Hiperaktív a gyerekem (beszélgetős fórum)

Persze. Ott írtam oda, hogy általánosságban értem, s nem a hiper gyerekekre. :))

Manapság alapvetően az iskolaérett gyerekeket is szépen oviban tartják még egy évre a szülők, valódi indok nélkül.

Szia polcsi

Az nem derult ki, hogy van-e papirja a gyereknek a Tanulasi Kep. vizsg, Szakertoi Bizottsagtol? Az ovono elkuldott a nevtanba ezzel? Vagy mire alapozta?

Ha tenylg hiperaktiv, mindenkepp szolni kell. A tanitonak egyreszt tudnia kell, masreszt lehet, hogy nem is tanacsoljak a gyereknek azt a fajta programot, most nem az allatsimogatasra gondolok, hanem az iskola szabalyrendszerere peldaul. A sport jo otlet szerintem is, muszaj lekotni az energiajat.

Kisletszamu osztaly nincs feletek?

Ha az óvodákban lehetne normális fejlesztést kapni... (Tisztelet a kivételnek.) De tapasztalatom szerint erre nem is az óvodák specializálódtak, hanem a nevelési tanácsadók, amibe így is, úgy is el kell hordani a gyereket. (Vagy nem, de ez más kérdés. ;) )

A hiper gyerekek amúgy általában korukhoz képest magasabb intelligenciával rendelkeznek, így a plusz 1 év ovi nem biztos, hogy jót tenne nekik, hiszen már unják, kinőtték. A suliban eleinte jóval több az új infó, ami leköt(het)i őket. Másrészt nagyon érzékenyek érzelmileg, s valószínű nemigen tudnák azt feldolgozni, hogy a többi megy az iskolába, míg nekik maradniuk kell a dedós oviban.

Persze a döntés függ a gyerektől, meg attól is, melyik évszakban született. Egy év eleji születésű gyerek már majdnem hét éves, mikor kezdődik az iskola....

Én spec. nem értem korunk divatját, miszerint még egy évet maradjon a gyerek oviban. (Most általánosságban értem, nem a hiperekre.) Iskolaérett gyereknek mi szüksége arra az évre? S mi szüksége látnia azt, ahogy csoporttársai mehetnek iskolába, mikor ő is várja már?

Végül így alakul ki az a furcsa felállás, hogy első osztályban találni éppen 6 éves, s majdnem 8 éves gyereket is, holott ebben a korban az a másfél-két év még igenis nagyon sokat számít.

A fejlesztőről nekem is hasonló véleményem van: többet ártott, mint használt. Míg a többi gyerek üvöltve rohangált az udvaron, a hiper fiamnak órára kellett járnia, s kézügyességi dolgokat gyártania. A világon semmi értelme nem volt, a rajz-technikai készsége se ettől fejlődött (még mindig évekkel le van maradva a többitől), hanem egy olyan tanárnak köszönhető, aki önmagához képes kezelte, és sikerélményhez juttatta.

De még ez volt a jobbik eset. A rosszabb első-második osztályban volt, amikor is az év végi biziben az ének katasztrofális képet mutatott. Némi utánajárás során kiderült, 2 évig nem látogatta fiam az énekórát, mert akkor vitték fejlesztőre!!! A guta majd megütött! Egyrészt, mert ilyesmiről (órai kivét) szó se volt, másrészt nem tudtam róla, harmadrészt meg volt rá 2 hónapom (a nyári szünet), hogy a 2 éves tananyagot beleerőltessem a fejébe a legnagyobb tiltakozások közepette. Gondolhatjátok... Leültetni nyári szünetben egy örökmozgót... Szerencsére sikerült (pedig annyira se kép-se hang nem volt a fiúban az éneket illetően), ma már jeles énekből, de utólag is elismeri, kutya nagy meccs volt a részemről. :))

Nem akarok általánosítani, bizonyára van, akinek jót tesz a fejlesztő, de hiper gyerekeknél érdemes előtte nagyon mérlegelni a dolgokat, tényleg szüksége van-e rá! Már eleve az a tudat is megzavarhatja, hogy neki menni kell különleges foglalkozásra, míg az átlag.... S mivel nem buta, de tudatában van másságának (gondolom, ez nem csak az enyémre igaz), érzi a dolgokat, miközben folyton szeretne ő is átlag lenni. Emiatt nem jó, ha m,egkülönböztetésnek van kitéve, se negatív, se pozitív értelemben. Legalábbis nálunk erre jutottunk, ki is vettük a fejlesztőről (külön kisregény lenne leírni, miféle botrányok során sikerült), s tapasztalatunk szerint valamivel nyugodtabb is lett a helyzet. Egy gonddal kevesebb: már emiatt nem kell vitázni.

