Hiperaktív a gyerekem (beszélgetős fórum)
Szóval rég jártam erre. Mindig volt valami. Espricot esszük szorgalmasan. Első két három hétben látványos javulás volt, majd mintha minden visszatért volna a régi kerékvágásba, vagy csak az "iskola vége máááááár piiiiszkosul nehéz" szindróma lépett fel. Kölök is én padlóztunk. Amit lehetett, azt még gyorsan lerontotta az utolsó két hétben. Nálunk úgy tünik, hogy kisebb nagyobb zökkenőkkel, de talán valamennyire beilleszkedik, igy sok tipródás után elvetettem a váltsunk iskolát projectet, vagy csak halasztottam ujabb egy évet. Nem tom, a nem hiperkés szülök is igy vannak ezzel, hogy év végére tele vannak kételyekkel, hogy ez e a megfelelő hely a gyerekem okositására, mert a pedagógusok, gyerekekkel foglalkozók hozzáállása hagy némi kivánnivalót maga után, sőt...
AZ idén ötödikesek leszünk. Mindenki csak ijesztget, hogy ha eddig szar volt, akkor most lesz megaszar... és kevesebb a tolerancia meg ilyenek. Mikor igy is folyton kötéltáncoltunk és különféle praktikákkal éltük tul, és általában nem élveztem kicsit sem, hogy a rettentően okos kölköm iskolás...
és végre szünet van. Egy hétre elküldtem a szüleimhez. Addig én próbáltam töltödni, egy hétre elküldtem táborba, addig én próbáltam feltöltödni. Vasárnap hazavittem. Kb. fél óra után összevesztek a párommal, mint két óvódás, és ugy éreztem, hogy a két hét nyugi, két perc se volt. És a kölök most éppen nem az iskola miatt morog, mérgelödik folyton, hanem minden máson. Semmit nem akar észrevenni ami jó, sőt minden vacak. és büntet, mert haragszik rám, hogy két hétre lepasszoltam....
Üdv. mindenkinek. Én is hasonló cipőben járkálok, mint az előttem szólók. Mi ott tartunk - rövid leszek -: Lassan 7. éve küszködünk a problémával. Az óvodába kerülés után éleződött olyanra a helyzet, hogy nevelési tanácsadóba jártunk a sráccal. Aztán teltek-múltak az évek, sok ovi váltás történt, lakhely váltás is, kistesó születése. Elkezdődött az iskola. Ott már az első hónap végén jelezte az ofő, hogy bibi van a gyerek körül! Felkerestünk pszichiátert, pesti intézmény 2x is. Mindenhol mondták, hogy hiperaktív, figyelemzavaros, kell neki a gyógyszer. Csakhogy gy.szerrel, még elviselhetetlenebb volt a helyzet. Jártam vele mindenféle terápia, gyógytorna (INPP, Ayres). Pesti ismert - rádióban, tévében sokat szerepelt - társaságnál is voltunk "állapotfelmérésen". Annak az eredményére nagy ívben ejtettek az iskolában. Talán nekünk szerencsénk lett volna, mert kislétszámban (3) fő voltak. Na de ott a tanár nem igazán értékelte a javaslataimat. Jelenleg magántanuló a gyerek - 2008. 03. hó óta. Na ezt senkinek nem nagyon javaslom. Ugyanis, az olyan gyerek, mint jelen esetben a mienk is, aki nem tud beilleszkedni, illetve nem tud tolerálni másokat, az hogy a bánatba fogja megtanulni otthon az anyucival azt, hogy hogyan is kell egy közösségben viselkedni?! Félek mostmár attól, hogy mi lesz vele. Most volt 3. osztályos. Még a 4.-et itthon magántanulóként tölti. De 5.-től????? Melyik iskolában fogja megállni a helyét??? Hol fogadják be???? Ahol mi lakunk nem sok választás van, Pestre meg hiába is vinném, nincs hely!!! Arról hallunk mostanság, hogy integrálni!!! Ezeket a gyerekeket miért nem lehet??? A tanárok nem mennek továbbképzésre - tisztelet a kevés kivételnek!!! Pedig valljuk be őszintén, nagyon rájuk férne. Sajátos nevelési igényűnek vannak regisztrálva, a speciális iskolák általában a gyenge értelmi, vagy valami más okból SNI gyerekeket oktatja. Akkor a mieink, tényleg kilógnak, mert se ide, se oda!!! Erre is fel kéne már figyelni végre!
