Hiperaktív a gyerekem (beszélgetős fórum)

Szia!

A kisfiam 9 éves múlt márciusban. Ígen, járunk szakorvoshoz. Jelenleg logopédushoz hetente és havonta Veszprémbe a pszichiátriára. Azon kívül tavaly viselkedésterápiára, de valahogy nekem nem volt sikerélményem. Most viszont az apjával próbálnánk meg közösen kidolgozni valamit, hogy ne kelljen gyógyszer szednie. Az édesapjával már 6 éve nem élek együtt, de szerencsére megmaradt a normális emberi kapcsolat, így a gyerek nem szenved. De megpróbál kijátszani minket. Ettől nehéz a dolog.

Mondom a tini/kamasz lányomnak: ti miért nem vagytok lázadó kamaszok? Olyan jó gyerekek lettetek.

Válasz: Mert ha nincs ami ellen lázadjunk, akkor nincs értelme.:))

Hja, és igen, én is hiperaktív voltam, vagyok, de velem a szüleim kiborultak, aztán lemondtak a nevelésemről. Az ellenőrzőim nekem is mindig tele voltak, de elfért mellette egy-két dicséret is.

Én sem értem a világot. Nem értem a lelassult elméket, nem értem azokat, akik nem fognak fel dolgokat, nem értenek összefüggéseket.

Mérték az IQ-mat, pontosan ezek miatt, nem a saját akaratomból. Azóta tudom miért látok máshogyan dolgokat. Megértem a hiperaktív gyerekeket, a szüleiket, s a legjobban azokat a szülőket sajnálom, akikből ez nagyon hiányzik, a gyereke mégis így sikeredett.

Nekik nagyon nehéz. De ezek a gyerekek igazi kincsek, igazi tálentumok, bár a megoldásokhoz nem szokványos úton jutnak.

S tele lesz az üzenő, ellenőrző, ha nem volt a tanítója, tanára még csírájában sem hiperaktív.

Ha csak tanult róla, az nagyon kevés.:((

De a kusza világban, ahol most élünk, ők egy pillanat alatt kiigazodnak. Ültetsd le az internet elé. Pihenten fog felkelni, mert őt pihenteti az, ami mást fáraszt.:))

Szia!

A legeslegesleges...legfontosabb, hogy nagyon szeresd a fiadat, akkor is amikor nem az előírt normák szerint viselkedik. Ha ráhangolódsz, hamar rájössz hogyan gondolkodik. Sokszor tedd fel neki a kérdést: Miért?

Miért tette ezt, vagy azt?

Semmit nem mondasz neki azzal, ha azt mondod: ezt nem szabad. Ez számára nem infó. Egyik fülén be, a másikon meg ki! Inkább nagyon aprólékosan mondd el neki mindenféle helyzetben, mi az általánosan elvárt viselkedés. Magyarázd is meg neki, miért.

Használj egyszerű szavakat, amiket megért.

Ezzel a sok időt elvevő módszerrel bele lehet nevelni, mit várnak el tőle. Várhatóan még sokszor nem így fog viselkedni, de talán egyszer...

Magadat ne hibáztasd. A gyerek azért ilyen, mert ilyen. Senkit nem lehet hiperaktívvá nevelni, semmilyen módszerrel!!!

Amennyire lehet, vond be a dolgaidba, hagy lássa hogyan mennek a hétköznapi dolgok. Baromira unják általában.:))

Segítsd, ha valakivel barátkozni akar. Egy barát sokat segíthet elviselnie a körülötte lévőket.

Ha leírod mi a problémád vele, megpróbálom leírni, ha voltam már hasonló cipőben, mi a válaszom. Én már bátran nyilatkozok, 14 év anyai + 10 év tanítói tapasztalattal.

A lányomnál eddig beváltak a dolgok. De nagyon sokat kísérletezgettem, mire használható dolgokat találtam. Egyik szakkönyv sem a gyerekedről íródott!!! Ahhoz, hogy segíteni tudj rajta, ismerd meg a fiadat! Készíts róla feljegyzéseket, s egyik oszlopba írd hogyan viselkedett, a másikba, hogy mit próbáltál ki. Nem minden válik be. De hátha.

Ne hagyd magára! Sok sikert!

+1 jó hír: Nem tart örökké. Ahogyan a hormonok tombolni kezdenek benne, elmúlik, vagy lecsökken a hiperaktivitása. Mondhatni ahogy mélyül majd a hangja, úgy "jön meg a magához való esze".:))

Szia!

Most láttam csak, hogy írtál.

Hát mi tagadás nagyon nehéz ez a helyzet, nem lehet könnyű egyedül.

Hány éves a fiad?

Milyen segítségre gondoltál? jártok valamiféle fejlesztésre?

Mindenki figyelmébe ajánlom azt a könyvet, ami számomra nagy hatással bírt ebben a témában. Dr. László Zsuzsa: Az örökmozgó gyerek

Amikor olvastam, akkor jöttem rá végérvényesen arra, amit addig csak sejtettem, éreztem, hogy bizony a fiam nem csak hisztis, eleven, türelmetlen, stb, hanem hiperaktív. A tünetegyüttest egy az egyben rá lehetett húzni, nem csak egy-egy külön tézisét.

Azóta van két lányom is. Elevenek, hisztisek, türelmetlenek, stb.... Mégse hiperaktívak. Nem. Teljesen olyanok, mint egy normális gyermek, szemben a bátyjukkal, aki ugyancsak normális, de mégis MÁS. Nem tartom betegségnek a szó szoros értelmében, soha nem adtam neki gyógyszert, s nem is fogok (pedig akárhány helyre mentünk vele, remélve, hogy szaksegítséget kapunk, mindenki a receptkönyvét húzta elő. Felálltam, s otthagytam az összes pszichológust, pszichiátert, stb...).

Ma sok a divat. S divat a hiperaktív szóval is vagdalkozni, mert.... Inkább ne menjünk bele, tudjuk mindnyájan. :((

Ennek ellenére a másik oldalt nézve meg az a baj, hogy a ténylegesen hiperaktív (László Zsuzsa szavával élve fimóta = figyelemzavaros, mozgáskoordinációs zavarokkal, tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek) gyerekekkel nem tudnak mit kezdeni. Se a pedagógusok, se az orvosok (a legegyszerűbb megoldás felírni valami szart, már bocs), s sajnos sokszor a szülő se, mert segítséget nem tud honnan kapni. Felkészülni meg hogy is lehetne erre?

Heni, Banilla, mindkettőtöknek elismerésem! Jó volt olvasni!

Örülök, hogy hasonlóan gondolkodunk, és annak főként, hogy derűsen látod a nehézségek ellenére a helyzetet. Csak így lehet, nem mint némely szülő, aki beletörődve, majd csak lesz valahogy, majd csak felnő így is úgyis az a gyerek, ELKÖNYVELI a gyereke nehezen kezelhetőségét.

Szóval csak így tovább, biztos meglesz a sok erőfeszítés, küzdés, kitartó, szeretetteljes törődés gyümölcse! :)

Szia!

Ismerem a fellövöm magam az űrbe érzést, nekem is van egy kisebbikem, kisfiú és igen hatalmas zsiványsággal áldotta meg a Sors!!!!:))))) Sejtem, hogy az ikrek sem lehetnek szentek...:))))))

És igen, mindig is voltak vannak eleven gyerekek, és rengeteg gyerekre csak úgy ráaggatják a hiperaktív jelzőt, sőt ez most már elég divatos is lett... Sokszor a szülő mondja azért mert lusta a gyerekhez...:(

Mi sem azzal mentünk a szakemberhez, hogy a lánykám "hisztis", mert ez így elég viccesen hangzik. És mint írtam a gyógyszereknek én sem vagyok híve, főleg mert mi így is szedünk állandó gyógyszereket, igaz nem pszihiátriai szereket, de sajnos elég rossz tapasztalatunk van a gyógyszerekkel.

Lényeg a lényeg sokmindenben egyetértek veled, a pedagógiai nézeteiddel is, jó, hogy ilyeneket is hall az ember, és hogy vannak türelmes pedagógusok.

De mindezek mellett a lányom rengeteg dologban különbözik a kortársaitól, és én örülök, hogy szakemberek "kezelik" mert így látom a fejlődést!!!!!:)))) Bár még mindig nehéz (és nem csak nekem, neki is!) remélem, hogy idén szeptembertől végre sikerül elkezdenünk a középsőt, és remélehtőleg nem lesz nagy visszaesés sem. Szóval én úgy gondolom nem könnyű egy hiperaktív gyerkőc anyukájának lenni. És igen, nagy hiba az oktatási rendszerben a 45 perc... De nálunk még egy mesére sincs odafigyelés, és mint írtam 1 perc muszáj figyelem sincs... Az 5 perces tornánk (Ayres) is komoly meló. de menni fog!!!!!!:)))))

Jut eszembe még: középsuliban tanítok, és nem egy olyan diákom van, akit hiperaktívnak tituláltak. Amit tapasztaltam, hogy több odafigyelést, ŐSZINTE odafigyelést, türelmet igényelnek, és akkor abszolút kezelhetők. Van olyan kollégám nem egy, aki elkönyveli őket renitensnek, litániákat ír a naplóba a diák viselt dolgairól, de nem ér el vele semmit, csak még nagyobb dacot vált ki a gyerekből, aki aztán csak azért sem figyel oda.

Nekem ugyan többször rájuk kell szólni órán, de ennyi. Figyelmeztetem, és akkor ismét figyel és dolgozik.

Kedves Banilla!

Nekem 2,5 éves ikerlányaim vannak, és sokszor vagyok úgy, hogy fellövöm magam az űrbe, mert nem bírom tovább, de aztán mégis csak bírom.

Egy gyerek akkor jó, ha eleven, kíváncsi, van akarata, és azt megpróbálja érvényesíteni, és nem az az egészséges, ha leülteted a lurkót a sarokba és ott is marad.

Én hiszem, hogy mindig is voltak eleven gyerekek, voltak hisztisek és akaratosak, de ez a fejlődésük természetes velejárója. Vannak korszakok az életükben, amikor ezek fokozottan előjönnek, de kinövik.

A kérdésedre válaszolva én nem vittem el őket szakemberhez azzal, mert hisztiznek, mert nem tudnak megülni a popsijukon 5 percnél tovább, mert nem tudnak hosszabb ideig egy dologra koncentrálni.

Pedagógusként tanultam fejlődéslélektant, most éppen egy nehezebb korszakot élünk meg, ennyi. Sok türelem, kitartás, és sok-sok a gyermekkel együtt töltött idő a titka a "túlélésnek", nem pedig olyan gyógyszerek beadása, amelyek mindamellett, hogy veszélyesek, tovább fokozzák a "tüneteket".

És még valami a koncentrált figyelemről: az oktatási rendszer egyik legnagyobb hibája, hogy azt várja el a gyerektől, hogy pisszenés és mocorgás nélkül üljön végig 45 percet. Ez egy felnőttnek is komoly feladat, nem egy kisiskolásnak, vagy egy nagyobb diáknak.

Sziasztok!

Én nem ismerem a könyvet, de a Vadaskertet megjártuk... Kfheni! Neked is hipernek mondott lurkód van?

Azt gondolom, hogy akinek nincs hiper lurija, vagy még nem találkozott ilyen gyerkővel(és itt nem egy órás találkozásra gondolok, mert abból max az elevenséget lehet leszűrni) - addig elképzelése sincs arról, hogy miért más egy ilyen kisember.

Az én lányom még nincs 6, de ha valaki velünk töltene kb.:1 hetet: először azt mondaná pörgős, majd azt, hogy hisztis, és az utsó néhány napban meg kikészülne, hogy hogy lehet bírni. És lehet, hogy többet nem jönne...:))))

Én sem vagyok híve a gyógyszinak, pláne nálunk meg végképp szóva sem jöhet, és nem is adnám neki ez tuti.

És még valami. A hiper dolog másik nagy vonzata a legtöbb esetben a figyelemzavar-ez elég kemény dolog nálunk, nagyon nehezen megy a muszáj figyelem, akár 1 percig is. Szóval azt gondolom, hogy bár nem is betegség, mert inkább állapot, akkor is mások mint a többiek, és bár nem gyógyszerelni kell de nem is olyan egyszerű.

Dr Lenkei média megnyilvánulásai link alatt az alábbi:

dr. Gádoros Júlia, gyermek-pszichiáter, igazgató-főorvos, Vadaskert Kórház Alapítvány és dr. Lenkei Gábor, orvos - hiperaktivitás

Nem tudom, hogy itt lehet e ilyent tenni, de nézzétek meg ezen a linken a dr lenkey megnyilvánulása, vitatkozása egy picologus hölggyel a témáról... elég érdekes. A bácsi nem lett szimpatikus.

A köny kétségkivül érdekes... A könyv végén a csattanó sem szimpatikus.

www.delibo.hu

Kb. nekem is ez jutott eszembe, de én fiút adnék! Az még olyanabb tud lenni szerintem. :))))

Sajnos nem olvastam még a könyvet, de egyre jobban érdekelne. Nincs meg esetleg valamelyikőtöknek pl. pdf fájlban? Vagy valahogy, átküldhető állapotban? Szívesen venném!

Nem tudom, olvastátok-e dr. Lenkei könyvét, a Cenzúrázott egészséget, és benne a gyerekek hiperaktivitására vonatkozó részt. Az, hogy megdöbbentő, gyenge kifejezés. Az egész "betegség" csupán kitaláció, a gyógyszeripar egyik legnagyobb átvágása.

Aki nem olvasta, feltétlenül ajánlom a könyvet. Nemcsak ezt az egy fejezetet, hanem az egészet. Az egész nyugati orvoslásról - kevés kivétellel - megvan a véleményem...

Türelemmel. pedig abból szokott ezek után a legkevesebb lenni. :((

Sokféle programot, érdekes elfoglaltságot lehetne neki felajánlani. Ha valami megtetszik, ugyanolyan fanatikusan bele tud merülni, mint amennyire rosszalkodni tud. Csak nagyon nehéz kitalálni, mihez lenne kedve...

Sziasztok.

Kinövik, biztosan - illetve sokat változnak. Megtanulnak alkalmazkodni, csak sokkal lassabban mint a többiek. Egyébként pedig. pl. az én gyerköckém tüneményes személyiség, és ha figyelsz, látod a dolgain, hogy ő nem akar rosszat, sosem, sőt baromira igyekszik megfelelni neked... a malörök nagyrésze is ebből adódik soxor, hogy erején érettségén tuli dolgokat próbál ő maga megoldani, hogy bizonyitson, hogy elismerést kapjon. Néha nezéz nem kibukni az eredményen, vagy a reakcióján a sikertelenségre. De nagyon sokat változik, egyrészt fejlödik és egyre ügyesebb, másrészt ha elég sokat segitesz, és figyelsz rá, nagyon lassan, de tanulja kezelni a dühét is. Nekünk most nagyon szuper. A táborban ahol ugyanazokkal a pedagógusokkal van, akikkel év közben, de lényegesen kevesebb a kötötség, a kötelező mint év közben. Jobban megmutathatja magát, jobban érvényesülhet az emberi oldala, a pedagógusok kicsit jobban az emberkékre koncentrálnak és nem a tanulórobotokra, és végre azt láttam hogy a pedagógus szeretettel, és elismeréssel beszélt róla...

Hiperaktivitás

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány kutatómunkája

során feltárta, hogy a hiperaktívnak, figyelemzavarosnak nevezett

gyermekeknek adott pszichiátriai szerek számos mellékhatást és függőséget

okozhatnak a gyerekeknél. Ha gyermeke „tanulási probléma” vagy

„viselkedési zavar” miatt pszichiátriai szereket szed, és úgy érzi, hogy a

gyermeke állapota semmit sem változott, vagy rosszabbodott emiatt, keresse

fel szervezetünket.

Az alapítvány megjelentetett egy INGYENES tájékoztató kiadványt a

hiperaktivitással kapcsolatban, melyet szívesen bocsát az érintettek és a

hiperaktív gyermekekkel foglalkozó személyek rendelkezésére.

Cím: Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány,

1461 Budapest, Pf. 182.

Tel.: (1) 342-63-55

E-mai: info@cchr.hu

Web: www.cchr.hu

Na hát ez az . Az örök kérdés. Szerintetek kinövik?????? Mert szerintem ez egy állapot, amit megtanulnak kezelni magukban... Legalábbis mi ezt beszéltük a felj. pedekkel. Nem? (De bár nem így lenne...!!!!)

Mondjuk az biztos, hogy így kell elfogadni Őket... Kis őrült csirkémnek mondom a csajszimat...:)))

Minden gyermekhez nagyon sok türelem kell.

A barátom unokája is hiperaktív gyerek.Tavaj voltak nálunk nyaralni egy hétig mind a hárman.(Hárman vannak testvérek).Sokkal jobban kellett Marcira figyelnem mint a másik kettőre.Tudott dolgokat művelni,piszkálta testvéreit meg sorolhatnám.De mindíg oda jött hozzám és bocsánatot kért ha valami "rosszat" csinált.Nagyon szeretem ,őt így kell elfogadni.

Nagyon sok türelmet,ha hiperaktív a gyerkőzötök.Előbb,-utóbb kinővi és semmi probléma nem lesz.

Na, a frontok. :((

Én mindig migrénes vagyok, mindegy, milyen front van.

A fejlesztő ped. néni meg állandóan azzal jött, hogy a telehold így meg úgy, s figyeljem, hogy annak változásának függvényében milyen lesz a fiam. Na jó, oké, elhiszem, hogy van benne valami, de könyörgöm! Kit érdekel a hold??? Megáll az élet, ha épp kerek? Ugyan már! Ez semmire se lehet mérvadó indok, a problémák jönnek-mennek, hold ide vagy oda, de valahogy élnünk kell együtt. Sehol se mondhatja majd az életben, hogy bocsi, most nagyon hiperaktív vagyok, mert épp telehold van. Attól még ugyanúgy végeznie kell a dolgát.

Hát akkor nem volt unalmas a hétvégéd...:D

Annyira durva volt? Amúgy hidegfront is volt - én mindig megérzem a csajszimon. Nálunk is ment a feszkó hétvégén...