Öngyilkosságról (beszélgetős fórum)
blablabla blablablabla....
Nem.
Csak emberek vannak.
Az is ember ,aki épp küzd,és az is aki épp nem.Az is harcol önmagáért,aki úgy tűnik nem.
Csak emberek vannak.
Még csak annyit teszek ehhez hozzá, hogy erős az az ember, aki egyedül, segítség nélkül meg tudja olvani a gondjait. Csakhogy örökké nem lehet mindent egyedül megoldani, mert idővel elfogy az ember ereje. És muszáj néha megosztani másokkal a bajokat. Nem biztos, hogy tudnak segíteni, de ha meghallgatnak, már könnyebb lesz cipelni a terheket.
Erre én is csak nemrég jöttem rá.
Ha az embernek sikerült már megoldania nagyon súlyos konfliktusokat, problémákat az életében, hajlamos lekicsinyelni másokét...
Pedig mások "kis" konfliktusai talán épp akkora kihívást jelentenek az illetőnek, mint annakidjén a saját nagy problémánk. Így hát nem szabad ítélkezni.
Mindenkinek eltérőek a lehetőségei, problémái és a rendelkezésére álló erő.
Na és,ha túldumáljuk ,akkor mi van?:))
Beszélgetünk ,véleményeket cserélünk ,érzésekben osztozunk,vagy nem,tapasztalatokat írunk ,mi evvel a baj?
Miért bánt ez téged?
Ezekből a "lelkifröccsökből" tanultam,megerősítést kaptam és már alkalmaztam is az itt hallottakat.Olvasottakat...
Na,a Mókus fel fog állni,mert van egy piszokul erős Kapaszkodója.Ez a Kapaszkodó mindent kibír,azért is kapta az áterétől a 22-es csapdája jellemzést.De időnként ennek a félig-meddig gyógyult 22-esnek is szüksége van segítségre.Kértem segítséget és kaptam.Hol a gond?Pláne,hogy a tanácsokat,véleményeket,AZ IDÉZETEK ÜZENETÉT alkalmazni tudtam és tudom, anélkül,hogy magam tovább sérülnék.
Megpróbálkoztam a Te mondatoddal is,de sajna nem megfelelő időben.Újra próbálkozni fogok,mert szerintem időzítve vagy megfelelő alkalommal hatással lesz.
De...Hol dumáljam túl a "dolgot",ha nem itt???Ha a Káma Szútra érdekelne,akkor nem itt keresgélnék.Bár abban a témában is lenne még mit tanulni...Na,de most nehogy azt mondd,hogy ennyi idős koromra...:)
Köszönjük Trav, ezzel tisztában vagyunk! :o))
Üdv: Zizi
Sziasztok,
Ahogy olvasom ezt - és a sok tucat egyéb, a fórumon belüli - hozzászólást, úgy vélem, hogy "túldumáljátok a dolgot". Ebbe semmi negatívat nem tettem, de ez a "rágódni egy gumicsonton".
Ez lassan olyan, mint a sok, szájbarágós pszichológiai tanulmány a témáról. Teljesen céltalan. A baj, hogy még észre sem veszik! (Az írók)
------------------
Lehet beszélgetni, eszmét cserélni, DE CSAK ÁLTALÁNOSSÁGBAN!!
Aki elkezd lelkifröccsöt adni az elkeseredettnek, az a levegőbe ír.
Bocs, hogy röviden és célratörően írom, de VAGY FÖLÁLL A MÓKUS VAGY NEM. Hadd dönthessen már egy felnőtt ember...
HA FEL AKAR ÁLLNI, AKKOR MEGTALÁLJA A KAPASZKODÓT...
Az igaz, hogy te ismered, én meg nem, csak a hsz-ai alapján.
Ezekben viszont nem találkoztam azzal a bizonyos akarattal.
Lehet, hogy priviben másként fogalmaz, de nyilvánosan indulatos és sértődékeny és nyoma sincs a gyógyulni akarásának.
Ha tévedtem, azért bocsit is kértem!
Egyébként hidd el, nagyon örülnénk, ha a viselkedéseddel, gondolkodásmódoddal, vagy a hsz-eiddel meg tudnál lepni, de sajnos túl sok pozitív változást nem tapasztalok. Erre mondtam, hogy ismerlek.
Persze ne miattam változz, változtass, hanem ÖNMAGADÉRT!
Sértődékeny,negatív hozzáállás...Mindkettő a betegség következménye.
Nem húz vissza,sőt.Basszus,nem teregethetem ki a privát levelezésünket,de majd valahogy...Hogy is...?
Amikor totál padlón voltam,amikor nem láttam az alagút végét,akkor is fogott,csak nehogy tovább zuhanjak(Akkor azt hittem,attól az állapottól nincs rosszabb,pedig van,láttam tőlem ramatyabbul lévő embereket a Rácsosban.),és mikor elmozdultam,bármennyire is ramatyul volt és van,kitartóan bátorít,csak előre és nem vissza.
Tucatszor húzott,de nem le,hanem ki a posványból.Furcsa ez,nyilván van aki tud rá magyarázatot adni,hogy az az ember,aki maga is sérült,hogyan képes minden baját félretenni,és beindul az,hogy menteni aki menthető.
Védem Őt,igen.Védem,mert nagyon sokat köszönhetek neki.És azért is védem,mert szeretem Őt.Szerethető,csak még Ő nem tudja.
El fog Ő is mozdulni,csak idő kérdése.Az akarat már megvan.Egyszer úgyis eljön az az idő,amikor nem ilyen indulatos hozzászólásokat kapsz tőle:)Nehogy azt mondd,hogy csak győzzük kivárni!Kivárjuk.Nem sietünk mi sehová.Legalábbis én már nem.És Te?:)
Nagyon sértődékeny vagy!
Csak remélhető, hogy nem húzol vissza senkit, legyen az fórum, vagy privi.
Én úgy vettem észre, Te nagyon negatívan állsz a dolgokhoz.
Épp ezért nem vagy objektív.
Bocs!
Én pedig nem fogok magyarázkodni senkinek hogy mit hogyan és kit hogyan értek vagy nem értek meg....
Akikkel eddig leveleztem és kíváncsiak rám és nem húztam le meg nem is fosztottam ki érzelmileg ( mert vannak ilyen is!)azokkal eztán is fogok levelezni, a fórumot meg majd kihagyom, mert nem vagyok hajlandó folyamatosan magyarázni a nem létező és egyébként senkire se tartozó bizonyítványomat.
Még annyit: azt az előző hsz.-t egyáltalán nem gúnynak szántam Zizi, ezek szerint mégsem ismersz annyira, mint ahogy azt hiszed.
Basszus,én okozom itt a félreértéseket...Őzike napi szinten olvassa a gondjaimat,amik nyilvánvalóan megterhelőek számára,de rajta kivül megterhelek velük még egy embert,aki szintén sorstárs.Ők ketten képesek elviselni folyamatosan a panaszaimat.Ez viszont is működik,ami azt jelenti,hogy ha tőlük jön a panasz,akkor én is meghallgatom Őket.Meghallgatom...Elolvasom:)
Addig nincs baj,míg nem húzzuk le egymást.Eddig ez jól működik,mert mint már emlegettem,Őzikével lassan két éve levelezem,a másik barátnővel pedig szűk másfél éve és Ők ketten is leveleznek.Szóval,valami Trió alakult ki,időnként csatlakozik egy negyedik barátnő is.Barátnők és sorstársak.
Valami olyasmi szokott kialakulni,mint az Édentől Keletre(Vagy keletre...?)c. könyvben.Mikor valakinek valami gondja van,"összeül" a Vének Tanácsa és keressük a megoldást.Egyikük sem tudja megoldani a problémám(Ez irreális elvárás is lenne tőlem,hogy helyettem döntsön bármelyikük is,ezzel a felelősséget a nyakukba zúdítanám.),de van amikor egy egész levél vagy egy levélnek egy mondata megadja a kérdésemre a választ,vagy megerősít hitemben.Ők mégis kivülállóak és másképp látják a helyzetem,mint én magam,aki benne vagyok.
Innen a védelem irányomba,mert nyitott könyv vagyok Őzike számára.Aminek itt piciny töredékét emlegettem,azt Ő egészében ismeri.Nyilván naplót kéne írni(Már megint...),hogy ne egyik vagy másik topikba ömlesszem a bajaim.Bár jobban vagyok,sőt,mondhatni jól,időnként olyan gondok merülnek fel vagy épp tartós jelleggel vannak jelen,hogy nem tudok velük mit kezdeni.Ha már sikerült eljutni idáig,hogy képes vagyok létezni,az önsajnálatból kilépni(Ha nem is egészen...),tünetektől mentesen élni,látni,hogy vannak szép dolgok is,nem minden olyan fekete,mint amilyennek én láttam...Jó hosszú mondat!Jó lenne talpon maradni,anélkül,hogy másban kárt tennék.
A döntésemmel(válás)elég rendes nagytakarítást rendeztem,de akiknek a legnagyobb fájdalmat okoztam,azok még nem értik,hogy nem most vétettem a legnagyobbat,hanem mikor hagytam Őket sínylődni egy családnak nevezett valamiben és nem voltam képes lépni.Léptem.Aki a motivációt adta,az viszont nem mozdul.Erről beszéltünk tegnap meg pár nappal ezelőtt is,meg azelőtt is.Attól tartok,hogy téma lesz ez a jövőben is.Annyit már sikerült elérnem(ami a magam önvédelmét illeti),hogy nem élem magam bele.Nyilván túl nagy teher vagyok neki,de mivel szeret,nem képes elengedni.Vagy mégis...Ismeri a véleményem,miszerint ha szeretünk valakit és az a valaki menni akar,akkor azt el kell engedni.
Nem olvasom el amit írtam,de tuti tele helyesírási hibákkal az irományom.
Sziasztok!
Ez a téma engem is nagyon érdekel, mivel az eggyik ismerősöm is megpróbálkozott öngyilkossággal. Szercsére sikertelenül. Próbáltam neki nagyon sok féle képpen segíteni, de mivel én még nem éltem át ilyen lelki összeomlást így nem is tudtam pontosan miben is tudok segíteni.
Valamilyen szinten bele kell élni magát az embernek a másik helyzetébe, különben nem értheti meg a problémát, így segíteni sem tud.
Az, hogy egy hasonló vagy ugyan olyan bajjal tud-e valaki objektív lenni, az már más kérdés.
Szerintem nem.
Akkor én bocs, elsőre félreértettem.
A tudása Neki is megvan, nem nagyon lehet újat mondani Neki, de .....
Bocs ,hogy én is belekarattyolok máshoz szánt sorokba.
Ha bele éled magad más helyzetébe(ami egyszerűen a lehetetlen határát súrolja,mert maximum ,csak egy részét érzékelheted a SAJÁT tapasztalatodból merítve),akkor fennáll a veszélye annak ,hogy nem maradsz objektív,és a segítő szándék átcsap sajnálatba és szánakozásba,ami segített valaha valakin is?
Szerintem nem.
De ,lényegét tekintve ugyanaz.
Amit Róka írt általános alapszabály és minden egyes emberre értendő.Az ,hogy ki mennyire ,hogyan tudja megvalósítani,az már rajta áll.
Én sem azért írtam hogy vitatkozzunk, eszem ágában sincsen ilyesmi, utálom a vitát.
Mindössze annyi történt, hogy 22-es helyzetébe próbáltam beleélni magam nem olyan ügyesen és tapasztaltan ahogyan Te teszed, merthogy én Hozzád képest még a béka segge alatt tartok.( pusztán és kizárólag önhibámból!)
Bocsánat hogy beleugatok a nem nekem címzett sorokba, csak az a helyzet, hogy racionálisan átgondoltan pontokba szedve minden nagyon egyszerűnek tűnik egészen addig amíg nem Te magad vagy benne mindebben.
Úgy azért nem ugyanaz, hidd el.