Hiperaktív a gyerekem (beszélgetős fórum)

Majd hétfőn este mesélek, ha túlélem. :))

Mi úgy kb. kéthavonta be vagyunk hívatva a tanári kar elé.

Kipanaszkodják magukat, mi bólogatunk bőszen... Ettől új erőre kapnak, s minden megy a régiben. :))

De ettől még sajna nagyon fárasztó tud lenni...

Na megjöttem. Hááát... az angol tannénihez mentem elöször. ugy kezdte, hogy milyen ez a tanulás? én meg visszakérdeztem milyen ez a tanitás? mindketten kicsit agressziv kismalacosak lettünk... kb. fél órámba került, hogy finomitsak a helyzeten, pedig igazam volt. :(

Aztán a rendes tantónénihez. Huuuuuu, az nagyon pozitiv volt. Mondta, hogy hááát vannak gondok, gondocskák... figyelmetlen (tom. van róla néhány beirásunk:)) kicsit agressziv, kicsit tul érzékeny, kicsit nehezen találja meg a hangot a többiekkel, de... tulajdonképpen fejlödik, javul a helyzet az év elejihez képest, és látja, hogy sokat tanulunk, sokat foglalkozom vele, és biztatott, hogy kitartás! REmélem holnap nem ő issza a levét a müsoromnak...

Az iskolába van fejlesztő pedagogus. Oda jár rendszeresen a gyerek (heti 3óra ez a max)

A tanáraik egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy hiperke. Az ő szemükbe egy nagyon rossz kezelhetettlen , butácska gyerek a fiam. Hiába vittem szakvéleményt meg könyvet meg beszélek róla. Maghalgatják aztán kész. Sőt még azt is mondják igen igen nem szabad gyógyszert adni mert az árt (mondja a tanár) aztán ir 2 feketepontot mert megint kiment, lökdösödött, verekedet , futott vagy akármi. A félelmem- mivan ha igaza van az elöttem szólónak és ártok a gyereknek...

Na és most mit csináljak? Van az iskolába még egy olyan gyerek mint az én fiam "csak" ő okosabb. Az annyja már majd megőrül mert nem tud mit csináljon. Segitség az nincs. Mondtam az igazgatónak inditana kislétszámú osztályt ezeknek a gyerekeknek--hát arra nuncs pénz- ez van....

Mitől ijedtél meg, melyik résztől?

Az iskolában figyelembe kell venniük a szakvéleményt, ha ti mindent megtesztek otthon, nekik is be kell látniuk, hogy a gyerek nem átlagos. Van szakvéleményes papírotok? az elsősorban az iskolának szól.

Annyi mindent irtatok. Én egy egyszerü ember vagyok aki nap mint nap ott ál a -szőnyeg szélén- mert ma éppen mit tett a gyerek. A férjem már nem megy be az iskolába mert elege van az állandó panasz áradatból, hogy aznap éppen mit csinált a hiperkénk. Vannak határok mikor már nem tudsz mit csinálni. Kis faluba élünk nincs mód más JÓ iskolába vinni a gyereket. A napi harcokat egyedül megvivni.... Az én fiam nagyon nehezen tanul annyira nem tud hosszabb ideig figyelni,egyhejben ülni.Mióta a ritarint szedi azóta valamejest javult a magatartása,jegyei. Igen az olvasottak alapján most megint jól megijedtem. Eddig sem voltam biztos magamba...

Most a tavaszi szünetben nem adtam neki gyogyszert most itt ülünk egy sima kivonáson már egyideje holnap iskola. Nem tud koncentrálni. Az lesz megint, én irom meg a leckéjét. Ma megtanul valamit holnap már alig emlékszik valamire. Igen és akkor most mitcsináljak?

Mint ebben a topikban valahol már írtam, van hiperaktiv gyerekem (is), vagyis most már huszonéves.

Az első vizsgálata (Gyp. főiskola) a lépcsőházban és a folyosón zajlott le, kb. 4 éves korában. Szuper-futkosós volt :)

"Kalap szart sem ért": nem mindenki olyan okos, mint te, vannak szülők, akik a tanácsadáson, terápián hallanak először a hiperaktivitásról stb. Vannak családok, ahol büntetik, verik a gyereket, nevelési célzattal, mert "rossz", olyat is hallottam már, hogy "az ördög szállta meg". Azért ezeknek a családoknak jól jöhet a felvilágosítás, tanácsadás, gondozás.

Itt teszem hozzá, hogy a súlyosan bántalmazott... gyerekek között SOK a hiperaktiv, a szülő tűri talán egy darabig, aztán elszakad a cérna.

Nem kell a két dolgot szembeállítani, hiszen gyógyszer mellett is lehet jól/rosszul nevelni, csakúgy, mint gyógyszerezés nélkül.

A hiper gyerekek szülei meg általában nem a gyermek körüli gondok miatt megviseltek, hanem sokkal inkább az őket ért nagyszülői/társadalmi, stb. meg nem értettség és támadások miatt. Ezekkel nehezebb megbírkózni, mint magával a hiperaktív gyerekkel.

Főleg amiatt elsősorban, hogy képtelenek a gyereket másra rábízni (nincs az a hülye, aki elvállalja), így aztán sosincs egy percnyi szabadidejük egymásra, mármint kikapcsolódás szinten. A monoton hétköznapok meg, hát...

Tudnék még ezernyi más dologról is mesélni...

Kérdés: neked van hiperaktív gyereked?

Olvastam mindet, az első kettő meg is van nekem, többször is bele-belenézek, ha úgy érzem jónak.

Az alapmodell mindezek után véleményem és 9 évi tapasztalatom során nem jó semmire, amolyan szokványos orvosi megoldás.

A gyógyszert sose próbáltam, nem is fogom, elvből se, de a terápiára kíváncsi voltam, mind a gyereknél, mind a szülőnél. Egy kalap sz@rt se ért, jóval többet ártott családunknak, mint használt volna. Amióta vége, sokkal kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak vagyunk, s kevésbé megviseltek. :) Mondjuk arra tényleg jó volt a sok sületlenséget meghallgatni, hogy megerősített abban, "segítség" nélkül is jobban csináljuk.

László Zsuzsa: Az örökmozgó gyermek

Dr. Paul Wender: A hiperaktív gyermek, serdülő és felnőtt

Jan-Uwe Rogge: Kell a gyereknek a korlát