Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Öngyilkosságról fórum

Öngyilkosságról (beszélgetős fórum)


❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
2794. 07d6ff2f44 (válaszként erre: 2793. - 099c0bed40)
2013. febr. 27. 19:50

Minden szavaddal egyett értek!!!

Tudnák mesléni a nem sikerült öngyilkosságról...mennyire rossz annak aki meg akart halni, és csak károsult az agya...és mennyire rossz annak, akinek sikerül és meghalt, és aki szerette itt maradt....


Szóval kicsit kesze-kusza ez az írás, de tudom milyen amikor az ember már nem akar itt maradni, de a legeslegutolsó erőnkkel is harcolnunk kell, hogy sikerüljön itt végigcsinálni....

2793. 099c0bed40 (válaszként erre: 2789. - Simple)
2013. febr. 27. 17:08

Szia, kár erre pocsékolni a szeszt meg a gyógyszert, ugyanis korántsem biztos hogy meghalsz ha gyógyszerre iszol, vagy fordítva.

Előbb leszel kómában fekvő élőhalott, ezt gondolom nem nagyon akarod, mert ugyan életnek már nem élet, de még halálnak sem halál, nem egyéb mint egy "köztes állapot".

Ne, ne csináld!!!!!!

2792. andi6020 (válaszként erre: 2791. - Simple)
2013. febr. 15. 00:39

:(

Nem tudom, erre mi okosat mondhatnék.

2791. simple (válaszként erre: 2790. - Andi6020)
2013. febr. 15. 00:32
Nem hülyéskedek. Belekerültem egy olyan helyzetbe, amiből úgy érzem nincs kiút... Két hónapja csak rágom magam, 3 hét alatt közel 10 kilót fogytam. Kivagyok már. :,(
2790. andi6020 (válaszként erre: 2789. - Simple)
2013. febr. 15. 00:19
Ne hülyéskedjetek már! Ez egyáltalán nem vicces :(
2789. simple
2013. febr. 15. 00:04
Én is most jutottam el eddig. Én altatóra gondoltam, sok piával.
2012. nov. 18. 20:33
:!
2012. szept. 13. 23:10

A hit és bizalom örök elvesztése . A mérhetetlen csalódás.


Az élet igazságtalansága.


A férjed sok-sok évig tartó viszonya meletted./Az alkalmazotaddal, akiben szintén vakon bízol./

Amíg te mindenben odateszed magad mint pl.gyereknevelés ,vállalkozás,otthon ,barátok...


A férjed meg évekig az alkalmazottaddal hentereg ,ám neked azt mutatja ,hogy jó neki veled...


Közben felnőnek a gyerekeid ,a férjed ugyanúgy élvezi az elért sikereidet mint te . Élhetnél szép nyugodt 50 éves életet...


Hát elgondolkodsz azon van-e értelme tovább....

2786. 099c0bed40 (válaszként erre: 2785. - 5e1c4ed8ef)
2012. febr. 11. 07:50
Szia, ezzel a hozzászólással tökéletesen egyetértek, kiváltképp az utolsó mondattal.
2785. 5e1c4ed8ef (válaszként erre: 2769. - 41e61fe678)
2012. febr. 10. 13:33

Kedves Marla!


Tökéletesen átérzem szinte minden gondolatod, mintha az érzések többségén közösen osztoznánk, és abban is egyet kell értsek, hogy ez nem olyan egyszerűen leküzdhető, és egy általános, mindenkire érvényes képlettel megoldható kérdés, mint ahogyan ezt oly sokan látják, meggondolatlan kijelentéseket, és szemrehányásokat téve.

