Öngyilkosságról (beszélgetős fórum)
Szia Lac, na ez az amit egyesek egész egyszerűen nem hajlandók tudomásul venni, vagy elfogadni, hanem önsajnáltatónak, szemét érzelmi zsarolónak meg egyebeknek titulálják azt, aki így érez és ezt meri kommunikálni a többiek felé.
Örülök viszont nagyon, hogy Neked ennyire jól sikerült Magadra találnod, csak így tovább..:)
Már megbocsáss, de amikor az ellentmondást nem tűrő véleményről írsz, akkor saját magadról írsz!!
Leírtam a véleményem, de az hol ellentmondást nem tűrő?
Csak egy példát, légyszi.
Te meg jössz azzal, hogy : blabla szöveg, azt kívánom nektek..., szuperokosnak tartom magam (mármint én)...stb.
Számomra a te hsz-od, legalábbis amit nekem címeztél bántó, fellengzős és nagyképű stílusú.
Egyáltalán nem vagy ellenszenves, hogyan is lehetnél, mikor csak a hozzászólásaidat ismerem, Téged ( az Embert) pedig nem.
Az sem zavar hogy más a véleményed, sőt, szépen is állna a világ ha mindeni egyforma gondolkodású lenne---
Nekem kizárólag az "ex-katedra", azaz ellentmondást nem tűrő, és kissé túl racionálisnak ( azaz abszolút empátiátlannak) hangzó véleménnyilvánításoddal van némi problémám, semmi egyébbel.
Természetesen jogod van hozzá, szó se róla, hisz demokrácia van, és szólásszabadság, azaz mindenki azt mond és ír, amit csak akar.
Ilyenkor legjobb ,ha kimegy az ember a természetbe,messze a várostól ,emberektől ,és legubbaszt az erdőbe ,vagy a fűbe.
Van egy fajta hatalma ennek a csendnek ,úgy lenyomja ,eltompítja az elmét, a gondolatainkat,hogy észre sem vesszük ,és képtelenek vagyunk már az őrlődésre.Nem kell koncentrálni,se meditálni ,úgy sem menne,mert folyton elviszi a szemünket az a sok szépség amit elénk tárul,a gondolatainkat pedig messze viszi a szél.Egyszerűen csak megtapasztalhatjuk a lét érzését,hogy csupán csak létezünk ,na amit akkor hallasz belülről ,azt a hangot kell követni:))))
Tudod, én abban is látom a problémát, hogy ilyenkor hiába reagál jól a környezet - persze tudom, sokszor nem foglalkoznak vele, de nagyon sokszor próbálnak figyelni és segíteni - és odafigyel, és próbál segíteni, sokszor visszautasítást kap .... hiába a beszélgetés, a tanács, a lehetséges utak felvillantása ..... erőszakkal senkit sem lehet jobb belátásra bírni .....
..... a férjemnek a nyáron lett öngyilkos a kollégája nem sikerült elsőre ..... mindkétszer a munkaterületen próbálkozott ..... terep, nagy magasság ..... nem nyáron kezdődött a baj, bejárt kezelésre .... a szüleivel lakott, a szülők mindennel próbálkoztak .... a kollegák is .... először ők mentették meg ..... megszervezték, hogy mindig legyen vele vki - azért elég gáz, egy 30 körüli fiatalembert úgy őrizni, hogy ne legyen feltűnő - és a végén a pszichiáter után megint kiment ..... messzire ...... a tetőről még küldött a barátjának/kollegájának egy sms-t, hogy ne siessenek, mert már nem fognak odaérni ..... a kolléga riasztotta azonna a helyi rendőrséget, ez volt a leggyorsabb ..... későn értek ki .....
Itt ki döntött? Megkapta a figyelmet, a törődést, sokan próbáltak neki segíteni, töbféle úton is ..... nem hagyta.
Én nem azt mondom, hogy minden esetben zsarolás, de van olyan, aki ezzel akarja "sakkban tartani" a környezetét.
Én még nem voltam ilyen helyzetben (de mivel nem tudhatjuk mit hoz még a jövő, még lehetek).
Ezért csak a "másik oldalról" látom a dolgokat.
Mivelis váltottam ki belőled ezt a mérhetetlen ellenszenvet, ami ilyen stílusra ösztökél?
Azért mert van véleményem és az történetesen nem egyezik a tiéddel?
Én pontosan arra a "típusra" gondoltam, aki zsarolásra használja.
Én nem tudom sajnálni, ha aztán végül megteszi.
Belőlem inkább dühöt vált ki, és véletlenül sem nevezném hibának.
