Öngyilkosságról (beszélgetős fórum)

Igen,de nekem is csak véletlenül jött a megoldás,vagy inkább megváltás.Úgy mentem be a kórházba,hogy nem leszek öngyilkos,mert láttam a kisebb lányomat félni.Úgy terveztem,bogyókkal valahogy létezem,felnevelem,ha kell ágyban fekve és akkor elmegyek.A kórházban megismertem valakit,aki elmozdított a holtpontomról.Nem ment az egyik napról a másikra,hogy okésabb vagyok.A szédülés valamikor szeptemberben szűnt meg.Olyan szédüléssel vacakoltam,hogy sokszor az ágy forgott velem szobástól.Ez úgy egy évig tartott.Annyira jutottam vele,hogy azon agyaltam,a jogosítványom visszaadom,minek,mikor még bicajozni sem bírok,nem kocsit hajtani.Lassan a szédülés is megszűnt.

Nem tudom mi van akkor,ha a barátom nincs akkor ott a kórházban.Vajon mikor mozdultam volna?Ő nem érti,hogy miért pont miatta,én annyit tudok,biztosan miatta mozdultam.Meg ne kérdezd,hogy a két gyerekem miért nem volt elég ok ,hogy erőt vegyek magamon.Nem tudom a választ.

Küzdöttem azelőtt is,de sehogyan nem tudtam kikecmeregni a posványomból.Kicsit mozdultam volna,valaki visszarántott.Az a valaki egy valakit jelent.Megtapasztaltam,milyen a társasmagány(Egybe írják...?).Egyszerűen nem láttam az alagút végét.Most azért már látni némi fényt,de tudom,hogy rengeteg idő kell és türelem.És a barátok megértése,segítsége,innen a dobozból is,meg a "való" életből is.Nem sokan vannak,de Ők igazi barátok:)

Ti itt Őzikével(Jó becenevet adtál néki)haragudhattok egymásra,továbbra is állítom,hogy sokat köszönhetek neki.Sosem húzott vissza,és bármennyire is ramatyul volt és van,először rajtam próbál segíteni.Részemről elég önzőség,mert amikor bajom van,akkor csak mondom a magamét,rá meg mintha nem is figyelnék...Figyelek,de annyira elvagyok magammal...Na,ezt nem lehet igazolni,az ilyen viselkedést.Mármint az enyémet.

Basszus,szóljon már valaki,hogy nagyon elkalandoztam!

Nem értem miért kell beszólogatni!

Nekem is van ismerősöm, aki hasonló helyzetben van. Tudja, hogy nem osztom a véleményét az öngyilkossággal kapcsolatban. Néha odamondogatok neki, de nem lovagolok a témán állandóan.

Viszont azt is tudja, ha úgy érzi tudok segíteni, akkor bátran fordulhat hozzám.

Javaslom örülj annak, hogy az ismerősöd kifelé tart a gödörből, és ne b.szogasd itt a népeket.

Nagyon rászálltál a témára.

Kérdéseiddel fordulj szakemberhez!

Miért?

Mert van ellenvélemény a tiéddel szemben?

Én azt értem, hogy valaki eljut egy olyan pontra, amikor a halált érzi az egyetlen megoldásnak.

Azt nem értem, hogy miért NEM AKAR kilábalni.

Hiszen valamilyen megoldás létezik.

Erre Te vagy az egyik példa!

Ha Nektek az a célotok hogy szétverjétek a maradék topikot is, akkor tessék, Tiétek a terep és a lehetőség, tegyétek, hisz jogotok van hozzá.

Én nem fogok beleszólni, se leállni és magyarázni a bizonyítványomat, sőt olvasni se jövök vissza, szóval hajrá lányok, jöhet ami csak a csövön kifér.

Kellemes szórakozást,-- remélem most módfelett elégedettek vagytok hogy "győztetek"-- sziasztok!

Persze,hogy felhergeli az embert,ha halni akar valaki.Még "őzikét" is,hidd el.Borzasztó olvasni,hallani,hogy valaki a halált kívánja az élet helyett.Van akinek muszáj mennie,mert pl. rákos,küzd és hiába,erre vagyunk mi,akik akartunk vagy akarunk halni az élet helyett.Elkeserítő.De talán az ilyen irományok miatt érted meg azt a valakidet,és lehet akkor tudsz neki segíteni.

Van olyan,hogy bura.hu,de lehet rosszul írom.Ott tucat hsz-t találsz,plusszban van orvosi segítség is.Nem tudom,hogy privátban lehet-e írni az illető szakinak,de nyilvánosban biztosan.

Azt szajkózza,mert már ki tudja mióta akar kimászni a posványból,de valamiért mindíg visszazuhan.Őrületes hullámzásai vannak és nem tud ellene tenni semmit.Itt jön az értek a betegséghez...Nem a betegséghez ért,de én sem,hanem tudja,tudom,hogy miken megy keresztül a hasonló érzésekkel küszködő beteg.

Tudom,hogy van akinek rosszabb,van akinek jobb,nem lehet ezt mérlegre tenni,de hogy borzasztó valami ez,amit igenis a betegségek közé sorolnak.Nem az eszét osztja,csak próbál rávilágítani,igazából csak az érti meg és érzi ezt a nyavalyát át,aki maga is megtapasztalta,vagy éppen tapasztalja.Ha neked nincs és nem is volt ilyen posványod,őszíntén kívánom,ne is legyen soha.Bárki vagy is,bármilyen vagy is,ne tudd meg soha milyen az év 360 napján szarul lenni.Ha soknak találod,akkor legyen 345.

Az én helyzetem lényegesen változott pozitív értelemben,de még nem felejtettem el,hogy miket éltem át.Időnként most is zuhanok,de időben sikerül megállni.Vagy valakinek megállítani.Az egyik valaki,aki meg tud állítani(bár lehet ez kissé furcsa),épp Öregnéném.Elfogult lennék?Lehet,de a lényegen nem változtat.

Az utóbbi időben sokat gondolkoztam azon, hogy mi vezet el valakit az öngyilkosság gondolatáig.

Bevallom, nem jöttem rá, nem is értem a dolgot.

Ezt a fórumot egy kedves ismerősöm miatt látogattam meg, aki hasonló gondokkal küzd, bár szerencsére már kifelé tart a gödörből.

Azt hittem, itt hasznos tanácsokkal látják el az ember gyerekét, hogyan vészelje át a hullámvölgyek alját.

Elnézést kérek mindenkitől, de felhergelt az, amivel itt találkoztam.

A "megdöglött a tehenem, dögöljön meg a szomszédé is" elv szerintem nem a megfelelő segítség.

Abban bíztam, hogy olyanoktól olvashatok itt, akik voltak hasonló helyzetben, de kilábaltak, vagy legalábbis ki AKARTAK lábalni.

Tévedtem.

Azért még olvasgatom az oldalt, hátha nem csak önsajnáló, mindent elutasító őzikék írják meg a tapasztalataikat, hanem olyanok is, akik túlléptek, TÚL AKARTAK lépni önmagukon.

Először is,a "betegség" fogalmat annyira túlzásba vitték mostanság,hogy élből elvetem a dolgot,de szerintem ez csak enyhe fogalom zavar nálam.Jó nevezzük betegségnek,ha így jobban esik a dolog és ez megnyugtat.

Nem gúnyból írtam ezt,hanem azért mert a mai világban nem elég az embernek a maga baja,kapásból tudatosítanak nála egy betegséget,amire persze van gyógymód,ami meg is vásárolható a patikákban ,a benzinkúton,vagy egy masszázsszalonba....stb.Üzlet az egész ,és nem segítséget nyújtanak,hanem számlákat,blokkokat,és szerencsétlen emberke úgy érzi duplán, hogy mindez "őszinte" segítség után,hogy duplán kretén és semmire való,mert nem tudott jobban lenni,amitől persze még elveszettnek fogja magát érezni.Ez lesz az igazi betegség tudat,megspékelve az őszinte ,segítőkész,kedves dokik "Gyógyíthatatlan,de szinten tartható" jellemzésével.

De ,oké.Nevezzük betegségnek.

Fura ,hogy nekem írod,mert ha jól emlékszem ,pont én írtam az önbecsülés fejlesztéseként első lépésnek azt ,hogy legyetek önzők,egoisták,és nézzétek azt ami nektek jó,és csak azt!

Nem szoktam tanácsokat osztogatni,tapasztalatok nélkül.

"Hogy van aki ennek ellenére véleményt ír, az megint más, persze hogy joga van hozzá, miért is ne, magam is írhatnék bármikor mondjuk atomfizika vagy ősrobbanás témában, csakhogy eszemben sincsen, mert felmérve ebbéli tájékozottságomat elismerem, hogy halvány lila segédfogalmam sincsen egyikről sem."

Ezt te írtad.

Innen gondoltam, hogy te ehhez a témához értesz, mivel itt osztogatod az észt.

Másként fogalmazva: Te MEG AKARSZ GYÓGYULNI?

Mert eddig halvány jelét sem mutadtad, folyton azt szajkózod, hogy nincs segítség!

Köszike, ezt vártam, és pontosan erről erről írtam csak úgy látszik te még annyi fáradtságot sem vettél hogy végigolvass, nem baj.

Nehogy azt hidd hogy most majd próbállak leugatni, vagy verni a nyálam a magam igazáért, mert eszemben sincsen, bármennyire is uszítani igyekezel.

Tudod mit? Okés, legyen Neked igazad, én kussban maradok, s figyelmesen várom a Te bölcs tanácsaidat.

Ja, még annyit!

Attól, hogy te "beteg vagy", még nem jelenti azt, hogy értesz is hozzá.

Különben már nem lennél beteg!

Na persze amit te teszel az qrva nagy segítség a sorstársaidnak!

Minden írásodból az jön le, hogy nincs segítség, nincs megoldás.

Ugyanakkor a "jó neked", "éld át" kezdetű mondataid is bicskanyitogatóak.

Nekem az jött le, hogy te NEM IS AKARSZ ebből kilábalni.

Éppen ezért neked sem kellene tanácsokat osztogatnod!!!!

Lehet hogy olyan is van aki előbb elvár, csalódik és csak eztán "önutál", nálam viszont fordított a helyzet: én gyerek (vagy kamaszkorom) óta töményen önutálok.

Nem csalódtam soha SENKIBEN, csak magamban, mindig csak kizárólag saját magamban, ezért nem is hibáztatok senkit a jelenlegi szar állapotomért, kizárólag saját magamat.

És szerintem pont ettől betegség, mert az átlagemberben ( aki épeszű) veleszületetten van annyi önbecsülés, vagy nem is tudom minek nevezzem, lényegét tekintve mindegy mi,ami megóvja attól, hogy pont saját maga legyen az élete, sorsa legfőbb ellenlábasa, akadálya.

( Ennél faramucibb dolgot egyébként nem is tudok elképzelni!)

Ennél a pontnál szokott jönni válaszreakcióként hogy : 1."önző vagy, miért mindig csak magaddal foglalkozol" 2. "gyenge vagy, nem igaz hogy nem vagy képes túllépni magadon" vagy ami a legjobban tetszik: 3. "te direkt ezt évezed, hogy fetrengsz az önsajnálatban és azt várod hogy mások pátyolgassanak".

Aha, ha így gondoljátok, akkor üzenem mindenkinek hogy tényleg marha jó érzés a folyamatos halnivágyás, és kívánom a sok bölcs tanácsot osztogató kibicnek, hogy előbb maga is megtapasztalja ezt az isteni érzést, nem kellene sokáig, mert egyáltalán nem vagyok rosszindulatú és bosztohó.

Annyi biztos, érdemi tanácsot ebben a témában csak és kizárólag az tud adni, aki maga is érintett volt vagy netán most is érintett.

Hogy van aki ennek ellenére véleményt ír, az megint más, persze hogy joga van hozzá, miért is ne, magam is írhatnék bármikor mondjuk atomfizika vagy ősrobbanás témában, csakhogy eszemben sincsen, mert felmérve ebbéli tájékozottságomat elismerem, hogy halvány lila segédfogalmam sincsen egyikről sem.

bizony és bárányfelhők voltak az égen reggel :) ott bégettek és futkostak a kék réten :)

március van és mindjárt itt apukám, aztán az én, végül öcsém szülinapja! :DD tegnap meg a dédikéé volt, aki most múlt 95 éves :) imádom, és a felfogásából szeretnék mindenkinek juttatni egy cseppet... :)

Szia F.M.,

Elfogadom, hogy így gondolod, akkor viszont nem értem az írásaid nagy részét.

Elnézést, még egy átolvasást megteszek - én a hibát először mindig magamban keresem.

Jó éjt: Travels

Kedves Travers!

Kicsit meggondoltabban és higgadtabban olvasd el ,hogy már rég nem Mezőről van szó,egyszerűen csak beszélgetünk ,vagy csak írunk valami az életről,az emberekről,az öngyilkosságról,kinek épp ami az eszébe jut.

Kedves Fata Morgana!

Csak a következőért írok most:

"Nem betegség.lelki probléma." - írod.

Igaz, hogy a történelem során több millióan lettek áldozatai ezen lelki problémának, de ez nem betegség...

....................

Nem érzed, hogy "hülyére túldumálod a dolgot"? - elnézést a kifejezésért.

Mező megmondta, hogy nem kíváncsi ránk.

Van orvosa?

Megmondta, hogy van orvosa. (Bízik benne-nem bízik, az teljesen más dolog.)

Te több száz soron keresztül ragozod az életről vallott filozófiádat, ami természetesen a legkevésbé sem érdekli őt - hiszen ezen jellegű elzárkózás a problémájának a lényege.

Már annyira felmagasztalod az élet gyönyörűségét, az életért való küzdelem magasztosságát, hogy már ettől elijed, ha eddig nem ettől ijedt el.

Kicsit meggondoltabban, s higgadtabban.

Csak ennyit szerettem volna.

Üdv: Travels

Én nem így gondolom.

Ha most csak szimplán feltesszük a kérdést ,miért akar valaki öngyilkos lenni,akkor a válaszban mindig ott húzódnak meg az elvárások,csalódások.Márpedig akkor csalódik az ember ,ha elvár bármit egy másik embertől és az nem teljesíti.

Ha sok-sok elvárás->csalódás van egy ember életében és nem tudja kezelni ,akkor jön a következő fázis,amikor szerintem elkezdi önmagát okolni,negatív jelzőkkel teleaggatni a feje búbjáig,mígnem eléri azt a szintet,amikor el is hiszi,hogy Ő nem szerethető(csak mert akitől elvárta volna nem szerette,vagy nem úgy ahogy Ő elvárta),ő értéktelen ,érdektelen ,senki(csak mert eltaszította direkt azokat ,akik számára nem volt az)

Nem betegség.lelki probléma.