Hiperaktív a gyerekem (beszélgetős fórum)

Igen a 2 hónapot arra akarják használni, hogy belássa a gyerek, hogy rossz volt és azért nem mehet a suliba. Majd jól hiányoznak az osztálytársak éa akkor majd jó lesz és nem csinál galibát. Papirunk az van bőven kap heti 3 órai megsegítést fejlesztést matek és olvasásból és felmentették a német alól. A képesség vizsgálaton azt mondták, hogy hiperaktiv ezért kislétszámú osztályt javasoltak neki amit nem tudnak biztosítani mert nincs pénz. Mi egy faluba lakunk. Ez az egyetlen iskola van itt. A kör bezárult. Mozgás: beirattam dzsudozni állandóan enni akart mert van egy adag nassolási kényszere is. Amolyan pótcselekvés. Meg focira, azt csinálta elég sokáig vagy fél évig. De folyton probléma volt vele. Az edzést követő fél óra mulva eltünt na mindenki őt kereste az edzés áll mire megvan ... neki nagyon tetszett a tőbbi gyerek, edző meg dühöngöt.

A tüzeskedésről nem irt senki..... Irjatok róla kérlek!!

Úgy látom, hogy iskolája válogatja a megoldásokat.

Döbbenetesnek tartom, hogy második osztályos gyereknek magántanulóként kell iskolába járni!Ez azt fogja jelenteni, hogy az anya nem mehet dolgozni, mert a kötelező magánórákra be kell vinnie a gyereket az iskolába és a félévi és évvégi vizsgákra is együtt tanuhatnak.Ha nem, a gyerek lemarad, ismétel. Mi lesz akkor?! Ha van a környéken Waldorf iskola én azt javasolnám, keressék fel.A hiperaktivitás egyébként nem egy olyan dolog, amiről le lehet szokni.Ez egy akaratlan mozgásvágy, amin nem tud uralkodni. Ezért nem értem, hogy mit várnak az előző hozzászóló iskolájában a 2 hónapos türelmi időtől.

Hogy olvassa-e pedagógus... olvasni nem kötelező. De: a közoktatási törvény szerint a beilleszkedési, magatartási, tanulási zavarral küzdő tanulók vizsgálata, szakvéleményezése és annak alapján a megfelelő fejlesztések, felmentések, sőt a magántanulóságra történő javaslat a nevelési tanácsadás feladata.

A gyakorlatban: az óvoda, iskola kéri a gyermek vizsgálatát, kapnak róla egy írásos szakvéleményt, az abban leírt teendők (fejlesztés, felmentés stb.) végrehajtását is ellenőrzi a Nev.Tan. Van, ahol szerveznek továbbképzést a pedagógusoknak, ott persze többet tudnak (fognak tudni...) a dologról.

576. tyukanyoca@pcferi.hu ez igen kemény amit írsz. Gyakran ilyen "kegyetlenek". Az én lányom ismételte az elsőt, mert nem engedték másodikba, pedig másik isibe vittem. Édes mindegy lett volna neki, hogy átengedje.... Nagy nehezen végigjárta, mivel már tudta az anyagot, szinte rendszeresen zavarta az órát.! Eljött az év végi megérdemelt kirándulás. Megyeszékhelyünk nevezetességét nézték meg. NEM vitte el az osztállyal! És az Isten Nem ver bottal.... A kirándulás után sikerült betegszabira mennie, egy kis "baktériumot megennie"...( ettől még nem éreztem jobban magam, de egy kis elégtétel)

Kerestem még dolgokat a témával kapcsolatban. A keresőbe ezt írtam : hiperaktív mozgásterápia. ( mindenféle idézőjel stb jel nélkül!) Az első oldalon már sok mindent leltem. Mozgásterápiák szerepe a hiperaktivitás kezelésében( én ezt nem tudtam megnyitni,sajna ).. Harmonett cikkek, A tanulás kezdetei az óvodában!: Hiperaktivitás-túl mozkékonyság; Iskolakezdés előtt - tanulási zavarok, magatartás zavarok;. a másodikon is szinte mind jó pl Babanet Társalgó :: Téma megtekintése - Hiperaktiv gyerekek. Hiperaktivitás figyelemzavar;-ra léptek, onnan ajánl egy cikket( origo). Csak belenéztem, és ott is sok érdekes infó van.

Az információ tengerében úszunk... Az viszont érdekelne : pedagógus olvassa ezt, vagy bármely ilyen blogot, cikket???

Sziasztok!

Vissza olvastam vagy 3 oldalt. Örülök, hogy ennyien vagyunk itt. Meg ennyi okos, jó dolgot mondatok.

Én most éppen a padlon vagyok de teljesen. Akkora megaláztatásban volt részem az évzáron, hogy még mindig nem tudtam magam túl tenni rajta. A tanárnéni ugydöntött, hogy nem birja tovább elviselni a hiperke 2-os fiamat. Nagyon "okosan" ugy döntött, hogy ránk uszitja a szülőket. Nem tudom elmesélni de annyira feltüzelte ellenünk a szülőket, hogy azt vártam megvernek még jó, hogy nincs nálunk megkövezés mert már nem élnénk.

Na az lett a vége, hogy most egy kicsit magátanuló lesz a fiam ősztöl. Ugy tervezik a tanárok meg én is ugy 2 hónapig. Aztán akkor talán BELEÁTJA a gyerek, hogy mennyire elviselhettetlen és nem lesz többet rossz. Mert ugye CSAK rossz hiába van százhelyen leirva, hogy hiper az csak olyan mai divatos megfogalmazás...nem , nem ez a gyere csak rossz. Ugye ez köszönhető az én nevelésemnek. Előszőr azt gondoltam, hogy boritom az egész iskolát aztán most egy kicsit várok. megnézem ezt a magántanulóságot utánna majd meglátom mit tudok csinálni.

Néha meg ingok -tényleg hiper a gyerek nem csak egy nagyon rossz gyerek??? Hányszór gondolkodtam erről. Nagyon kevés az a hely ahol alátámasztják azt, hogy nem én vagy a gyerek tehet arról, hogy ilyen.

Amásik amit megakarok kérdezni tőletek, hogy a ti gyereketek is imádja a tüzet?? Az enyém oda van érte bármilyen büntetést szabok ki nem tartja vissza, ha nyugodalmat akarok kicsi időre bezárom a szobájába. Álandó rettegés az életünk. Multkor a rádióba mondták, hogy jellemző a hiperekre a tűzimádat.

:)))

A szemüvege már megvan, bár inkább a genetika miatt szerintem.

Amúgy én se bánom, hogy olvas, hagyjuk is rengeteget, noha az élet azért másról is szól. Épp most tanítjuk ezáltal arra, hogy van kötelesség (pl. a szoba pakolása), meg van, amikor ráérünk olvasni. Nehéz, mert ebben is fanatikus, de lassan kezdi érezni, miről beszélünk.

Szerencsére jó ízlése van a könyvek terén, eddig még nem volt olyan, amire azt mondtam volna, nem olvashatja. Most épp Winnetout falja. :))

Hát ez jó kérdés! A mi ism. körünkben van egy kissrác, aki szintén hiperaktívnak van nyilvánítva. Na ha ketten összekerülnek!!! Akkor szoktam mondani, hogy az enyém talán nem is az!!! Ő túltesz rajta.

Mivel volt pesten a Vadask.-ben, ott meg csak ilyenek vannak. Szerintem emberükre találnak. Nekik lételelmük a "hülyéskedés". Akkor a másik jókat röhög a beszólásokon, mutogatásokon. Aztán van, hogy elszabadul a pokol, mert mindenki a "főnök" akar lenni, és szerintem sokkal nehezebben egyeznek meg! Most kiváncsi leszek, mert megy egy táborba, ahol hiperaktív gyerekekkel lesz együtt egy hétig. Várom, hogy mi lesz a reakciója, neki és a nevelőknek is.

Hát a huga jelenlétében elég rosszul mivel két dudás..

Sajnos más hiper meg nincs a közelünkben így azt sajna nem tudom.

Ezernyi gondolat zsong a fejemben, aztán mire ide érek, valahogy nehéz megfogalmazni őket.

Pasik: Anno az apja félévesen ment el, mert nem tudta kezelni, segitség kellett volna neki, meg nekem is... nem sikerült.

5 éves volt a törpe, jött a következő, (akiről ujabb öt után is ugy gondolom, talán ő a big:) nem titkoloztam, közöltem, hogy egy hiperke tartozik hozzám, ha menekülni akar tegye, de az elején. Nem ment el, talán nem is tudta mire vállalkozik. Alapvetően igyekszik elfogadni, tolerálni, de soxor nehéz... kiakad, és türelmetlen vele. és soxor gondolja ugy, hogy simán rossz a gyerek, és direkt bosszantja, szivatja őt. A gyerköc meg teljesen odáig van érte, leginkább produkálni akarja magát neki, meg kivivni az elismerését, ami nem kevésszer sül el balul. Én meg csak lavirozok, és néha örlödöm köztük. Néha hálás vagyok a sorsnak, hogy nem egyedül kell csinálnom, néha meg úgy érzem, hogy nekem ez jutott, lehet a pasit el kell engedni, a gyerek miatt...

Igazad van, érdemes önkritikával szemlélni magunkat is...

Ugyanakkor ember legyen a talpán, aki tökéletesen tud helyt állni ebben a helyzetben éveken át.

Nálunk pl. igazi nagyszülői segítség sose volt, s szerintem nem is lesz. Ellenben b@szogatás mindkét oldalról jön dögivel. Valójában erre megyünk rá agyilag, s nem is arra a gondra, hogy van egy hiperaktív gyerekünk.

A tesók meg tényleg sokat szívnak. A legnagyobb feladat az ő kis életükre figyelni, hogy nekik is teljes, jó gyerekkoruk lehessen. Mert ha nem tesszük, minden és mindenki eltörpülhet a problémás gyerek mögött. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy belefáradjunk.....

Ezt a keserűséget sok szülő (anya) családon belül is átélheti: ha testvér vagy testvérek is vannak, akik szintén "nyelnek" a hiper tesó miatt. A legnagyobb ellenség ilyenkor belül van: mit tegyek, hogy a másik gyereknek is jó legyen, mit tegyek, hogy a férjem ne meneküljön emiatt otthonról. Persze, könnyebb a külső ellenségre nyomni mindent: a kéretlen tanácsadók, az iskola, a pszichológus. Nézzünk belülre (is), sokszor megsemmisítő indulatok ébrednek ott, a saját gyerekünk ellen... természetes? egy nehéz, sokszor megoldhatatlan helyzet következménye :(

Nekem van 2 saját problémás, a harmadik pedig aki szívott - bennem, a családban sokféle feszültség, károsodás emiatt. Néha persze volt bántás kívülről is, de sok-sok segítséget is kaptunk.

Az iskolaválasztás a legnehezebb. Az még a jobbik eset, ha van a környéken olyan iskola, ahol hétfőtől-péntekig szakképzett pszichopedagógus foglalkozik a gyerekkel. De mutasson már nekem valaki ilyet!!! Mindenhol szűnnek meg az olyan iskolák, ahova az ilyen gyerekek jártak, járnak. Integrálás??? De milyen az az integrálás, ahol az ilyen gyerekeket nem tűrik meg? Speciális iskola? Oda más problémák miatt kerülnek a gyerekek. Vagyis az első dolog amit ebben a helyzetben tenni lehetne, egy kis felvilágosítás s "normális" gyerekek szüleinek. Ugyanis többek között azzal van a probléma.

Nálunk azért került többek között a gyerek magántanulónak, mert a befogadó osztály NEM VOLT befogadó!!! Lázadás!

A szülő aztán mindent megtehet, hordhatja akár milyen csodaterápiára, ha az előítélet megmarad! Nekik papírjuk van róla, hogy ilyenek, és meg sem próbálják őket máshogy kezelni. Ha csak nem kerül a gyerek egy másik közösségbe, ahol tiszta lappal indulhat.

Eddig én is elleneztem a gyógyszert. Tegnap voltunk orvosnál, és ma elkedtük szedni. Az agresszív viselkedése miatt kapta. Nekem is probléma az, hogy még a családban sem mindenki tudja elviselni fiam másságát. Még az édesanyja sem. Az apja külföldi, neki sem kell. Neki még azzal is megkell küzdeni, hogy rajtamkívül senkinek sem kell. A stratterát nekünk is ajánlották,de 30 ezer forint egy havi adag. Fizikálisan nem tudom büntetni. Ha olyan büntetést

helyezek kilátásba amit nem szeretne, pl kihozom a tv-t a szobájából, megteszi amit kérek. Nálunk is van olyan, ami nem jellemző a hiperkékre. Orák hosszat képes a vízparton ülni, horgászni. Nekünk még baj van az étkezéssel. Hiába diétázunk tulsúlyos. Tanulásnál az a gond, hogy a szorzást

két évig tanultuk, az órát még mindig nem ismeri, csak a digitálisat. Jó magyarbol, ismeri az állatokat,szépen rajzol, nagyon félek az ötödiktől. Szerintem nem fogja bírni, mert ami nehezebben megy nem akarja tanulni. Én feladtam mindent, most költöztünk falura, nagy tér, vízpart. Így valamivel könnyebb, csak ne kelljen

kéréseknek elegettenni.Nagyon nehéz döntéshelyzetben vagyok, Naponta hordjam a városba iskolába? irassam hetes iskolába? Sokminden függ attól, hogy hatni fog e a gyógyszer. Ha nem mit tegyek. Nagyon szeretem, de

lassan egy súlycsoportban vagyunk.

Mi a kisfiammal hetente jártunk Ayres-terápiára, fejlesztő foglalkozásra és terápiás úszásra több mint 1 éven át. Közben úgy éreztem 1-2 hónapig, hogy javult, de a tanév végén már sehol nem bírtak vele. Most meg itthon nyűglődünk. De nálunk minden nyáron indítanak tábort egy hónapig a hiperaktív, figyelemzavaros, stb. problémákkal küszködő gyerekeknek, úgyhogy most oda fogunk járni.

Voltunk szakértői vizsgálaton is, így mi az óvodában is jártunk gyógypedagógushoz ezen kívül, meg pszichológushoz. De soha nem annyiszor ment, ahányszor kellett volna. Volt olyan, hogy a pszichológushoz a heti 1 alkalom helyett, csak havonta 1-szer jutott el. De utána velem 3 órán keresztül tudott beszélgetni a pszichológus, és olyan okosakat tudott mondani!!! Néha úgy jöttem ki tőle, hogy szinte belém beszélte, hogy az én hibám, hogy ilyen lett ez a gyerek. Pedig enélkül is feltesszük néha magunknak a kérdést, hogy vajon mitől van ez?

Amúgy néha már úgy érzem, hogy én vagyok teljesen kész, lassan nekem kell pszichológushoz járnom.

Én nem vagyok a testi fenyítés híve, de szégyenszemre mostanában párszor rácsaptam a fenekére, mert addig bosszant, hogy szinte kiprovokálja. Sokszor tehetetlennek érzem magam.

Ha egész nap vele foglalkoznék nem lenne semmi gond, csak azt csináljuk amit ő akar. De van egy 1,5 éves kistesója, meg néha azért a házimunkát is el kéne végezni.

A gyógyszerről annyit, hogy nekünk a legelső vizsgálatom felajánlotta a pszichiáter, hogy ha 6 éves lesz kezdjük el a gyógyszert. De mi sem engedtük. Azóta minden találkozáskor megjegyzi. Az ő javaslatára szedtük az Espricot is. De nem ért semmit. Pedig vártam tőle a csodát.

Ja, és a pszichiáter szavai szerint: "A gyógyszer megváltás a gyereknek, meg a szülőnek is néha."

Gondolom ő még nem olvasott bele ebbe a fórumba.