Hiperaktív a gyerekem (beszélgetős fórum)

Erről még nem is olvastam.

bár én eddig is azt vallottam, hogy nekünk is nehéz, mint családtagoknak, de a GYEREKNEK MILYEN NEHÉZ!!!!, de ezt olvasva... Kicsit aggasztó. Jó persze úgy is azt fogom gondolni, (ha megemésztettem) hogy ezért méginkább beleadok mindent, de azért nem könnyű.

Hoztam olvasnivalót a hiperaktiv felnőttről:

" Az alábbiakban a hiperaktív felnőtt életében legkomolyabb gondot okozó jelenségeket abból a szempontból elemzem, hogy azok miképp kezelhetők illetve változtathatóak esetleg előnnyé.

Impulzivitás

A hiperaktivitás gyermekkori tünetei közül az impulzivitás okozza a legtöbb zavart. Ez felnőttkorra mérséklődik, mégis sok problémához vezethet. Meggondolatlan költekezés, hirtelen üzleti döntések, kiszámíthatatlanság, ok nélküli kitörések gyakran forrásai mindenféle bajnak.

Az impulzivitást is tudatos kontrollal, a helyzetek akár utólagos értékelésével lehet csökkenteni. Szokássá kell tenni, az „előbb tízig számolok” illetve „alszom rá egyet” késleltetési technikákat. Ki lehet dolgozni a döntésekhez egy algoritmust, ami szerint a kisebb-nagyobb ügyekben való eljárást fel lehet építeni. (Például egy kérdéssor: Mi az előnye, mi a hátránya, milyen alternatív lehetőségek vannak, mi kell hozzá, mi lesz a következménye?)

Nyughatatlan elme

Nagyon zavaró a hiperaktív egyének számára, hogy a fejükben özönével jelennek meg a gondolatok. Egyik a másikat éri. Tele vannak ötletekkel. Hatalmas kreatív potenciál áll rendelkezésükre, csak be kell tudni fogni a megvalósítás fogatába. Erre nagyon jó, ha gyorsan lejegyzik, ami az eszükbe jut, megtanulják egymásután fűzni a gondolatokat, és a párhuzamosan megjelenő, egymástól függetlennek látszó gondolatokat igyekeznek összekötni.

Fáradhatatlan test

A hiperaktív egyének rengeteg energiával rendelkeznek. Ez akkor okoz problémát, ha nem tudnak megfelelő tevékenységet találni. Ezért már a pályaválasztásban fontos ezt figyelembe venni. Megfelelően aktív munka és életmód mellett is gyakran kerül az ember olyan helyzetbe, amikor huzamosabb ideig egy helyben kell ülni. Ezekre a helyzetekre érdemes kidolgozni olyan cselekvéseket, amelyek nem okoznak zavart. Előadáson, megbeszélésen, tanulás közben a jegyzetelés aktív figyelmet jelent, de lehet firkálás, kötögetés, faricsgálás is ami leköti az energiát. A dobolás, lábrázás, széken hintázás, stb. már inkább feszültséglevezetést jeleznek.

Figyelmi problémák

A hiperaktív egyének figyelme nagyon könnyen elkalandozik. Gyorsan elunnak dolgokat, nem tudnak követni hosszú instrukciókat, elvesztik az olvasás fonalát. Bármilyen inger elterelheti őket. A figyelmi teljesítmény akkor javul, ha a helyzet feszültségteli, érdekes, mozgalmas. Érdeklődési területükön nagyon el tudnak mélyedni, számítógép és tévé hosszan le tudja kötni a hiperaktív egyént is.

A másik oldala a figyelmi problémáknak a hiperfókuszálás. A hiperaktív személyek hajlamosak elveszni valamilyen tevékenységben, vagy könnyen megszállottjává válnak egy gondolatkörnek. Ez megintcsak kiemelkedő teljesítményekhez vezethet, de sok veszélyt és konfliktust is jelenthet.

