogy nem akarok dohányozni.)

Tudom nem elég jó az analógia, de pl a gumicukorról is tudom, hogy káros (nyilván nincs egálban a cigivel), de alapvetően egy kimondottan káros édesség. Közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 40-hez, jó eséllyel, ha nem üt el az autó akkor még 45-50 életévem simán lehet. Ha az a kérdés, hogy dohányzásmentesen akarom-e élni az életemet és megcsinálom-e, akkor arra az a válaszom, hogy igen! Ha az a kérdés, hogy biztos vagyok-e benne, hogy a következő 45-50 évben soha egyetlen szál sem kerül be a számba, arra nem tudom ezt mondani. Ugyan így, szeretnék egészségesen táplálkozni. De akármennyire is fegyelmezett vagyok, nem tudom azt mondani, hogy a következő 45-50 évben és soha nem fogok gumicukrot enni. És tudom, gyenge az analógia, de valójában nem annyira, mert itt bele tudnék menni hosszasan a stresszevésbe (talán még a cukorfüggőségbe is) amik ugyanúgy küzdelmeim. Az elméleti oldalról tiszta és alapvetően nem is vágyakozom most arra már rendszeresen, hogy dohányozzak. Egyszerűen csak racionálisan nézve fogalmaztam meg, hogy el tudom képzelni, hogy lesz olyan este talán még az életemben.

Ilyen meg sem forduljon a fejedben, hogy majd, valamikor esetleg 1-1 szálat elszívni!!! Jusson eszedbe, mennyit dolgozol azért, hogy megszabadulj tőle! Jusson eszedbe, hogy ismét büdös lesz nem csak a ruhád, a hajad, hanem a szádból is a dohány-illat jön beszéd közben.

Ezt most még nem érzed másokon, de amikor már valóban hosszú időn keresztül nem dohányzol, észre fogod venni, milyen büdösek azok, akik dohányoznak! És majd akkor jusson eszedbe, hogy te is ugyanazt az "illatot" terjeszted egyelőre magad körül. A dohányzó embernek a bőre is a nikotint-szagot párologtatja ki magából... Vagy véglegesnek gondolod, és azzal az elhatározással is csinálod most a leszokást, vagy felesleges erőkifejtés amit most csinálsz.

Gondold át alaposan! Én biztosan még a gondolatát is elűzném magamtól, hogy bármikor ismét rágyújtsak. Elég volt! És valóban örülök, hogy több mint 10 év óta egyetlen egyszer sem akartam rágyújtani.

Nem, nem lesz ilyen élethelyzet. A nemdohányzás egy viselkedési attitűd.

Hidd el, amit mondok. Én 38 éven át dohányoztam két megszakítással. A férjem, aki velem együtt szokott le, 40 éven át, megszakítás nélkül. Ki nem szerette a dohányzás aktusát - ezt hittük talán az egészben a legjobbnak.

Ugyanolyan, mintha minden nap szertartásszerűen leülnél mérget inni.

De-de, abszolút annak szánom. Nem akarok már dohányzó nő lenni többet. Egyszerűen csak még bizonytalan vagyok magamban. Olyan könnyű megbotlani, olyan könnyű elrontani. És tudom, hogy van bennem erő, hogy végigvigyem, csak nehezen hiszem el, hogy most az a pont van, mikor tényleg sikerül.

Viszont, ha azt kérdeznéd, hogy el tudom-e képzelni, hogy még valaha 1 szálat elszívjak. Akkor ma arra nem tudnám azt mondani, hogy na én aztán soha-soha többet. Most azon dolgozom, hogy a függőséget megtörjem. De ahogy írtam korábban is, én nagyon szerettem a dohányzás aktusát. És ha magabiztos leszek, akkor el tudom képzelni, hogy lehet olyan élethelyzet, amikor 1 szálat elszívok. Nyilván nem most, meg nyilván nem keresem ezt az alkalmat, egyszerűen csak nem tudom sziklaszilárdan azt mondani, hogy én tényleg soha-soha többet. A függőségre, a rendszerességre mindenképpen nemet mondok. Hogy a dohányzás az életem része legyen arra is nemet mondok.

Talán ezek összessége miatt érzed bennem a bizonytalanságot.

Kicsit úgy tűnik, mintha nem gondolnád véglegesnek a leszokást.

Pedig úgy érdemes.

Tekintsd nyugodtan véglegesnek.

Mostanra már gondolom, sikerült kitöltened a dohányos szokások elhagyása miatti üres időket értelmesebb dolgokkal, az étkezésed is helyére billeg lassan, nincs itt semmi gond.

Végezz légzőgyakorlatokat, a tüdődnek még időbe telik átszokni a méregmentes funkcióra és a légzést segítő izmok is hozzászokhatnak a mellkas nagyobb tágulásához.

Második napja elindult a 11. hetem, ma a 72. napnál tartok. Hihetetlen. Azt hiszem ennyi még sosem volt. Amikor korábban volt kisebb nagyobb megszakítás, szerintem sosem értem el egybefüggően 70 napot. Mármint volt hosszabb szünet, de mondjuk 60+ nap után 1-1-et elszívtam hébe-hóba, még voltak több napos kimaradások, aztán persze egyre többet.

Szóval úgy érzem, hogy 70 nap elérésével új egyéni rekordom van. Nagyon jó belegondolni, hogy ez már a 3. hónap. Ha a júniust is behúzom, akkor az már egy egész negyedév. Nah az már valami.

Biztosan felesleges pszichés kör, mert annyi év tömegközlekedés során soha nem léptek a lábamra.

De csinálhatsz ezekre az alkalmakra valami dísz-kötést és vihetsz botot, hogy feltűnő legyen.