Öngyilkosságról (beszélgetős fórum)
Köszönöm.
Azt hiszem, hogy Neki már jobb így.
Az a durva, hogy mindig Őt hívtam, ha a nyűgömet el akartam mondani valakinek, de most már nem tudom felhívni azzal, hogy: "Hugi képzeld olyan durva dolog történt, hogy meghaltál... egyszerűen nem találom a helyem, csak itt tipródok, hogy ez hogyan történhetett meg"...
Ráadásul még életében megígértettem Vele, hogy ha Ő hal meg előbb, akkor nem jön itt nekem kísérteni, mert ez volt a mániája, hogy a halála után majd járkál mindenhova kísérteni, mert az biztos milyen jó buli lehet ;)
Ő meg kifejezetten arra kért, hogy ha én halok meg előbb, akkor menjek hozzá kísérteni, mert az is tök jó buli lehet, és majd mindenkit velem fog ijesztgetni ;)
Annyit röhögtünk eggyütt mindig mindenen...
Még nagyon hihetetlen, hogy ez történt.
Még emésztgetem ezt az egészet.
Lányok! Talán megbocsátjátok nekem, és talán Fáncsim is megbocsátja, hogy leírom a véleményem most itt. Sok nehézségen vagyok most túl. Talán most minden összejött. Néha van ilyen, hogy minden összejön. Három hónap alatt harmadjára tört be hozzánk egy betörő. A húgomat baleset érte, de az is lehet, hogy maga akart véget vetni az életének - ez utóbbit kétlem, mert a második emeletről próbált kimászni, az egészségügyben dolgozik, és tudja, hogy a második emeletről kiugorva ritkán halnak meg az emberek. Neki mégis sikerült. Ma hajnalban meghalt. 27 éves volt. Anyum 29 éves volt amikor meghalt, és volt a családomban még egy fiatal nő, az anyai nagypapám húga, aki azért ugrott a vonat alá, mert nem engedték találkozni a szerelmével, majd, miután a vonat alá ugrást túlélte, letekerte a lábairól a kötést, és elvérzett.
Ilyesmi.
Talán kicsit összefüggéstelen leszek, ne haragudjatok ezért, de fél üveg szamorodni és egy üveg csokis likőr után talán sokan lennének itt kicsit összefüggéstelenek ;)
Sevész, a kedvem megvan, az értelmemet még nem veszítettem el, és talán még mondok is valamit.
Talán mást, mint eddig mások...
1. Én értem az öngyilkos jelöltek, vagy suicidek jaját, értem a kínt, amikor az ember a mocsár közepén várja a halált, amikor érzi, hogy nincs kiút. Voltam ott sokszor. Sajnos túl ismerős.
Most nem, mert most erősnek kell lennem, mert harcaim vannak. És makacs vagyok, ha le kell is ölnöm az "ellenséget", akkor sem adom fel. Ez itt tart. A banyaság :) Az tart itt talán, a banyaság ;) Olvasta itt valaki Stephen King-től a Dolorest? Aki igen, az érti, hogy mi a banyaság. De talán a nők többsége ösztönösen is ráérez. Nem a "szentekre" gondolok, hanem azokra, akiknek valaha is mozdult olyan mosolyra a szájuk, ami azt sugallta: "most én jövök", azok tudják, hogy mi a banyaság, mert ez az :)
Akik nem, azoknak talán jobb, talán rosszabb. Talán mindegy is :)
Én, most banyahangulatban vagyok, és ez jót tesz nekem, érzem ;)
2. És értem a segítők gondolatait is. A kínt, hogy annyira szeretnénk segíteni, de nem tudunk. A bosszankodást, hogy elmondjuk, hogy: "cseszd meg, nem akarod a jót, akkor pusztulj bele a hülyeségedbe, többet nem tehetek érted".
Igen, ezt is értem.
De:
Miért gondolja bárki is itt, hogy Övé az egyedüli igazság?
Miért gondolja bárki is, hogy aszerint kell élni, ahogy Ő helyesnek gondolja?
Miért gondolja bárki is, hogy nem szabad valakinek döntenie arról, hogy elég volt?