Nem hiszem, hogy intelligens emberek önmaguk ellenségei kívánnak lenni, ha olyan egyszerű volna megszüntetni az értelmetlenség, kiúttalanság érzését, akkor miért vergődnénk tovább?? Ha létezne hatásos ellenszer, vagy olyan könnyedén kivitelezhető volna számunkra a szemléletváltás, az élet elfogadása úgy, ahogy utolért minket, ha új célok és jövőképek keresése feloldozást nyújthatna, vajon továbbra is hagynánk, hogy felemésszen minket ez a pokoli köd???Ugyan már, mindenkinek van pici-pici kis igazsága abban, amit ír, legyen az elutasító, vagy megértő lélek, de a történet egészére nézve ez szinte hatástalan marad, ennél árnyaltabb, és bonyolultabb....

Magam sem tudom, hogy mi volna a helyes egyveleg, és csak kívánhatom, hogy minél több sorstárs keverhesse ki magának a maga kis főzetét, de ne akarjuk már 1-2 mondatban megfejteni és megoldani a sokszor egy egész életen át cipelt problémákat, mert ilyen hathatós bölcsesség nem létezik!


A legjobbakat minden bóklászónak!

2011. okt. 7. 20:01

Én már elég kisgyerekként (10-12 éves)gondoltam az öngyilkosságra. Először azt hittem a szüleim nem az igaziak, nem tartozom ebbe a családba, elcseréltek , vagy örökbe fogadtak. Később az egész világra gondoltam ugyanezt. Ez nem az én világom. Ez a világ nem felel meg az én értékrendemnek, ez a világ túl önző, kegyetlen, széttipor mindent és mindenkit. Azt hittem ha meghalok, talán észhez tér pár ember, jobbak lesznek a halálomtól. És tudod mi az ennél is rosszabb?? Ha meghalnék nem hiányoznék senkinek, azoknak nem, akiknek szeretném hogy észrevegyenek, akiket szeretnék megleckéztetni a halálommal. Sőt!!! És ezt honnan tudom? Eltűntem! Eltűntem először a városból, ahol felnőttem, majd az országból. Egy éve vagyok kint és senkinek nem hiányzom! Ha én nem telefonálok, más nem hív, ha felhívom mindig valami fontosabb van, hogy le kelljen rakni. Most készülünk haza, erre anyós mondja férjemnek, hogy én és a két kicsi minek jön?!! Rám nem kíváncsiak, a két kicsit meg nem nagyon ismerik , nem kötődnek hozzá. Anyu se kíváncsi rám, mamáéknak is legutóbb is az volt a fontos, hogy a kedvenc sorozatukról le ne maradjanak, pedig akkor is fél éve nem láttak és csak 3 napra mentünk Magyarországra. Akkor van értelme meghalni? Minden megy tovább, mindenki felkel reggel, megy dolgozni, hazamegy, megnézi a sorozatát, lefekszik. Mi csak egy porszemek vagyunk! Másrészt félek a SEMMITŐL! Belegondoltál mi a SEMMI? Mi az hogy nincs gondolatod, nem vagy te se ...csak a semmi, mint mikor alszol, nem álmodsz, csak öntudatlanul alszol, nem tudod mi folyik körülötted, de már fel se kelsz többet.....félek a fájdalomtól is, fáj e meghalni?! Pedig én tudom, hogy nem fáj, egyszer majdnem megfulladtam a Tiszába, akkor véletlenül...és emlékszem jó érzés volt, nem fájt a fuldoklás, valószínűleg az oxigénhiány miatt euforikus állapotba kerültem, és jó érzés volt, már nem küzdöttem a felszínre jönni, én akartam lent maradni.

Szó-szó, nem hiszem, hogy a könnyebb út volna, nehéz megtenni, én mindig gyáva voltam hozzá, végül mindig megfutamodtam. Most próbálok tudatosan egy másfajta felfogást találni. Eltűnni végleg , meghalni a régi életemnek, még a közösségi oldalakról is töröltem magam, nem vagyok már...próbálok magamnak gyűjteni élményeket. Sokszor megingok még, szerencsémre tényleg messze vagyok. Még azt se értem mit beszélnek itt. Próbálok minden hétvégén kirándulni, ha máshova nem, a kis városba nagyokat sétálni, új utcákat felfedezni, hallgatni a madarak csipogását..stb. Ez nagyon nyálasnak hangzik, de olyan jó megállni, mintha megszűnne minden és csak a szél fúj, az őszi levelek sustorognak.......próbálok mindent az elmémbe gyűjteni. Tudom, hogy most ez kicsit zavaros, az én lelkem is zavaros....

2783. Dya86
2011. okt. 7. 19:04
Ne haragudj, de én nem tudnám azt csinálni amit te..Nálad az a szitu, hogy kűzdened kell, és a gyermekeid, férjed iránt érzett szereteted miatt, el kell viselned, egy csomó negatív dolgot..Pl. le kell nyelned, az anyósod becsmérlő szavait..Nyilván te sem vagy magaddal megelégedve, és ez is kínozza az embert.A múltban megélt traumáid terhe sem lehet egyszerű, de mégis kűzdesz, mert nincs más választásod..Nekem viszont van választásom..A látszólag könnyebb utat szeretném, mert engem semmi, és senki nem kényszerít, hogy kompromisszumokat kelljen kötnöm. Ahogyan arra sem, hogy el kelljen magam annyira fogadni, hogy a mindennapokban boldogulni tudjak. A magam fajták amúgy sem érdemlik meg az életet..Ezt az életet, amit manapság kínálnak..Mi csak sajnáltatjuk magunkat, másokat hibáztatunk, gyengék vagyunk, és nem tudunk hosszútávon gondolkodni. Az ilyen mentalitás amúgy sem viszi előbbre az emberiséget. A mai ember tovább lép, a múlton, kegyetlen, élvezi a modern világ minden kényelmét..Lehet, hogy mi az alja, azelől menekülünk, hogy mi is beszálljunk a mókuskerékbe. Én már hálás vagyok, amiért nem vágyok erre az egészre, mert akárki akármit mond, gusztustalan. A szimpatikus fazonok szívják meg mindíg.. Ez tényleg igaz..Hiszen, nem véletlenül pont te figyeltél fel erre az üzenetre, és írtál..Ha nem lennél jóindulatú, akkor lehet, hogy neked is könnyebb lenne..Neked is szükséged van arra, hogy kiadj magadból ilyen mély dolgokat, pedig családod van..Férjed, akitől gyerekeid vannak..És mégis egy ilyen fórumot olvasol..Vagyis ebből azt szűröm le, hogy a család sem segít..Nekem az amúgy sem lett volna, és így legalább tudom, hogy nem maradok le semmiről..
2782. 410b0a7789 (válaszként erre: 2781. - 410b0a7789)
2011. okt. 7. 18:13
..folytatom. közben apám alkoholista lett évekig zsarolt engem, hogy felakasztja magát, a kötél mindig ott volt a szerszámosházba felakasztva. egyik héten nem mentem hozzá látogatóba és tényleg megtette. Azt hittem ha csalásom lesz, majd jó lesz. És most a családom is ellenem fordult. Nem követtem anyám által előírt utat és teljesen megvet, nem jó neki semmi. De ami a héten betette a kaput, ami miatt megint arra jutottam hogy jobb lenne nem lenni, hogy megtudtam anyósék is miket mondtak rólam. A lényeg, hogy én egy utálnivaló, gusztustalan, kövér emberi lény vagyok, aki semmire nem jó, és jobb lenne ha nem lennék....szóval más is úgy látja, jobb lenne ha nem lennék...én vagyok a világon a nagybetűs ROSSZ.
2781. 410b0a7789 (válaszként erre: 2779. - Dya86)
2011. okt. 7. 18:08

Itt vagyok, csak este nyugisabb. Megértem és gondoltam is hogy lehet mással beszélgetnél inkább. De lehet hogy más aki ugyanabban az állapotban van, csak megerősítést ad számodra és inkább a lelket kellene egymásba tartani. Sokszor kerülők én is beszűkült állapotba, mikor kilátástalannak látom a helyzetet. Tényleg szerencse hogy a férjem teljesen józan és felráz. Sokszor még a gyerekek se visszatartó erő, úgy gondolom rossz anya vagyok és jobb lenne nekik nélkülem. Ami visszatart, hogy belegondolok mi lenne velük nélkülem, kihez kerülnének. Az talán még rosszabb lenne nekik. Hánykolódnának. nagyon szeretem őket és az irántuk érzet szeretetem tart itt.

