Öngyilkosságról (beszélgetős fórum)
Nem félek,hanem utálok. Hányingerem van attól hogy lenni kell, és ráadásul egy testben kell lenni az egyetlen halálos ellenségemmel, azaz saját magammal.
Ez nem blabla....bezzeg 23 éve ilyenkor még milyen boldog voltam, az első gyerekünk született meg 22,15-kor.....akkor még azt hittem, minden okés.
Semmi nem az, "itt lent minden unt és ostoba".
Ezt Márai írta egyik verse utolsó sorában, de igaza volt.
Ez van!!!
Még hogy...
Tízkor fintor, megszülettem, börleszk-műsor,
Vártak, hát kaptak
Féltő gonddal hintáztattak
Öltöztettek, nevelgettek
A nagy versenyre készítettek
Párszor látom még
Néhány emlékkép tépne szét, menjünk tovább
Már értem, vagy mégsem
Nem kértem, mégis kölcsönkaptam
Sors, vagy sorsolás, megy már mint az ágyba szarás
Valahol mégis eldöntötték, életvízzel felöntötték
Párszor látom még
Néhány emlékkép tépne szét, menjünk tovább
refr.:
Nem szóltak lángokról, szikrázó kardokról
Kétségről, vágyakról
Játszunk az élettel, hősködjünk még egyszer
Olvastunk álmokról, jókról és rosszakról
Egy dallam, egy hajlam, történet, mit most is írnak
Új sor, és új kor kezdődött el éppen jókor
Megszólalt a pisztoly hangja, életpálya: fussunk rajta
Hányszor látom még?
Néhány emlékkép tépne szét, menjünk tovább
refr.
Átnyálazott régi kérdés: miért pont itt, honnan , és miért?
Sülve-főve, ahogy kell, nincs választás
Egyszer élhetnél!
refr.
Egy nagy poros könyv biztos tudja
Mélyre ásott titkos monda
Háborúra ítélt népek a lapjaival vért törölnek
Szemet szemért, fogat fogért: önpusztító farkastörvény
Sok szerencsét! Sok szerencsét! Sok szerencsét!
Úgy szeretnénk, hogy szüless még.
Sok szerencsét! Sok szerencsét!
Majd ügyes légy! Még szüless, még! Még szüless még!
Küldök is egy két szívecskét:))))
Ja meg egy dalt!:))Ha már offolunk az életért ,akkor ez ki nem maradhat!
:))
Ne csapd be önmagad:))
Ez csak blabla blabla!
És most ne légy pipa,hanem gondolj bele abba amit írtál.
"Vajon valóban így van,gazat írtam?"
Tényleg nem érdekel sem a jó ,sem a rossz?
Ha így lenne,akkor nem szabadítana fel ez az érzés?Nem tenne félelem nélkülivé?
........és feltehetnék ,és -nél önmagadnak jó pár kérdést.......
Szia Ina, igen, nem tudhatjuk mi jó jöhet, csak az a borzasztó, mikor valaki gyávaságból vagy önzésből vagy nem tudom miből azt mondja, hogy őt már nem érdeklik a leendő lehetőségei.
És én sajnos itt tartok, hogy ezt mondom.
Ha lehetne nekünk embereknek is olyat mint az állatoknál, hogy kérni eutanázia injekciót, bizisten elmennék és kiugatnám magamnak.....pedig csak 44.5 éves vagyok, nem annyira öreg, és igen, érhetnének poz. dolgok is, nem csak negatívak. De sajnos nem érdekel egyik sem, se a jó, se a rossz, most már semmi, csak az hogy ne legyek tovább.
NEM ÖNSAJNÁLAT, félreértés ne essék, csak egy őszinte vallomás.
Ugyan már?!!!
Aki minden pillanatában a halál gondolatával játszik ,mi a szentszartól félhet?:))))))
Igen, tökéletesen egyetértünk ebben is.....de én még--ahogy nagyon találóan megfogalmaztad--ha nem is csukott, de hunyorított szemmel járok, mert valamiért félek egészen kinyitni.
Hogy miért és mitől és egyáltalán mi ez az egész azon kívül hogy szocfóbos é depis és idegbeteg vagyok, nemtom......
De ezek a sorok is jólestek Fata, pusza: Ex-fáni ♥
Türelmes asszonyság hírében állok (ülök), de nagyon várom a beígért levelet, főleg azért is mert optimista sorokat sejtek a tartalmában, és annyira de annyira örülök ha valaki "sikertörténetről" tud beszámolni....Te pedig amúgy is a szívem csücske vagy Lac,talán még emlékszel, ergo.....na nem ragozom, ülj és ííííííírj, várom a soraidat!!!!!!!!!
Pusz: E ♥
Sziasztok!
Szia Eszti! Hát annak ellenére, hogy titok, naná, hogy megírom! :) Két szálon fut a dolog, mert amellett, hogy a konkrét esemény rántott ki a katymaszból, egy tágabb hatással is volt rám. Irányt adott. Még mindig nem vagyok túl azokon a dolgokon, ami anno a pánikos fórumba "delegált", de kaptam erőt, hogy végigcsináljam. Azóta még többet kaptam a nyakamba, de jobb pillanataimban már képes vagyok nyelvet öltögetni az egészre. Valamelyik nap megírok mindent, jó? :))
Így van:))
....de nem mindegy hogy nyitott,vagy csukott szemmel nézünk előre..:))
Olyan nehéz úgy megfogalmazni,hogy ne vonjam bele a szüleimet,önmagamat,a történéseket....a múltat.
Nem akarom,mert nem számít,már nem:)))
Azok csak kimondott szavak ,és azokat minősítik ,akik kimondják.
Bármi és bárhogy történik az életünkben ,azok a tettek ,minősíthetnek bennünket,nem mások,nem a mások általi tettek....
Őket más vezérelte,más élményeket,rosszat,jót éltek át....
Ha ezt képes vagy meglátni,akkor meglátod az embert.....és akkor önmagadat is tisztábban látod.
Oh,akkor életünk első 19 éve úgy tűnik egyformán telt!:)))))
Hogy miért tartunk egészen máshol most?
Erre próbálok rájönni,hogy hol,mikor változott meg bennem valami,amitől fordulatot vett az életem?
Ezen még gondolkodnom kell,hátha segít:))
Az állatok MINDEN szomorúságot ezerszeresen éreznek és próbálnak enyhíteni.
Arany Cicuska, milyen Drága......:)))) Még a könnyem is kicsordult tőle.
Köszönöm mindenkinek! Majd enyhül a fájdalom..:(
Nagyon sajnálom, hogy a gyerekeknek ezt át kell élniük:(
Fata, közben próbálom megfogalmazni a választ:
Engem 19 éven át űgy neveltek, hogy semmitérő, értéktelen , szemét, szerethetetelen (gyerek) ember vagyok.
Jól se tanultam, szép se voltam, egyáltalán nem volt semmi olyan amire a szüleim büszkék lehettek volna rám, és egy idő után ez annyira belém rögződött( hogy semmitérő és szeretetre nem méltó vagyok) hogy mikor a férjem udvarolni kezdett, majdnem szakítottunk, mert hiába mondtam Neki hogy "szeretlek", nem volt mögötte az érzés, és azért nem volt , mert nem tudtam, mit takar.
De nem szeretnék mindent anyámékra kenni, azt viszont valahogy csak ők ültethették el bennem hogy nem vagyok szerethető, és bár közben rájöttem hogy dehogynem, hisz rengeteg barátom-barátnőm van, az hogy engem nem lehet szeretni, átkonvertálódott bennem önutálattá, azaz minél jobban közeledett valaki érzelmileg, én annál intenzívebben utáltam magamat, hogy miért éppen hozzám közeledik az a valaki, mikor én nem érdemlem, mert egy szemétláda vagyok...
Az áterem sem hitte el az első pár alkalom után hogy így van, most hogy lassan 10 hónapja járok kéthetente-havonta, már az állát vakargatva mondogatja, sok embert kezel sok fajta lelki defekttel, de ilyen "csodabogarat" aki két kézzel tolja el magától mások szeretetét és szimpátiáját és jószándékát, pedig semmi de semmi oka nem volna rá,ilyent még nem nagyon látott a 15 éves praxisa alatt.
Most azon munkálkodunk hogy ezt az önutálatot valahogy kiisktassa belőlem, Ő szeretnbé hipnózissal, én nem, így hát maradnak a szavak és a kognitív terápia.
Röhejes, de újabban néha azon kapom magam, hogy azért szeretnék jobban lenni, legalább Neki sikerélmnény legyek......ennyire jutottunk 10 hónap alatt .
Hozzáteszem, első 3-4 alkalommal összesen 2 db mondattöredéket tudott kicsiholni belőlem, abból is az egyik a vonatos öngyilok volt, a másik meg a végtelen önutálat.
Még szerencse hogy tök ősz volt mire megismertem, mert még attól is enne a bűntudat, hogy miattam deresedett meg a feje.
Lac-om , már csak arra vagyok oltári kíváncsi, mi az ami Téged poz. irányban elmozdított a "holt"pontról....hátha engem is fellendítene ha velem is olyasmi történne-
Megírod, vagy titok?????