Miért ne lehetne elég?
Egy házasságot fel lehet bontani, ha elég volt, ugye?
Egy munkahelyen fel lehet mondani, ha elég volt ugye?
Miért lenne az élet más?
Mert Ő a nagybetős ÉLET?
Szerintem ez butaság ;)
Persze, könnyű nekem, hiszen én a reinkarnációban hiszek :)
Azt hiszem, hogy ez az egyetlen életünk egy hosszú folyamat része.
Azt hiszem, hogy ez éppen olyan, mint egy munkahely, vagy egy házasság, vagy bármi.
Azt hiszem, hogy nincsenek jó és rossz döntések.
Bármikor, bárkinek joga van ahhoz, hogy "felmondjon".
És ez nem jó, vagy rossz döntés.
Döntés és kész.
Egyszerűen csak így vagyunk mi, nyugati népek kondicionálva, hogy jajajj, nem szabad rosszul dönteni.
És akkor mi lesz? Na, mi lesz, ha rosszul döntök? Isten megbüntet, vagy mi? Hát büntessen!!! Ha olyan csökött agyú, hogy ebben leli örömét, akkor csak büntessen meg!
JOGOM VAN AHHOZ, HOGY DÖNTSEK AZ ÉLETEMRŐL ÉS A HALÁLOMRÓL!!!
És senki másnak nincs joga dönteni afelől!
Fáncsi és Móni!!!
Imádlak Titeket azért, mert olyan tiszták, és őszinték vagytok! És, mert annyira egy alomból valók vagyunk ;)
Zizi és Myly!!!
Imádlak Titeket azért, mert annyira próbáljátok megmutatni másoknak a helyes utat! A fáradhatatlanságotokért! A töretlenségetekért! És azért, mert igyekeztek ott lenni a bajban. Nem kötelességből, hanem azért, mert megérzitek, hogy mikor kell ott lenni!
Ez csodálatos! Nekem sokszor voltatok segítőim.
Baromijókedv! Annyira nem ismerlek, mint amennyire ismerni szeretnélek, de gyakran követtem a hozzászólásaidat, és emlékszem néhány dologra, amit írtál. És nagyszerű dolognak tartom, hogy képes vagy megérteni azokat is, akik talán nem pont ugyanazt az utat járják, mint Te.
Emőci! Téged nem ismerlek, de biztos vagyok abban, hogy nagyszerű ember vagy, ha Fáncsi jókat ír Rólad. De talán kevésbé kellene a szívedre venned dolgokat. Nem kell megváltanod a világot, sem Fáncsit, sem senkit. Mindenki a maga sorsának "kovácsa", és azt hiszem, hogy mindenkinek jár is ez a jog.
Nagyszerű dolog a jószándék, de van egy mondás, hogy: "a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve".
Hidd el, hogy nem rossz indulatból mondom, csak ez úgy mostanság a fejemben járkál, és pont Te lettél az, akinek el tudtam mondani...
Függetlenül attól, hogy már nem vagy itt tevőlegesen a Hoxán, de lehet, hogy olvasod.
Ha nem, akkor meg mindegy, írtam pár sort magamnak, vagy annak, aki elolvassa ;)
Spinneli, csak, hogy ne hagyjalak ki ;)
Te a józan megfontolás iskolapéldája vagy azt hiszem :) Mit is mondhatnék :) Talán, most nekem is jól jönne egy kis józanság :D))))
Vagy ki tudja, százévente egyszer azért jól esik egy kis részegség is ;)
Remélem, hogy senki fontosat nem hagytam ki ;)
Igazából csak azt akartam ide írni, ha eddig nem derül volna ki, hogy én azt hiszem, hogy mindenkinek joga van az önállósághoz.
És azt is hiszem, hogy nincsenek jó, vagy rossz döntések.
Erre jöttem rá, az utóbbi napokban...
Egy hónapig jártam a húgomhoz, és sokat ültem az ágya mellett az intenzíven, figyeltem az arcát, a mondanivalóját próbáltam kihámozni, amikor ébren volt, és szeretett volna mondani valamit, de a lélegeztető cső miatt, a gégemetszés után már nem jött ki hang a torkán.