Ugyanis semmit nem tudsz tenni.
Ha valaki éveken keresztül "ijesztgeti" a családot, környezetét, egy idő után a "közönség" belefásul. Ezért nem tartom őket hibásnak, és ezért vallom azt, hogy nem a környezet felelőssége!
Szia Lac!!!!!
Ezer éve nem hallottam Rólad, nagyon igazat és bölcset írtál, gratula, sajnos itt sokaknak ( nekem is!) az alap intelligánciájával van a baj.
Imádlak!!!!!!!!!!
Puszi arra a nagyon okos kis homlokodra , úgy szeretem az ilyen szuper okos és mindenkinél mindig mindent jobban tudó embereket, övék a jövő, kívánom hogy Te is élj minimum 10 ezer évig Drága mandolin29!
Ámen.
Megvagy! Szia Móni! És persze szia Mindenki.
Ha most mindent leírnék, ami eszembe jut, összeomlana a szerver. Akinek eddigi életében bármiféle önrombolás eszébe jutott, megnyugtatom, nem benne van a hiba. A természet kitalált egy sémát. Megteremtette azt a kusza DNS-t, akaratodon kívül létrejöttél és tedd, amit a természet diktál. Ez alapvetően működik. Száll a kondorkeselyű az Andok felett, él a hal a vízben, a méhecske beporozza a virágot és sorolhatnám. Működik a világ, mint egy számítógép. És akkor megjelenik az ember, aki már nem csak végrehajtó. Teremtő. És cirka 6,5 milliárdan kell, hogy osztozzunk a koncon. Mindenki mást akar. És győz az erősebb. Nálunk, embereknél minden általános szabály felborul. Talán az az egy nem, hogy tápláléklánc van. Az emberiséget is fel lehet osztani növényevőkre és ragadozókra. Én már rég eldöntöttem, hova tartozom. Bennünk (növényevőkben) él egy beteges vágy, hogy használjuk valamire azt a kusza masszát, ami a fejünkben van. Félek, hogy nem jön ki kétjegyű szám, ha saccolni akarnám, az emberek hány százaléka érti ezt meg... Folyamatosan szenvedünk a kudarcoktól, a sok-sok ütéstől, amit a falra mértünk a fejünkkel. Minden, amit mi jónak gondoltunk, mások arcán csak elnéző mosolyt szül. Feleslegesnek érezzük magunkat, mert valahogy mindenki másképp csinálja körülöttünk. Én is átmentem ezen. Nem egyszer, de nem is százszor. Panaszkodásunk is csak annyi, mint amikor felhívjuk a 104-et... Egyet tudok: akik szeretnek engem, azok nagyon szeretnek. Számtalan embert "szelidítettem" már meg. Nagyon sokszor éreztem már azt, hogy tudtam adni. És ezért kell folytatni. Azt hiszem, nem nagyon van választási lehetőségünk. Ha nem folytatnánk, saját magunk előtt vallanánk csődöt. Abból meg most van elég...
Megjegyzés:Az illetőnek már volt kísérlete.Furcsán fog ez tőlem hangzani:Látható nyoma van ugyan,de ha nem is vagyok orvos,azt én is fel tudom mérni,hogy csak olyan heg látszik...Tuti,hogy nem halt volna meg.
Ellentmondások...Egyik mondja,próbálod visszafogni,lehet sikerül,lehet nem.A másik mondja,hiába minden szó,megteszi.A másik másik hallgat,és szép csendben lelép.A még másik másik pedig tesz egy kísérletet,ezzel őrült bűntudatot ébreszt benned.
Az én kísérleteimet hagyjuk most,mert azok rövidzárlatos állapotban történtek,és nem is szóltam róla senkinek.Nem fenyegettem senkit,hogy majd megteszem.Soha senkivel nem tenném,hogy ilyen öngyilok fenyegetéssel sakkban tartsak valakit,bárki is legyen az.
Az öngyilok késztetésről szóltam öregnéneőzikéjének,a szüleimnek,majd irány az orvosom,mikor már úgy láttam,hogy nem tudom kordában tartani ezt a késztetős valamit.
Most...?Köszönöm,jól vagyok:)És élni akarok,de nagyon!
Sajnos,igen,és több is.Volt aki mondta többször is,hogy meg fogja tenni,volt aki nem szólt senkinek(Úgy tudom,hogy nem szólt...).
Tudok olyanról is,aki zsarolásra használja az öngyilok lehetőségét.Bár elkövettem egyszer azt a hibát,hogy nem hittem...Van olyan,akinek én sem hiszem el,de a félsz,hogy tévedhetek...A fenyegetés nekem szól.
1. Jól képzett öngyilkos soha még csak célzást sem tesz öngyilkossági terveire.
Aki meghalási szándékáról beszél, az két hatást ér el ismerősei körében:
Amíg él: "Csak jártatja a száját, úgyse meri megtenni!"
Amikor meghalt: "De sokáig lamentált szegény, amíg rászánta magát!"
Halálunk mindenkinek legyen meglepetés; életünk frappáns zárópoénja!
2. Soha nem szabad búcsúlevelet írni. A búcsúlevél hitetlenné teszi életünket
és halálunkat. Ha még van mondanivalónk az élők számára - mondjuk el nekik. Ha
még maradt ütésünk és simogatásunk - üssünk és simogassunk. De "visszaszólni a
megsemmisülésből" - ez szánalmas és megvetésre méltó. Azt bizonyítja, hogy
gyávák voltunk cselekedni életünkben és elnémulni halálunkban.
Ha a halálnunk nem elég büntetés azoknak, akiket meg akarunk büntetni
szeretetünkért, akkor egy szemrehányó levél aligha kelt nagyobb bűntudatot
bennük. De gyanúba kerülünk, hogy ezen primitív módon még egy kicsit tovább
akarunk élni.
3. A tisztességes öngyilkos nem végrendelkezik. Nincs komikusabb annál, mint
amikor egy ember az örökkévalóság kapujából visszafordulva, még gyorsan polgári
jogi ügyeket bonyolít. Ne röhögtessük már ki magunkat.
4. Öngyilkosságot soha nem követünk el családi vagy ismeretségi körben.
Önkéntes halálunk csak a legzártabb magánügyünk lehet. Ezért az öngyilkosjelölt
utazzon el meghalni, a legjobb, ha külföldre távozik. Erre a célra még kölcsönt
is szabad felvenni. Hátrahagyott javainkból majd megtérítik az illetékesek. Az
ember ne spóroljon a halálán.
5. Esztétikusan kell megölnünk magunkat. Jó ízlésű ember nem csinál
horrorfilmet a halálából. Ezért szigorúan tilos:
- mindenféle tárgyat magunkba szúrni, ereinket felvágni - mert a seb, az
alvadt vér gusztustalan;
- felakasztani magunkat - mert a kilógó nyelvű, püffedt, fekete arcú
hulla ijesztően csúnya és groteszk;
- kinyitni a gázcsapot, vízbe ugrani - ugyanezért;
- levetni magunkat valamilyen épületről - mert az eldeformálódott test
méltóságát vesztett és értelmetlen húshalmaz;
- gyógyszereket, vegyszereket enni nagyobb mennyiségben - mert öntudatlan
állapotunkban könnyen magunk alá csinálhatunk. Sőt, ha ügyetlenek vagyunk,
halál helyett csak meghülyülünk, és életfogytiglan ápolhatnak minket.
6. Ezért az elegáns ember, aki ad az esztétikumra, a kezdetleges módszerek
helyett:
- Éhen hal. (Egyáltalán nem kell enni, 2-3 nap múlva már nem érezzük az
éhséget. Kellemesen bágyadtak leszünk. Közben igyunk, de csak tiszta vizet,
hogy ki ne száradjunk, mert nagyon kellemetlen és rossz szagú [acetonos]
lesz a leheletünk. A végén egyre többet fogunk aludni, majd
"szívgyengeségben" [általános keringési összeomlás] csöndesen és
valószínűleg álmunkban elhalálozunk.)
- Megfagy. (Egy üveg jó konyak társaságában elhever egy havas erdei tisztáson,
és addig nézi a csillagokat, amíg ringató kábulatban átsuhan a nemlétbe.)
7. Öngyilkosságból csak jelesre lehet vizsgázni. Vagyis meg kell halni. Akit
pótvizsgára utasítanak megmentés útján - az süllyedjen el röstelkedésében. Nem
komoly ember. Az élők között van a helye.
8. Az elkeseredettség, a kétségbeesés a legkevésbé alkalmas lelkiállapot arra,
hogy befejezzük az életünket. Ilyenkor csak a dilettánsok követnek el
öngyilkosságot. E szabály hátterében a következő meggondolás lappang:
Materialisták számára: Életünk ritmusosan lélegzik, mint minden, ami él. Van
dagálya és apálya, felemelkedése és alázuhanása. Létünket a paradoxon nagy
törvénye szabályozza, amely azt tanítja, hogy mennél nagyobb erővel taszítanak
a körülmények lefelé, annál inkább megnövekszik a felhajtó erő, és előbb-utóbb
érvényesül. Éppen úgy, mint amikor egy parafadugót nyomunk a víz alá. Ezért aki
a kétségeesés mélypontján öli meg magát, bizonytalan szívvel lép ki az életből,
mert sejti, hogy a dolgok közeledő jóra fordulásáról mond le.
Idealisták számára: Végül mégsem lehet tudni, hogy nincs-e a dolgoknak odaát
folytatása. S minden vallás és misztika egyetért abban, hogy változtatni
- önmagunkon, kapcsolatainkon, érzelmi állapotainkon - csak itt, e földi
életben lehet. A túlsó síkon csak szemlélet van és megítélés. Ezért a dilettáns
öngyilkos a legrosszabb csapdába esik bele: éppen azt az elviselhetetlen
lelkiállapotot konzerválja időtlen időkre, ami elől az öngyilkosságba menekül.
Úgy marad.
9. Ezért akkor kell megölnünk magunkat, amikor elégedettek és boldogok vagyunk.
Egyedül ez az öngyilkosság hiteles, mert bizonyítja, hogy nem gyávaságból,
menekülésképpen vagy önutálattól sarkantyúzva távozunk az élők sorából, hanem
azért, mert megvetjük az életet amúgy egészében, örömeivel és sikerajándékaival
egyetemben. Az ilyen öngyilkosságot soha nem bánjuk meg, és példaképpé
válhatunk minden idők következő öngyilkosai számára.
(POPPER PÉTER)
1. Az idézett mondat, tetszik vagy nem Tőled származik, amikoris édesanyádra utaltál mint minden bajod okozójára! (én azért őt is meghallgatnám, ha lehetne)
2. Te miért nem tettél semmit annak érdekében, hogy évekig tartó "nyivákolás" után ne legyen öngyilkos az a valaki?
Egyébként bármennyire is beteg vagy pszichésen, az nem jogosít fel erre a stílusra!
"Mindenki hibás a környezetükben csak saját maguk nem."
Én ezt fordítottam nyivákolásnak, lehet hogy nem fogalmaztam elég árnyaltan, elnézésedet kérem érte.
A másik kérdésedre a válaszom: Igen , volt.
Nem tudom ebből mit szeretnél leszűrni, ezért előrebocsájtom: egyik évekig "nyivákolt" ( az én szavaimmal élve!) mielőtt megtette, a másik pedig nem szólt senkinek semmit, csak meghívta magához a halált.
Mindkettőjüknek sikerült egyébként, ez lemaradt, pedig nyilván ez is számít.
Biztosan találsz majd erre valami frappáns választ, de ha nem haragszol, nem biztos hogy mindez engem annyira érdekel, hogy visszajőjjek elolvasni.
Harag egy szál se, beszélgethetsz a saját kategóriáddal inkább, velük úgyis sokkal jobban megérted Magadat.
Ne haragudj, de hol olvastad tőlem, hogy "a többi nyivákolás"?
Egy kérdés: volt a környezetetekben olyan ember, aki önygyilkos lett, vagy próbálkozott vele?
Akkor Magad is az egyes kategoria vagy ha jól értem, ez a jobbik egyébként.
Fata is ezt vallja,amit Te, hogy mindenki felelős saját magáért, a többi meg csak nyivákolás.
Isten éltessen Benneteket jó sokáig, és ezt a legjobb szándékkal írom, mindennemű irónia nélkül.
Nem egészen úgy van,ahogy mondod...Az "ellenvéleményesek" már túl vannak ezeken,amiről "mi",a 2. kategóriába tartozók beszélünk.Szerintem...
Kategorikusan elutasítani...Nem feltétlenül.Amit tudok,azt felhasználom "önsegélyezés" céljára:).Van amit nem tudok felhasználni,mert vagy nem értem még meg rá,hogy értsem is,vagy ütközik a véleményemmel.
És hol a fenében panaszkodjam,ha nem olyan helyen,ahol értik is,miről beszélek...?Nem kell sajnálni!Óóó,nem!Azt megteszem én magam,sőt,egy időben egész magas szinten tudtam önsajnálkozni.Rühellem is rendesen magam érte,úgyanúgy másokat is,mikor az önsajnálatban fürdőzik valaki,de nem hajlandó egy lépést sem tenni magáért.
Ami nem jön le itt,nyilvánosban,mert nem is ide írom,hanem privátban:Jellemző pl. Öregnénémre is,rám is,hogy először magunkban keressük a hibát.Meg is találjuk...Hogy aztán azon együk magunkat,miért kellett nekünk úgy viselkedni,ezt vagy azt tenni...És ha mégis elkezdünk másokat vádolni,gyorsan helyébe lép a vádnak a védelem.
Vádolok,de megtalálom a védelmet az illető számára,hogy biztosan ezért és ezért viselkedett úgy,és nem is olyan gonosz,lehet csak én értettem félre,stb....De mindez nem változtat a Hullámvasúton,amikor egyszer fent(És olyankor megértem amit pl. Zizi és Fata mond.),máskor meg lent.Amikor "lent",olyankor lepereg minden szó.Vagy...Vagy nem pereg le éppen minden,mert épp mások szavai tudnak megfogni,hogy ne zuhanjak még tovább.
Nem ilyen egyszerű ez,hogy csak fehér és fekete.Csodálatos az elme,de valami piszokul bonyolult "szerkezet".Mint az időzített bomba.Vélt vagy valós sérelem,és beindul a Lavina,amit alig lehet leállítani.
Ironizáljunk egy kicsit:Jobban örülnék,ha egy szavamat sem értenéd.Az vélhetőleg azt jelenti,hogy még nem tapasztaltad meg ezt a vacak akármit.Állapotnak túl hosszú,betegségnek nevezni meg...Ha betegségnek nevezed,akkor inkább romboló hatással van.Nyavalya...Nem túl szép,de találóbbat még nem tudtam kitalálni:)
Érdekes véleményeket lehet olvasni ezen a fórumon.
Ami engem leginkább zavar, az a vélemények ütköztetése illetve annak módja.
Én azt szűrtem le, hogy vannak az egészséges és az öngyilkosságra hajlamos emberek véleménye.
A 2. kategóriában megnevezettek folyamatosan a megértésről és empátiáról beszélnek, ugyanakkor ha szembetalálkoznak egy ellenvéleménnyel, vagy segítő szándékkal, azt kategórikusan elutasítják. Ekkor következik az ironizálás, az "azt kívánom neked, hogy..." és társai.
És pontosan ezért az iróniáért tűnik (számomra legalábbis) elfogadhatatlannak a panaszáradat.
Mindenki hibás a környezetükben csak saját maguk nem.
Ezt van, aki elhiszi.....
Nem tudom honnan indult a téma, de érdekel a dolog.
Engem Fata és Zizz vezetett rá dolgokra.
A családom 90%-a RÁK-ban halt meg...eljött annak idején az idő feltenni a kérdést...legyek öngyilkos?
NEEEEEEEEEM
Minek?
Ja a maradék 10% öngyilkos lett!!! :DDDDDDDDDDDD
Élek amíg lehet és jókedvűen...történt ami történt
Még egyszer...fogalmam sincs miről szól a fórum, de ezt olyan jó volt leírni. :)
Én azt mondanám, hogy két választása van. Az az egy biztos, hogy a múltat nem lehet meg nem töténtté tenni, innentől kezdve jön a választása: vagy úgy éli végig az életét, hogy marcangolja saját magát, gyűlöli azt, aki megerőszakolta, újra és újra átéli a történteket, újabb és újabb energiát adva a fájdalomnak, a szenvedésnek, a kínlódásnak, és szépen tönkreteheti az életét ..... és tévedés ne essék, ő fogja tönkretenni az életét, nem az, aki megerőszakolta, mert az a pasas "csak" az EGY történés volt (félre ne értsétek, mélységesen elítélem az erőszakot, és azt is, aki ilyet tesz).... a többi már nem a pasason múlik, hanem azon, aki elszenvedte ezt a szörnyűséget. A másik verzió az, hogy a saját érdekében túllép mindezen, feldolgozza ezt a traumát, elengedi az érzelmi terhet, és tovább lép. A vigaszt pedig nem egy fórum hsz keretében kellene neki megadni, hanem egy terápiás folyamat keretében ...... nem bogyókkal tömni, hanem átsegíteni érzelmileg ezen ....
Biztos hallottatok Polanskiról, akit 77-ben egy 13 éves kislány megrontásával vádoltak, de megszökött ..... most újra elővették az ügyét ..... a kislány azóta már felnőtt asszony, és azt nyilatkozta, hogy nem haragszik már a rendezőre, mert nem ő tette tönkre az életét, nem ő miatta szenvedett a legtöbbbet, hanem a sajtó és az újságírók miatt, akik azóta is folyamatosan zaklatják ....