Öngyilkosságról (beszélgetős fórum)

Igen, ez így igaz.

Biztos hogy nem ok nélkül lett öngyilkos, az más kérdés hogy kifelé mit mutatott és közben belül mit érzett ami idáig juttatta.

Jókedvéből még nem sok honfitársunk nyírta ki magát, legalábbis szerény véleményem szerint.

Marha nagy tévedésben vagy, ha így gondolod...tudod az én szótáramban erre mondják, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve....:)

Az egészen más kérdés, hogy aki rálépett arra a bizonyos útra, az mit gondolt vagy mit nem....

Kössz a figyelmeztetést!:))

Igazad van elírtam ,a reciprokokat és az Őszt is:))))

Üdv. Köszönöm a kedvességesnek elkönyveltté levésem, de nem van meghálálási reszortom. Célom?-Drága...a reális meglátás nem alapul olyan belátáson, ami célt eredményezne, és tudja én tudatosan követek el hibázást/bűnt, és nem tudom, hogy gondoljam-e azt, hogy Aki nem követel, Ő nem követ-e el...Nos...hogy nincsen olyan Baráti viszonyom az nem azt jelenti,hogy azért nincs, mert nem találnék tán, hanem már elálltam a keresésétől véglegesítve a Barátság nemlétét. Annyi Személlyel folytatok pedig chat-en írkálást...rengeteg, rengeteg. Szánalmas eredmény mégis, hogy annyi időn belül Egy "Ismeretlenhez" vagyok ragaszkodással, Akiről furcsa tudomásom van afelől, hogyha találkoznánk lehet meg sem szólalnék, pedig a reagálását kedvelem Benne egyik legjobban. Majd lesz valahogy... De eddig minden ilyen valahogyra a döntést nem én hoztam, hanem bekövetkezett mégcsak nem is kétesélyes megadással nekem valami jóváhagyásra adni hagyni engedményt. Lehet, nem is bírnék jól dönteni... Nem tudom. Ha majd elvégezve lesz valamiképpen a Szakközépiskola, akkor majd oda megyek, amit épp az alkalom megkíván, de akkor is csak a véletlen bekövetkezése lesz a szakmám kitanulása. Nemcsak azért, mert hagyom magam, hanem mert lehet hogy nem jutnék jobb következményre... De csak mert nem is tudok. Pedig Ön vélheti, hogy ez nem tudás kérdése, de a józan meglátás nemfüggetlen az agyi logikától, így igen, de csak azért, mert érzéseim nincsenek az akarás hatalmával.

Ha engem vernének többet sikerülne belőlem kikényszeríteni...

Én már pedig Mindenkivel próbálkoztam...sok véges lehetőséggel is , mikor az arany középútra nincs ráébredésem, és hiábavaló volt az is. Mert egyik véglet sem megélégelés, ezért nemcsak bennem, de Másokban is örök elégedetlenség honol. Ezen kétségbeesni "nem kell", csak legyen meg az alakulás elképzelése, és onnan az ügy sima, mint az út, amit magunk elé mi teremthetünk csak, így időviszonyításban nem hihetnénk, hogy előre megteremtett minden...itt a Sors könyve egy fenomenál kitalálása a megmagyarázásának. Ezért én sem törődök: Úgy lesz, ahogy alkul, és nem úgy, ahogy alakulva van...

Kedves Irénke!

16 Évesen még nagy gyermek vagy először végezd el

az iskoláidat és örüljél annak, hogy szerető szülők és normális család vesz körül tégedet. Rendes, megbizható barátokat igen csak nehéz találni manapság, hiszen még egy kicsit messze vagy a felnőtt kortól azt mondom neked a legnagyobb szeretettel olyanokat próbálj keresni, akikről ugy érzed szivesen szóbaállnának veled is ismerkednének. Bármi történik veled rájuk mindig számithatsz bármikor. Természetesen veled egykoruakkal és tudtok bármiről beszélgetni. Reméljük találsz magadnak olyat, aki meghallgat tégedet és az érdeklődése is hasonló. Hiszen még az élet előtted áll még az idő alatt annyi minden történhet veled, ha valamiben nem vagy biztos, akkor természetesen van kihez fordulnod tanácsért. A te kis életedet a magad módján próbálod irányitani a helyes utra. Én megértem a bánatodat, de nem kell elkeseredned egy percig sem. Van egy célod, amit teljesiteni szeretnél és, ha arra törekszel biztosan sikerülni fog. Van egy idevaló versidézet, amely igy szól. Gondold meg minden léptedet, mert visszalépni nem mindig lehet. Ezért nem kell magadba roskadnod, mert teljesen felesleges. Majd akad valaki, aki értékelni fog tégedet csak várd ki türelmesen. Üdv.Anyuci91. További sok sikert kivánok.

Na ne!

Azt mondjátok ,mindenkinek joga van az öngyilkossághoz,joga van ahhoz ,hogy maga döntsön az életéről.

Joga lett volna az élet mellett dönteni ,de ő nem így tette.

Köszöni szépen nem kért belőle.

...de mindehhez semmi köze sem a gyerekeinek ,sem másnak,egyedül ő döntött így.