Azután elalatták.
Tegnap összeomlott a keringése, és néztem, ahogy még a bőre is együtt remeg minden szívdobbanásával, ahogy szétesett, szinte atomjaira, ahogy szétfolyt, mint egy lusta pocsolya... és tudtam, ha valaha kipofozzák éber állapotra, ha valaha tenni tud bármit, újra kiszedi majd a csöveket magából, és bármit megtesz, hogy elmehessen, elmenekülhessen...
De, hiszen a farkas elől senki sem csodálkozik, ha menekülnek az emberek. Ritkán gondolják az emberek, hogy normális dolog lenne puszta kézzel szembeszállni egy farkassal...
Miért lenne akkor normális dolog fegyvertelenül szembeszállni az egyéb kihívásokkal?
Anyukám öngyilkos lett.
Sokszor haragudtam érte.
Sokszor haragudtam azért, mert nem vitt magával.
Sokszor haragudtam, mert nem küzdött.
És olykor megbocsátttam Neki, hiszen azt látta kiútnak.
Hiszen nem volt fegyvere a démonjai ellen.
Hiszen talán volt fegyvere, de nem találta.
Hiszen csak félt.
Hiszen csak nem talált más lehetőséget.
Nem az ész diktál ilyenkor.
Talán az észemberek egy részét, ha bedobnánk, egy konkrét oroszlánbarlangba, ahol valódi oroszlán van, és X méterre tőle egy tőrt tennénk, a többség talán inkább keresné a kijáratot a barlangból, mint a tőrt, nem igaz?
Bűn ez?
Rossz döntés ez?
Nem hiszem...
Nem hiszem, hogy létezik jó, vagy rossz döntés.
Én abban hiszek, és most ebben a húgom döntése, szenvedése, és halála is megerősített, hogy vannak dolgok, amiket meg kell tapasztalnunk.
Lehet, hogy olykor azt kell megtapasztalnunk, hogy fel tudjuk adni a dolgokat.
Néha talán kudarcot kell vallanunk.
Ha van még feladatunk, akkor úgyis visszaküldenek az "égiek" szerintem.
A sorsa elől senki sem menekülhet.
Ha van egy feladat, akkor szerintem újra és újra megkapjuk.
A végén úgysem az számít, hogy hányszor adtuk fel, hanem az, hogy végül szembenéztünk vele.
Van, aki elsőre elvégzi az iskolát.
Van, aki megbukik.
Van, aki többször megbukik.
Vajon kevesebb ember lenne az, aki nem elsőre teljesített mindent?
Nem hiszem.
Az én húgomnak 8 általánosa volt.
Valahányszor belekezdett a szakiskolába, érettségibe, mindig félbehagyta, mert azt hitte, hogy képtelen lenne befejezni.
Azt hitte, hogy erejéhez képest túl nehéz.
Talán az is volt...
De elvégzett néhány pár hónapos tanfolyamot, és évekig ápolt autista, és down kóros gyerekeket, és idős, magatehetetlen embereket.
Az én szememben Ő nagy ember volt, és talán nem volt családja, talán nem döntött mindig helyesen, és talán a végén feladta, talán nem sokaknak tűnik majd fel, hogy nem lesz már közöttünk, mégis sok ember sok szeretet kapott Tőle, amíg élt...
Én hiszem, hogy nincsenek rossz döntések, és hiszem, hogy senkit sem kell meggyőzni semmiről...
Ennyi ;)
Azért ennyire nem kellett volna!:))))
Szerintem az egész egy vacak félreértés volt ,ami nem más ,mint a net -kommunikáció átka.
Személy szerint sajnálom ,hogy rövidre zártad a dolgot.
Fánira való tiszteletből én is lezártam, pedig lenne még mit mondanom!
Sziasztok!
Részemről lezártam.
Szia.
Igen.Fokozott nyugtalanság,ez erősödik,olyan,mintha megszűnne a kapcsolatom a körülöttem lévő dolgokkal,és én nem én vagyok.Amikor eljutok az én nem én vagyok állapotba,valami olyan,hogy hallom a saját hangom,hogy tegyem meg,akkorára már tisztes távolságba tudtam/tudom magam tenni bogyótól,késtől.Van mikor sokáig eltart,és nem emlékszem mindenre.
A kórházban pár nap után megszűnt ez a késztetés,de itthon megint előjött.Egy hete nyugtom van tőle.Szégyen,de egy skizofrén nyugtatott meg.Sms-ek oda,sms-ek vissza,és megnyugodtam.
Elolvastam.Nem is tudtam,hogy van olyan fórum.
Eszti jókat ír rólad,csakis pozitív jellemzést,mikor rólad mesél.Mesél rólad.Szinte minden levelében szerepelsz,és nem mint mumus.
Kivetkőzöl magadból,csak azért,mert nem ugyanaz a véleményünk?Vagy miért?Miért nem lehet úgy vitázni,véleményt mondani,hogy ne vesszünk össze...?
Nem tartalak gyöpös parasztnak,de tényleg bunkóul viselkedsz.Bántottalak?Nem bántottalak.Azzal igen,hogy amit hallottam eddig rólad,az itt nem jellemző...Hallottam...Olvastam,mert írott szövegről beszélünk,ugyebár.
Dícsér a kolleginád,mindenki elismerése,hogy segíteni próbálsz.Nem tudsz segíteni,de ez nem a Te hibád.Elmondod a véleményed,én is az enyémet,nem egyezik a két vélemény,de ez nem gond.
Hol a gond...?
Tőled is megkérdezem, miből következtetsz arra, hogy dühös lennék, pláne agresszív????
Ez honnan jött le?????
Mért vagy ilyen ingerült, és agresszív?
Nem szeretnék Veled üdítőzni!-:(
Megijesztesz..
Én meg csak rosszat mondok róla, és szidom és átkozom ugye??
Csak miatta olvasgatom ezt és a hasonló témájú fórumokat.
De én vagyok a szemét, mert én "normálisan" gondolkodom, és "ép ésszel" próbálom megközelíteni a problémát.
Rólam ne mondjon senki "jót".
Legközelebb, ha erre jársz, leülhetünk egy üdítőre és megismerhetsz.
Ha az alapján ítélsz, amit hallottál és amit olvastál (megfelelő hangsúly és mimika nélkül), az a te problémád, nem az enyém!
Valóban!
Egy szemét rohadt büdös paraszt vagyok!!!!
+ undok!
Düh és ellenséges viselkedés???
Miről beszélsz???
Melyik fórumon? Olvasd el, a "legszívesebben ezt mondanám neked" címűn a Neked írt üzenetet.
Ja... egyébként a kollegina tévedett, egy bunkó, gyöpös, paraszt vagyok!!
Ezt látod???
A "Mi" és "Ti" megkülönböztetés miatt írtam,hogy nem vagyunk más faj.
Melyik bizonyos fórum...?Most itt vagyunk:)
Nem értem,miért a düh,az ellenséges viselkedés.Az az érdekes,hogy a kolleginád egészen más képet festett rólad:Intelligens,vidám,belevaló,jó szakember.Ezt én most nem látom,pedig négy szemmel nézek...
Nem állítottam sehol, hogy más faj vagytok!
Ha elolvasod egy bizonyos fórumon egy neked írt üzenetet, akkor megérted miért írtam azt, amit!
Bár nem nekem tetted fel a kérdést...Mit kéne tenned?Csak megérteni...
A "Ti" és "Mi"...Bocs,"Mi" nem vagyunk más faj.És...Te,csaj!Tudod,milyen voltam megboldogult lánykoromban?Pasik,pia,motor...Óóóóó,ha akkor tudtunk volna itt levelezgetni!:)Majd jött egy törés,és azóta van a "Mi".
Ne edd magad.Megpróbáltál segíteni,nem megy.Nem tudja befogadni,nem jól közelítetted meg...Ki tudja miért,nem sikerül.Van ez így.De megpróbáltad!:)