Öngyilkosságról (beszélgetős fórum)
Szia, én egy ilyen valaki vagyok, de ha kérdésed van, PRIVÁTBAN írj, ne nyilvánosan.
Mindenre őszintén válaszolok, ezt megígérem Neked.
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
(Antoine de Saint-Exupéry: Fohász)
részlet
Ezt sugallja az a bizonyos belső hang,de akkor jön a bizonytalanság,hogy érteni fogja-e valaha is,hogy nem csak önvédelem,hanem miatta is...Értenie kéne,mert nagyon értelmes,de akkora az önsajnálata,hogy nem lát tőle.Igen,ezt nagyon meg kellene értenem,hisz' magam is önsajnáltam,meg önsajnálok is,de..."A holnap okosabb a mától",de ezt meg épp Tőle hallottam,amikor én voltam bajban,Ő meg valamivel jobban volt.
Aludnom kellene.Olyan az ábrázatom,ugyan senki ki nem csikarná belőlem,hogy kiplakátoljam magam.
Magára hagyom.Legalábbis úgy teszek,aztán lesz ideje gondolkodni,hogy mit is akar.
Nem szabad magadra venned az Ő batyuját! Hidd el, nem köszönné meg. Nem azért, mert hálátlan, hanem mert valahol tudja, hogy ez egyrészt úgyis lehetetlen, másrészt meg Őt fosztod meg attól, hogy tegyen magáért valamit. Te csak segíteni tudsz, ha elfogadja, de az nem segítség, ha visszacsücsülsz mellé. Ha úgy látod, hogy két verzió van: 1. Vele maradsz, és lehúz, vagy 2. ha jól értem szakítasz, akkor a saját magad érdekét nézd. Nem áldozhatod fel magad senkiért! SENKIÉRT! Attól Ő talpra állna, ha visszahúzna a pokolba? NEM!
Nem tudom pontosan mi a helyzet, így konkrét tanácsot sem tudok adni, de az biztos! Elsősorban ÖNMAGADÉRT VAGY FELELŐS!!!
Nekem meg a kisherceg meg a róka.:))
De tudod itt van egy kis különbség.Van úgy ,hogy a legnagyobb segítség az ,ha magára hagysz valakit,de evvel nem ellene dolgozol,hanem mellette.
Ha nem is érti meg egyből,idővel megérti majd.
Ha te tudod ,hogy merre kell menned,és hiába nyújtod ezerszer a kezed,hogy "gyere velem",akkor nincs más megoldás tovább kell menned.
Hát,ez az...Dönteni kellene,de sokkal egyszerűbb lenne,ha ezt megtenné valaki helyettem.Senki nem fog helyettem dönteni.
Kudarcként élem meg,hogy nem tudok segíteni a másikon.Legyen:a Másikon.Vagy türelemmel várok,vagy kilépek(az olyan,mintha cserbenhagynám),de ha nem találom meg a megoldást,legalábbis valami ideiglenes megoldást,lehet végzetes hibát követek el.Ha nem lépek ki,akkor ott a lehetőség,hogy lehúz vissza a Pokolba.Ezt nem akarom!NEM AKAROM!A kecske meg a káposzta jutott eszembe...
Tudom, hogy már megjártad a poklot! És azt is, hogy mindig újabb és újabb leckét kapunk. Akkor is ha, hadakozunk ellene, mert úgy csak egyre nehezebb lesz.
"Az az út,ami fájdalmat okoz neked,az nem a Te utad."
Ismerem ezt az idézetet, de szerintem ebben a formában nem igaz. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy sokan gondolják.
Ha biztosan tudnánk, hogy mi az utunk, mi a feladatunk, akkor ha az tetszik nekünk önként követnénk, és könnyűnek, boldogítónak találnánk. A baj az, hogy sokszor nem ismerjük fel, hogy mit is kéne tennünk, merre is kéne tartanunk, vagy ha halványan sejtjük is, nem feltétlen esik egybe azzal, amit mi kigondoltunk. És akkor nem követjük azt a belső hangot, hanem elkezdünk ellene dolgozni, és bizony innentől jönnek a figyelmeztetések, a jelek, amiket ha nem veszünk észre, követnek a pofonok. És mindnek az a célja, hogy visszatereljen bennünket a helyes útra, a mi utunkra, de ez ilyenkor már nem mindig zökkenőmentes.
És írd ki nyugodtan a dühödet magadból, azzal is könnyebb lesz!
Ez nem a Dühöngő topik,de rettenet dühös vagyok.Nem fér ide a dühöm oka(i),de az igen,hogy nem akarok sem ide,sem máshová olyat írni,hogy halni vágyom,mert nem akarom soha többé azt érezni,hogy csak az az egy megoldás létezik.Ismerem azt az érzést,nagyon jól ismerem.Nagyon jól tudom milyen,mikor az év 365 napjából alig van olyan nap,mikor nem akarok meghalni.Megtanultam a leckét,jól meg is fizettem a tandíjat.
"Az az út,ami fájdalmat okoz neked,az nem a Te utad."Lehet nem pontosan idéztem,már azt sem tudom,hogy kitől is ez a mondat,pedig itt van valahol a közelemben a papír,amire lassan egy éve,hogy leírtam.És az is itt van,de nem papíron,hanem a fejemben,hogy "Ami nem öl meg,az megerősít.".Még élek.
Az természetes, ha az ember az elején átesik a ló másik oldalára, de jó, ha tisztában van ezzel, és amint képes rá, korrigálja ezt.
"az anyja a tragédiája okozója..."
Nem érdemes másra mutogatni, az anyja tette vagy teszi azt, amit, de az, hogy a fia hogyan kezeli ezt a problémát, az már nem az anyja felelőssége, hanem a fiúé!!!! A saját viselkedésünkért mindig mi vagyunk a felelősek, mindegy, hogy milyen körülmények, helyzetek elé állítanak mások. Éppen ezért csak mi magunk változtathatunk a helyzetünkön, mert mi tehetünk róla. A környezet, a család, egy barát segíthet, de rajtunk áll, hogy mit kezdünk ezzel. Helyettünk senki nem oldhatja meg, így felesleges mást hibáztatni!
A gödröket pedig akkor tudjuk kikerülni, ha már nincs szükségünk azokra a tapasztalatokra, amit "nyerünk" vele, mert már megtanultuk a leckét.
Emlékszel a naplómra? :o))
Igen,így van!Amikor elmesélem,hogy miken mentem keresztül,miket vacakoltam ezzel a két nyavalyával,keresve a megoldást,a baj gyökerét,és kimondom kegyetlenül,hogy az anyja a tragédiája okozója...Védi Őt,mentséget keres számára,másokat kezd el hibáztatni(engem is,akit szeret)...Dettó,mint ahogy én magam is hadakoztam másokkal,még a szüleimmel is("Mit avatkoznak az életembe?Milyen jogon?" gondolatokkal,és még össze is vesztem velük.),de nem akartam elfogadni,látni,hogy a volt férjem miatt vagyok abban amiben.Ez működik nála is.Néha megnyílik,olyankor panaszkodik is,majd az ilyen megnyílás után bűntudat és önpusztítás.A szülőnek pedig még nehezebb nemet mondani,mint a férjnek,feleségnek,vagy bárki másnak.Főleg ha azt súlykolják az anyák(többnyire az anyák ilyenek) az agyadba,hogy milyen áldozatot hoztak érted.Na,de ki kérte az áldozatot???Nekem idegen az ilyen megnyilvánulás,mert az én szülőim sosem jöttek ezzel a szöveggel,de még hasonlóval sem.
Annyit már látok,hogy a gödröket,amiket Zizi emleget,lehet többet érne kikerülni.Ha nem vigyázok,már megint egy hasonlóban találom magam,mint amiben eddig voltam.Kitartok,de közben védem magam.Neki köszönhetem,hogy elmozdultam,hogy létezem,de még neki sem fogom megengedni,hogy akaratlanul is...Na,ilyenkor jön a:Engem többé soha senki nem tipor el!
Baromira önző lettem.Attól tartok,nehogy átessek a ló másik oldalára...
"Tudod, hogy mi nem világos?Én jobban lettem, Ő viszont csak egy ideig volt jobban, azután akkorát zuhant, hogy. . . Kül, tudom mi, illetve ki húzza vissza, csak Ő nem akarja látni. Én miért nem tudok tovább hatni Rá?"
Szerintem az emberek mindig megijednek,ha az ember többet vár el tőlük,mint amire úgy érzik képesek.Ilyenkor cáfolnak,tagadnak,vagy flusztrálja őket inkább a tény ,hogy ,amit maguk is éreznek,hogy igazad van.
Szia! A lényeg, hogy most már érted, tudod, megtapasztaltad és működik. :o)) Ezt soha ne felejtsd el! A következő gödörben sem. Mert gödrök voltak, vannak, lesznek, mindenkinek, csak nem mindegy mennyi, milyen mély, és milyen hosszan időzünk benne!
Nem tudom miért nem tudsz hatni rá. Talán még nem kész arra, hogy szembenézzen bizonyos dolgokkal, és hogy megtegye a következő lépést. De ne add fel. Figyelj rá és szeresd. :o))
Tudod,hogy mi nem világos?Én jobban lettem,Ő viszont csak egy ideig volt jobban,azután akkorát zuhant,hogy...Kül,tudom mi,illetve ki húzza vissza,csak Ő nem akarja látni.Én miért nem tudok tovább hatni Rá?
Egyébként egyezem:Nincs véletlen.Van aki Istennek nevezi,én Sorsnak.Na,de aki George Harrison My sweet Lord című dalát hallgatja,az miért tiltakozik Isten ellen?:)
És most már azt is értem,amiket mondtál nekem,amivel segíteni akartál.Értettem minden szavad,de valamiért nem tudatosult bennem.
Nincsenek véletlenek!!! Az, hogy miért pont Ő, miért pont akkor, miért pont ott segített Neked átbillenni, tán sosem fog kiderülni, talán nem is érdekes, de nem volt véletlen! És ami a lényeg! Nyitott voltál rá, és Te is akartad a változást, megérintett, és kaptál egy motivációt. Ha csak az egyik, vagy csak a másik van jelen, akkor nem sikerült volna.
Örülök, hogy jobban vagy! :o))
Ha rám gondolsz, akkor ettől nem kell tartanod!
Ez csak egy vélemény volt, nem kívánom fokozni.