Üdv. A nevem Irén és 16 éves Lányként tengetem napjaim csupán szokás híveként. Van Valaki, Akit kedvelek, pedig még a nevét sem tudom rendesen, vagy csak azt hiszem,hogy a keresztneve klappol nekem, lehet, hogy csak kitalálás. Más Sok Ember Személyiséget tapasztaltam, már észrevettem, hogy nincs Barátság, Bizalom se semmi csak a tényleges önzőség van létező viszonyában. Nem volt még igazi Barátom, és eredeti valószínűség a jelenhez való viszonyításomban ragaszkodva ezzel az azonnalban, hogy nem is lesz egy jó darabig, mert a pozitív szemléletmód elhűltté van bennem vagy egyáltalán nem is volt. Én Sokon nevetek, és megvan a megfelelő kommunikálás Másokhoz, bár igazából egy mukkot sem szólnék, ha nem volna ragaszkodásom, vagy "kell szituáció". Megvan bennem a korrektség olyan mértéklete, ami ad azon határok betartására, ha ígéretről volna szó, vagy pontosságról. Gyakorta chat-elek, mert jobb elfoglaltságra nem szánom rá magamat tunyhultságot így engedve kibontakozódni. Volt, hogy hazudtam, mert a saját érdekeimet tartom mindig minden esetben fontosabbnak,mint Másét, vagy ha nem az enyémet, akkor is Önös érdekem lőn megtérültségre vagy meghálálásra való igényekkel. Nem szok' kedvelni különösen Bárkit, mert NemÉrdemes Személynek titulozok egyhamarból Bárkit, és profit megszerzésén kívüle nem fűződik Hozzá alkalmam. Most viszont megkedveltem valakit, Aki büszkeségből van elutasítóan Irántam, és érvelése nincs a velem való ellenszenv létrejöttének okából. Vagyis egyetlen gátja a büszkesége, hiszen már tudomása van a Hozzá való ragaszkodásomról. Még élőben sem láttam, pedig felajánlottam Neki a találkozás lehetőségét, és már az idegeim sodródnak Miatta, hogy 3 év Felé érződmény miért szünni képtelen?! Egyetlen Barátom sincs, Akivel beszélgethetnék el, pedig ám "ismerek" Jópár Személyt, csak a felszínes társalgásnál többrevivést nem intézem meg Vele, mert érdemtelen. Én már nem tudom,hogy mit csináljak ezzel a kialakult érzelemmel, vagy hogyan mondjak le Róla, de előbb is hogyan akarjak lemondani Róla. Egyáltalán józan meglátás-e a lemondás?-Hiszen Ő Egyetlen Olyan, Akihez kötődötten bírtan vagyok, és lehet, hogy nem lesz Több.

Szüleim rendesek, kedvesek, de sosem beszélgetünk el normálisan, csak a szokásos blamálás:

-Lányaim, mi volt az iskolában?

-Írtunk ebből meg ebből meg XY-ból és ennyi... És Anya képzeld 3-ast kaptam pölö fizikából...

-Lányaim, ne erőltessétek túl Magatokat, lényeg, hogy egy jó szintet az erős 3-ast 4-est tartsátok, és ha 1-est is kaptok kijavítjátok.

-Oké Anya.

És ennyi szemenszedett felszínesség árad túltengve reklámozva a nemeredetiséget, vagy pedig reklamálva ócska-hisztisen valami nemgondoltvártat.

Az élet annyi, hogy Valakit kedvelni bírok, Ikertestvéremmel van a legmélyebb megbeszélési viszonyunk és Más Senki...Sok civódás adódik néha Közte és köztem, és semmi eredmény nem bukdácsol ki, ami a fejlődést igazolná alátámasztással. Minden nap hagyományosan undorító, és a fejlődésért élnie Embernek nem is lehet, ha Önmaga nem bír fejlődni csak a Társas lény szisztémában fejlődtetni igen. Nem tudom, hogyha nem volna ez a Fiú mi/Ki volna a remény,hiszen az ikertesókával már a meg nem unódás póbálkozás bebukásánál vagyunk majdnem a Testvéri (v)iszonyban. Egy Másik Nővérke egy évvel idősödve Tőlünk 17 évesen Anyaként tengeti életét Férjével együtt 2 Gyerkőc hatalmában, Akik elfoglalják a törődését Neki.

Mit tegyek a Fiúért Magamért?

Pedig véltem, hogy "Okos" Ember a tűrni képességgel nem elégeli meg az olyan erényének kimutatását...

IGEN SAJNOS VAN BENNE SOK IGAZSÁGOD,SZERINTEM ELŐSZÖR MIKOR BEVETT GYÓGYSZEREKET,CSAK FEL AKARTA HÍVNI A FIGYELMET MAGÁRA,HOGY NINCSEN JÓL.

De sajna,nem figyeltek,rá a lányáék,sőt a 2.iknál már elfordultak tőlle,mert haragudtak ezért rá.

Még jobban magányosnak érezte magát,és bizony már nem a gyógyszert választotta,hanem biztosra ment.

Úgy szar az egész,ahogy van.

Tudod,szerintem is jobb lenne elmenni és nem lenni,de...Ha nem lesz "rövidzárlat",én nem nyiszálom ki magam.Miért nem...?Kíváncsi vagyok,ugyan mi a szarság jöhet még,amit nem tudok túlélni...És bevallom őszintén,ép ésszel nem lennék képes rá.Nem egészen ép már ez az ész,a fene enné meg.A maradékra gondoltam...

Amíg nincs lehetőséged pszichológus segítségére...

Ajaj,hogy is fogalmazzak...Ajánlom figyelmedbe.Ez privátban fog menni.

Sziasztok!

Megosztanám veletek bánataimat melyek oly elkeseredetté tesznek, hogy gyakran gondolok rá minek élni???

Aki olvassa üzenetemet, és úgy gondolja reagál rá, kérem kerüljük a közhelyeket: -lehetne rosszabb is,- másnak rosszabb,- majd lesz jobb stb stb.

Tudjuk jól mindenkinek a maga baja a legnagyobb. Nyílván akinek nincs hol laknia, nagyobb baj mintha 10 kg-mal több mint szeretne lenni, de mindenkinek a maga baja az ami a szívét lelkét sanyargatja és hozza elő benne a befordulást.

Őszintén pocsékul vagyok, nem jajjgatok, nem nyafogok, ez van, ezt érzem.

26 éves nő vagyok. Egyedülálló. Főiskolát végzetem, ezen kívül még két OKJ-s szakmával is rendelkezem, számítástechnikában otthon vagyok, nyelveket beszélek, angol a mindenem. Országos versenyen vettem részt pályamunkámmal.

Több mint másfél éve pályakezdőként tengetem napjaimat. Önbecsülésem a béke segge alatt alatt alatt. Elvégeztem a főiskolát, tanultam, küzdöttem és most rosszab helyzetben vagyok mint vala már 1,5 éve!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nem találok állást, sehova nem vesznek fel. Tudom, hiába haragszom a világra, hogy miért most jött ez a fránya válság, nem lesz jobb, de tényleg tönkre teszi az életemet. Nem tudok megbírkózni a gondolattal, hogy most vagyok fiatal, most kéne dolgoznom, tapasztalnom, törtetnem, aratnom és tessék ölbe tett kézzel bámulom a falat, segélyt nem kapok mert pálykezdőként még semmilyen munkaviszonyra nem adnak pénzt, így napról napra számolgatván a kajára valót, erkölcsi zuhanásban vagyok.

Nem ígérik még a válság végét, mi lesz velem addig, őrjítő a gondolat mikor látom, hogy más viszont boldogul, nekem meg semmi, úgy érzem én megtettem mindent, tanultam, képeztem magam, mostmár a világon lenne a sor hogy adjon esélyt, hogy megmutathassam mi van bennem, de nem teszi... :((((, az idő viszont telik, öregszem, öregszem és nem történik semmi, ez inkább az idős korra kéne hogy jellemző legyen nem? egyik napról a másikra nem történik semmi. Nekem viszont fiatalnak kéne hogy menjen a szekér, ha lenne mit tolnom... de nem én már most "nyugdíjas vagyok" ha így tetszik. Ami nekem egyáltalán nem jó, én ÉLNI akarok... de hiába, egyre gyengébb vagyok, nincs ami tartsa bennem a lelket. Már nem vagyok kíváncsi a fentebb említett közhelyekre hogy majd mostmár csak lesz valami, várd ki, mindenkinek összejön egyszer stb. már nem tudok ebben hinni, nem, nem megy, nem tudok reggel mosolyogva kelni, 1,5 év semmi után már nem megy, belefásultam, pszichológusra meg egyéb terápiákra meg nincs pénzem, mert szinte gyümölcsre sem.

Jobb lenne elmenni????

"éltél már börtönben pár hónapig vagy évig?Néhány,cellában töltött év bizonytalannak érzi a jövőt.A börtönben minden biztos volt;a börtönben minden holt rutin szerint zajlott.Eléd tették az ételt,védelem alatt állt;nem kellett attól tartania,hogy másnap éhes lesz,de nem lesz mit ennie-ilyesmi nem történhetett meg vele,mineden biztos volt körülötte.

És akkor sok év után egyszer csak odamegy hozzá egy fegyőr.és azt mondja neki:"Mostantól szabad vagy".

A rab pedig remegni kezd.A börtön falain túl ott várja a bizonytalanság....

Háát ez sem talált...

Gondolom az Alkonyatra gondolsz!

Am az én kedvenc könyvem A megtévesztés foka Dan Brown-tól!

Ő egyébként a kedvenc íróm is,ez a könyv olyan hogy képtelenség letenni és jobb mint az Alkonyat,bár ezt a könyvet még nem filmesítették meg...

De jobb is ez így,mert a film sosem sikerül olyan jóra mint a könyv.

Ha esetleg érdekel,akk belinkelem neked az online változatot:

*****

Egyébként mindenkinek ajánlom,annak is, aki nem szeret olvasni,mert ez nem egy átlagos könyv, sztem ez briliáns ;)

Kedves lány lehetett ....

:o)