Inkontinencia (beszélgetős fórum)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
Nekem két éve csinálták meg ezt a műtétet. Az én orvosom sem nagyon akart reagálni, arra, hogy van ilyen problémám, pedig lassan már 20 éve hozzá járok. A korházban viszon a főorvos "rögtön lecsapott" erre a problémámra, és mondta ez az első amit rendbe kell tenni. Nekem nem a hagyományos műtétet csinálták meg. Ez a főorvos (van neki ezerféle titutlusa, és hétköznapi ember nem tudja megfizetni)végezte ezt a műtétet még itt a dunaújvárosi korházben. Mivel ez csak gerincben való érzéstelenítéssel végezhető, így végig hallottam, hogy magyarázza a dokimnak, mit hogyan végezzen. Valamilyen orvosi fémszálat tettek be, aminek elégdrága volt a költsége, de a TB fizette.
Én azt ajánlom, keres te is egy orvos és mond el neki, valamint kérdezz rá, hogy hogy oldható ez meg. Kérdezd meg erről a "fémszálas" dologról is.
Egy egészségügyi kutatáshoz keresek olyan 30-60 év közti, budapesti hölgyeket, akik mesélnének arról, hogyan befolyásolja életüket az inkontinencia, mi a tapasztalatuk a terápiás lehetőségekről, az orvosok hozzáállásáról. A beszélgetés anonim módon zajlik, a résztvevők 3000 Ft-os juttatásban részesülnek.
Érdeklődni: ennyx85@gmail.com, 0620 361 1913
Sziasztok!
Szívesen beszélgetnék olyanokkal, akiknek vizelettartási problémai vannak, tapasztalatcsere céljából.
Nem voltam 38 éves amikor megcsinálták nállam az inkontinencia műtétet, hűvely plasztikával és méhszáj csonkolással egybe vetve.
Én a vizelet csepegés problémájával fiatal lány korom óta együtt éltem. Megtanultam kezelni a helyzetett, űgy gondoltam ez van és kész. KÉt gyerek szűlése és az évek során egyre rosszabb lett. A végén már nem csak nevetésnél tűsszentésnél,futásnál , erőlkődésnél, stressz helyzetben, "pisiltem be" mert ezt már vizelet csepegésnek nem lehetett nevezni, hanem bármikor előfordulhatott, hogy nem tudtam megtartani a vizeletemet. Közben a méhszáj sebem egyre sulyosbodott és a dokim közölte, jólenne ha elszánnám magam egy plasztikai műtétre, mert elrákosodhat a méhszájsebem. A férjem nemhagyott békén és válalkoztam a műtétre.
Műtét előtt a főorvos is megvizsgált, és észre vette a "vizelet csepegést" is. Kerek perec közölt velem: Egy nőnek nem lehet így élni, ez az első amit rendezni fogunk, utána jön a plasztika!! Ma már van megoldás erre a problémára és ezt nem szabad így hagyni!
Mivel ki voltam írva műtétre, és a férjem is azt mondta enged meg hátha tényleg jobb lesz, beleegyeztem a műtétbe. Ismerőseimtől előtte csak rosszat hallotam róla: 1-2 évig jó utána, ugyanúgy csepeg megint, csak a vesződség.
Bevallom, féltem nagyon, mi lesz, ez sem kockázatnélküli műtét.
De, mamár, ez a műtét is "fejlődött": Ahogy a főorvosúr mondta: örök élet meg egy nap.
Egy kellemetlen dolog volt az egészben, ezt a műtétet csak gerincben való érzéstelenítéssel lehet végezni. A műtétet végző orvosnak műtét közben többször meg kell kérnie, hogy köhögjél, ezért. Egy orvosi fémszálat ültetnek be a holyag köré, ami elég drága. Így most már én is sokat érek!!
Az eredmény: FANTASZTIKUS!! Soha nem gondoltom volna, hogy lehet rajtam segíteni.
Én mindenkinek ajánlom, akinek inkontinencia problémája van, EGY PILLANATIG SE HABOZZON!! MŰTESSE MEG MAGÁT!! Higgyétek el megéri!!
De mi van azokkal a nőkkel - és nem akarom elvitatni a változókoron átesett nőtársaim megélte kellemetlenségeket - akik még nem érték el a változókort, de úgy alakult az életük, hogy nőgyógyászati nagyműtét alkalmával eltávolították a méhüket, a petefészkeikkel egyetemben? Rossz ízű megfogalmazás szerint kipakolták őket.
A cikk, amihez ez a fórum nyílt, már nem aktív.