Öngyilkosságról (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Olvasom, mi történt, részvétem... Sokáig voltam én is olyan állapotban, hogy napról-napra fogyott bennem az életerő. Csak nekem szerencsém volt. Én csak annyit tudok, hogy bármikor történhet egyetlen kis apróság, ami fenekestől felforgathat mindent. Mármint a jó irányban. Vajon kijelenthetjük-e, hogy velünk már tuti soha semmi jó nem fog történni? A keletieknek sok hasznos közmondása van. Az egyik valahogy úgy hangzik, hogy "Nem eshet mindennap az eső". Megfontolandó... Azért remélem, alapból jól Vagytok, belőlem viszont most semmi értelmes nem jön ki. A hétfők ilyen kinyiffanósak szoktak lenni nálam. Jó éjszakát Mindenkinek! :)
Kedves Öregnéneőzikéje!
Akkor,ha esetleg az Evulúcióban hiszel,gondolj arra,hogy hány millió év és micsoda "meló" van abban,hogy az egysejtűektől az internethasználó Homo Sapiensig eljutottunk!Nem szabad ezt az eredményt eldobni!
Drága E-m!!!
Bizony szomorúan, de meg kell mondjam, hogy az utóbbi két évben bizony erős halni akarás volt benne. Ezért nem is kért orvosi segítséget, szép lassan kivérzett.Mindennemű rábeszélést elutasított.
Zs-m, én már megtettem privátban a részvétnyilvánítást, itt csak annyit, hogy ugye nem öngyilkossági szándék következtében állt le a GYerekek apjának a szíve????????
Mert ez így konkrétan nem derült ki számomra, hogy Magával akart volna végezni.
Ez gyönyörű:)
"amikor a Teremtőnk befejezte a feladatát így szólt. "És jól van ez így!"Ha a Teremtőnk elégedett velünk (az eredményeivel), akkor hogy jövünk mi ahhoz, hogy Őt kritizáljuk, kétségbe vonjuk?"
Most már nem bírom. Gondolkodtam, hogy beleszóljak-e ebbe az egészbe. Tegnap délutántól csak ezen jár az eszem. Döntöttem, elmondom a "mi" történetünket. Ami tegnap délelőtt történt a gyerekeimmel, az tragédia.
Minden "öngyilkosjelöltnek" üzenem, és ezt nem bántásból írom, hogy ne tegyenek semmi visszafordíthatatlant, vagy bármi olyat, amivel a családjuknak fájdalmat okozhatnak.
A két gyermekem édesapjának tegnap délelőtt leállt a szíve.
A sors furcsa fintora, hogy a fiam újraélesztette, visszahozta Őt, de csak pár órára.
A mentő után száguldoztunk a kórházba.A mostani férjem,a volt anyósom, és a két gyerekünk. Mert a mostani férjemnek az én két gyerekem, az Ő két gyerekét is jelenti.Ez egy másik "gondolat".
Szóval, mentünk a mentő után..beértünk a kórházba, azt mondta az orvos, hogy semmi remény.
A gyerekeim összeomlottak, a volt anyósom rosszul lett.
Azt mondták menjünk haza, majd telefonálnak.
Meg is tették, délután közölték, hogy sajnos meghalt a két gyerek apja.A lányom az én vállamon zokogott, a fiam a második apja vállán. Teljes volt a káosz...:(
Temetést mi intézzük, de csak remélni tudom, hogy utána könnyebb lesz, hiszen még csak 49 éves volt.
Bocsássatok meg nekem, hogy ide írtam, de ezt a fórumot tartottam a legmegfelelőbbnek erre. Csak hogy tudjátok, ha eltávoztok, végtelen nagy fájdalmat okoztok a szeretteiteknek!
Ezekre a kérdésekre őszintén azt kell mondjam, nem tudok választ adni, mert nem gondolkoztam el rajtuk.
El fogok, ígérem.
"na, nem tudom hogy van-e egyetlen ember is aki igazán szeret ( családon belül), ez a baj."
Erre a kérdésre gondoltam,vagyis közben kiderült ,hogy kijelentés .
Miért baj ez?..és mennyivel változna a hozzáállásodon,ha igazán tudnának szeretni?
Honnan tudod ,hogy nem igazán szeretnek ?
Úgy érzed azért rossz az életed ,mert nem szeretnek?
Ha szeretnének ,nem akarnád befejezni az életed?
Szóval bűntudat,önostorozás és társaik:)))
Biztosíthatlak , lelkitársad akkor is felcsavarodik a fára,ha te nem mutatsz neki fityiszt,ebben biztos vagyok.Ha nem akkor ,akkor máskor.
Fura ,hogy az emberek mennyire nem jönnek rá,hogy ha eltűnik belőlük a szeretet,akkor eltűnik az életükből is,és ez nem a környezetük hibája,egyszerűen nincs amit visszatükrözzenek.
Úgy válaszolsz,mint aki tudja ezt,viszont akkor nem értem a kérdésed?
Zizi, azt nem lehet valahogy előre megjósolni ( bármiből, kártyából, jelekből, csuda tudja miből) hogy kinek mikor telik le a kiszabott ideje?
Annyira szeretném tudni az enyémet----ez most nem ironia vagy gúny, félre ne érts nagyon kérlek!!!!!
De ez nem a Te felelősséged, nem a Te döntésed volt ..... semmi biztosíték nincs rá, hogy nem tette meg volna ugyanezt, mindamellett, hogy megkapja tőled azt a több megértést, amire vágyott ....
A másik meg hogy szerintem idő előtt nem hal meg senki ..... ha még nem telt le a földi ideje, akárhogy is, de megússza ..... angyalok, véletlen, csoda - akárminek is nevezzük .... Ha viszont itt volt az ideje, lehet, hogy egy hét múlva fejére esett volna egy cserép ...
Tudom, Fáni ..... nem is azt kérdőjeleztük meg, hogy szerethető vagy-e, ez nem kérdés, tudjuk ... :o))
És én a magadra vonatkozó válaszodat is borítékoltam .... mármint, hogy önmagadat szereted-e ....
Fata, bármilyen hihetetlen is elhinni, sokan szeretnek, mert empatikus és előzékeny ember hírében állok---ha más kerül bajba, vagy éri bánat, első vagyok aki ugrik segíteni.
De magamat UTÁLOM tiszta szívemből már régóta, és nem is nagyon várható hogy ez poz. irányban változzon.( lehet hogy azért mert nem is akarom, ezt nem tagadom!)
A kolléganőm--akivel másfél évet húztam le-- sem érette igazán hogy valaki hogy lehet ilyen "ambivalens", aztán utolsó napon, mikor búcsúzkodtunk, elbőgte magát és azt mondta: most már értelek.
Ennyi. Mit lehet ehhez hozzáfűzni?