Emlékezeti problémák

Inkább csak a rövidtávú emlékezet gyengesége okoz nehézségeket, a hosszútávú megjegyzéssel nem szokott probléma lenni. Legtöbbször a figyelemzavar miatt nem tudja az információt eltárolni az agy. A sok gondolat elárasztja a fejet. Az írásos feljegyzések és a dolgok fontosságának tudatos meghatározása segít a jobb megjegyzésben. Naptár, listák a teendőkről, és egyéb emlékeztetők használatával csökkenthető az elfelejtésekből származó konfliktusok száma.

Tanulási zavarok

A hiperaktivitás gyakran társul diszlexiával, diszkalkúliával és más tanulási zavarokkal. Ezek az iskolai nehézségek megsokszorozzák az önértékelési zavar kialakulásának valószínűségét. Pedig jó tudni, hogy a hiba elsősorban a nem megfelelő oktatásban és a rosszul megírt tankönyvekben van. A tanulási zavarok nem jelentik az értelmi képességek gyengeségét, csak eltérő gondolkodásmódot. Ha ezt tudja magáról valaki, akkor ennek megfelelően tud segíteni magán. ( [link] )

A mindennapi életvezetés

A hiperaktivitás tehát magában hordoz számos olyan tényezőt, amely potenciális konfliktusforrás. Ezért gyakoriak a hiperaktív egyéneknél az életvezetési problémák, magánéleti és munkahelyi konfliktusok. Ezek nyomán gyakran sérülnek a kapcsolataik, aminek következménye a pszichés zavarok kialakulása lehet.

Nincsen királyi út és varázspálca, ami megszüntetné a problémákat. Az élet nem tündérmese, nincs egyszer és mindenkorra érvényes megoldás, hogy jöhessen az „…. azután éltek boldogan.” Ha ismerjük a nehézségeket, amelyek gondokat okozhatnak, nagyobb lehetőségünk van megelőzni azokat. Ez viszont folyamatos életviteli, életmódbeli és viselkedésbeli tudatos kontrollt, odafigyelést jelent.

Szervezetlenség

Figyelmetlenség, feledékenység, impulzivitás és az idő kezelésének nehézségei biztos recept a káoszhoz. A hiperaktív egyén élete folyamatos közlekedési dugó, állandó forrongás és tűzoltás. Ez lehetetlenné teszi a hatékony tevékenységet és a másokkal való együttműködést. Azok, akik sikeresekké váltak, szinte kényszeresen ragaszkodnak a kialakított rendszerükhöz, mert tudják, hogyha nem tartják be, akkor minden dől. Másoknak egy odaadó, gondoskodó partner vagy egy jó titkárnő szervezi meg az életet, hogy elkerüljék a szervezetlenség miatt menetrendszerűen bekövetkező konfliktusoknak legalább egy részét.

Társas kapcsolatok

A hiperaktív egyéneknek a társas kapcsolatok rendkívül fontosak. Mégis igen sok nehézséggel küzdenek ezen a téren. Nehezen tudnak odafigyelni másokra. Ez megmutatkozik az úgynevezett cirkuláris beszédben is. A legtöbben ugyanis jó beszédkészséggel rendelkeznek, de beszédükben nincs rendszer. Körbe-körbejárják többször is a témát, hogy már alig lehet elviselni a beszédfolyamot, és nem alakul ki a mondanivaló.

Gyakran belevágnak mások beszédébe, már előre válaszolnak, mielőtt a kérdés elhangzott volna.

Ahhoz, hogy mások szívesen legyenek velük kapcsolatban, szükséges, hogy lassítsanak. Egyrészt jobban követhetőek lesznek, másrészt maguk is alaposabban át tudják gondolni a helyzeteket.

A hiperaktív egyének gyakran mondanak ki olyasmit, ami adott helyzetben helytelen, és amivel akaratlanul is igen sok nézeteltérést okoznak. Impulzivitásuk hirtelen kitörésekben is megjelenhet, amit a környezet értetlenül fogad. Sokan elmenekülnek a kiszámíthatatlan természetű társuktól.

Magánélet

A hiperaktív felnőtt társkapcsolatai legtöbbször igen felületesek és viharosak. Jellemzően sok házasság és válás tarkítja életüket, ami mutatja, hogy valahol nagyszerű partnerek lehetnének, hiszen színes mellettük az élet, de huzamosabban igen nehéz elviselni a pörgésüket. Társas készségeik fejlesztésével a partnerkapcsolatokban is jobban meg tudnak maradni. Természetesen a hiperaktív egyén társának tudnia kell, hogy lobogó tűz a partnere, aki ha nem ég, akkor nem is önmaga.

A hiperaktív személyek nem tudnak koncentrálni. Ez gyakran problémát okoz a szexuális életben is. Igazán örömteli együttléthez odafigyelésre van szükség. Tapasztalat szerint hiperaktív nőknek segítenek a hiperaktivitást kezelő stimulánsok, amelyek koncentrátabbá tesznek. Férfiaknál viszont nem egyértelmű ez. Az összeszedettség néha inkább a gondolkodást erősíti, és az érdeklődést más témák kötik le.

Sok feszültséget okoz a családi életben a hiperaktív egyének rendezetlen életvitele, a túlköltekezések, hirtelen rossz gazdasági döntések és az idő szervezésének szinte teljes hiánya. Ha családi életét elfogadhatóbbá akarja tenni, ezekre mindenképpen oda kell figyelni.

A hiperaktív felnőttek mint szülők igen komoly tényezők lehetnek a gyermekek hiperaktivitása vagy egyéb pszichés problémák kialakulásában. Nemcsak az átörökítésben, hanem mint környezeti rizikó tényezők is jelentős szerepet játszanak gyemekeik életében. A kiszámíthatatlanság, a gyors tempó, a tolakodó viselkedés a gyerekek számára sokkalta nagyobb veszélyt jelent, mint a felnőtteknek. Ezért a hiperaktív szülőnek kötelessége kontrollálni saját viselkedését, elkerülni a gyermek elnyomását, elárasztását, túlóvását, a kiszámíthatatlanságot és főleg a kitöréseket.

Munkahely

A hiperaktív felnőtt életében a munkahely veszi át az iskola szerepét az alulteljesítés helyszíneként. Ami korábban az iskolában probléma volt, hasonlóan probléma a munkahelyen. A szervezetlenség és figyelmetlenség miatt nem tudnak képeségeiknek megfelelően teljesíteni. Tanulási zavaraik is gondot okozhatnak, például a helyesírás gyengesége miatt. Alacsony szintű társas készségeik, impulzivitásuk sokszor konfliktushoz vezetnek. Ezeknek a problémáknak a kezelése segítheti hatékonyabb teljesítményhez a hiperaktív személyt.

Segít, ha másoknak információkat nyújt, pl. „a helyesírásom mindig rossz volt” vagy „könnyen felpörgök, de nem kell túl komolyan venni” vagy „az idővel mindig hadilábon állok”. Ezzel nem menti fel magát senki, de mások jobban elfogadják, ha tudják, hogy nem nekik szól mindez a viselkedés. Természetesen egyéb jó tulajdonságok, amelyek a munkában fontosak lehetnek kell, hogy ellensúlyozzák mindezt.

Összefoglalva

A hiperaktív felnőttek nagy energiái megfelelő kontroll mellett igen kiemelkedő teljesítményekre vezethetnek. Ugyanakkor, ha nem sikerül harmónikus működést kifejleszteni, a szenvedélybetegségek, pszichés zavarok és pszichiátriai betegségek kialakulásának veszélye igen nagy.

A hiperaktivitás tehát önmagában inkább csak lehetőség, de kétirányú lehetőség. Ezért fontos, hogy minél jobban tisztában legyen önmagával a hiperaktív személy, és ha szükséges, keressen szakmai segítséget problémáinak kezeléséhez. "

Nálunk is és bár még kicsi hajlamos ordítani....:)))

És nagyszerű partnerek egymás hülyeségeinek a megvalósításában... (értem ezen pl. a "tekerjük be wc papírral az előszobát projektet"...:)

Hát a pszihológusunk sem úgy értette, hogy 1-2 hónap alatt...:)))))

Hanem majd nagykorára. és nálatok a tesók nem vették át az ordítást?

Van ám ordítás! :)))

Ez az alaphangja, pláne, ha még ideges is... Márpedig, ha valami nem a saját kedve szerint történik...;)

Lecseng? Nem vettem észre. Igyekszünk tenni ellene, sokat beszélgetünk a megoldásokról, az emberi hangnemről, olyankor megértő, a következő esetben még talán próbál is figyelni arra, ne ordítson, majd elfelejti...

Hosszú, nagyon-nagyon hosszú folyamat....

Sziasztok!

Hát én még a suli részéhez nem tudok hozzászólni, mert bár 6 éves a lányom, de megint középsőt kezdtünk.

Mi most tartunk ott, hogy végre elkezdtünk kifelé is nyílni, beszélni a többiekkel, bár direkt kérdésre ritkán válaszol, inkább csak magától beszél, az Ő gondolatait hajlandó mesélni idegeneknek.

De nekünk nagyon jó a sokféle fejlesztés, ahová járunk, az Ayres torna rengeteget javított, meg a fejlesztő pedagógusok is.

De ezek a figyelemelterelő dolgok, nálunk is jelen vannak (wc-kézmosás) meg az örökös "könyörgés is, mert elfelejti, mire odaérne, hogy mit akart...

Igen néha bosszantó, de imádom, és bár rengeteg türelem kell, sőt nem is jó szó a türelem, inkább elfogadás, de meglesz az eredménye. A sulitól én is félek egy kicsit, de még most ezen nem aggódom.

viszont a szgépben már nagyon otthon van...:)

az Öccse meg lassan megszokja, hogy Titának időnként 46x kell szólnia, hogy észrevegye, hogy ott áll mellette...:))))

És bár már javasoltak neki gyógyszert, de én azt hiszem, még nem kell, sőt nem is szívesen adnám neki, az alapgyógyszerei miatt. Úgyhogy bizakodok, hogy anélkül is megoldjuk.

én arra lennék kíváncsi, hogy nálatok van-e folyamatos ordítás és/vagy nyavalygás... Mert az én csajom egyfolytában ordibálva szól nekem, vagy nyavalyogva. Nagyon ritka a "normális" hangnem.

És bár már nem zavar, mert megszoktam, azért kíváncsi vagyok mikor múlik el... A pszihológusunk szerint ez gyakori, és majd lecseng. Illeteve a dühöngések, elmúltak/elmúlnak nálatok?

:)))

A lányom spéci ezt mívelgette, mívelgeti szintén:

Ő is figyelemhiányos hiperaktív (De már kifelé kezd belőle nőni.) Kitartás!

Végre megtaláltalak benneteket. Az én 10-éves fiam is figyelemzavaros hiperaktiv.4-éves kora ota hordom külömbözö fejlesztésekre ami a részképesség zavarokra irányul.

Nem olvastam végig a hozzászólásokat ezért lehet, hogy olyat írok ami már megjelent, előre is bocsi.

Engem igazábol az foglalkoztat, hogy az iskolai eredmények miért maradnak el,nagymértékben az otthoni és a terápián elért eredményektől? Érdekelne az is mennyire tud illetve tudtok , hogy úgy mond rendet tartani körülöttük, mert nálunk néha katasztrofa?

:)))

Ez megy nálunk is.

Igen, nyugi!

Ugyanis ő nem érti te mitől vagy ideges, de ha idegesen reagálsz, attól ő kiborul. Amitől te kiborulsz, s ez így megy mindaddig, míg mindenki egy zsák ideg nem lesz.

Ekkor határoztam el, hogy lassan beszélek vele, mosolygok, ráérősnek tűnően készülünk, s csak magamban mondogatom: gyorsan, GYORSAN!!!

Kézmosás: Ha én mondtam neki, tudta mi a teendő. De amikor a tanítónéni mondta, menj el kezet mosni, akkor nem vitt szappant, törülközőt, de elment a mosdóig. Ott elfelejtette miért indult, s visszament. Akkor elsétáltunk a mosdóig, megbeszéltük: szappan, törülköző. Utána már ment a dolog.

Maszatos? Ezért kell olyan sokat mosnom. De szeretem, sokszor símogatom, megölelem. Ha érzi, hogy biztonság, szeretet veszi körül, akkor fejlődőképes. Ha retteg, akkor leblokkol.

Megcsinálni helyette? Csak vészhelyzetben.

Ott állok, s ha tanácstalan hangosan kimondom az átlaggondolatokat: Sok ruha halomban egymáson. Hogy lesz rend? Tiszta ruha hajtogatva szekrény, koszos ruha, szennyes, rajta! S ott állok, nézem ahogyan csinálja. (Mert néha öltözködés közben egészen véletlenül a fél szekrény a földön köt ki, ahova a koszosat is dobta, úgy 2 perccel előtte.) Alakulunk. Néha már magától is rendet tesz.

De akármilyen hihetetlen, a fontos dolgokban helyt tud állni.:))

Humorérzék két adaggal, nézd a dolgok vicces oldalát. Néha nem árt nosztalgiázni.

Nyugi!!

Sokkal többet érsz el, ha nem látja rajtad az agybajt.

Fiam detto ugyanez, de engem ezek már nemigen zavarnak. Elfogadom, hogy ő ilyen esetlen, nemtörődöm. Persze nem engedem neki, hogy mocskos legyen, próbálom a higiénia iránti igényét fenntartani, ill. kialakítani. De bizony a mai napig szólnom kell a majd' 9 éves kölöknek, hogy ugyan már, moss kezet wc után, nem 2 másodperc a fogmosás, stb... Tudja, hogy ha nekem nem tetszik valami, visszaküldöm a fürdőbe. ;)

Másik oldalról meg azt mondogatom magamnak, hogy gyerek, nem szabad meglepődni, stb... Valami biztatót. ;)

Tény, nagy rohanásban sok mindent megcsinálok helyette, s ez hiba is, mert kihasználja. Azzal küszöböljük ki, hogy hagyunk rá időt, azaz annyival korábban kell kelnie...

Kezd szépen beállni a rendszer, de ott kell lenni fölötte, vagy a távolból folyton kérdezgetni, hogy kész vagy már, megtetted-e ezt-azt?... Különben elfelejti, de nem rossz szándékból, csak úgy...

Van órája?? Ha igen, akkor azzal lehet "szórakozni": pl. kapsz 3 percet erre....

Nem tudom, hova, kihez jártok, tájékozódás céljából tettem be a linkeket.

Ne add fel! :)

László Zsuzsa:

[link]

László Zsuzsához elmehetnél (ez a gyógyszermentes vonal), vagy a Vadaskert Kórházba (ez a másik). Sok gyerek jól reagál a gyógyszerre, van többféle lehetőség is.

A figyelemzavaros gyerekeknél általában az az alapelv, hogy a gyereknek van szüksége gyógyszerre (ez olyan náluk, mint az anyagcserezavarosnál a hiányzó anyag pótlása, vagy a cukorbetegnél az inzulin), a szülőnek pedig nevelési tanácsokra vagy pszichoterápiára. Tehát mindkettőre szükség van.

Kikeresem az elérhetőségeket.

Szia!

Köszönöm a bíztatást. A leírást tavaly elkezdtem, mert a pszichológusnak is ez volt a kérése. A mindennapjainkat kellett jegyzetelnem, hogy mi történt, mit tettem és mi volt a reakcióm. Nagyon sokszor írtam bele végeredménynek, hogy feladom. Nem tudok rá hatni. Ez sajnos most is előfordul. Reggelente szinte már a gyomrom remeg mire elmegyünk otthonról. Ha fel is ébred, akkor annyira lassan tesz-vesz, hogy nekem már indulnom kellene a munkába, neki meg a suliba. Amikor már rá akarom csukni az ajtót, akkor meg kb. 2 másodperc alatt készen van, csak éppen a reggeli dolgok maranak el, mint mosdás, szemüveg pucolás meg ilyenek. Akkorra viszont már tényleg nincs idő semmire. Annyira nem érdeklik ezek a dolgok, hogy pl nem figyel magára amikor étkezik. Maszatos, mint egy kisgyerek és nem is érdekli. Rendszerint leeszi a ruháját. Egy ruha egy napnál többet nagyon ritkán bír ki. Az iskolából csapzottan, koszosan érkezik meg, de volt már olyan, hogy odafelé lett már sáros, mert elesett. Ettől készen vagyok. Vagy éppen a 15 perces út otthontól az iskoláig olyan sokáig tart neki, hogy már nincs ideje reggelizni. Pedig az ilyen idős gyerekeknél ez fontos.