Öngyilkosságról (beszélgetős fórum)

Bocs, de az én olvasatomban egyáltalán nem erről szól az előző írás.

Nem vár Ő el senkitől semmit, hiszen önmagát is tehernek érzi és utálja, az a legnagyobb baj.

Önzés? Lehet hogy igen.

Betegség? Tuti hogy igen.

Kezelhető? Sajnos nemigen.

Ennyi.

"Tudom, hogy ellököm magamtól azokat az embereket, akiket szeretek."

Ha te megteheted másokkal,ugyan már miért megbocsájthatatlan,és érthetetlen,ha ezt veled teszik?

Ne feledd ,Mások akik bántanak ,úgymond,Ők is csak emberek,mint te ,meg ,én .

Az a sok sok ember nem azért született erre a világra ,hogy érted éljen ,neked megfeleljen,boldoggá tegyen ,segítsen.Nekik a saját életüket kell élniük,neked pedig a sajátodét.Igazából az ember soha nem választhatja ki ,hogy kitől várja a segítséget,a boldogságot,szeretetet stb,mert az már egy elvárás és lehet hogy csalódás lesz a vége.

Viszont az a pár10-20 ember akik ott vannak melletted,van aki segít,de te nem fogadod el,mert nem tőle várod!Van aki szeret ,de te nem szereted ,nem akarod,mert nem tőle várod.

Ha az ember életében sok az olyan ember ,akiktől nem azt kapja amit vár,akkor türelmesnek kell lennie és hagynia ,hogy az életében megérkezzenek azok az emberek ,akiktől kéretlenül,spontán és természetesen fog az "visszasugározni" ,amit Ő is szeretne.

De ezeket az embereket meg kell találni,és nem elvárni olyanoktól,akikből nem jön az ,amit te szeretnél.

Sziasztok!

Ezt a falas dolgot teljesen átérzem. Tudom, hogy ellököm magamtól azokat az embereket, akiket szeretek. Nem akarok senkivel beszélni, de mégsem bírom magamban. Nem akarok senkivel találkozni, de mégis rossz egyedül. Tehernek érzem magam, ezért nem is erőtletem magamat senkire. Tegnap előtt pedig végképp összeomlott minden. Mikor azt hinné az ember, hogy a hosszá legközelebb állótól (legalábbis azt hiszi) segítséget kér, és csak lecseszést kap cserébe, elgondolkodtató. A halál nem csak most fordult meg a fejenen, de talán a mostani időszak az, amikor lassan, de biztosan meg fogom tenni. Kilábalni? Könnyű dolog mondani. Ha sikerül valamennyire helyrerázódjak, egyből jön egy csapás...

Ezzel nem egyezem.Van akit ki nem állhatok,de van olyan tulajdonsága,ami miatt tisztelem Őt.Nem szeretem,Ő sem engem,de tiszteljük egymás véleményét.Mások nem igazán tudnak vele kijönni,de nyilván azzal nyertem nála,hogy kegyetlenül őszínte voltam és nemet mertem mondani neki.Az utolsó munkanapomon ott volt egy érdekes kérdése:"Kivel fogok én mostantól veszekedni?".

Valahol Ő is nagyon megsérült,de Ő nem vált újra áldozattá,hanem átgázol mindenkin.Na,ezt az eltiprós módszert egy ideje nem tűröm senkitől.Pláne,hogy én nem is akarok ártani neki.

Valahol útközben tisztáztunk egy-két dolgot és onnantól okésak lettünk:)Még munkahelyet is ajánlott!Ja,hogy lekéstem,az már nem az Ő hibája.

:-)))))

hát itt még sosem mosolyogtam ilyen jót, mint ma:-)))

vajon miért?

de jó nekem:-)))

ha nem nézek ide be, nem jövök rá...

hát tényleg kevés dolog állandó az életemben.

néhány ember szeretete.

és tényleg bírni kell a változást, csak hát már kezdek cefetül szédülni...:-)

....és akkor következik a felismerés,hogy még élek!

Nem kell mindenkinek szeretnie ahhoz ,hogy éljek.

Akik elfordulnak tőled,azokra vagy neked nem volt szükséged,vagy eltaszítottad magadtól őket,vagy valóban nem érdekelted őket ,de azokat el kell engedned,minden szemrehányás nélkül.

Szereted a gyereked?Hát mond el neki.Mondd el mennyire szereted,bár tudod ,hogy nem könnyű téged szeretni ,mert nem érzed jól magad,nem tudod kimutatni ,stb.De biztosítsd arról,hogy bármikor feléd fordulhat,de nem várod el,hogy megtegye ,sem azt ,hogy szeressen,csak fogadjon el ilyennek,amilyen vagy.

Az élet nem könnyű,de igazából egyedül kell talpon maradnod ,és elfogadnod az új helyzeteket,amik adódnak,mert az élet folyton változik,mint ahogy a körülmények és az emberek is mellettünk.

Na itt van egy kis bibi!:))

Attól ,hogy nem szeretsz ,nem kedvelsz,vagy nem szimpatikus neked valaki,próbáld meg tisztelni az Ő személyiségét,az "emberségét".Ez nem azt jelenti,hogy szeretned is kell,de el kell fogadnod ,hogy Ő ilyen.

Nem kell életünk során minden embert szeretni ,ez a pátoszos bugyutaság,hogy mindenkit szeretek lükeség,és hazugság.Max tiszteljük és elfogadjuk,hogy Ő olyan.

Ezt kell tenned önmagaddal is.

3 füled van,szörnyeteg vagy,vagy vámpirrá tudsz változni teliholdkor??Nem.Ugyan olyan ember vagy mint más.

Számomra nincs erős és gyenge,csak emberek vannak,tele kétségekkel,bizonytalanságokkal,megfelelni vágyással és sérelmekkel.

Akik erősnek mutatják magukat ,és szinte dühösen reagálnak,vagy utálkozva egy általuk gyengének tartott ember fájdalmaira,azokban is ott vannak ugyanezek a bizonytalanságok ,csak tudni sem akarnak róla,a dühük önmaguk ellen szól és a be nem vallott félelmeik,gyengeségeik árnyéka.

Szerintem az élethez bátorság kell,és mi lenne nagyobb bátorság ,mint megmutatni és leküzdeni önmagunk,a gátjaink és a bizonytalanságainkat.

Akik félnek megmutatni ezt,azok a gyávák.

Szóval nyissátok ki a szemeteket végre,és meglátjátok,hogy ugyanolyan emberek rohangásznak az utcákon ,mint ti,semmivel sem különbek.

Tiszteljétek magatokat ,amik vagytok és ne törődjetek azokkal ,akik erősebbnek és különbnek látszanak,mert nem azok.

Az érzelmeket a gondolatokat meg kell élni,és ez nem gyengeség,hanem bátorság.

Kezd el az első lépést afelé,hogy önmagadnak felelj meg és ne másoknak.

Nem, valószínű én tévedtem, másra gondoltam, emlékeztettél valakire korábbról. :o))

Mennem kell, további szép napot minden ide tévedőnek! :o))

Félreértettél, én nem gondolom baromnak a nekem válaszoló átert, ellenkezőleg, ez a levél volt az első pozitív tapasztalatom Velük kapcsolatban!

Ő ugyanis nem azt írta mint eddig a többi, hogy "jőjjön el hozzám kedves xy és megbeszéljük" meg azt sem hogy "jaj, miért van így nekikeseredve Kedves, hisz oly fiatal, Maga előtt az Élet".

Ő annyit írt, hogy ha valaki falat épít maga köré és azt nem hajlandó hagyni lebontani vagy legalább meglazítani, akkor azon a falon gellert fog kapni mindennemű kísérlet és próbálkozás, légyen az privát vagy "szakmai" segíteni akarás. Így értette azt, hogy ebben az esetben nincs segítség.

Ebben pedig tökéletesen igaza van, annyit viszont máris elért nálam, hogy nagyra becsülöm amiért ennyire objektív véleményt tudott írni szakember létére.

Nem gondolom, hogy nincs nyerő verzió, csak annyit mondtam tegnap, hogy a neten keresztül elég nehéz megítélni, pláne egy olyan személlyel szemben, akit egyáltalán nem is ismerünk, hogy mi lenne a helyes megoldás. Egy személyes kapcsolatban könnyebb, feltéve, ha a segíteni szándékozó személy figyel a másikra.

Morganaval egyet értek, ami önmagunk elfogadását stb. illeti és ezért bizony határozott lépéseket kell tenni, és nem csak azt hajtogatni, hogy nem tudom, nem vagyok rá képes, ez nekem úgysem fog sikerülni ... stb.

És még annyit, hogy nem minden áter, ológus barom, bár természetesen mint mindenütt, itt is vannak kivételek, akiket jobb nagy ívben elkerülni! :o))

Talán csak annyi az észrevételem , hogy ha valakit én nem szeretek és nem fogadok el, azt tisztelni se tudom, ugyanis nálam ez már egy következő stáció.

EZZEL PONTOSAN ÍGY VAGYOK ÉN IS!!!

Köszönöm szépen, nagyon érthető, világos és részletes volt a válaszod, azt pedig külön köszönöm hogy mentes volt mindenféle érzelmi sallangtól ( gúny, támadás,kioktatás stb.)s csak a puszta tényekre szorítkozott.

Talán csak annyi az észrevételem , hogy ha valakit én nem szeretek és nem fogadok el, azt tisztelni se tudom, ugyanis nálam ez már egy következő stáció.

Mindenesetre megszívlelendő sorok voltak amiket Tőled kaptam, köszönöm, ígérem hogy el fogok rajtuk mélyebben is filózni.