Inkontinencia (beszélgetős fórum)

A szomszédomnak is rosszabb lett a műtét után.

Ráadásul nem egy kellemes beavatkozás.

Ennél többet nem tudok róla, írni sajna. Beszélj a nőgyógyászoddal, ő többet tud róla mondani. Mind ahogy írtam fémszállal erősítik a hólyagot, tehát nem olyan , mint a régi műtétek, ahol nem ezt alkalmazták és 2-3 éven belül a hólyag megint elvesztette a tartását.

SOkféle műtét van, ha rákeresel a neten bőven van belőlük. Ahogy olvastam korháza és orvosa válgatja, melyiket végzik.

Nekem valamilyen tűs változat volt, a szegycsontnál vezették ki, de semmi nem látszik, lényegében a hüvelyfelöl oldották meg. Műtét után nem volt katéter, 6-8 óra múlva fel kell kellni és tudnod kell pisilni, majd rögtön ellenőrzik a hólyagot, hogy minden rendben van-e. 1-2 nap és haza is lehet menni:)

Szia Zizisicc ! Én Bp-i vagyok, tudnál ajánlani jó intimtornát ? Hétköznap délelőttönként lenne a legjobb. Esetleg ahol dolgozol ?

Előre is nagyon köszönöm. Mari

Lányok esetleg valaki próbálta, már az "Inurin" nevű étrend kiegészítőt? Most néztem a patika magazinban. Gyógynövényekkel az inkontinencia ellen a címe a cikknek, ahol ezt ajánlják.

Most látom ez a téma a patikaújságoknál, mert a patika tükörben Kriston Andreával beszélgetnek erről a problémáról!

Rozália még annyit szeretnék mondani, hogy nagyon csinos és mutatós nő vagy. 52 év az nem kor:)) Gyönyörű unokáid vannak akik, látszik a képeken, szeretnek:)) Gondolj rájuk és szánd el magad egy egészségesebb és teljesebb életre. Akarj élni, mert hidd el van miért.

Az én anyukám éppen betöltötte az 52-t amikor 1 hónap alatt elvitte a rák:( Nagyon akart élni és nagyon küzdött, de nagyon gyorsan jött és alattomosan ez a kor, esélye sem volt. 8 éve halt meg, nekem a mai napig hiányzik:(

Neked van esélyed, élj vele:))

Pedig jó lenne! Nem feltétlen itt a fórumon, de valakivel kéne, aki segít átgondolni, válaszokat találni, változtatni, oldani a lelki blokkokat. A Te érdekedben, és a családod érdekében is. Ha a pszichológushoz nincs már bizalmad javasolnám a Bach-virágterápiát. A google-ban találsz róla információt, vagy priviben én is küldhetek.

Egyetértek Icussal.

TUladonképpen mit szeretnél? Beszélgetni nem, átgondolni nem, változtatni nem...

Én úgy gondolom, hogy nagyon "magaddal vagy elfoglalva". Gondolnod kell a férjedre és a családodra. Ha nem teszel semmit azért, hogy a helyzet visszaálljon a régi kerék vágásba, akkor elfordul majd tölled mindenki. Én aztmondom örülj, hogy időben észrevették a bajt, örülj, hogy a párod még mindig kíván és örülj, hogy van családod. Ha sokáig (már ahogy olvastam igy is túl sokáig)fordulsz magadba és a környezetedet nem vagy hajlandó beengedni az életedbe, mégjobban "megkeseresz", majd az lesz a vége, hogy egyedül maradsz.

Ha fájdalmaid vannak igen is keress fel másik dokit, hogy nézzen meg, "rendben volt-e" a műtét. Nekem a második babámnál derült ki, hogy nem véletlenül volt gondunk a szexxel (nagyon sokáig fájt) ugyanis a doki nem jól varrt össze. Ezt ő maga közölte a második szülés után, majd közölte, ha megengedném, "helyre hozná a hibáját. Tényleg helyre hozta:))

Ez nem mérhető a te műtéteidhez. Egy mellcsonkolás engem is kikészítene. Szerintem nincs olyan nő aki nem gondolt már rá, hogy ilyenkor mi van. :(

Én a következőt csinálnám: Plasztikáztatnám a mellemet, szilikont tetetnék a bőr alá, Ha ez nem megy, Melltartóban szeretkeznék a férjemmel, szép csipkésben, megfelelő inplantátummal kitöltve. Valamint megkérném, hogy csak az egészséges mellemet simogassa csókolgassa.

Megmondom neked öszinten, én nagyon félnék, hogy a férjem elhagy, holott tudom nagyon szeret olyannak amilyen vagyok. 130 kilósan is imádott, nincs szép mellem nincs szép bőröm mégis simogat dicsér, azért mer szeret, de félnék...

Amikor terhes voltam, nem lehetett szexelnünk. 6-8 hetesen már feküdtem és végig feküdtem az egész terhességet. Azthittem most körülöttem kell forognia a világnak... Eygszer a szomszéd asszonyom megjegyezte, csak neked nem lehet szeretkezni, a férjednek igen, őrá is gondolj ne csak magadra. Igaza volt:)) Nem bánom azóta sem, hogy hallgattam rá. Nem egy házasság ment már tönkre "terhesség" miatt. A férfiak az elhanyagolásról panaszkodtak, megelégedtek volna egy kis simogatással kedveskedéssel, de zt mástól kapták meg:(

Három éve tart ez a helyzet úgy, hogy egyre rosszabbodott. A párommal eleinte beszéltünk róla, segítőkésznek mutatkozott, de férfiúi mivoltában érzi megbántva magát, hogy nekem nem hiányzik a szex. Kétségtelen, sokkal érzékenyebb vagyok lelkileg, mert tulajdonképpen még a mellrák-műtétem okozta lelki válság is csak a szőnyeg alá van söpörve...

A pszichológus meg egyszerűen nem tudott velem mit kezdeni. Már visszamentünk a gyerekkori dolgaimhoz is. Aztán több, mint egy évi hozzájárogatás után - mivel eredmény nem mutatkozott - megúntam és nem mentem többé. Maradt az "idegileges" orvosom, aki felírogatja az antidepresszánsomat, de ideje neki nincs rám. Az onkológusom - egy idős ember - csak hümmög, meg igyekszik lerázni, hogy majd csak...

Szörnyen elegem van mindenből. Teljesen megváltoztam. Én is észreveszem. Pl. olyan dologtól bepánikolok - és ne nevess ki - hogy a hétvégén a fiamék az ikrekkel jönnek pénteken és vasárnap mennek haza...

És voltam egy talpraesett, határozott teremtés. Most erőfeszítésembe kerül, hogy úgy tegyek, mintha még mindig az lennék.

Nem akarok erről beszélni.

:) Ha az ember már eleve szorongva "áll" neki...:(

És nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de undorodok magamtól, ezáltal a páromat is távol tartom magamtól. Szóval, úgy sz@ar az egész, ahogy van!:(