Hiperaktív a gyerekem (beszélgetős fórum)
Helló!
Az Esprico-ról a neten nem nagyon találsz, mert kb. 1 hónapja lehet itthon kapni. Szinte csak német nyelvű leírások vannak. Én már beszereztem, de nálunk is csak 1 helyen lehetett vásárolni, máshol még csak nem is hallottak róla. Én felvettem a kapcsolatot a céggel, aki bejegyeztette Magyarországon. Még csak egy hete szedjük, állítólag 3 hónap után érzékelhető változás, de a gyógyszertos szerint már 2 hét után lehet érzékelni. Az én fiam most 1 hét után sokkan nyugodtabb, legalábbis itthon. De lehet, hogy csak most éppen ilyen periódusa van. Közben meg majd érdeklődök az oviban is. Igazából ott kellene, hogy változzon a magatartása.
Amúgy omega-3, omega-6 zsírsavakat, magnéziumot, cinket tartalmaz. A leírás szerint segít a koncentrációban, elmélyült, tartós összpontosításban egy meghatározott dologra. Kifejezetten tanulási nehézséggel és koncentrációs zavarokkal küzdő gyerekeknek ajánlják. Amúgy ők is javasolják a fehérliszt és a cukor arányainak csökkentését, chips, csoki mérséklését. Meg hát ugye, fontos a helyes táplálkozás, sok gyümölcs, zöldség. De könnyű ezt mondani, ha a gyerek nem akarja megenni. Mert nálunk még válogatós is. De a csokit, cukrot mi is a minimálisra csökkentettük. Helyette inkább próbálom az édesség hiányát rágóval, müzli szelettel pótolni. De a jó ötleteket szívesen fogadom!
Másik módszer a tanulás segítése. Mivel az új tananyagot, információt úgy dolgozza fel, hogy először meg kell értenie az egészet, és abból bontja le a részeket, amit már könnyen megjegyez, itthon megbeszéltük SZÓBAN a tanulnivalót. Ő közben járkált, fetrengett, izgett-mozgott. De a lényeg a fejében maradt, nem volt baj, hogy iskolában még nem tanulták. Verset is én mondogattam, Ő megtanulta közben. De ezzel fejlődött a hallás alapján történő tanulása, ami tanórákon nagyon sokat segített. Most is kb ebből él, és az az igazság, hogy most középiskolában nem csekély előnye van belőle.
Új gyógyszer is van: a Strattera. Ezt is be lehet cserkészni a Google-n keresztül.
Szénhidrát evés: gyerköckém imádja a hasát, ami nem mászik el, annak nincs esélye. Van is némi tulsulya a hiperkeség ellenére. De jobban belegondolva lehet abban valami amit mondasz. Próbálom visszafogni a csoki, kenyér, egyáltalán a szénhidrát evést... és lehet, hogy olyankor vannak a nyugisabb időszakaink amikor sikerül, majd figyelek egy kicsit erre az összefüggésre, hátha.
Ne már nyuszikák, ne legyünk olyanok mint az ovisok! Kinek kinek meg van a saját néhány (száz) pupja... sérelme, bánata... ne tegyünk már rá még egy lapáttal a másiknak. Én sem hallottam a Noni-ról ezzel kapcsolatban semmit. Próbáltam nyomozni az esprico-val kapcsolatban is, de a neten nem sok mindent találtam, illetve amit igen az vagy nagyon orvosi volt, vagy nagyon reklám. A doki bácsi meg néni csak vonogatta a vállát, hogy nagyon új még. Állandóan lesem, hogy mikor irt már valaki valamit ide, mert segit (nekem) az is, hogy olvaslak titeket, és tudom, hogy nem vagyok egyedül a nyügjeimmel.
Budi Maci!
Nem hiszem,hogy nagyon jól el vagyunk egymással, ez egy fórum,és annak az a célja,hogy írogassunk egymásnak.Egyébként,ha hallottam volna a NONI-ról,akkor valószínűleg arra is válaszoltam volna. És ez sem igaz,hogy mással nem törődünk,olvasd el a hozzászólásainkat.
Egyébként a szénhidrát evéssel hgy álltok? Édesség, fehér kenyér, kelt tészta ilyesmi. 10 éve még eléggé gyerekcipőben járt a téma, főleg szabolcsi kisvárosban, de nekem a szénhidrát csökkentés bevált. Igaz mindig nézegettük a vércukor szintjét a nagyapám mérőjével, és volt, hogy muszály volt édességet ennie.
Én kaptam egyszer (2001-ben) kipróbálásra NONI-t.Igaz, hogy ideges köhécselésre adták, ami talán allergiás eredetű volt, de arra nem használt. A fiamnak (ki másnak?) kellett az is. A magatartás zavarának sem használt. Hozzáteszem akitől kaptam az is hasonló gondokkal küzdött a gyerekével, és neki sem használt erre a problémára. Miután a gyerek nem tudott hinni benne, kicsisége okán, placebó hatást sem lehetett várni. A köhögése egyébként kamasz kora elején elmúlt magától.
