Hiperaktív a gyerekem (beszélgetős fórum)

Pszichológus: próbálkoztunk ezzel is. Nem sikerült olyant találnom, aki mellett ugy éreztem, hogy lélekkel csinálja. De lehet, hogy ott a baj, hogy személytelen az egész rendszer..

Mindenesetre elég nagy bizalommal és naivitással közelitettem az első picologushoz, és teljesen felháborodtam, hogy empátiának még csak nyomát sem láttam...

Ilyenkor azzal szoktam megnyugtatni magam, hogy: neki (és ez vonatkozik pl a pedagógusokra is) ez a munkájal, és nem mindig százszázalékosan csinálja (ahogy én sem a sajátomat) neki is vannak rosszabb napjai amikor nincs is kedve dolgozni, vannak kedvesebb kevésbé kedvesebb páciensei.

Huuuu... de jó, hogy ilyen sokat erre jártatok.

Táska: néhány begyüjtött fekete pont után, megbeszéltük a tantónénivel, hogy ugyan már szóljon rá a gyerekre, hogy több zsebes a táskája, nézze meg ott is.

Első másodikban egy nagy fakk volt benne, de második végén közölte, hogy az olyan dedós.. legyen másik, persze sok zsebes.

Pasik: a gyerekem apjával kb. a manó 7 hónapos korára adtuk fel. Nekem segitség kellett volna, meg neki is, én haragudtam rá, hogy nem áll mellém... ő meg haragudott rám... feladtuk.

Az első öt évet egyedül csináltam végig. illetve nem igaz. Tüneményes szüleim vannak, mindig mindenben segitettek. Igy nem diliztem be. és szerencsés voltam mert találtam olyan állást, ami viszonylag szabad mozgást biztosit, és elég pénzt, hogy a mindenféle fejlesztő dolgokat, lovaglás, meg amire ugy gondolom, hogy szükségünk van, segithet, finanszirozni tudjak.

Van másik társ. Elfogadott a manóval együtt, de... ő nem hajlandó nevelni. Szivesen játszik, bohockódik a gyerköccel, megcsinál neki szinte mindent, de rögtön kihátrál a szitukból ha valami balhé van.

gondok voltak a suliban? Nem tudták elfogadni? Én is tartok ettől, még az ovira vonatkoztatva is... Mert elvileg ugye már nagycsopi jönne, de kértem a középsőt megint (meg persze a pszihológus is egyetértett velem).

Ő az oviba semmit nem csinál, nem beszél, nem mozdul. A gyerekekkel az udvaron játszik - ha sikerül feloldódnia egy idő után - de a csoportos foglalkozások... Még fejleszteni sem tudják a szakemberek sem csoportban...:((( ezért tartok megint az ovitól. Mert nem akarom, hogy folyamatos kudarcélmények érjék az amúgy is érzékeny lelkét. A Ti Gyerkőtök is nagyon érzékeny?

A pszichológust és a pszichiátert kihagytuk.

Mert helyette iskolát váltottunk.

A suttogás nálunk sem igazán működik, bár rendszeresen nem csináltam.

Én könyörgök szinte egész nap - Apánk ezt nem igazán bírja.

Am még nálunk előfordul az a fájdalom - a belső feszültség fizikai megjelenés. Volt úgy, hogy minden nap cataflam cseppet kellett neki adnom, olyan fájdalami voltk, mindenhol a testében. Mióta terápázunk, csökkent lényegesen, néha jön elő csak.

Na, itt van az elmélet és gyakorlat közti különbség. :(((

Hiába próbáltam én már ezt a sugdosást, nem jött be. Meg se hallja. Csak akkor jut el a fülébe valami, ha túlüvöltöm. Persze nem mindig, nem minden helyzetben, de többször igen, annyira elszáll az agya, hogy csak na. Pedig mindig nagyon halk, türelmes szép szóval kezdem. Viszont tény, minden egyes szituációra képtelenség perceket szánni, van, amikor gyorsan kell lépni, kell, hogy gyorsan megértsen. Hát olyankor emelem a hangom, de nem agresszívan, nem trágárul, lehetőleg nem ingerülten, csak anniyra, hogy észrevegye, beszélek hozzá. Bevallom, néha ingerültté is tudok válni, mikor már a 6. próbálkozásomra sincs semmi eredmény, az élet megállt, közben meg haladni kell valahova, s rajta kívül ugye még ott van a két lány is.... De én ilyenkor is figyelek arra, milyen szavakat milyen formában használok. (Utána ezzel is tudok érvelni, mikor ő csúnyán beszél:)) )

Ti jártok pszichológushoz??? Vagy jártatok?

Majd később mesélek erről.... Én nem sok értelmét látom, de előbb kíváncsi lennék a tapasztalataitokra, ha lehet.

Hajajjj!!!! Mostanság tombol csak igazán! :(( (Meg tombolt az oviban is. Tombolni fog az mindig, hol ezért, hol azért szerintem)

Mert 8 éves, s fiú, s kiskamasz, s ha valami nem úgy van, ahogy elképzeli.... Még mielőtt szép szóval elmagyarázna neki valamit az ember (amit már előre látom, hogy félreértett), nekiáll vörös fejjel, teléi torokból üvölteni, "szép" szavakat se mellékelve.... Én általában hagyom, hadd tombolja ki magát (szomszédok legnagyobb örömére;) ), bár van, mikor kénytelen vagyok leállítani. Viszont hatásosabb, ha otthagyom, hogy jó, akkor nem vagyok hajlandó elárulni.... Ilyenkor kíváncsi lesz, mit nem árulok el, s leáll. Persze durcizok kicsit (míg eszébe nem jut, hogy elnézést kérjen, akkor megbeszéljük a viselkedését, meg az eredeti témát is). Sajna mindez idő.... Páromnak abból sosincs, ezért ő túlüvölti, vagy üt, de ez sokkal nagyobb problémákat generál a gyerek lelkében, amit aztán megint csak én kapok majd meg, ha párom lelép dolgozni. Nagyon sajnálom, hogy itt tartunk. :(((

Én se értem a férfiakat. Utánanézett ő is a hiperaktivitásnak (tukmáltam a fejét szakirodalommal, amíg scak tudtam), de arra a következtetésre jutott, hogy akár erőszakkal is, de ő embert farag majd belőle. Azt hiszem, a mai napig nem tud szembenézni azzal, hogy hiperaktív az egyetlen, elsőszülött gyereke, aki ráadásul még az egyetlen fia is! Struccpolitika a részéről... Csak közben teljesen rámegyünk. :( Nekem meg nem sikerül megértetni vele, hogy a hagyományos nevelési elvek (amiket egyébként se tartok követendőnek) nála pláne sutba dobhatók, mert eredményt ugyan sose fognak hozni. Persze, erőszakkal előbb-utóbb be lehet törni szegényt, de a lelki oldalát soha! Azt meg valamiért csak én látom. :(

Nem szereti a kupit, de nem is pakol össze.

Meg társasozni sem szeret még, csak néáhány egyszerűbbel szoktunk játszani - csigafutam, pingvines jéghegyes (ennek nem tudom most a nevét).

MOst amúgy azért vagyok itt, mert képzeljétek: éjjel virrasztottunk, Tita tv-t akart nézni (?!?!) Barni meg szaladgált, persze mindez hajnal 2-4ig (mindkét luri őrült csirke volt) és kidőltek. olyan jó ez a kis kikapcs!!!!!

:)))))

Nem is igaz, nem is csak a lányok ilyenek! :PPP

"Az óvoda volt a rémálmom!!! ( Meg az alsó)

Bár tanítónő vagyok, ilyen makacs esettel még én sem találkoztam, mint a lányom. Meg is kérdőjelezték a szakmai hozzáértésemet!!!"

Nálunk detto. Én is tanár vagyok. :)) Óvoda kész cirkusz volt, s ugyancsak az egyik óvónő volt megfelelő. A képességeimet már többször megkérdőjelezték, ilyenkor jókat szoktam nevetni.

"Csak egyterű iskolatáskát vegyetek.(PL Samsonite), mert ha hiszed, ha nem, elfelejti a többi zsebet, s feketepontok gyűjtése kezdődik, mert mit hagyott otthon. Ott volt, ő pakolta be, de elfelejtette a többi zsebet is megnézni.:(((

A miénk ügyes sosem lett. Kudarcos tantárgyak:tesi, technika. ( A többi általában 5, ezek nagyon nagy jóindulattal 4)"

Bizony, bizony, ennek is minden szava igaz ránk is!!! Egyterű zseb, illetve van egy pici elől, ahova csak ez ellenőrzőt/üzenőt tettük, emiatt sok üzenet nem jött haza időben. :)))

Utca: mi eljutottunk arra a szintre egy időben, hogy már sehova se mentünk vele, legkevésbé vendégségbe. Aztán rájöttünk, ez nem megoldás. Menni kell, sőt!!! Igazad van.

Sose várj el hamarabb valamit a gyerektől, mint kell. Nem kell megtanulnia egyedül közlekednie 4 évesen. Tűzz ki rövid idejű célokat magad elé, s örülj, ha sikerült.

Rendet tart a gyerek maga körül, vagy a káosz közepén érzi jól magát?

Az ordításra ha mindig suttogva beszélősen válaszolsz, le fog szokni. S mondd neki, hogy halkan is megérted. Nem az győz, aki hangosabb!

Sokat társasozzatok, hogy szokja, vannak szabályok, be kell tartani, ha nyerni akar.

Utána az élet szabályait könnyebb megtanítani.

Apránként.

SOK ERŐT MÁRA !

Igen, mi is 2x kezdtük el az ovit, de nem ment. Így hát megint egy középső csoport, bevallom ez aggaszt most a legjobban - bár még messze vagyunk, és még nem annyit gondolok rá, meg igyekszem nem is félve állni a dologhoz, nem szeretném, hoyg megérezze.

A táska az remek ötlet!!!!! Én lányom sem szereti a labilis helyzeteket, tényleg pár hónapja tanult meg pedálozni, így most már tud pótkerekűvel bicajozni, de csak néha vesszük elő. de az Ayres terápia nagyon sokat segített ebben!!!! Rajzolni is kb.: 6hónapja rajzol, bár csak kör formájúakat (baba, napocska), de nagyon szeret már rajzolni.

rengeteget vagyunk utcán kicsi korától kezdve, mert panelban lakunk, és minden nap órákat sétálunk, játszizunk. Kell nekik. köszönni most kezdünk - kedvünk szerint, persze csak ha szólok.

De nálunk ez már istenes helyzet, tavaly nyár-ősz, nagyon durva volt, és nem csak a viselkedése, hanem az összes egyéb - bár még most is vannak dolgai, ( olyanokra értem, hogy nem veszi észre ha felöltöztetem, vagy ha hazajön az apja) de mostmár ez max. napi néhány. egyre inkább lehet vele kommunikálni (kölcsönös kummunikáció) és ez hatalmas eredmény!!!!! Szóval tényleg haladunk!!!!

tényleg, nálatok is rettenet keveset alszanak a lurkók? mert nekem Tita 1/2 évesen már csak 1x aludt (kb:1 1/2 órát) és 18 hósan már nem aludt napközben. (jó ha nagyon korán kel, vagy irtó fárasztó napja volt néha kidől, de ez fél évente 1x van.)

Kedves Makkamikka !

Végigolvastam amiket írtál. Igen, ez a legnehezebb, hogy nem elég, hogy az ember idegeit rongyossá zilálja a kölök, ezt véleményazi még a tanár, a szomszéd, s mindenki is.:(((

A tanároknak azt szoktam mondogatni, örüljön neki, hogy csak néhány órára van rábízva a gyerekem, nekem egy egész életre szóló program. Én nem kérhetem a főnökömtől, hogy tegye másik közösségbe, mert ebbe született.

A pszichiáterek, pszichológusok jól járnak a hiperaktív gyerek kezelésével, mert garantáltan kapnak még 1-2 pácienst a családból. (Apát, anyát, testvért...)

Amikor kétségbe zuhansz, írj, mi mindannyian próbálunk tapasztalatból segíteni.

Soxor magam is mélyen bezuhantam, amikor minden irányból kaptam miatta az el nem fogadást.

Ezeknek az embertársaknak elmagyaráztam, hogy ezzel az erővel lehetne mozgássérült, vagy értelmi fogyatékos is a gyermekem, a gyökere közös, akkor is szeretném, akkor is az én felelősségem lenne felnevelni.

Természetes, hogy néha kétségbeesel. Gyere! Várunk! A dicsekedésekkel is!

S dícsérd sokat!! Mert mindig van mit!

Na ja, párommal ugyanez a helyzet. Ő is egyke, még akkor is kétségbe esik, ha Tita (lányom) beteg, és Barnusnak ad egy puszit...:))))

És mindig azt mondja, hogyha ennyi mindent engedek, akkor mi lesz, hoyg fog megtanulni szabályok közt élni - mert a világban így élnek. én meg mindig azt, hoyg ha nem is teljesen, de Ő is meg fog tanulni alkalmazkodni a világ dolgaihoz, (ha más nem, akkor majd a sok szabály után eljön hozzánk hisztizni egyet, és utána megnyugszik:))))...) szóval nehéz megértetni a pasikkal ezt. Én is igyekszem azt megengedni Barninak is amit Titának is megengedek. És nálatok jelen van még az ordítás - hogy mindenért ordít?

Szia! De jó, hogy jöttél!

Az epilepsziát leszámítva a lányomról írtál.

Kitartás! Igen, én is a lányomnak köszönhetem a birka türelmemet, s sok jó tulajdonságot.

A földön fetrengést a gyerek alanyi jogon csinálhatja. Itt jön a fejlődő humorérzék: Hasonló esetben mondd meg a szörnyülködő közönségnek, hogy ő is nyugodtan dobja le magát a földre, vele sem fogsz kiabálni.( Le fog szokni róla. )

Az óvoda volt a rémálmom!!! ( Meg az alsó)

Bár tanítónő vagyok, ilyen makacs esettel még én sem találkoztam, mint a lányom. Meg is kérdőjelezték a szakmai hozzáértésemet!!!

Az oviban nagyon óvónőt kell választani, s nem olyant, aki neked szimpatikus, hanem aki a gyereknek az. Neki kell majd vele kijönni. Nálunk a kettőből egy sikerült is. Biztosan tudom látatlanban, hogy OKOS a gyereked! Ne izgulj. Alsóban állj mellé, a leckéket együtt tanulgassátok majd! Csak egyterű iskolatáskát vegyetek.(PL Samsonite), mert ha hiszed, ha nem, elfelejti a többi zsebet, s feketepontok gyűjtése kezdődik, mert mit hagyott otthon. Ott volt, ő pakolta be, de elfelejtette a többi zsebet is megnézni.:(((

A miénk ügyes sosem lett. Kudarcos tantárgyak:tesi, technika. ( A többi általában 5, ezek nagyon nagy jóindulattal 4)

Ha azt mondtam neki ezt nem szabad, nem így kell, az olyan, mintha nem is hallott volna semmit. Nem volt benne információ.

Azt kell elmondani neki, hogy mi a helyes viselkedés: Igen, gáz vele az utcán. Ezért kell nagyon sokat menni vele, hogy szokjon minél több szituációt. Te pedig folyamatosan mondhasd neki a helyes viselkedést, próbálgathassátok. Voltak jeleink. Ha megszorítottam a pici kezecskéjét, akkor köszönnie kellett. (Magától sosem.)

Mindig állj ki mellé! Tanerővel, szomszéddaL szemben is! Gyakran mondogattam: Ez a gyerek nem olvasta dr Spockot, más szakirodalmat sem, nem fog úgy viselkedni. Foglald le az agyát! (Addig sem csinál furcsa dolgokat.) Fáraszd le, amennyire lehet. Érdekes, a miénk nem nagyon szereti a labilis helyzeteket: görkorcsolya, bicaj...

Viszont ha átsegíted a nehéz időszakán, lesz egy mindig hálás, édes barátnőd.:))))

S nem kizárt, hogy orvos lesz. Az eszük alapján ezek a legtehetségesebb gyerekek!

Jó kérdés. Férjem szerint én az vagyok, ő meg szerintem túlzottan is kegyetlen. :(

Nálunk baj, hogy 8 év alatt teljesen eltávolodtak egymástól nevelési elveink. :((( Lassacskán már semmiben se értünk egyet. Így történhet meg az, hogy külön-külön jól elvagyunk a kölkökkel, de együtt...? Áhh... Bonyolult és nagyon nehéz helyzet. Ellentmondásos, amit a lurkók persze tökéletesen ki is használnak a maguk javára.

De mit tehetnék, ha zsigereimben ellenkezek az agresszió minden fajtájával??? Nem is célom az ilyen fajta nevelés...

Másrészt, ahogy te is írsz az elvárásokról (párom egyke volt, így pláne nem érez/tud bizonyos dolgokat elviselni a testvéri harcoknál), igaz, hogy valamennyire lejjebb ad belőle az ember, mert mindig ott van annak tudata, hogy ő "más". Ami nem jelenti azt, hogy bármit megtehet, sőt. Viszont én fele annyira se veszem fel a dolgait, ezáltal nyugodtabb tudok maradni, s korrektebbül kezelni. Sok olyasmit el is lehet nézni, amit egy átlag gyereknél tuti nevelnénk. Hajlamosak vagyunk a túlzott dirigálásra..... S mivel én a fiamnál már megtanultam csak akkor beleszólni, amikor tényleg gáz van, s hagyni, hadd tombolja ki az érzéseit, így ezt engedem a többinek is. Persze van hátulütője ennek az elvnek is, mert az arany középutat itt is fel kell fedezni, de látom a középső lányomon, hogy igenis kiegyensúlyozottabb így, cserébe meg sokkal őszintébb. Számomra ez meg fontosabb, mint az, ki mit szól az utcán fetrengéshez. :)) (Hja, hányszor volt hiszti fiammal is! Szerencsére ezt már hanyagolja. :) )

Sziasztok!

Nagyon örülök, hogy rátok bukkantam!!!!!! Nekem a lánykám hiperaktív figyelemzavaros, 5 és 1/2 éves.

(Mindemellett 2 éves kora óta epilepsziás.) Oviba nem járunk, közösségben autisztikus. Szóval összetettek vagyunk...:)))

Van egy kisebb lurim is Ő egy kis 15 hós rosszcsont fiú!

Január óta járunk terápiára, azóta nagyon sokat okosodott, ügyesedett, megtanult pedálozni (a torna hatása!!!) tudunk végre mondókákat, számolunk. Szóval iszonyú boldog vagyok!!!!! az Öccsét imádja, sok dührohamból csak az Öcsi tudja kihozni!!!!!!

Igen a viselkedésünk irtó gáz, de úgy vagyok vele, hogy nem érdekel, ki mit gondol az utcán (a csajom hajlamos fetrengeni a földön meg ilyesmi...:)) azt hiszem ezt már megtanultam jól kezelni. tudom, hogy haladunk, és szeretjük egymást és szerintem ez a legfontosabb.

Szeptembertől kezdjük újból az ovit (középsőt) Nagyon remélem, hogy menni fog a beilleszkedés!!!!

Gyógyszerekről én hallani sem akarok, így is szedjük a magunk adagját az epire, ami elég nehezen beállítható volt... (többféle gyogyót is kipróbáltunk)

Arról még elképzelésem sincsen, hogyan fogunk egyszer (ahogy írod is Dodica) a társadalmi normákhoz igazodni, ha csak látszólag is...

De tudjátok mit? Én azt hiszem megtérül a sok befektetés, és egyvalamit ne felejtsünk: MI IS RENGETEGET TANULUNK!!!!! türelmet (főleg:)))) feltétel nélküli szeretetet, odaadást és én azt hiszem, lejjebb adunk az elvárásokból is. (legalábbis én)

Ja és mégvalami: csajom nemrég beköpte, hogy Ő orvos lesz!!!:)))

Kérdezhetek:

Ti mennyire vagytok engedékenyek?

Na ez az! :((((

Hát én ezért nem gyógyszerezném soha a fiam. Igaz, elég agresszív, régebben (ovisként) akár nekem is mert jönni, de akkor is mindig találtam más megoldást.

Tudod! Jól döntöttél! Igazad van!

Sajna az a rengeteg ellentmondásosság is igaz, ami körülveszi a hiperaktív gyerekekkel foglalkzókat. Egyik ezt mond, a másik azt...:((

Milyen nyugtató teát itatsz vele? Érdekelne. Én ezzel még nem próbálkoztam. Mással se, mármint se gyógyszerrel, se homeopátiával. utóbbihoz nem értek még eléggé, környékünkön nincs jó homeopata, meg egyébként is drága lenne. Előbbi miatt meg már párszor összevesztem dokikkal, pszichológusokkal, mert közöltem, SOHA nem fogom emiatt gyógyszerezni. Csak egy dokumentumfilmet láttam a Spektrumon, az elég meggyőző volt. :((

Hát igen, erősen felfedezhetőek az egyházuknak a marketig és tudatmódosító hatásai L.G. írásában. Abban igaza van, hogy példátlan és tudatos szennyezés és mérgezés zajlik, aminek a célpontjai között szerepelsz te is és a gyermekeid is.

Abban pedig neked van igazad, hogy az orvosnak középúton kellene haladnia. De ezt nem teheti, mert ha nem áll be a tudományos oldal mellé kizárólagosan, akkor lehetetlenné teszik mind emberileg, mind egzisztenciálisan. Csak a nagyon képzetteknek van esélyük a természetes orvoslás útján megvetni a lábukat. Mivel az orvosok döntő többségét a pénz, a hatalomvágy és a pszichikai nyomás motiválja, így nem várható egyhamar változás.

A vitaminok valóban fontosak és valóban hiányoznak az emberi szervezetből, ezt L.G. jól látja. De a hiányállapotok a sok mesterséges táplálékössztevőből is adódnak. A hiányok megszüntetését nem csak és kizárólag nagy dózisok bevitelével lehet megoldani. Kell mellé ugyanolyan mértékű természetes tápanyag is.

Mi a Bioegyetemen nem árulunk semmit főként nem olyat, amiről nagyon kevés fogalmunk van, hogy miként készül. Mi csak megtanítunk módszerekre, amivel meg tudod oldani hogy a dolgok rendben menjenek az életedben. A mostaninál sokkal jobban. Például a tananyagban van speciális gyermekmasszázs is, ami a hiperaktivitásnak nevezett állapotban is remekül működik. A tapasztalatok szerint a még kibírható szintre sikerül szabályoznia a megnövekedett mozgásigényt és a figyelmet is sikerül hosszabb ideig egy irányban tartani. Ha ez megvan, akkor már egyéni stratégiákkal (amelyek megalkotását szintén tanítjuk) lehet továbblépni. De nem korlátozza a gyemeket ez a módszer, hanem az energiáit a megfelelő irányba segíti irányítani.

Én is igy kezdtem, hogy ilyen betegség akkor sem volt, amikor én gyerek voltam, tehát igenis megoldható anélkül, hogy betegsgnek fognám fel.

De... mindennap nézem a gyerek küzdéseit, és csinálom a saját mindennapit vele, és nem lehet véletlen, hogy a viselkedését, bötüről bötőre pontosan le tudják irni... és amikor visitok, hogy nem lehet ennyire "gonoszdi" az a tüneményes emberke aki itt éll mellettem, mint amilyen néha akkor elfogadom, hogy ez valami olyasmi mint egy betegség... ő nem "akar" csibész lenni.. nem "akar" rossz lenni... de nem tud más milyen lenni. Az ő világa kicsit más.

Az én fiamra is "ráverték" h hiperaktív,de én ezt a betegséget nem ismerem el!

6éves korában beírattam karatéra.

Hatalmasat változott már az első évben is,ma pedig 4-es 5-ös a magatartása.Most 12 éves.Még mindig sportol,EU.bajnoki ezüst érmes.Azért még vannak "jó"húzásai,de el kell fogadni olyannak,amilyen.

Olvasva az elöbbi hozzászolásokat: cenzurázott egészség (lenkei gábor) kétszer olvastam ezt a könyvet. Elsőre eszméletlenül megdöbbentett egy egy fejezet. Biztosan sok témában igaza van, mert igy müxik a pénz irányitotta világ. Azonban mindig vannak olyan orvosok, akik más utakat is keresnek. (nekem azok a szimpatikusak, akik a középutat próbálják eltalálni.)

Az egész könyvben az zavart, hogy nagyon elment abba az irányba, hogy szörnyü a mostani egészségügy, és tudatosan mérgeznek bennünket, de!!! és itt a poén - van olyan vitamin készitmény, amelyet egész véletlenül az irő forgalmaz, és nem hivatalosan de a könyvben megtalálható elérhetőségeken be lehet szerezni, és még a rákot is gyógyitja, de bármit amilyen bajod neked éppen van.