Sziasztok!

Nekem az a tapasztalatom, hogy meg kell mondani a tanitónéninek, aztán várrni a csodára. Nekem mind a két fiam hiperke. Orvosilag is kivan mondva. Aztán itt vége is a segitségnek ja kapunk heti!3 öra fejlesztést. Mindig az én gyerekeimmel van baj. A nagyot -14éves- el vittem másik iskolába mert itt már tarthatatlan volt a hejzete. A kicsi 8 éves másodikas. Nos veleszemben is zéró a tolarencia. Nem akarlak elkeseríteni nehéz évek elé nézel. Inkább azért írok vértezd fel magad!

Rengeteg jó tulajdonságuk van ezeknek a gyerekeknek. De az élénkségükkel mindent hátérbe szoritanak. Az is az igazsághoz tartozik, hogy mi egy faluba lakunk itt nincs választási lehetőség, hogy hova mejik iskolába irassam.

Remélem mondtam számodra hasznosat. Üdvözöllek!

Szia!

- A családdal kezdem: nem, nálunk se képes egyik oldal se tudomásul venni, hogy a gyerek "magától" hiperaktív, s nem a szülei tehetnek róla. Ez csak annyiban zavaró (de abban baromira), hogy megértés, netalán segítség helyett még a nagyszülői b@szogatással is meg kell bírkóznunk, s ez plusz energiákat vesz el tőlünk. :((

Tudom én azt, hogy régen büdös rossz kölök volt mindenki, s egy pofon megoldotta volna.... Meg azt is, hogy manapság ötször annyi gyerekre ráfogják, hogy hiperaktív, mert jól hangzik... Mégis, ha valaki ténylegesen az (márpedig kellő szakirodalom és orvosi papír birtokában a sajátomról én ki merem jelenteni), akkor a lehető legrosszabb struccpolitikát folytatni, s nem megismerkedni a helyzettel.

Tapasztalatom az, a legjobb, ha csakis magára számít a szülő, végtére is ő él a gyerekkel, s ő tudja igazán, milyen is az a hiperaktív gyermek. Ő adhatja a legtöbb segítséget neki, miközben tarthatja a hátát a világ előtt. :))) Nem könnyű (néha én se tudom, hogy éltem eddig túl 9 éve), de megéri!

- Ami a tanítónénit illeti: szerintem állj elé, beszélj vele! Nem jó, ha eltitkolod a tényt, későbbiekben a gyermeken csapódna le. Mindenképpen érdemes olyan pedagógust választani, aki felvállalja, hogy megbírkózik egy hiperaktív gyerekkel (részéről is évekig tartó kutya kemény feladat vár rá!!!!), netalántán volt már ilyen esete, ismeri a tünetegyüttest, s kezelését, stb...

Jobb, ha a fair play nevében indultok iskolába, különben kiközösíthetik, meg isten tudja, miféle lelki törést is szenvedhet a gyerek, ha nincsenek másságára felkészülve!

Ez az én véleményem.;) Pedagógusként is írom, nekem is jobban esne, ha megkapnám a szülőtől előre a bizalmat, mint hirtelen szembekerülni tanítási órán egy magatartászavaros gyerekkel.

Másrészt nagyon fontos, hogy a tanító néni és a szülők a gyerek érdekében jó viszonyban legyenek, együtt tudjanak segíteni neki.

Sziasztok!

Most találtam rátok, és nagyon-nagyon jó érzés a tudat, hogy nem vagyunk egyedül. Ha meghallgattok, írnék pár szót a kisfiamról.

Ő már hat éves. Amikor óvodába került, az óvónő körülbelül tíz perc után közölte, hogy szerinte a fiam hiperaktív. Kizárták mindenből, amiből csak lehetett, például úgy mehettünk volna el a karácsonyi ünnepségre, ha megígértem volna, hogy végig az ölemben ül, pedig ő szerepelni szeretett volna...Egy évig járt abba az óvodába, minden délután úgy hoztam haza, hogy ő rossz volt. Az új oviban szerencsére az óvónénik kedvence lett. Vannak magatartási problémák, de nagyon jól kezelik, és a jó tulajdonságait is figyelembe veszik.

5 évesen sajnos volt egy időszakunk, amikor minden nap hisztirohamokat produkált ( utólag csodálom, hogy túléltük) , akkor kezdtük el az alapozó mozgásterápiát. Nagyon rövid idő alatt nagyon sokat javult a helyzet. A hisztirohamok most már ritkák.

Jövőre kezdi a kisfiam az első osztályt. Sportiskolán gondolkoztunk, de a férjem tart tőle, hogy nem felelne meg az elvárásoknak. Így valószínűleg egy Ökoiskolába iratjuk, mert nagyon szereti az állatokat, a természetet. Hihetetlen mennyiségű ismerete van ebben a témában.

Nagyon félek az iskolától. Szeretném tőletek megkérdezni, hogy szerintetek a tanárnővel beszéljek előzetesen arról, hogy hiperaktív és figyelemzavara van, vagy jobb, ha egyenlőre nem beszélünk róla?

Érdekelne még, hogy nálatok a tágabb család mellettetek áll? Nálunk a férjem családja szerint azért ilyen a manó, mert nem fogjuk elég szigorúan.:((((

Köszönöm, hogy meghallgattatok.

Ha jó a szemed, vagy netán még szakember is vagy, észre fogod venni a hiperaktív gyerkőcöket.

A lényeg: megtalálni a legjobb utat, amit velük be lehet járni.

Ami az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás) mögött van.

Dokumentum film a szakértőkről, az ADHD attyairól.

[link]

Köszi a valaszokat. A gyogyszert nem zarom ki, de a gyerekorvos azt mondta, hogy a hiperaktivitast nem tesztelik 5 éves kor alatt, gyogyszert addig nem adnak. Gondoltam mar a homeopatiara, van valakinek ilyen tapasztalata?

Igazabol nem tudom otthon mi a menete a vizsgalatoknak, mi nem Mo-on lakunk, itt 5 éves kor elött nem történik semmi. "Maganszorgalombol" elvittem pszichologushoz, 3 helyen is voltam, de még ennyi marhasagot életemben nem hallottam. A legjobb az volt, hogy azért ilyen a gyerek, mert csaszarral született, és nem az ö döntése volt, hogy mikor születik meg. (9 nappal hortam tul, és nem volt mar elég magzatviz!)

szia Boribon!

Nagyon nehéz igy megmondani, hogy hiperke vagy nem a kisfiad. Feltétlenül keressél pszihiátert. Vagy képesség vizsgálót, fejlesztő pedagógust(no mem azért, hogy fejlessze) ők pontosan megmondják mivan a gyerekeddel. Nem mindjárt adnak gyógyszert. Sajnos van olyan eset mikor bár mennyire hadakozunk nincs más megoldás. Magadtól vagy mert az óvónő ezt mondja ne tégy semmit. Feltétlen keresd meg a megfelelő szakembert! Ha magadtól csinálsz valamit azzal csak ártasz neki!

Sziasztok!

A véleményetekre vagyok kivancsi. 3 és fél éves a kisfiam, hetente 2x 3 orat jar ovodaba augusztus ota. Ezen a héten "elkapott" az ovonénije, és közölte, hogy a fiam hiperaktiv, és mindenképpen kezelésre van szüksége. Ha nem teszek valamit ez ügyben, nem vihetem többet oda.

Egy percig nem vonom kétségbe, hogy nehéz a fiammal, mivel én is sokat szenvedtem vele, de nem vagyok hajlamdo begyogyszerezni. Tudni kell rola, hogy 9 honaposan kezdett jarni, és onnantol kezdve gyakori vendégek voltunk az ügyeleten, mert mindenre felmaszott, és néha le is esett. Beszélni 7 honaposan kezdett, 2 évesen tökéletesen beszélt magyarul és franciaul (az a férjem anyanyelve). Figyelemzavara nincs, akar 1-2 orat is tud 1 dologra koncentralni, de ha nincs semmi ami leköti, valoban szörnyen tud viselkedni. Most mar a 60, 100 darabos puzzle-t rakja ki gond nélkül, sokat és elég jol rajzol (hajo, vonat, allatok). Itthon sem könnyü vele, még mindig nagyon féltékeny a 20 honapos öccsére, keveset alszik, éjszakanként még mindig 1-2x felébred. Amikor ébren van, allandoan feladatot kell adni neki, különben talal vmt maganak.