Igen, mindenki a saját baját látja a legnagyobbnak.

Leírom, hogy engem mi bánt, hátha meghallgatásra kerül:

Én, mint ember vagyok megkérdőjelezve. Maga emberi létem a baj. Általam nem ismert déd, vagy ükpapám volt zsidó, de már a papámat se ismertem mert elvált a mamámtól. Sajnos a neve apám révén rámszált, ill. néhány külső vonásokat is örököltem. És bár nem vetem meg a zsidó kultúrát , semmi közöm hozzá. Egész gyerekkorom viszont úgy telt, hogy kigúnyoltak, megaláztak, olyat mondtak a hátam mögött, hogy belőlem is szappant kellene csinálni, meg gázkamrába zárni. Volt 8. osztályosok táncbemutatója és senki nem akart a párom lenni. Azt hittem a gimi jobb lesz. De sok osztálytársam évfolyamtársam került a gimibe ahova én. Mondhatom a helyzet ugyanolyan volt. Közben apám alkoholista let

2780. Dya86
2011. okt. 7. 17:32
Mindenesetre, ez egy nagyon kedves gesztus tőled, és meg sem köszöntem.. szóval köszi :)
2779. Dya86
2011. okt. 7. 17:31
Neked nincs más választásod, élned kell, miattuk is..Az én tudatom már túlságosan beszűkült, plusz nem maradt már mellettem senki, aki visszarángasson..Nem bízok az emberekben, elidegenedtem a világtól...Szívem szerint, olyasvalakivel beszélgetnék erről, aki tényleg erre készül, akinek már nem kell kűzdenie az életben..Rajtam már nem segítene, ha kibeszélném magamból a dolgokat, vagy egy másfajta nézőpont. Nem akarok segítséget kérni, jobban élni..Csak eltűnni..
2778. 410b0a7789 (válaszként erre: 2777. - Dya86)
2011. okt. 7. 17:23
Én a héten voltam pont egy mélyponton. szerencsémre van 3 gyönyörű kisgyerekem akik tartják bennem a lelket, ill a férjem aki visszarángat a "valóságba". Most hosszú lenne leírni, de este gyerekfektetés után itt leszek és beszélgethetünk. Szívesen meghallgatlak és nekem is jól esne ha valaki meghallgatna. Ha gondolod addig írj!
2777. Dya86
2011. okt. 7. 17:11
Sziasztok! Én sem látok már más kiutat. Jó lenne, olyan valakit megismerni, aki hasonlóan érez, mert egyedül nagyon nehéz.. Ha valaki hasonló cipőben jár, akkor írjon bátran.
2776. 59bac2ea14 (válaszként erre: 2757. - Claudia24)
2011. júl. 13. 21:04
Jó neked!de vannak emberek akkiket sorozatosan rosszér ezt még túl is lehetne lépni,de viszont ha sem a megfelő érzelmi háttér sem az anyagi háttér sem egy külső segítség nem áll rendelkezésedre hidd el te sem lennél olyan "erős"az én családomat édesapám tartotta terrorban.ÉN is erős embernek tartottam magam de hidd el elérhetsz arra a pontra amikor a halált megváltásként látod.2évbe tellett amíg újra egész embernek éreztem magam az elköltözésem után.
2775. pamaya (válaszként erre: 2752. - 41e61fe678)
2011. júl. 13. 20:57
Én szívesen lennék a barátod ha te is akarod! És átbeszélhetnénk amit jelen esetben leírtál! ne légy szomorú! Én figyelek rád! Szeretettel: Maya
2774. pamaya (válaszként erre: 2757. - Klenca)
2011. júl. 13. 20:54

Szia!

