Hiperaktív a gyerekem (beszélgetős fórum)
Nincsenek disz..gondjai az biztos. Sőt ugye az én kicsim volt a pszihiátriai klinikán ahol megálapították, hogy nem hiper. Pedig minden hiperre jelemzőt produkál. Na a kör itt be is zárult. Egyszerűen CSAK egy kicsit mozgékonyabb az átlagnál és PONT Na ebbe fáradtam bele kissé...
És még annyi, hogy ordítani tudnék dühömben, amikor a tanár rádzúdítja, hogy már megint a Te gyereked mit csinált rosszult. Ráadásul a feje fölött. Most ilyenkor Te mit tudsz csinálni? Hát majd megbeszéled vele este? Pont annyit ér, mintha beraknád a mindegy-hova és metafizikáról beszélgetnél vele.
Arról nem is beszélve, hogy én sem vagyok pedagógus, a hajam égnek állna, ha nekem kéne tanítani a gyerekeimet. Erre nem is lennék képes. Mert nem értek hozzá, szóval aki itt türelmes és odafigyelő, szerető anyuka, az Te vagy, mert azt próbálod egyedül nyújtani neki, amit másoknak kellene.
Igen, igen, tudom. Ezzel teljesen tisztában vagyok (szerintem mindannyian). Elhiszem, hogy belefáradtál, minden hiperes szülő eljut idáig, sajnos. Én is, idegösszeroppanásom is volt a sok megfelelni-akarás miatt. Itt, a szülőcsoportban azt is elmondják ám, hogy miből is áll -konkrét esetekkel- az ő kis bajuk. Hogy azért írja le ötször rosszul, mert egyszerűen nem képes koncentrálni, mert pl. zúg kint a fűnyíró, vagy csiripel egy madár. Meg hát tanulni ki szeret? Arról nem is beszélve, hogy lehet, hogy komoly disz-es problémája is van, és hiába akar szegény, nem képes rá. Sajnos az ilyen gyerekeket, folyton folyvást motiválni kell. Erre jó a jutalom-rendszer. Nem akarom a többieket ezzel untatni, de nagyon szívesen elmondom, hogy nálunk hogyan működik. Nem kerül pénzembe (a jutalom), tehát nem ajándékozás-özönről beszélek. Mi sok év után a Vadasban kaptunk normális odafigyelést, törődést, ahol tanácsot is adtak, az egész családot "kezelik", nézik, nem csak a gyereket.
Te nagyon ügyes türelmes anyuka vagy én egy kicsit belefáradtam már. Talán a téli depi is hozzá jön. Mindig ugy kezdem MA NEM EMELEM FEL A HANGOM...mondjuk a tanulásnál. Igen de mikor 5x irja le a hülyeségét...tudom ő is fáratt meg unja meg elege van meg csak ugy..
Csináltam azt is, hogy jó akkor most szünet egy kicsit na utánna még annyit sem figyelt mint elötte még többet rontott. A leckének kész kell lenni. Meg mikor már ugy jövünk haza a suliból, hogy elötte hallgattam miatta, mert nem figyel, mer zavarja az órát, piszkálja a másikat, óra alatt feláll...stb. stb..na akkor nehezebb a nyugalmat megtartani.
De nehogy azt higgyétek, hogy olyan okostojás vagyok, magamtól! Ezt mind-mind a Vadaskert szülőcsoportján tanultam, egyszerűen zseniális. Itt mindössze összeül 5 gyerek szülője, akik szintén ilyen gyermekkel vannak megáldva (mert idővel az lesz ám!), és ott aztán ráöntjük az orvosra, meg a gyógypedagógusra a gondjainkat, a mindennapi küzdelmünket, mint pl. a szemészeti váróterem rejtelmei. Mivel itt ki is vizsgálják a gyermeket, konkrét tanácsokat tudnak adni. Ha nem válik be, megbeszéljük, mi lehetett a gond, máshonnan futunk neki. Mindössze négy szabadnapomba került, de egy világ fordult meg velünk. Kiegyensúlyozott, mosolygós gyerekeket kapok vissza. Persze nekem is tartanom kell magam a napirendhez, de nem fárasztóbb, mint ami előtte volt. Arról nem is beszélve, hogy végre felszedtem egy kilót, nyugodtabb vagyok, még a munkahelyemen is észrevették a változást. Apáról nem is beszélve...:):):):):):)
Ha otthon lenne, bírnál vele. De képzeljétek, van ám recept arra is, hogy az otthon tanulást is be lehessen tartani, meg az idegen helyre való menést is. A napirend. Tanulásnál muszáj felrajzolni egy heti-napirendet. Ébresztő, öltözködés, reggeli, és 9-10h-ig tanulás (könyv), 10-10.30-ig szünet, játék, stb., aztán 10.30-11h-ig tanulás, ebéd, délután játék, sz.gép, tanulás, séta, vacsi, lefekvés, stb, kinek milyen a napja. Hihetetlen, hogy milyen eredményeket lehet elérni vele!!! Csak nagyon kitartóan kell csinálnunk és főleg, határozottan. És mindig, mindig megbeszélni vele, hogy ma mi lesz. Ha orvoshoz kell menni, már jó, ha előtte megbeszéljük, hogy most ide el kell menni (nem kellene, meg jaj, hanem KELL) és ha szépen ül a doktor bácsinál (nem pedig úgy, hogy ha jó leszel, mert ez nekik nem kézzelfogható fogalom), akkor kap egy rágót, vagy matricát, vagy valami nagyon apróságot. Nekünk azóta SEMMI gondunk az új dolgokkal (pedig volt ám, nem is kevés!!!). Ha nem ülnek, vagy többször rájuk kell szólni, hát nem jár a rágó. Na, az elsőnél ki voltak bukva, aztán már az egyik kapott (mert megérdemelte), a másik meg duzzogott. Na, a harmadik óta minden oké! Persze, vigyorognak, meg nem ülnek végig, mert mászkálnak, meg mindent megnéznek, tudjátok hogyan szokták, de ha szólok, jönnek, csinálják, ügyesek. Nálunk ma a vásárlásnál (hentes, bolt, pék külön-külön!!!) pl. a rizseshús volt a beígért jutalom, mert azt kértek és mondtam, hogy abban az esetben tudom megfőzni, ha megállapodunk. Ők szépen végigvárják a sort velem, együtt megvesszük a hozzávalókat, akkor én még ma megcsinálom vacsira. Húsz perc alatt végeztünk!!! Tavaly CSAK egyedül vásároltam, tudjátok jól, miért!
Az egész életem küzdelem. Ma voltunk a szemészeten na nem is ez a lényeg. Olyan ha valahova megyünk mint a ketrecből szabadult volna ki. Azt se tudja hova kapjon, hova másszon, mit fogjon meg. Hát ha mindig itthon lenne nem is tudom hogy birnék vele.
" minél tovább várunk, annál nehezebb lesz beilleszkedni, szocializálódni. Hiszen most nem kell jóformán senkihez, vagy csak egy-két emberhez alkalmazkodnia," Így igaz. Rohadtul megszokja azt hogy nincs időhöz kötve. Nyilván nem lehet otthoni körülmények közt, 45'ként 10' szünet. Mi az anyukája vagyunk és nem pedagógus.. Vagy be lehet tartani az időt ?
Hát igen, mi múlt szerdán voltunk a Bizottságnál, úgy, hogy már tavaly is voltunk. Én vittem már a befogadó nyilatkozatot a sulitól (azt is ki kellett járni), így azt írták be kijelölt intézményként. egyébként nem tudom, nekünk is mit javasoltak volna. Valószínűleg a helyi általános iskolát, amire - majdnem mindegyikre - rá van fogva, hogy integrált. Vagy lehet, hogy az is, de 25 gyerek mellett hiába a nagy "integrálás", odafigyelés, ha egyszer a kis látszámban tudnak figyelni, érvényesülni, beilleszkedni, haladni az anyaggal. Szóval nem könnyű, de ezek szerint Ti is sínen vagytok, és ezt nagyon jó olvasni! Írjál ám gyakrabban, hogy hogy vagytok!
Köszi,nekem már csak egy vizsgám van,ebben a félévben,de az elsőt azt úgy végeztem,hogy orvostól-orvosig,kórháztól-kórházig jártunk,meg iskolától-iskoláig.Én megyeszékhelyem lakom,tehát iskola van bőven, az nincs ami átvette volna,ezért fordultam a jegyzőhöz,aki hozzá kell tennem egy hét alatt lerendezte a dolgokat,és ennek az iskolának tényleg jó a hozzáállása,és már kitalálták,hogy milyen taktikával szoktassuk vissza a közösségbe.Próbálkoztunk már közelebbi településekkel is,tavaly, de nem vették fel,meg igazából az macerás lenne,mert az én célom viszont az,hogy vissza tudjak menni dolgozni,ahhoz pedig nem választhatok messzire lévő iskolát.Egyébként az én lányomnak nem hiperaktivitása van,hanem bipoláris zavara. Szóval én tavaly folyamatosan kilincseltem,veszekedtem,magyarázkodtam, de ez mind nem kellett volna,ha mindenki tudja a dolgát, és elmagyarázta volna nekem,hogy mit hogy kellene csinálnom.Magamnak kellett kijárnom az utamat.Elvileg a Tanulási Képességeket Vizsgáló Bizottságnak lenne a feladata pl.hogy a sajátos nevelési igényű gyerekeket elhelyezze,ehelyett nekem még iskolát sem tudtak mondani.
Szia! Nekünk azt rágják a szánkba, hogy semmiképp ne legyen magántanuló a gyerek, mindenképpen valahogy vissza kéne tetetni iskolába. Talán a harmadik, csak az a baj, hogy minél tovább várunk, annál nehezebb lesz beilleszkedni, szocializálódni. Hiszen most nem kell jóformán senkihez, vagy csak egy-két emberhez alkalmazkodnia, otthon - gondolom - minden rendben van. De nagyon ügyes vagy és követendő, hogy a jegyzőnél kértél segítséget. Igazából ezeket a segítségeket az iskolában is biztosítania kéne. Az nagyon jó, hogy a tanulásban szépen halad, hiszen ezek a gyerekek a kétszemélyes feladathelyzetben kiválóan teljesítenek. A gond csoportosan van, de nyilván oka van, hogy idáig jutottatok. És azt nagyon sajnálom. Merre laktok? Esetleg a szomszédos városokban nincs lehetőség kis létszámú osztályra, oktatásra? Gondolom azt is végigjártátok már. Mert pl. nálunk az egyik anyuka úgy "bizniszelte" le, hogy egy másik városban talált speckó, alapítványi ovit és így a város jegyzője a felét kifizeti, persze sok-sok kilincselés után. Neked mennyire terhes ez a dolog? Az egyetemhez meg külön gratulálok, én is most végzek (még van két vizsga) levelezőn, ne add fel, mert nem könnyű, de megéri!!!!
Mucika te egy hős vagy! Ennél többet nem is lehetett volna tenni mint amit te tettél. Nem szabad feladni. Beletörödni meg pláne nem!!
Szia!
Nekem magántanuló a kislányom.Hát az több oldalt megérne,ha leírnám,hogy hogyan jutottunk idáig.A lényege,hogy sajátos nevelési igényű,igy végső elkeseredésemben a jegyzőhöz fordultam,mivel ilyen gyerekeknél ő is felelős abban,hogy megfelelő oktatást kapjanak a beteg gyerekek.Szóval az elsőt két iskolában végezte el,másik iskolába került a jegyző segítségével,és igy mivel a jegyző tudott az ügyünkről, igy a polgármesteri hivatal fizeti az iskola tanárát,aki minden nap 2 órát van nálunk.Igy a lányom nagyon szépen halad a tanulással. Hetente kétszer az iskola fejlesztőpedagógusához járunk,aki szintén nagyon aranyos és profi. Szeretnék,ha harmadik osztálytól már legalább a főbb órákon bent lenne a lány.Annyi szenvedés után, végre kapunk valami támogatást ettől az iskolától.Mellette levelezőn egyetemre járok, úgy,hogy nekünk nem unalmas itthon az élet.Nem tudom nálatok azért van "világvége" mert neked kell tanítanod őt otthon? Akkor nálunk is az volt,amikor a második félévét az első osztálynak én tanítottam itthon a gyereket írni,olvasni.
Szia!
Nekem fenntartásaim voltak a ritalinnal kapcsolatban, de végül is a kisfiamnak használt. Délelőtt jól érzi magát az iskolában, sokkal jobban tud figyelni, és nem őrjöng. Az egy probléma, hogy a tanító néni egy héten egyszer legalább elfelejti neki beadni a tablettát. Eddig szerencsére nem volt probléma vele, de most a héten aztán pont olyankor maradt ki, amikor torna volt az utolsó órája. Fellökte egy veszekedős osztálytársa, na aztán így ő is bepipult, úgyhogy meg akarta verni. A tanító néni meg őt állította ki, mert azt észre sem vette, hogy mi történt. Viszont az eséstől az egész oldala tele van lila foltokkal. Amúgy szerencsére jól tanul, és mióta gyógyszeres nem szoktak rá panaszkodni. Azt viszont nekem is mondták, hogy lelassul a növekedése, de az első hónapokban ő még hízott is, pedig olyan kis vékony. De nem kicsi, 7 évesen 27 kg és 131 cm.
Na és amit nem hagyhatok ki és bocsánat, hogy ennyit írok:
Kedves GERNA! Amíg élek, hálás leszek Neked, amiért írtál egy honlap címet, az iskola nevével! Nagyon-nagyon-nagyon köszönjük, még mindig itt toporognék a megyében, kétségbeesve, ha nem írod le! Egy egész családot tettél boldoggá és egy leendő tornászt, meg egy leendő zenészt egyengettél így útjukra! :):):):):):)
Ja, és még egy vicces: a dr.nénink azt mondta a többi szülőnek, hogy beszéljenek velem, mert nem hagyom magam, ha kidobnak, bemegyek az ablakon, ha ott is, megkeresem a kéményt...:)
Na, megvolt a bizottsági vizsgálat is! SNI-sek, vagyis sajátos nevelési igényű gyerekek, hiperkinetikus zavarral, stb. Nagy fejlődésnek indultak, látszanak a fejlesztések (a Vadaskertbe járunk hetente). És amire nagyon büszke vagyok: azt mondták, azért lehet ilyen látványos a javulás, mert ilyen szerető és elfogadó családban nőnek. Meg, hogy a két fiú nagyon szereti egymást és ez tök jó, mert azért kicsit tartottam tőle, hogy az egyik esetleg neheztel a másikra, hogy osztoznia kell mindenben és mindenkiben, vagy ilyesmi. Persze ez nem ikertesóknál is fennállhat. De mindegy. Szóval végül is meg lettünk dicsérve, hogy csak így tovább, és kell ez a jó kis suli, ismerik is, és meleg szívvel ajánlják. Jaj istenem, ez négyévi (még kimondani is sok) talpalás, kilincselés, könyörgés, levelezés, vizsgálat, beszélgetés, és végül másfél-két évi fejlesztés eredménye!
Nagyon örülök az örömödnek. Végre egy megelégedett szülő. Kívánom, hogy minden rendbe legyen. A Ritarinnal vigyázz! Tényleg sokan szedik Nekem a nagyfiam 3 évig szedte. Szinte alig nőt. Meg nagyon lelassulttőle. Aztán mikor abba hagytuk megnőtte a magasságátmost 170cm és 15éves. Nem egy óriás de a szülei sem azok. A lassúsága maratt. ez van.
Mi holnap próbáljuk ki a gyógyszert (Ritalin), csak kísérlet erejéig. Mivel állandó orvosi felügyelet alatt vannak most (tudjátok a két hetes terápia), így meglátjuk, javít-e, vagy van-e valamilyen mellékhatása rájuk. Én nem vagyok ellenére, bár olvastam hideget-meleget, a saját tapasztalataimnak fogok hinni. Arról nem is beszélve, hogy az orvosaink immáron 3 éve kezelik a fiúkat és eddig nem került szóba. Most, hogy állandóan látják őket, bizony úgy néz ki, könnyítene a dolgukon. Meglátjuk. Ja, és még egy jó hír: Az általam nagyrabecsült, álmaimban szereplő ideális iskola megírta a befogadó nyilatkozatot, mi szerint a kisfiaim járhatnak oda, ha a TanVizsgáló Bizottság is jónak látja!!!! Olyan boldog vagyok, minden hiper kisgyermeknek ilyen iskolát kívánok és ez ugye hatással van az egész családra. Igaz, 25 km-re van, elég nehéz lesz minden nap oda-vissza, de most is 20 km-re járunk oviba, úgyhogy ez van és nagyon boldog vagyok!!!!!!!!
Majdnem én is azt választottam de hamar felvilágosítottak, hogy azzal nem a gyerek érdekeit segitem. MEg nekem nincs is már annyi türelmem amennyi kellene...Eléd hogy elöbb elhozom(elvileg egésznapos oktatásba vesz rész)de már 2-kor elhozom és én tanulok vele.
Igen, tudom. Azt sajnos tudom, hogy a végső esetként szokott felmerülni és onnan borzasztó a gyermeknek visszaszokni a suliba, nem beszélve a szülők megterheléséről.
Na ennek örüljél! Az már annyira a vég!...
Igazából csak érdeklődtem, mi nem vagyunk és nem is leszünk érintettek, én nem engedném, hogy azok legyenek. (természetesen a magam nevében és a saját helyzetünkről beszélek, nem ítélkezek és nem általánosítok!!!!!) Tehát csak a látókörömet szerettem volna szélesíteni, érdemben nem érint a dolog.
Sziasztok!
A média most nagyon rászállt arra, hogy az iskolák mennyi magántanulót "tartanak jogtalanul. A Magántanulóság nem a problémás gyerekek távoltartására jött létre. Teljesen törvény ellenes. Végül is diszkriminálják a gyereket. Errehoztak létre egy olyan szervezetet ami ez llen lép fel. Nézz utánna a NETEN!
Semmilyen megoldás nincs, hogy ne legyen magántanuló? Ilyenkor Te Gyes-en vagy, vagy hogyan működik ez? Csak azért kérdezem, mert tényleg nem tudom, hogy működik ez?
Mam55-nek üzenem, hogy írtam neki egy privát üzenetet, szeretném ha elolvasná.
Köszi.
Sziasztok! Kicsit későn ugyan, de BUÉK mindenkinek.
Szeretném kérdezni, hogy van e valakinek magántanulóként gyereke?! Irhatna pár sort arról, hogy milyenek a napjaik.
Az enyém is magántanuló, de tiszta "világvége van".
Köszi előre is.
Nagyon örültek, hogy újra mehetnek! Vajon meddig tart ez a lelkesedés?
További ajánlott fórumok: