Öngyilkosságról (beszélgetős fórum)
:)S.T. szójáték...Igaz,az angol í-nek ejtené a T-t,de úgy összeolvasva...A kolleginád beceneve.
Kettő és fél éve levelezem vele napi szinten.Amiről Te mesélsz,az nálam is...Basszus,én értem az Ő hullámzását.Kívánom neked,soha ne legyen benne részed.Borzasztó érzés,és ha ezzel még akaratlanul bántunk valakit,akkor tetejébe jön az önmarcang.
Ő soha nem fog Téged akarattal(sem szóban,sem tettleg) bántani,de a hullámzásról nem tehet.Megoldás:Áter,gyógyszer,akarat,és a barátok,sorstársak...Kolleginák segítsége:)Egyedül nem megy!Hidd el,nem megy egyedül.
Nem mesélhetem el,amit mi privátban levelezünk,de...Harcol.Ha valaki harcol,hát Ő biztosan,még ha ezt a külső szemlélő nem is látja.
Kül,annyit azért elmesélek a privát levelezésből,hogy...Meg sem tudom számolni,hányszor fogott meg,ne zuhanjak már tovább,és nehogy kinyiszáljam magam.
Nagyon nehéz ezt megérteni,és megmagyarázni is:Jön valami késztetés az öngyilokra,és bármit csinálsz-zene,tv,olvasás,teszed a dolgod-,semmi nem tudja elvonni a figyelmed a témáról.Nemrég épp ezért voltam kórházban,mert olyan őrült erővel tört rám ez a késztetés,már kezdtem félni magamtól.Nem akarom itt sajnáltatni magam,de nagyon szar érzés.Hogy mitől lehet?Szerintem a megoldatlan problémák,lehet a gyógyszerek hatása, (állítólag lehet attól is),és a fokozott érzékenység.Rosszul van ott bent-az agynak nevezett valamiben- valami kódolva.A kütyüket kéne billenteni valahogy valamerre...
Kedves 22-es!
Nem tudom, ki az az S.T. ?
Őzike engem nem bánt, sem szóban sem tettleg (azt a bunyót, ami kialakulna.....:D).
Abban igazad van, hogy ezt a dolgot csak az értheti meg, aki benne van.
Talán ezért nem tudom elfogadni, hogy nincs semmi megoldás, mert én (még)nem vagyok benne.
Jól jellemezted, ez egy hullámvasút.
Beszélgetünk, mondom az "okosságaimat", és rá jön, hogy jééé, tényleg, ez igaz. Ezt így vagy úgy kell/ene csinálnom.
Hatalmasakat tud nevetni (lehet, hogy belül sír), amikor "felrázandó" ontom magamból a vicceket.
Aztán nem telik el sok idő, jön a hullámvölgy, mint aki elfelejtette korábban mit mondott, és kezdődik elölről az öngyilok téma.
Ja, és nem akadtam ki!
Jól van,no...Én is tévedhetek a dátumosdiban...Úgy tűnt,még nincs annyi ideje,hogy mesélsz róla.És nem jöttem volna rá,ha nem mondja,hogy átragad..."Miről beszél és ki ez???",majd bevillant:)
A Kollegina-mint ahogy meséltél is róla-jófejnek tűnik,de valamiért kiakadt...
Innentől neki megy:
Kedves Emőci!
Tudod-e,milyen az,mikor egy fenét se akarsz meghalni,de valami belső erő abba az irányba tol el,hogy már félsz magadtól,annyira erős a késztetés az öngyilokra?Hogy lehet jókedvűen ébredtél,elmúlt a reggel,lehet a dél is,mikor egyszer valami oknál fogva zuhanni kezdesz,elindul a lavina,és nincs ki megállítsa?Őrült hullámvasút...Egy szó,egy mondat,és zuhanás...Nem akarod,de mégis zuhansz.Sőt,megzuhansz.Panaszkodsz már mindenkinek,de aki nincs benne,az nem ért meg.Ha olyanokat mondanak "Szedd össze magad!",csak olaj a tűzre.Mert ha tudnád,már rég összeszedted volna magad.És látod a másikat nevetni,vele nevetnél,de képtelen vagy rá,mikor belül akkora a zűrzavar,hogy már mérgező.Önmérgező.
Igen,borzasztó érzés,mikor nem tudsz segíteni.Szeretnél,de nem tudsz.Te "testközelből" próbálsz segíteni,én 350 km-ről.A különbség az,hogy én S.T. sorstársa vagyok,és nagyon mélyen át tudom érezni,hogy miről beszél.
Gondolom,ha már segíteni akarsz neki,akkor észre kellett vegyed,hogy egy nagyszerű ember a kolleginád.Biztosan így van,mert különben nem vetted volna a fáradtságod,hogy segíts neki.
Emőci...Ha tényleg akarsz neki segíteni,akkor csak egyet kell tégy:Értsd meg Őt.A megértés...Azzal tudsz segíteni neki.Próbálj meg vele együtt rezdülni,de úgy,hogy közben Te ne zuhanj meg.Olyat,hogy Te is belerokkanj,nem vár el tőled senki.Ne is akard soha ezt a hullámvasutat,mert ez valami téboly.
Nagy tévedés,ha azt hiszed,nem akar magán segíteni.Minden napja egy harc.És kicsit sem élvezi...Nem szándékosan bánt meg Téged,ha bánt.
Lehetett volna nyugodtan úgy is fogalmaznod, hogy az értelmi képességemet haladja meg az, amit kínálna az élet...nem sértődöm meg, ugyanis pontosan tisztában vagyok azzal, hogy fogyatékos vagyok így is meg úgy is.
Igen, erről (is) leveleztünk anno.
Jól írja a Kollegina,pár nap híján másfél éve dolgozunk együtt.
A többire nem tudok mit írni, de nem is szeretnék.
Nem stimmel a másfél év...Még nincs annyi.Vagy van...?
A munkatársnő,akivel jó lenne beszélgetni,de épp azért zárkózik el gyakran a beszélgetéstől,hogy ne terhelje meg...Tudsz erről...?
Nem felesleges amit teszel.S.T. bírja a búrádat:)
elhiszem neked, nem könnyű ezzel, pláne, hogy te testközelből nap mint nap szembesülsz vele.
Én segítő szakmában dolgozom a segítésnek van pár alapszabálya az egyik legfontosabb, hogy azon nem lehet aki magán nem akar segíteni...viszont sosem tudhatod mi akár csak egy szó vagy gesztus okozhat alapvető fordulatot emberek életében.
El kell tudni fogadni, hogy nem lehet mindenkit megmenteni magától.
Fáni felnőtt ember, rendelkezni tud a saját sorsáról.
Spin!
Ha azt mondom, hogy ne más miatt éljen pozitív életet, hanem saját maga, + a férje és a 3 gyereke miatt (ezt sugallom másfél éve), ezt elhiszed?
Ugyanakkor rohadt rossz érzés, hogy bárhogyis akarsz segíteni, nem tudsz!
Már csak azért is, mert közvetlen munkatársként a negatív hangulat rám is átragad.
Nagyon rossz érzés, hogy bármit teszel, felesleges!
Szia! Tényleg bebeszéled magadnak ezt a dolgot :(
Képzeld el ugyanezt valaki mással kapcsolatban, mi lenne a véleményed róla? Kell, hogy legyen megoldás!
Teljesen igazad van, Neki kell eldönteni!
De ezt a hullámvasutat, amelyben Ő él naponta munkátérsként átélni sem nem könnyű!!
sehogy, majd Ő eldönti mi a jó neki.
lehet egy olyan lehetőséget kínáltok, ami meghaladja az érzelmi képességeit (bocs Fáni de ez is egy lehetőség) és ennyi.
Nem akarja....!
Én már nem tudom mivel lehetne "hatni" Rá!!!
Igen, létezik.
Másfél éve naponta elmondom Neked, hogy tovább kell lépni.
Erre mindig az a válaszod, hogy nem tudsz.
Most újra leírom azt amit folyamatosan szajkózok: ez azért van, mert nem is akarsz túllépni a múlton.
Rajtad senki sem segíthet, csak Te magad!!!
Addig, amíg a majd 30 éve rajtad esett sebek "nyalogatásával" vagy elfoglalva az életed nem fog változni (értem ezalatt a lelki életet).
"őn dönt:iszik vagy vezet!"
Ez rád is vonatkozik, csak más megfogalmazásban!
....Nem mondom, dehogyis, és amúgy sem zaklatsz.:)
Én sem Rád vagy másra gondoltam a lehülyézéssel, csak és kizárólag magamra.
Lehet hogy nekem az a sors-feladatom hogy utáljam magamat egész hátralévő életemre?????
Létezik ilyen egyáltalán?
Ezt nem viccből vagy gúnyból kérdezem, hanem komolyan elgondolkodtam rajta..... :O))
Nagyon logikus és valószínűleg igaz is amit írsz, mégsem tudok eszerint élni és gondolkodni.
Lehet hogy mazochista vagyok, vagy csak szimplán síkhülye, ezt készséggel bevállalom, maradjunk ennyiben.
:o))
A sors egyértelműen jelzi, hogy MARADNI! Ha már teljesítetted volna azt, amiért leszülettél, már rég nem lennél itt a földön. De még van dolgod! Az, jó, ha tudod, magad vagy az okozója a történteknek, csak nem kell itt megragadni. Engedd el a múlt döntéseit, akkor azt kellett tenned, az akkori lehetőségek, körülmények közt, és pont. Bocsáss meg végre magadnak, és azoknak, akik részesei voltak ennek, és lépj tovább. Ne vezekelj olyanért, ami nagy valószínűséggel az Ő és a Te számodra is sorsszerű, és elkerülhetetlen volt.
:o))
Sőt ,tudod mit mondok?:))
Már most is történnek veled jó dolgok,csak nem AKAROD észrevenni.
Az életed azért szar ,mert szarnak látod,ilyen egyszerű.
De azt is mondom,hogy te ebben érzed jól magad,és eszed ágában nincs változtatni rajta.
Nem hibáztatom a sorsot, már nem.
Csak és kizárólag magamat okolom MINDENÉRT ami megtörtént, és már csak arra várok hogy az önítélőszék kimondja a maga-magamra szabott végleges ítéletét: menni, avagy maradni--- maradni, avagy menni. Nem tudom melyik a rosszabb.
Köszönöm a szavaidat Zizi...:)
Nem is lesz,az életed így fog folytatódni,ha ma is így gondolkodsz.
Így igaz:)))
De meg is fordíthatod a dolgot,ha ma és minden nap úgy gondolod,hogy boldog vagyok ,hogy nem tettem meg,mert sokkal jobb dolgok várnak rám a jövőben!:)))
Ne a sorsot hibáztasd ..... Te alakítottad a magad életét a gondolataiddal, a hozzáállásoddal ..... nem bántani akarlak Fáni, tudod ..... :o)
A jó hír viszont az, hogy bármikor változtathatsz ezen ..... letehetnéd a múlt fájó terheit, és örülhetnél annak, ami most van, élvezhetnéd a jelent és a jövőt ..... persze ezért tenned kéne. A megfelelő lépéseket .....