Egyenlőre ennyi, majd még jelentkezem. Nagyon sok tapasztalatom van. Sajnos!!!!
A hiperaktivitás nem feltétlen köthető a genetikához, lehet szerzett is, pl. születés során, vagy esés következtében. Az ilyen babók kicsinek ugyanolyanok, mint a többi, s csak 2-3 éves koruk között jelennek meg az első tünetek.
A mániákus depressziós ember még "pörgős" korszakában se hasonlít az igazi hiperaktívakhoz.
Oké, de hát kicsi még, igazából 5-6 éves korban dől el, hogy tényleg hiper-e.
De ha érdekel a dolog, nézz be ide:
"Mániás depressziót" és a hiperaktivitást pillanatnyi vizsgálattal nem lehet elkülöníteni, de a lényeg: a hiper gyerekek állapotszerűen túlpörgőek, és ez igen korán, születéstől kezdve vagy néhány hónapos kortól megfigyelhető.
A mániás-depressziv állapotokat váltogató gyerek pedig hetes, hónapos időszakokban vált és ezek között lehetnek átlagos, átmeneti állapotok. Ők nem kezdettől (születéstől) ilyenek, később jelentkeznek a tünetek.
Szia! Nem fiú, hanem csajszi! Azt meg látom, hogy nagyon jó a csapat, mivel végig elolvastam a topikot!
Én a lányom viselkedését nagyban annak tudom be, hogy a kisfiammal mostanában még többet kell foglalkoznom, mivel ő autisztikus. Vizsgálatok, fejlesztés,stb.! Ezt nem nagyon bírja elviselni.
A lányomról pár dolog: Nagyon mozgékony, egész nap rohan, ugrál, biciklizk, rollerezik, hintázik, és mindenre felmászik, néha alig tudom leszedni a mászókáról. Délután alszik kb. 1,5h-t, de este 23-24h körül alszik csak el. Nagyon akaratos, önfejű, hisztis, ha valami nem úgy van, ahogy azt ő elgondolta, ezeket veti be. De ezek mellett nagyon okos, a 4-5 éveseknek való fejlesztőket csinálja, és olyan dolgokat tud...! Gőzöm sincs, honnan szedi ezeket. Ha valami nem érdekli, akkor azt nem hajlandó csinálni. Nagyon türelmetlen. (TÚL)Könnyen barátkozik, mindenkinek köszön, még akkor is, ha nem ismei az illetőt, sokszor odamegy idegenekhez, és nyomja nekik az infót( ők meg csak lesnek), de néha meg az ismerősök elől is a " fenekembe bújik". Minden gyerekkel szívesen játszik, általában ő az "ész", mindenkit irányít, még a nagyobbakat is. Most hirtelen csak ennyi jutott eszembe róla! Szerintem ezek a dolgai nem "kórosak", a hátteret is figyelembe véve! ???
Szia!
1. Ebben a témakörben szerintem nincs olyan kérdés, ami marhaság lenne. :))
2. Az eredmények (amúgy se tudom, miféle netes tesztről van szó) önmagukban semmit se jelentenek. Semmiképp se ez ad bizonyítékot arra, hogy hiperaktív-e a fiad (fiú egyáltalán?) vagy nem.
3. Én úgy gondolom, mindenféle igazolás nélkül egy anya nagyon is jól érzi ösztönösen, mi az igazság.
Nekem mondhatja akárki, hogy nem hiper a fiam (kölcsönadom neki csak egy napra, ha vállalja! :)) ), tudom, milyen, s mindenkinél jobban ismerem őt, s ugyanez igaz fordítva is: hiába fogják rá a te gyerekedre, ha te érzed/tudod, hogy nem igaz.
Bízz magadban!! Biztos vagyok benne, hogy az anyai megérzésekben van a legtöbb igazság! Hiszen mindenféle elfogultságunk mellett pont aggodalmaink miatt képesek vagyunk objektívek is lenni!
4. Nézd a gyerek tekintetét, abban választ találsz! Olvass benne!
Nyugodtan kérdezz, mesélj! Ez itt egy nagyon jó csapat! :))
Sziasztok! Nem is tudom, hogy hogyan is kezdjem. Van kettő pici gyerkőcöm. A kicsivel nem ide tartozó gondok vannak (az sajna bizonyítottnak látszik), de a nagyobbik (ő is még csak 3 éves) a párom szerint hiperaktív, szerintem pedig csak eleven. Valami tesztet csinált meg a neten, és az eredményt az orrom alá dugta, de én hiába vagyok eü-s, nem értek hozzá! Nektek mondanak ezek az adatok valamit? Neg. emocionalitás:90%, gátlásosság:35%, aktivitás:88%, kitartás:15%, poz. emocionalitás:70%. Remélem én gondolom jól, és vele nincs gond! Válaszotokat előre is köszönöm, és nagyon remélem, hogy nem valami nagy marhaságot kérdeztem!:)
Üdv mindenkinek!
Kedves Ninike!
Nekem két hiperkém van. Na szinte alig hasonlítanak természetben egymáshoz. Ha nem szakember monta volna, hogy a nagy is hiper elsem hittem volna. Ő lassabb. lustább. Most 14éves. Hosszú történet lényeg, hogy könnyitett iskolába került a normál állt.-ból. Mostanra ért be. Sokat segített az új iskola. Nagyon aranyos elviselhető gyerek lett belőle.
Ez lebeg a szememelött, hogy talán majd egyszer a kicsi is visszaváltozik elviselhető gyerekké. Addig meg én szedem a nyugtatót. Neki semmi nem használ.
Ezt már én is hallottam + olvastam is.Igen majd ha felnőttek lesznek és addig nem térnek rossz útra(mert ugye őnáluk még ez is fennáll mert még könnyebben csábulnak a rosszra)Akkor milyen jó lesz nekik a felnőtt életük.Mert ők lesznek majd azok a felnőttek akik minden téren ezerrel égnek és hajtják magukat.
Oké én ezt el is hiszem mert szeretnék hinni benne hogy van miért szenvedni és nem a másik utat választja majd.
De addig mit csináljak én meg a párom ,hogy ne bolonduljunk meg?Erre egyik okos se tudja megmondani a választ.És szerintem ez nem csak az én fejemben fordult már meg.
Mi is elköltöztünk egy kisvárosba,kertes házba hogy majd itt könnyebb lesz majd vele.Hát nem mondanám hogy könnyebb.
Azon meg nem is gondolkoztunk egy percet se hogy kisegítőbe kerüljön.Elég béllyeg neki az hogy hiper nem még eggy olyan iskola.Szerencsére ő is eszes azzal nem is lenne nekünk se gondunk,de a magatartás az egy rémálom.
Kedves Minike!
Annyira azt irod amit én mondanék meg mondok..
Nincs kiut. Annyi leirást olvastam már, hogy milyenek meg mit kéne csinálni, hogy már diplomázhatnék belőle.
Azt irják, hogy kislétszámu osztályba kéne járnia.
Na ezt kinek irják szerinted? Nekem? Én nem indíthatok osztályt...
Az Álltalános iskolának? Ők hallani sem akarnak róla...hogy kápzelem nincs rá keret. Különben sem az ő feladatuk...
Kisegitő iskola tul sok az IQ. Akkor hova könyörgöm. Kevés a gyerek. Hallani a médiából meg minden honnan. Akkor most kire is van pénz ?????
