Hogyan lehet megszabadulni a "tű-fóbiától"? Avagy, hogy bírjuk ki a vérvételt, a lidokain injekciót és társait ájulás nélkül? (tudásbázis kérdés)

Láttam róla egy filmet a Spectrumon.

Odáig elvitték a pácienst, hogy végül meg is simogatott egy pókot. :)

Nane, pont elég a távolba nézni, meg mosolyogni valami vicces gondolatomon.

A párom mondja, hogy ő fél a cápatámadástól, de azért nem szívesen venne részt benne, hogy szembe nézzen a félelmével. :D :D:D

Igen, egyetértek.

Amikor mindig ráparáztam, akkor fájt nagyon a szúrás. Sőt, volt, hogy elszúrták a vénámat.

A legjobb a legutóbbi kórházi történésem volt. Már annyira ráparáztam a dologra, hogy hiába állították a vénámba a tűt, abból nem jött vér. Aztán a másikból sem. :D

És volt olyan nővér, aki aszonta, hogy bikaxar vénám van. A másik meg, aki kedves volt végig és vicces, érdekes módon ugyanabból a vénából tökéletesen levette a vért. Ma is ő szúrt. Mondhatni "vérprofi". :D

Ez így igaz is: sokan félnek a szuritól, de tetoválást simán kibírnak, rettegnek tükrözéstől, de önként mennek colon hydroterápiára.

Pszichés alapja van ennek, és legyőzhető.

A legelső vérvételemre a barátnőmmel mentem, hogy tartson szóval és ne engedjen elmenekülni. :)

Ma már annyi tűszúráson, infúzión és egyéb szúrkálódáson vagyok túl, (sajnos egészségügyi probléma miatt) hogy abból már egy jó kes tetkó is kijönne.

Tanácsom: ne nézz oda és ne félj. Nyugtasd magad, ez a csempeszámolós módszer is tetszett. :D

Sziasztok!

Én a tű-fóbia miatt rettegtem a terhességtől, gondoltam, a szülésen csak túl leszek valahogy :-)

Nálam a csempeszámolás jött be:-)

A babavárás közbeni összes szuri alatt megszámoltam a laborban a csempét a falon. Egyszer az asszisztens néni megkérdezte, miért mosolygok.

Én meg mondtam, hogy "mert mindig ugyanannyi csempe van a falon", majdnem elküldött oda, ahol az ilyet kezelik :-)

Köszi :)

Muszáj volt, szeretnék babás lenni, és akkor is fognak szúrkálni. :D

Addigra meg már szeretnék kikupálódni e téren. :)

Na asszem én meggyógyultam. :D

Ma tök pozitívan álltam hozzá a témához, és jól is sikerült. Kb. végigvigyorogtam az egészet.

Alig vettem észre.

Büszke vagyok magamra.

Mindenki csak magán tud segíteni, hát én segítettem. :D

Azt senki sem szereti, ha megszúrják, de hozzá lehet szokni.Vannak sokkal rosszabb dolgok az életben egy kicsi tűszúrásnál.Mit csinálnátok, ha cukorbetegek lennétek?Ott aztán nincs mese, szúrni kell ha akarsz, ha nem.Jó azok kisebb tűk, de a szúrás az szúrás.Ráadásul magadnak kell.Szerintem az rosszabb.

Én mindig azt szoktam mondogatni magamnak, hogy ez csak egy szúrás, de ha beteg lennék és bekerülnék a kórházba, akkor mennyivel több szurit kapnék, így ez az egy védőoltás, vagy vérvételi szúrás már nem is tűnik olyan rossznak.

Én 11 éves korom óta menstruálok. Azután kezdődtek az ájulásaim az injekcióktól.

Azt mondta a doki, a menses idegi alapon bezavar, vagy kinövöm, vagy szülés után elmúlik, de meg is maradhat...

Huszonévesen szemtanúja voltam egy motorbalesetnek. Ez annyira sokkolt, hogy valamit helyrerázott....

Azóta nem ájulok el azonnal az ijedtségtől, hanem még van időm szólni.

A szülés semmit nem változtatott. 47 évesen is ugyanúgy rettegek a tű gondolatától is.

Én mindenhol előre szólok, így figyelnek rám.

Remélem :)

Csak ne szúrkáljanak, ha nem muszáj. :P

Elárulod nekünk a relaxációs szöveget, vagy ez valami titkos varázsversike? :D

A mantrákat én is szeretem, mármint az olyat, amit ilyen helyzetekben lehet mondani. Csak ide még nem találtam jót. :)

Ja, a tű-fóbia kifejezés nekem is tetszik.

Én egyébként régebben a relaxációs szöveget mormogtam magamban, nálam bevált.

az jó, ha nem beteges.

Volt egy osztálytársam, aki simán elájult, amikor kaőptuk az oltást.

Anyumtól is csak fekve lehet vért venni, már megszokta. Bár ő a háziorvosnál is parázik.

Szerintem ez egészséges félelem, de akaraterővel tuti le tudod küzdeni.

Sok sikert!

Köszi, azért annyira nem beteges a dolog. xD

De jól hangzik így, hogy tű-fóbia. :D

A vicc az, hogy amikor túl vagyok rajta, már nem is olyan vészes. Csak tudnám, hogy előtte mit izgulok.

Nekem is lidokainozik előtte a doki, de attól még fááj...

Csak azért jutott eszembe ez a téma, mert ma beszélgettünk róla. És volt olyan, aki mondta, hogy el szokott ájulni. Szegény. :(

Én nem tudom, ez is elég bizarr fóbia.

Szerencsére nekem nincs ilyen problémám, sajnos eléggé megedződtem már, simán nézem a vérvételt is.

Egy időben naponta kellett járnom vérvételre, megszoktam a dolgot fokozatosan.

A vénáim pocsékak, így nekem is sokszor a kézfejemből veszik, de semmi gond. Ha szétdurran valahol a véna, már észre sem veszem.

Az, hogy félsz a tűtől, normális.

Rettegni nem jó, ez biztos.

A fogorvosnál én sem szeretem, ha közelít a szurival, becsukom a szemem. Mondjuk a dokim már előtte ad lidocain spray-t, tehát a szurit se érzem.

Ki lehet-e ebből gyógyulni? Szerintem biztosan, kérj segítséget orvostól, ha nagyon zavar.

Nos, ájulni nem ájulok, de remegek mint a nyárfalevél.

Gyerekként a kötelező oltások elől elmenekültem. Valahol az utca közepén szedtek össze.

Aztán kaptam egyszer kontraszt anyagot vénásan, ahol úgy átszúrták a vénámat, hogy hetekig több színben pompázott a felkarom egy tenyérnyi felületen.

Majd egy időben kellett járnom havonta vérvételre.

És mostanában fogorvoshoz járok, de amit parázok a szuri előtt, az már szörnyű.

Valamelyik nap láttam egy videót, ahol a nőnek a kézfejébe szúrták a tűt, és azóta is gyötörnek ezek a képek. :o

Ki lehet ebből gyógyulni? :S