Véletlenül olvastam el szomorú soraidat. Nagyon szeretnék segíteni neked! Akarod? remélem igen!

Szeretettel: Maya

2773. pamaya (válaszként erre: 2768. - 625b4da9ec)
2011. júl. 13. 20:52
Én viszont azt gondolom, hogy ennek kémiai oka van! Nem minden esetben pszichés eredetű történések okozzák a depressziót! Engedd hogy segítsek neked! És amikor majd másképp gondolkozol, belátod, megérte....szeretettel: Maya
2772. 3dfc5d4601 (válaszként erre: 2771. - 41e61fe678)
2011. júl. 8. 14:42
Valahogy úgy lehet ez, hogy aki elhatározta magát, meg fogja találni a mankóit az úton.
2771. 41e61fe678 (válaszként erre: 2770. - 3dfc5d4601)
2011. júl. 8. 13:25
Teljesen igazat adok neked. De a megértés és elfogadás a betegnek szerintem elég kevés. Azzal együtt is, hogy csak a betegnek kell eldönteni, hogy megakar-e gyógyulni. De az akart legtöbb esetben kevés. Tehát meglehet-e gyógyulni segítség nélkül?
2770. 3dfc5d4601 (válaszként erre: 2768. - 625b4da9ec)
2011. júl. 8. 12:40

Mondjuk abban, hogy nem bagatelizálja el a dolgot, vagy fölfogja/megérti, hogy ez egy kóros pszichés állapot, amin lehet(ne) segíteni.

Inkább úgy fogalmaznék, hogy a környezet annyit tehet, hogy legalább nem súlyosbítja a helyzetet. A többi sajnos a betegre van bízva. Helyette senki nem akarhat meggyógyulni...

2769. 41e61fe678 (válaszként erre: 2768. - 625b4da9ec)
2011. júl. 7. 20:33
Szerintem legtöbb esetben sem környezet, sem a pirulák nem segítenek. Sajnos olyan pszihés hatások érik a hasonló embereket, hogy kilábalni ebből szinte lehetlen. Ez valóban egy betegség, de ha valaki önmagától nem tud abból a bizonyos gödörből kimászni, mások hiába is bróbálnak segíteni. Ez legtöbb esetben nem sikerül. Talán a környezetből a család segíthet a legtöbbet, de sok esetben már úgy érzik elegük van, és nem veszik komolyan a családtag beteg, inkább azt gondolják hisztizik, hisz testi betegség nem fedezhető fel. Így egy idő után már a család számára is teher az ilyen beteg. Én legalábbi ezt tapasztalom.
2768. 625b4da9ec (válaszként erre: 2766. - 3dfc5d4601)
2011. júl. 7. 20:07

Segíts megérteni, mert nem megy.

Miben és hogyan tud segíteni a környezet?

2767. 41e61fe678 (válaszként erre: 2765. - Claudia24)
2011. júl. 7. 14:29
Claudia te még fiatal vagy, természetesen, hogy másként gondolkosz. Te még bármikor tudod újra kezdeni az életed. De aki um. már féuton van, annak bizony nagyon nehéz.
2766. 3dfc5d4601 (válaszként erre: 2765. - Claudia24)
2011. júl. 7. 14:29

Igen, ebben a témában tényleg "okosabb" vagyok ;)

Elhiszem hogy jóindulattal írtál ide, de hidd el, ezek az emberek betegek. Úgyhogy hiába mondogatod nekik, hogy találjanak célt bla-bla. Persze nagyon sokat segít nekik a környezet támogatása, de elsősorban maguknak kell fölismerni a problémát, és kezelni azt.

2765. claudia24 (válaszként erre: 2763. - 3dfc5d4601)
2011. júl. 7. 14:25
Erre már nem tudok mit irni !Nagyon sok a megkeseredett ember !mindig kell találni célokat és nem szabad feladni !Csak jo indulattal irtam ide de mindenhol van valaki aki okosabb :)
❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook