Hiperaktív a gyerekem (beszélgetős fórum)

A figyelme különösen a hétköznapi dolgokban javult, olyan "rutin" cselekvéseknél amik egyébként nem "érdekesek" különösebben. Számára érdekes feladatlapokra, játékokra, mesékre eddig is sokáig tudott figyelni, de a hétköznapidolgok közül azok amelyek odafigyelést igényelnek, problémásak voltak, pl. ne lötyögjön ki a pohár vagy hogy normálisan elnyaljon egy gombóc fagyit.

Összességében nézve nyugodtabb, bár nyilván (és szerencsére) az alap habitusa nem változott :)

A tornáról az a visszajelzés érkezett, hogy pl. hosszú ideig tud egy lábon ugrálni, végigugrálta a tornaterem hosszát, eddig 3-4 ugrás ment maximum.

Kötődés: eddig is nagyon szoros volt a kapcsolatunk, de most azt érzem, eláraszt a szeretetével, napjában százszor elmondja, hogy én vagyok a legjobb, mennyire imád, ölelget, puszilgat. Eddig ha mentem érte az oviba, sokszor mérges volt rám, mert amikor odaértem félbe kellett hagyni a játékot, most repül felém, mindent azonnal otthagy, és ugrik a nyakamba :) Mondja is, hogy mostanában annyira örül nekem amikor odaérek...

Eddig is nagyon nyitott és barátságos volt, most a gyerekekkel - és a kisebbekkel is - kifejezetten kezdeményező lett. Mivel zárva az ovink, ovistáborba jár éppen, új óvónénik, új gyerekek, úgy mozog közöttük mint aki mindig oda járt. És a korábbi "gyakorlattól" eltérően igazi kis vezéregyéniség lett. Eddig is törekedett rá, ilyen alkat, de általában nem fogadták el könnyen... ebben a közegben ahol mindenkinek minden új, Ő oldódott fel legkönnyebben.

Alvás: talán a leglátványosabb eredmény, amióta Laci kezeli Lucát, egyetlen egy rossz álom, vagy felriadás nem volt. Az elalvása teljesen békés és nagyon könnyű. Korábban akár egy órás vergődés is megelőzte, zihált, dobálta magát stb. Most ez nincsen, leteszi a fejét, szép egyenletesen szuszog és már alszik is. Úgy is el tudott most hétvégén aludni, hogy én még mellette olvastam, ez elképzelhetetlen volt eddig... vagy egyedül kellett lennie, vagy nekem is aludni mellette. Egyébként is egyre jobban viseli, ha a jelenlétében nem kizárólag vele foglalkozom, pl. mással beszélgetek, vagy olvasok... nyilván nem órákig, de eddig 2 percet sem tűrt.

A levegővisszatartása szinte teljesen megszűnt, nagyon ritkán és sokkal enyhébben, rövidebb ideig jelentkezik, de ezt rajtam kívül más észre sem veszi.

Evés: hajlamos előre megmondani mennyit fog kérni, és még az sem biztos hogy mind megeszi. Többször előfordult már, hogy néhány falatot otthagyott, mert sok. Ez lehet hogy másoknál normális, vagy fel sem tűnik, de képzeljétek el ezt egy olyan gyereknél, aki eddig szinte mindent meg akart enni amit látott... addig evett amíg volt az ételből, és a legtöbbször nekem kellett megálljt parancsolni, sok vitánk is volt ebből. Egyébként az adagok is csökkentek, persze most is szívesen eszik, de kb. a 2/3 mennyiséget.

Visszatérve a kötődésre... a mostani hangulatunkra nagyon jellemző kis szösszenet:

már lefeküdt, de az előbb kiszólt a hálóból, hogy úgy fekszik, hogy amikoör jövök át tudjam ölelni :)

Sziasztok!

Nem tudom, érdekel-e még valakit, hogy milyen hatásai vannak a stresszoldásnak, a kislányom a 3. kezelésen van túl, nagyon jól reagál. Látva a gyerek reakciót és megtapasztalva azt, hogy hogyan tudunk együttműködni, Laci vállalta a további kezeléseket is annyiszor ahányszor csak sikerül összeegyeztetnünk az ő beosztásét az én ügyeleteimmel.

Luca éjjel egész jól alszik, de nagyon könnyen megébred, mégis sikerült megoldani, bár nem mindig könnyű...

A mai napunk is nagyon jó volt, kezdek reménykedni, hogy nem átmenetiek a változások... Nem kell mellete állandóan résen lennem, mint eddig, sokkal nyugodtabb. Két napja nincs az az érzésem, hogy a gyerekem egy időzített bomba... Nem tudok erre jobb kifejezést, de szerintem a legtöbben értitek... Amint lankadt a figyelem, azonnal kitalált valamit és villámgyorsan megvalósította, még mielőtt bármit tehetem volna.... Most ez nincs, sokkal figyelmesebb lett :-)

Ez nagyon jó. Az apró változásokat meg értem, nekem is öröm, ha mondjuk véletlen magától eszébe jut tanulni, és nem úgy kell zavarni, pedig milyen apróság.

Nálunk az iskolai botrányoknál a gyerek hetekig gyakorlatilag alig aludt. Egyébként is rossz alvó, éjfélkor még többnyire nem alszik, pedig elküldöm lefeküdni 10-kor - nem tudom hogy lehetne kivitelezni ezt az álmában kezelős dolgot. Pedig amiket írsz, jól hangzik...

És akkor röviden a tapasztalatainkról:

- az elmúlt két éjszaka nem voltak rossz álmai, nem riadt fel, nem menekült szörnyek elől mint mostanában szinte minden éjjel, remélem ez ma is így lesz

- ma este úgy aludt el, hogy szinte azonnal szépen egyenletesen kezdett szuszogni, kimaradt az egyébként kb. egy órán át tartó nyugtalan időszak, amikor levegő után kapkodva dobálja magát.

- Luca mindkét éjjel szivárványról álmodott, ami neki nagyon pozitív élmény volt

- a tegnapi kezelés során egyszer felébredt, észlelte hogy Laci ott van, emlékszik is rá, kérdezte hogy ma is jön-e, szomorú volt hogy nem... Ez nekem a legnagyobb megerősítés.

- hihetelenül békéssé vált, két napja nem harcolunk egymással, nem kell állandóan résen lennem, hogy már megint mi fog történni, ebben a két napban megszűnt az az érzésem, hogy olyan a gyerekem mint egy időzített bomba...

- rengeteg kérdése lett - eddig is sok volt, de ez önmagához képest is extrém... Pl. "hol tárolódnak bennünk a vérsejtek?", vagy hosszasan taglalja, mi történe a Földdel ha nem sütne többé a Nap...

- ma életében először képes volt kultúrát módon megenni tölcsérből nem is egy, hanem két gombóc fagyit...lehet hogy ez másnak természetes, de eddig nála minden tölcséres fagyizás botrányba fulladt...

Hirtelen ezek jutottak eszembe, de nem tudom visszaadni, mennyi minden változott meg...

Ígértem, hogy írok Luca kezeléséről tovább... A tegnapi és a mai nap Lucával csodás volt, másnak talán aprónak tűnő változások nekünk ma egy világot jelentettek. Ha "csak" ennyi volt az eredmény, én már akor is teljes szívemből hálás vagyok. Igen bevallom, csalódott voltam, amikor Laci döntéséről értesültem, hiszen amikor megtapasztaltam, hogy mit lehet elérni, hogy mennyit segíthetünk így Lucán, egyetlen dologra vágytam, hogy minél hamarabb végigmentünk ezen az úton. Ugyanakkor azt is látom, hogy mennyire embertpróbáló már az is amit Laci eddig is vállalt. Család, hétköznapi munka mellett az éjszakáit áldozza a gyerekekre, valahol meg kell húzni a határt, pontosan tudom, hiszen magam is sok éjszakát töltök alvás helyett munkával. A magam részéről tehát én hálás vagyok minden percért amit a gyerekemre szán és szánt eddig is, és ha kell türelemmel kivárom a mi időnket - bár nem erősségem.

Egyébként aki szülőként erre adja a fejét, az is számítson ara, hogy ez nekünk sem egyszerű... Luca kezelési mindkétszer kb. este 11 és éjjel 2 között voltak, úgy hogy másnap 5-kor már keltünk... Szóval nekünk sem annyira egyszerű, hogyan várhatnám el, hogy valaki hetekig-hónapokig élJen így?

Rövid éjszakám volt, Stresszoldó végülis éjfél után érkezett meg, előtte egy autista kisfiúnál volt. Korombeli harmincas srác, nagyon jók voltak az első benyomásaim róla. Fiatal, közvetlen, ugyanakkor mégis volt benne valami megnyugtató.

Mielőtt nekikezdett a kezelésnek, elmondta mit fog csinálni, hogyan működik, mi ez. CD-ről szívhang szólt az egész kezelés alatt. Amit csinál az nem masszázs, inkább csak megérinti a láb különböző pontjait, és ott tarja a kezét egy ideig, de van hogy szinte hozzá sem ér. Luca nem ébredt fel, bár néha kicsit ébredezett, eleinte elhúzta a lábát, de aztán egyre jobban hagyta, sőt egyre nyugodtabban aludt.

A kezelés után megbeszéltük, elmondta mit érzett a gyereken, döbbenetesen pontos leírást adott arról, milyen is Luca úgy, hogy éber állapotában sose látta. Pl. rendkívül nyílt személyiség, önzetlen, barátságos. Meglehetősen hiú, fontos számára a környezetre véleménye. nem biztos magában, kevés az önbizalma, emiatt fél az új dolgoktól, ha nem sikerül valami elsőre, könnyen feladja, d ha az elején sikerélménye van, akkor nagyon kitartó. Nagyon apás, de hiányzik neki az apa szeretete (nem tudta hogy apa nincs itthon), Az anya-gyerek kapcsolatban egy korai törést, nagy traumát, ugyanakkor szoros, jó kapcsolatot írt le. Elmondta, hogy érzése szerint kicsinek durván hasfájós lehetett (brutális volt) és hogy a tüdeje a gyenge pontja (ez is így van).

Elmondta előtte, hogy mi várható, pl. ha szokványosan reagál a kezelésre, askor az elején jobban fog pörögni, egyre több kreatív ötlete lesz, szorosabbá válhat a kötődése, később javulhat a figyelme, a mozgása és a hiperaktivitás csökken legkésőbb.

Luca nagyobb békésen aludt éjjel, nem volt felriadás sem és szokatlanul nyugodtan, egyenletesen szuszogott. Reggel semmi nyűglődés nem volt, nem is kellett ébreszteni, kipattant a szeme :-) vidáman és kipihenten ébredt, és nagyon beszédesen... Azt mondta, szivárványról álmodott és nagyon jó volt. Mondta, bújunk össze, és vagy negyed órát úgy is voltunk összebújva, máskor két perc után ugrabugrál... Egész reggel dőlt belőle a szó, viszont az oviban nagyon nehezen búcsúzott el tőlem.

Sziasztok!

Beszéltünk telefonon Stresszoldóval, ma és holnap éjszaka megpróbáljuk a kezelést, és meglátjuk. A beszélgetés alapján bízom a sikerben.

Nálunk egyértelműen látszik, hogy a hiperaktivitás egy sok tényezőből összeadódó tünet, amit részben sikerül is kezelni/enyhíteni, részben a gyerek is rengeteget kompenzál. Viszont azok a módszerek, amik eddig hatékonynak bizonyultak (elsősorban az alapozó terápia) nagy erőfeszítést igényelnek a gyerektől is, további elvárásokat támasztunk ezáltal vele szemben, teljesítenie kell. Persze tudjuk, hogy hosszú távon ez könnyíti majd a helyzetét, de most nem egyszerű. Régebb óta keresgéltem olyan lehetőséget, ami anélkül tudná megkönnyíteni a dolgát, hogy neki további elvárásoknak kellene megfelelnie. Nem tudom, érthető-e...

Mindenképpen beszámolok majd a tapasztalatainkról, most elsőre két kezelést kap ma és holnap éjszaka, aztán valószínűleg jövő keddtől heti több alkalommal. A naplómban is fogok írni részletesen, akit érdekel, szívesen látom :)

Na, erre én is kíváncsi leszek.

Félreértés ne essék, hiszek abban, hogy a masszázs nagyon sok pozitív hatással rendelkezik, akár fizikai, akár lelki téren. De elég szkeptikus vagyok egy gyerek éjszakai masszírozását illetőleg. Kivitelezhetetlennek tartom - legalábbis ami az én gyerekemet illeti.

De tényleg kíváncsi leszek a véleményedre, Trapiti.

Sziasztok, szép jó napot mindenkinek! :)

Kérdésem van: a ti gyerekőceiteknek vannak barátai?

Az enyém nagyon nehezen ápolja a kapcsolatait. Valahogy inkább arra van igénye, hogy mindenki különleges bánásmódban részesítse, de igazi, mély barátságokat nem tud kialakítani. Nem is igazán tudja, hogy kell beszélni a barátokkal, szerintem nagyon sokszor sértően és lekezelően beszél más gyerekekkel. Nem tudom, ez miért van. Ha velem tiszteletlen, azonnal leállítom, és hallgat is rám, de néha elképedve látom a FB bejegyzéseit. Árad belőle a negativitás.

Hétvégén felvételit írtunk, szerdán lesz meg az eredmény. Igazából nem számít, hogy felveszik-e, mert nem ebbe a suliba fog iratkozni, inkább csak szerettem volna felmérni a képességeit.

Ma megint csak én ébresztettem. Magasról tesz arra, hogy időre kell neki megjelenni valahol. Nem tudom, hogy lesz így kolis.... :(

Az én gyerkem nagyon mélyen alszik, mindig is mélyalvó volt, de nagyon nehezen alszik el. Nálunk már ugye, nem a hiperaktivitás a fő gond, hanem a figyelemzavar.

Egyébként mi is próbákoztunk alternatív gyógymódokkal, kapott pl egy talpbetétet, amibe a meghatározott helyekre kell szegecseket tenni és úgy kell járkálni azt hiszem napi egy órát, de végül ki sem próbáltuk. A "doki" aki adta próbálkozott nála más módszerekkel is, de nem reagált semmire a kölkönc. Annyira nem vagyok képben, mert a férjem hordta azokra a kezelésekre.