Öngyilkosságról (beszélgetős fórum)

Egy dolog,hogy beismerem a hibáimat,a másik dolog,hogy a bántalmazások abban az időben történtek,mikor többször is olyan állapotba kerültem,hogy óne önkontroll,és...Basszus,ez miatt én orvoshoz mentem!"Alapban" nem vagyok olyan,hogy veréssel "neveljek".

Ahogy látom,a tiéid nem fordultak segítségért.Bocs,de nem is lett volna mit gyógyítani.Nem értettem soha meg,hogy milyen ésszel vannak,hogyan gondolkodnak,akik...Inkább nem nevezem őket a tiéidnek.

A dícséreted jólesik,de nem vonnék párhuzamot a szüleid és magam között.

Fata!

Kiscserkésznek érzem magam, mikor Téged olvaslak! Ami bennem megfogalmazódik, azt Te olyan egyszerűen tudod leírni!

Nemrég kaptam egy linket,szendi oldalát ,és sokat olvasgattam a napokban ,ezt a részt is ott találtam :))))

"Hasonló végkimenetelű az öngyilkos játszma is; az öngyilkos úgy tesz, mintha nem ő öngyilkolta volna meg önmagát, s a világ pedig elhiszi neki. "Szegény Pisti. Az a nő tette tönkre." Mintha Pisti nem dönthetett volna bármelyik pillanatban úgy, hogy őt nem teszi tönkre az a nő. Próbálna meg Téged valaki tönkre tenni, ha Te nem akarod! (Vagy akarod? Akkor bocs.)"

Biztos voltam benne!

(veszek lottót!)

Fata, minden öngyilkos életre szóló lelkiismeret-furdalást és/vagy bűntudatot okoz azokban, akik szerették vagy ismerték őt, ha akarja ezt, ha nem.

A többivel egyezem.

Csatlakozva Emőcihez és Fatához:

Arról nem is beszélve, hogy ha a környezet veszi is a jeleket, a "segélykérést", ha az öngyilkosjelölt egyfolytában csak hárít, és nem hagyja, hogy segítsenek neki, akkor nincs mit tenni. Akarata ellenére senkit nem lehet megmenteni.

Szia Őzike!

Én csak egy kérdést tennék fel, ha megengeded!

Mit kellene tennie a hozzátartozónak, barátnak, munkatársnak vagy bárkinek, aki szerinted utána "mossa kezeit"? Egyáltalán mit TUD tenni?

Őzike.

A lelkünket magunknak kell lerendeznünk,az nem más dolga ,hanem mindenki saját felelőssége ,és nem másé.

Aki megöli magát ,az úgy dönt ,hogy nem kell neki ez az élet,nem tetszik neki és nem kívánja folytatni .

Az ő döntése és nem okolhat érte senkit.

Én megértem .

Minden ember önmaga egyedül és kizárólag felelős a saját életéért.

Ha megteszi ,tegye.

Szerintem elég fura hozzáállás az,ha úgy gondolod ,hogy mások okolhatok valaki öngyilkosságáért,mert ezt csak az öngyilkosok sugallják ,és röhögnek a markukba ,hogy még jó pár ember életét is tönkre teszik a tettük által,meg amit még életükben csináltak ,az által.

Az igazi öngyilkos ,aki felelősség teljes döntést hoz az életéről ,az nem rakja más vállára az élete terhét,az egyszerűen megteszi.

Így nem okoz lelkiismeret furdalást és nem teszi tönkre mások életét.

Én így gondolom,és az öngyilkosság e formáját elfogadom .

A mostoha gyerekkor nyilván hendikep, ennek ellenére sokan dobják el az életüket olyanok is, akik körül látszólag minden rendben van .

Nem mindenki tud beszélni a lelkét nyomorító, életét ellehetetlenítő fájdalmairól, és akad, aki beszél ugyan, de a környezet részéről süket fülekre talál a mondókája.

Olyan is van, akit folyamatosan azzal ráznak le hogy mit szórakozik azzal hogy örökösen sajnáltatja magát, találjon inkább valami hasznos elfoglaltságot a vég nélküli jajgatás helyett.

A tragédia után ugyanezek a bölcs emberek "mossák kezeiket",és szomorúan megállapítják hogy nyilván "bekattant", azért tette, hisz semmi nem utalt rá korábban, hogy ne lett volna jól.....

sziasztok válaszként irom a hozzászóláshoz a történetemet egy kis megjegyzéssel.Te egy ritka és rendkívüli nő vagy hogy a hibáidat beismered csak becsülni tudlak érte!!!!

Próbálok rövid lenni:25 éves nő vagyok 9és 17 évesen megerőszakoltak 8 évesen molesztáltak egész 10 éves koromig egy családtag.Anyám alkoholista a legrosszab fajtából öten vagyunk testvérek öcsém és nővérem depressziós.anyám fojton vert és bántalmazott mindenféle téren amit ember el tud képzelni mindanyiunkat a bátyámat hasba szurta a nővéremet elüldözte.2001-ben történt egy baleset a testének 70% a megégett édesapámra akarta kenni az egészet ezért apum 9 hónapig börtönbe volt végül felmentették és csak testi sértés miatt ülte le a 9 hónapot mert néha szájbaverte anyámat mikor már ő sem birta.2001-ben egyedül neveltem 2 öcsémet terhes lettem és a baba megsérült több mint 4 hónaposan el kelett vetesem mert nem tudtam volna egézségesen megszülni nehéz döntés volt gyerekfejjel.Munkába áltam aztán hazaengedték apumat anyámmal a mai napig nem tartsuk a kapcsolatot gyülölöm minden porcikámmal neki sem hiányzunk.nekem is voltak pengézéseim meg ivászataim én is megjártam a poklok poklát.Apum egyetlen nővére öngyilkos lett 2005 mikulásakor két gyönyörüszép lelkiekben összetört gyereket hagyott maga után és egy nagyon rendes férjet mai napig nem tudjuk mi történt a nagymamámék összeroppantak.Öcsém 2007 őszén küldött egy bucsulevelet hogy öngyilkos lesz 1 teljes napig sirtam és mindent megtettem hogy megkeressem másnap előkerült félrészegen és azt mondta azért tette mert pénzt kért és nem tudja visszaadni mert elgépelte.És most a jelenről még egy vetélésem volt de jelenleg életvidám és bóldog családanya vagyok két tündéri kisfiammal és eszembe se jutna hogy valaha én véget vessek az életemnek sok sok ember van akit szeretek és viszontszeretnek kaptam egy lehetőséget hogy megszülethessek minden nap lássam a napot felkelni este lenyugodni,gyönyörködjek a fiaim,testvéreim,férjem és a világ legjobb édesapja szemébe,hogy lássam minden nap azt a csodát amit életnek nevezünk ez nem semmi lehetőség.Nem éllek gazdagon sőt...nem járok bulizni,nem szórom a pénzt de örülök annak a kicsinek ami van és ami történt a multban hogy nem mondhatok sem szép gyerekkort sem szép multat de a történteknek köszönhetem hogy ma megbecsülöm és örülök annak ami van.Gondolja meg mindenki hogy mit tesz ha öngyilkos lesz milyen lehetőségektől fosztja meg magát,mert nem tudja senki mit hoz a jövő

Szia Szilay44,

Engem nagyon érdekel az álláspontod, az msn-hez én nem értek így hirtelen, de itt a Hoxán privát üzenetekben konzultálhatnánk. Tényleg érdekel az álláspontotd, mert engem sem kényeztet el a világ, de eddig ez nekem nem ugrott be.

Üdv: Travels

Ez egy rohadt önző dolog amire készülsz-miért nem gondolsz azokra, akik itt maradnak, mit fognak átélni, hogy fognak tudni továbbélni?

Ez gyáva és önző dolog, amire készülsz.

Hello, Sziilay44, hogyan találtad meg ezt az oldalt? Azért nem ismerik olyan sokan.

Trav...

Szia Athie, nem csak szó nélkül lehet megtenni, nekem volt olyan ismerősöm aki ezerszer elmondta hogy mivel és hogyan akar öngyilkos lenni, de senki nem hitt neki, azt hittük csak ijesztgeti magát, meg minket.

Egyik nap aztán kaptam a telefont hogy megtette, pontosan úgy ahogy előtte ezerszer mesélte....

Én azóta komolyan veszem az ilyen irányú kijelentéseket, csak akkor van baj, ha az illető nem hagyja hogy segítsünk neki abban hogy maradjon, hanem módszeresen eltolja a segítő kezeket.

Sajnos ez az a helyzet, amikor azt kell mondani, az Ő felelőssége, és mivel mindenkinek vannaak egyéni jogai , nem lehet mást csinálni, mint reménykedni hogy nem teszi meg, vagy ha igen, nem sikerül neki.