Nálunk a faluba kb. 300 áll.iskolás van ebből tuti, hogy legalább 10 ilyen hiperke. Ennyi gyerek nem kell a társadalomnak??
Nálunk ugyan bezsebelik a magasabb fejkvotát de a többit oldjam meg én. Akinek ugye semilyen ezirányú képzése nincs csak ilyen "hobbi szinten"
(mert ugye nekem ez a hobbim)
Ebbe a műsorban egy felnött ember ugy 50 körüli arról beszélt, hogy álldás a hiperség csak gyereknek zürös ....
Na ha tudjuk, hogy nagyon klasz felnött lesz belőlük (adná a jóIsten) akkor nem lehetne egy kicsit belefektetni, hogy még jobb jöjönki?
Nekem is 3.ba megy a fiam.A kedves tanítónénink aki eddig volt most adta át az osztályt.Félek én is mi lesz megint.Hogy szokja meg az új tanárt.Mivel most majd férfi lesz az ofink.Már előre figyelmeztetett hogy míg alsós valahogy elviselik az ilyen gyerekeket,de felsőbe...bele se merek gondolni.
pszichológus?semmit nem ér.Szegény már évek óta jár de nem sok látszatja van.
Gyógyszer?Hogy még ..legyen?kapta 1 évig de azon kívül hogy állandóan emelni kellett az adagját semmi haszna.Akkor inkább ne is szedjen semmit.
Sport?Tök jó,de mi?Próbáltuk már a focit,a küzdőt.Egyik se nagyon vált be.Azt se akarjuk hogy a többi gyereket büntessék a miénk miatt.Sajnos mi ezt tapasztaltuk ezen a téren is.
Türelem?hülyének néz.
Szigor?szintén.
Büntetés?mit se ér mintha még nagyobb dacot váltana ki belőle.
Dicséret?Jutalmazni azt amit nem lenne szabad csinálni?
Lényegébe szerintem röviden ezzel lehetne jellemezni azt amit már 6.éve élünk.Ja és ezekhez még tegyél hozzá egy drága apát aki havonta még adja is alá a lovat.Röhög mikor mondom hogy beírást kapott ezért meg azért,vagy ha felesel mindenkivel,és bántja a hugait.
Sziasztok!
Nyárvan mostanába kevesen látogattok ide a fórumra. Ma is annyi okosságot hallottam a hiperkékről. Mit nézzek utánna? Ki tudja nekem azt biztosítani meg még sok ezer anyukának -gyereknek, hogy ne valami szörnyszülöttként kezeljék a hiperkéinket? kiveti magából az iskola a társadalom. Nem érdekli senkit komolyan, hogy valami válltozás álljon be e téren. Az én fiam most menne 3. osztályba. De már nem türik tovább. Muszáj kivennem magántanulóként itthon tartani mert az iskola nem válalja tovább. Akkor most miről beszélünk. Ma is volt egy műsor a rádióban. Vannak klasz intézetek, hogy kinek elérhetők? hát az számomra nem derült ki. Ide csak nem jön az ilyen jó tudásu előadó? egy faluba!! ahol van talán 5-6 ilyen gyerek... Jó téma... van mivel kitölteni a műsor időt aztán minden marad a régibe. Igen tovább kéne képezni a tanárokat. De arra egy sem hajlandó. Letudni az óra számot is mehessek haza. Ha nem megy majd kitaláljuk hogyan gojozzuk ki a gyereket.
További ajánlott fórumok:
- Hány éves kortól beszélhetünk hiperaktivitásról?
- Magas intelligenciájú, agyilag hiperaktív, viselkedészavaros kisfiút hogyan lehet kezelni?
- Válni, halmozottan sérült gyerekkel (figyelemzavar, autisztikus, hiperaktív)
- Figyelemhiányos hiperaktivitási zavar felnőttkorban
- A hiperaktív gyermek - Tünetek
- Honnan tudom, hogy hiperaktív a gyerekem?