A gyerekorvos szerint nagyon magas az intelligencia szintje, imadja a dokumentum filmeket. Viszont elég nehezen kezeli az indulatait, néha dühbe gurul, aztan meg lelkiismeret furdalasa van. A Mikulastol nem akarta elfogadni a csokit, azt mondta, hogy ö rossz, és nem érdemli meg. Pedig ilyet még akkor sem mondtam soha, amikor lett volna ra okom.

Szia!

Szerintem ilyen pici korban még nincs hiperaktivitás. Én úgy tapasztaltam, hogy pontosan ebben a korban, úgy 15 hónap körül a gyerekek nagyon megváltoznak. Ekkorra már biztonsággal járnak általában és ugrásszerűen felgyorsul az értelmi fejlődés is. Érdeklődnek minden ismeretlen iránt. Annyira viszont még nem fejlettek, hogy tudják, hol van az a pont, ahol le kell állniuk, és hogy okosan le tudják vezetni az energiájukat. Nagyon fontos ebben a korban, hogy lehetőséget adjunk a gyereknek, hogy kielégíthesse a mozgásigényét(ez télen elég nehéz), tanítsuk játszani, hogy majd le tudja kötni magát, kapjon elég személyére szóló figyelmet, ugyanakkor fegyelmezzük is, hogy lássa a határokat (számomra ez a legnehezebb). Nekem van egy 17 éves fiam, aki hiperaktív volt óvodáskorától kb. 13-14 éves koráig. Pszichológosok állapították meg, foglalkozásokra is jártunk. Van egy 18 hónapos kisfiam is, aki "véletlenül" kb. 15 hónapos koráig a világ legnyugisabb babája volt, aztán szinte egyik napról a másikra valami nagyon megváltozott nála. Felpörögve rohangál egész nap, óbégat, egyfolytában ügyködik valamin. Visszagondolva a nagyfiam fejlődésére rájöttem, hogy nála is ugyanekkor, vagyis 15 hónaposan volt egy hasonló változás és valószínűleg attól lett hiperaktív, hogy 15 hónapos korában nem kezeltük jól a felpörgését. Szerintem a hiperaktivitás alapvetően nem a genetika eredménye, bár nyilván a hajlam is közrejátszik a kialakulásában, hanem a gyerek reakciója a külvilágból őt ért hatásokra.Talán nem tud megbírkozni a sok ingerrel, vagy több figyelmet igényel. Próbáld végigvenni, hogy a kislányod most mit jelezhet ezzel a nagy aktivitással. Nem tudom segítettem-e, de együttérzek veled.

Nézz körül ezen a honlapon:

www.eleventeam.hu

Mindenáron akarod valahova vinni? Miért?

Ha tényleg az, akkor is azt javasolnám, te képezd ki magad! A legtöbbet te teheted érte!

Szia!

Mégis milyen tünetek vannak,ami miatt szerinted hiperaktív?Esetleg,ha leirnád milyen dolgokat tapasztalsz nála jobban tudnánk segíteni abban,hogy tényleg hiperaktivitás tünetei-e.

Sziasztok!

Segitséget szeretnék kérni. Kislányom 15 hónapos, nagyon helyes gyerek, de az utóbbi időben kezdett gyanús lenni, hogy talán hipertaktiv.

Utánaolvastam a neten, és szinte szó szerint az ő viselkedését irták le a hiperaktivitással folgalkozó oldalak, cikkek. Nem akarok hipohonder módjára megijedni - ha egyáltalán meg kell -, mindenesetre utána szeretnék járni a dolognak. Tudnátok segiteni, hogy hogy induljak el? Még nem beszéltem sem a gyerekorvossal, sem a védőnővel, mert eddig azt gondoltam, csupán eleven a gyerkőc, de azt hiszem, ennél többről van szó.

Előre is köszönöm a segitséget.

Üdv