Én mindig úgy voltam vele, hogy aki igazán meg akar halni, az megteszi- sok "választási lehetőség" van ilyen téren, biztos módszerek, vagy ha az ember nincs tisztában a pontos következményekkel, hát utánanéz. Én nem akartam öngyilkos lenni, persze megfordult már a fejemben, pengéztem is, és tisztában vagyok vele, hogy milyen módon "sikerülhetett" volna...bár egy-egy elborult pillanatomban nem igazán érdekelt már, hogy hol, milyen mélyen vágok...

Szerintem te nem akarsz meghalni...-nem azért mondom, NE is akarj! Igen sokszor mond az ember olyat, hogy tényleg legyen vége, mégis...a végső lépést nem teszik meg, mert lelkileg nincsenek rá felkészülve, valami itt tartja őket.

Kétlem, hogy ez az egyetlen megoldás. Mi a porbléma? Szerintem először ezt tisztázd magadban, valamint azt, hogy miért alakult ki az adott helyzet, DE utána ne ezen gondolkozz állandóan, hanem inkább próbálj meg VALÓDI megoldást találni, erre koncentrálj!

Valójában mitől is félsz? A testi fájdalomtól? Nem hiszem...akinek már annyira romokban van olykor a lelkiállapota, az tudja, hogy a testi fájdalom semmi, szinte eltúnik. Az emberek nagy része szerintem attól fél, hogy vége lesz az egésznek igaz, de mi lesz utána. Bizonytílanság, semmi...ahonnan már nincs visszaút. Folyton arra gondolunk, hogy mit csinálnak a szeretteink, ismerőseink mi lesz azokkal a dolgokkal, amiket hátrahagytunk, mit beszélnek rólunk majd az emberek..., pedig ha meghalsz te már úgy sem tudsz semmit ezekről, nem érint téged.

Én régebben úgy voltam, hogy hülyeség ez a cigi-ügy, meg tisztára kivoltam akadva rajta, hogy nincs semmi értelme, csomó negatívuma van stb.

Aztán egy időben elszívtam pár szálat - de szerintem eddig olyan 10-12szál körül volt össz-viss)-szóval tényleg csak esetenként. Akkor úgy baromi jól esett, de idén azt hiszem 1 szálnál tartok, valahogy nem kívánom, meg szinte mindig van itthon valaki, balhét se akarok. De néha jó kicsit "lázadni"...most már nincsenek cigivel kapcsolatos elveim. Persze nem akarok rászokni, de már nem izgat a téma. Pld. egy ismim mondta, hogy egy héten kb.4 dobozt szív el. Mondtam is a srácnak, hogy okés, engem nem zavar (már olyan értelemben, ha pld.akkor is rágyújtana, ha én is ott vagyok 1-2x) -tehát nem ordítanám le a fejét ha ez előfordulna. Szóval jófej, egy elég erős gimibe jár, jól tanul- ergó tudja mit csinál, ismeri a sok-sok hátrányát a ciginek, már úgy vagyok vele, hogy nem akarok én leszoktatni senkit, saját döntése.

Szülőknek mondjuk kockázatos ilyeneket elmondani- ha jó kedvem van én is elszoktam, de előfordult már, hogy ha veszekedtünk anyával, akkor elkezdte, hogy így ez a srác, meg úgy...- és ez roppant idegesítő tud lenni, főleg úgy, hogy nem is ismeri az illetőt, soha nem találkozott vele-és látatlanba szól le egy olyan embert, aki nekem fontos.

sziasztok!

ma anyámmal elmentem mamához.anyám megengedte,hogy sétáljak a környéken.sok "gyereket" ismerek onnan,szal jól elvoltam velük.aztán amikor visszamentem,anyám a fejemhez vágta,hogy az én "nagy szerelmemet" látta cigizni a környéken,mert mamát addig elvitte gyógyszertárba.és kaptam az oltásokat,hogy majd ott fog járkálni a környéken,és figyeli,hogy mit csinálok.pedig nem is voltam a bagós sráccal,és nem "életem szerelme",csak tetszik.na soha semmit nem fogok mondani neki mától fogva.nem mintha mondtam volna,de azt a kevés dolgot is a fejemhez vágja amikor csak lehet :(.

Nekem is egy gyerekem van, és pontosan érzem ennek hátrányait.

Az egyház nem képes a rugalmasságra, és nem akarja más szemszögből nézni a világot. Ha rajtam múlna, elvennék tőlük minden XIX-XX. századi vívmányt, amíg nem képesek rájönni, hogy a világ változik.