En semmit, de itt beirtam a keresobe, s 2 tippet is kiadott, sot a gugli egy csomot. Ez a hiperaktiv rovat, miert baj, ha itt beszelik meg a szulok a tapasztalataikat?
Ti nagyon jól elvagytok egymással, csak éppen mással nem törődtök. még mindig fenn áll a kérdés: KI TUD VALAMIT A NONIRÓL??????????
A szülőket az utóbbi viszi sírba. :( Fárasztóbb ezzel szembenézni, mint maga a hiperaktív gyerek. :(
Hát szörnyű,hogy mindenkinek akinek ilyen gyerekei vannak miket kell megélnie.Ahogy a kórházban voltunk most a lányommal 3 hétig,ott is meséltek szülők is meg,gyerekek is,hogy miket szoktak művelni. Sajnos sok gyereket intézetbe adnak ez miatt,és van olyan,aki annyira közveszélyes,hogy nem lehet otthon,ezért kerül intézetbe.Nem akarom elkiabálni, de az én lányom-legalább is idáig- nem az a típus volt,aki magában,másban,vagy a lakás bármely tartozékában kárt tett volna.Remélem ezt a jövőben is megússzuk.Hát az biztos,hogy a büntetés náluk semmit sem ér náluk.ja és a legjobban azt szeretem,amit gondolom ti is rengetegszer megkaptatok,hogy micsoda nevelést kaphatott ez a gyerek,hogy ilyen,meg,hogy jó nagy pofont kellene adni neki.Ezek a kedvenceim,ilyenkor én adnék egy pofont annak aki ilyet mond.
Talán segítség. Én megpróbáltam állandóan valamilyen elfoglaltságot találni neki, ami leköti. Őt érdekelte a konyhai munka, dagasztás, palacsinta sütés stb. Gitár, foci, kosárlabda. Egyszerre. Mivel az agya állandóan pörög, apuka benyalta magát a tanároknál (én csak veszekedni tudtam volna) minden verseny, ami nem tantárgyi.
És otthon az állandó jelenlét, beszélgetés tárasjáték. Nekünk bejött a gludó, ami eléggé logikai jellegű.Néha 1-2 nap nagyszülőnél, és mi regenerálódhattunk. Soha semmi bűntetés, a károk tudomásul vétele. De most, ha hirtelen dühkitörése van utólag tudja értelmezni, beszélni róla, bocsánatot azért ritkán kér.
Én most úgy látom "utólag", hogy a nagyján túl vagyunk. Bár most is kap egyest irodalomból, mert nem érdekli a reneszansz, vagy kettest földrajzból, mert kit érdekel, hogy hogy hol van vasérc. De elviseli az iskola, sőt sikeres. Darabot ír, zenél.Nagyon figyelni kell minden szülői reakcióra. A túlzott dicséretet nem hiszi el, a kemény kritika sérti. De az induláshoz képest, amikor nem tudta összeolvasni, hogy MU, csodálatos a fejlődés.Saját magát alulértékeli, szerinte azért dícsérem, mert azt anyja vagyok. Most már nem minden nap túlélés, sőt büszke lehetek rá, de rengetek türelem, akár harc családon belül kellett hozzá. Hatodikos korában pl felgyújtotta a konyhát, teljes festés, stb. kellett hozzá. Ettől ma már nem kell tartani, bár mindig tud meglepetéseket okozni.
Hiperaktiv gyerek is tud veszélyes lenni, sőt ismerek nem egy olyan családot, ahol a szobaajtókban már üveg helyett fatábla van, biztonsági okokból. Kamaszkorban különösen indulatosak és bizony, gyakran depresszivek is. Önértékelésük a béka feneke alatt, ezért gyakran elkeserednek, tele vannak "ellenségekkel" az osztályban, néha otthon is. Feszültségeiket tizenévesen sokszor ivásba, drogozásba fojtják (öngyógyító próbálkozások). Na ez se jobb, mint a gyógyszerszedés, sőt :(
Nem olyan "könnyű eset" a hiperaktiv gyerek, és ahogy halad az idő, sok egyéb rakódhat az eredeti hiperaktivitásra: a leggyakrabban a részképességzavar és a depresszió.
A cikket nem olvasom el már annyit össze olvastam a hiperkékkel kapcsolatban, hogy már doktorálhatnék belőle. Nekem többet ér ha olyan ad tanácsot aki maga is átéli-átélte ezeket a zavaros időket.
Tudnék én is órákat mesélni mi mindent csinált a fiam.
Rombol, értelmetlenül elvesz mindenfélét és gyorsan eltünteti. (A minap egy nagyobb zsebtükrüt csent a szertárból és utánna beledobta a WC-be ami ettől az eldugult) Képtelen hosszabb távin figyelni. Annyira felpörög néha, hogy nembirja kontrolálni a teteit. Minden oknélkül verekszik, köpköd, tör- zúz. Az én fiam szed gyogyszert igy némileg az órai munkája javult. hosszabb ibeig tud figyelni (5-10percet). Ő egyértelmüen hiperke. Régen töbször gyujtogatott. Őt mindig valakinek figyelni kel.
Ugyhogy szívesen veszen a nálatok bevált módszereket.
Nálunk a nagyon sok beszélgetés használ néha. Időelött hazaviszem a suliból,rengeteget foglalkozunk vele. Meg is büntetem mikor már nincs ötletem.
Én erre azt mondom, hogy nagyon sok betegségnek ugyan azok a tünetei,és van amelyikre muszáj gyógyszert szedni,és van amelyikre felesleges. Langmajerne neked gondolom hiperaktív a fiad,arra véleményem szerint is felesleges a gyógyszer,ezt a gyerek ahogy nő, kinövi. Viszont egyéb betegségek esetén gyógyszer nélkül katasztrófális lesz a helyzet és ezt nagyon komolyan mondom. Saját esetemből kiindulva,akinek baj van magatartásilag a gyerekével, az jobban teszi, ha valamelyik kórházban kivizsgáltatja alaposan a gyerekét.Minket egy kórházban félrediagnosztizáltak,ez Budapesten a Vadaskert Kórház volt,azt nem ajánlom senkinek,ők minden gyereket hiperaktívnak diagnosztizálnak és Ritalint adnak nekik. Én a három hetes kórházi kivizsgálás alatt láttam minden féle gyereket, ez egy gyermekpszichiátriai osztály volt. Aki nem hiperaktív,(őszintén szólva olyannal nem is találkoztam)azoknak muszáj a gyógyszer,mert ahogy nőnek a dolog egyre szörnyúbb lesz,agresszivak,szétverik a azüleik lakását,sőt bántják a szüleiket,és ez nem azért van,mert a szülői háttér rossz,hanem megfelelő gyógyszer nélkül a betegségük ezt váltja ki.És nehogy azt higgyje bárki is,hogy az olyan tipusu gyerek,mint az enyém rossz körülmények között élnek,egyáltalán nem. Akikkel én beszélgettem,mind normális,rendes szülők,és ez egy öröklődő betegség,ami a lányom betegsége is.Szóval én azt ajánlom ne próbálja senki diagnosztizálni a gyereke betegségét,hanem bizza szakemberekre,és még ott sem biztos,hogy elsőre sikerrel jár,mert ezeket a gyermekkori magatartászavart okozó betegségeket,éppen a hasonló tünetek miatt, még a szakembereknek is nagyon nehéz diagnosztizálni.Ja és hozzáteszem, nem nyugtatót,antidepresszánst kap a gyerek,mielőtt bárki is azt gondolná,hogy valami tompító gyógyszert,teljesen másfajta gyógyszere van a betegségnek.Ha például ezek a gyerekek nem szedik a gyógyszert,na akkor lesznek még boldogtalanabbak,mint most.A gyerek a feltűnő türhetetlen magatartásával nem csak hiperaktív lehet,hanem depresszió is ugyanilyen tüneteket okoz náluk.Ági, ha a gyereknek lelki sérüléseket is okozott az iskola és sirdogál is emiatt,meg az iskolai szerepléseken sem akar együttműködni,akkor szerintem komoly a baja,akárcsak a miénk.Véleményem szerint egy sima hiperaktivitásnál a gyereknek nem okozna gondot a szereplés,mert azok a tipusu gyerekek szeretnek a középpontban lenni.
Most olvastam végig a hozzászólásokat. Mi iskolát is váltottunk, mert kezelhetetlen lett a helyzet.
Ellenőrző helyett a fiamnak külön füzete volt,mert betelt. Napköziből ki kellett venni, mert a tanár "nem bírt" vele. Iskolából volt, hogy hazaszökött. Otthon minden dolgunkat tönkretett, még az ágy is leszakadt alatta. Volt olyan, hogy vendégségbe úgy hívtak, hogy a gyereket ne vigyük.Tudom, mit élnek át aszülők.
Ági1978
Az én fiam már 15 éves, de ugyanezek a gondok voltak anno vele.Most középiskolás, viszonylag jól tanul, sokkal érettebb a gondolkodása más, vele koru gyerekeknél,és ami legfőbb, megbízható.
Sok kínlódással járt idáig eljutni, de nem szedett a gyerek gyógyszert, nem lett boldogtalan,
és már csak nevetünk a régi emlékeken. Szívesen segítek, ha igényed van rá.
Kedves Ági!
Én ugyan igy jártam a 8 éves első osztályos lányommal.Először tavaly októberben rámondták,hogy hiperaktív, de most egy hosszabb kivizsgáláson bípoláris zavart állapítottak meg.Én azt javasolom,ha még nem történt kivizsgálása,hogy vizsgáltasd ki,mert később még nagyobb problémátok lehet. Ha gondolod szívesen segítek,írj privátban és válaszolok,mi már megjártuk a hadak útját,biztosan tudok neked tanácsot adni.
Segítséget kérnék!!Van egy 8 éves kisfiam 1.osztályos.A probléma az iskolában van kitűnő tanuló de a magatartásával nagyon sok gond van a tanárok szerint,mert itthon nem agresszív.Az osztály társaival kötegszik és provokálja őket a tanáraival tiszteletlen kivétel az osztály főnökkel.Az iskolai rendezvényekkel van a legtöbb gond mert nem hajlandó együtt működni.Ez már odáig fajult,hogy a gyereknek lelki problémái vannak sokat sír de csak itthon.Alapvetően eleven és sokat mozog játszik futkározik.Mindenféle tanácsot szívesen fogadok! Köszönöm.
Még nem tudok eredményről beszámolni, mert most próbáljuk beszerezni. Még nem minden gyógyszertárban kapható. De majd beszámolok, ha elkezdtük szedni.
Nem és nem is hallottam róla!
Kiváncsi lennék milyen hatása van. Kérlek irjál róla.
Az én kisfiam is hiperaktív. Én is nagyon tiltakoztam a gyógyszer ellen. Úgyhogy már a pszichiáter a végén nem is mondta. Most ajánlott egy homeopátiás szert. Az a neve: Esprico. 1 hónapja lehet csak kapni nálunk. 3 hónap időtartam után állítólag elég jó hatása van. Javítja a gyerek koncentrációját, jobban megy az olvasás, írás, stb. Mi úgy döntöttünk kipróbáljuk. Majd meglátjuk mi lesz az eredménye. Esetleg próbálta már valaki?
Nagyon gyorsan kicsùszik ez a hiperaktìv, ha egy gyerek kicsit mozgèkonyabb, mint az àtlag. En is mondtam a lànyomra, hogy hiperaktìv, csak ùgy spontàn, mivel elèg nehèz termèszete van, szòfogadatlan, kemènyfeju, mozgèkony (rosszabb, mint a majmok, mèg a csillàrra is felmàszna, ha tehetnè). Vègul a csalàdsegìtoben dolgozò unokahugom felvilàgosìtott, hogy nem ilyen egyszeru ez. Ahhoz, hogy egy gyerek hiperaktìv legyen egy egèsz bizottsàgnak kell dontenie. Nem lehet egyszeruen csak ràsutni. Sok orvos is hasznàlja, minden alap nèlkul. Ajànlatos tobb figyelmet szànni a gyerekre, turelemmel ès megtalàlni a legjobb szakembert, neuropszichològust, aki csak segìthet ès kiderulhet, hogy nem is hiperaktìv az a gyerek.
és én változatlanul, magammal küzdök meg a legnehezebben.:( érte másokkal, vele megharcolok teljes gőzzel... de soxor van, hogy azt veszem észre, hogy hiába próbálom kifejezni a szeretetemet, akkor is bennem van, hogy haragszom rá, mert dacol, mert grand piti dolgokat nem hajlandó megcsinálni... és óriási örömmel megyek érte az iskolába, és amikor már az ajtóban rám zuditja, az x db beirást, vagy rossz jegyet, valahogy nem tudom megtalálni, hogy miért dicsérjem meg... pedig tom, hogy nincs értelme szidni, csak rontok a helyzeten.
ez a pedagógusos téma, elég érdekes. általában ha bemegyek a tanárokhoz, és bübájkodom velük egy kicsit, meg megpróbálok beszélgetni, egy két problémára rávilágitani, vagy eljátszani, a "jó jó tudom, hogy picit zürös a kölök, de Ön mit tanácsol? Segitséget kérnék, akkor egy darabig igyekeznek megértőbben állni hozzá. Ha van cérnám ezt kb. 2 havonta előadni, akkor egész jól ellavirozunk. Ha empatikusan gondolkodom, megértem én a pedagógust, hogy 23 krampuszból van neki két iylen és sikithatnékja, van és haragszik rájuk, és ugy áll bosszut, ahogy tud. és ritkán jut eszébe, hogy dicsérje, mikor nagyon tele van a hócipője vele... de az ilyen beszélgetések után néha ugy érzem elszégyelik magukat.
További ajánlott fórumok: