Hiperaktív a gyerekem (beszélgetős fórum)
" a többinek meg ez csak egy munka ". Amit illene a lehető legjobb tudása szerint elvégezni. Ha nem tud, " mondjon le " !!!
Persze van biztosan pár olyan szakember,aki a saját tapasztalata alapján tud tanácsokat adni,de valljuk be,könnyebb tanácsokat osztogatni,mint a nap 24 órájában a gyerekekkel lenni. Ez a kölcsönadós dolog tetszik,jó lecke a nagyszájúaknak. Azt viszont valahogy másrészről viccesnek is tartom,hogy felnőtt emberek megfutamodnak egy gyerek elől és inkább visszaviszik a szülőhöz,mert ez a könnyebb.
A pedagógusokat meg nem akarom szegényeket megbántani, de tisztelet a kivételnek sokan azért mennek erre a pályára, mert egy tanítóképzőt könnyű elvégezni,igy megvan a presztizs,mert van diplomája,és az annyira jól hangzik,hogy valaki tanár, na meg ott van a sok szünet,ami szintén motiválja őket.Na szóval ebből azt akartam kihozni,hogy nem igazán lehet tőlük megoldást várni,aki talpraesett,és szereti a gyerekeket és megérti az tud segíteni,a többinek meg ez csak egy munka.
Biztos vannak kivételek....!
Szerintem a pedagogusokat is kéne valamilyen szinten okítani arra, hogy hogyan kezeljék ezeket a gyerekeket.
Én kérdeztem a tanárnénit mit kéne tennem nincs valami jó módszere, ..aki viszonylag fiatal ..de ötlete neki sem volt.
Hát igen, saját kárunkon tanulunk. Itt van amikor amit tanult azt nem csak a " könyvből " ismer..
Azért ebben ne legyél olyan biztos. Jópár "tanult embert" ismerek, aki a saját gyerekével is végigjárta az utat. Pszichológus Dowm-szindrómás gyerekkel, pszichiáter autista gyerekkel; László Zsuzsa pl., aki az Örökmozgó, ill. Fimóta könyvek, szülőcsoportok, gyerekterápiák kapcsán ismert, a saját gyerekén csiszolta először tudományát.
Nem lehet ezeket. Csak okoskodik a sok tanult ember, de he neki kéne élni vele, nem tudna ő se mit csinálni... Mármint a piszológusok stb...
netud meg olyan kettösség van benem...egyfelöl nembánnám ha valaki végre kicsit megfogná..másfelöl meg pont attól félek, hogy valaki megfogná..
hülye vagyok nem...?
Biztos hogy egyfolytába meg kell védenünk ? Nem lesz edzett..
Lehet, hogy én is igy járok..de tudod féltem is.. mert nem lesz aki megvédje...
A tesóm is elvállalta a lányomat 9 vagy 10 évesen. 2-3 nap után visszahozták autóval.
Csak nyáron válalja. De láttam, hogy kicsit viszakozna..de nemhagyom magam...
2 nap után visszahozza hozzád. Ne várj nyárig. tavaszi szünetbe már vidd el...
Na én most ezt fogom tenni az eggyik rokonom (akinek elég nagy a szája -majd én megnevelem-)megbeszéltük vele, hogy nyáron vigyázznak mind a 3-ra gyerekre. Na kiváncsi leszek de bántani nemszabad.
Nem megoldás hogy elszeparáljuk magunkat. Nem is akartam megbántani senkit, ezt írtam is.
A kritizálóknak oda kéne adni ezeket a lurkókat. Minimum 1 hétre !
Az sem semmi, hogy még az iskola októberben kért a Bizottságtólidőpontot vizsgálatra és május 4-re adtak. Nekem annyi a szerencsém, hogy a testvéremen kívűl(aki szerint a gyerekem neveletlen,majd ő megnevelné,ha nála lenne egy hétig) az egész családom elfogadta,és aki őt elfogadja,azzal ő is normálisan viselkedik,tehát én legalább a rokonsággal összejárhatok. Akik közelebb állnak hozzánk munkatársaink,azok nagyon jó fejek,sokat kimondottan kedvel is a lányom,és velük sem szokott gond lenni.Egyéb esetekben ugyanazt kapom, amiket ti is.
Aki nem érint közvetlenül az annyira okos tud lenni,és valóban nem tudják,hogy mi mennyit küzdünk azért,hogy változást érjünk el a gyerek magatartásában.
Éva én bipoláris zavarban tudnék segíteni,de gondolom a hiperaktivitásból írod a szakdolgozatot vagy nem jól gondolom?
na a hivatalok nem az a kapkodó fajták...
nem is tudom hogy képzelik vagy nem is gondolnak bele.
:)
A Bizottságot hívtam amúgy. Azt mondták, jaj, januárban volt a vizsgálat, akkor biztos kiküldték. Felvettem az iskolával is a kapcsolatot, ők sem kapták még meg. Szóval nem küldték ki. A héten hívom őket újra, hogy akkor talán nézzenek már utána jobban.
Üdva a bezártak klubjába!
Hát azért ez nem megoldás, ezt Te is tudod. Nem veszhetek mindenkivel össze, főleg nem, ha a férjem rokonai. De, az eddig is megoldás volt, hogy nem mentünk és nem jöttek a rokonok, a barátok sem. De most őszintén, lehet így élni? Elszeparálódva? Lehet, eddig így volt. csak mivel már négyesben otthon minden oké, gondoltuk, belemegyünk egy rokonos programba. Amúgy az űrhajós sapkát sem viselik el, a nyakuk körül semmi nem lehet. Már az is csoda, ha a zippzárt felhúzhatom a tetejéig. De én is így voltam vele, amikor terhes voltam, nagyon nyomasztó, ha valakit ez irritál. Egy szóval muszáj lenyelni, hogy küzdünk és úgy is az lesz, hogy az élet engem, minket igazol majd. És most jó ideig nem megyünk sehova sem.
hát ezt kéne mondani de olyan nehéz..mert ugye nembántunk meg senkit.
Majd csak felnő...
Lehet hogy az is segítene ha nem mennénk rokonlátogatásba, illetve ők se jönnének.? ?
Vagy egyszerűen azt mondani ne szólj bele, nagyon jól megvoltunk eddig, míg bel nem kavartál.! ! Ezer bocsánat ha valakinek ez sértő....
Na én szinte betüröl -betüre igy élem meg..
-Te vagy a hibás mert elkényeszteted! Mindent megengedsz neki mert ő a kicsi...még a tesoitól is folyton ezt hellom. Akkor aztán örlödök mert tényleg annyit de annyit kinlódunk egymással. Na de álandóan magyaráznom kell, hogy ő ilyen....értsétek már meg
-az nem igaz csak azért ilyen mert te elkényeztetetd!
És ez igy megy amióta csak elindult....és én szinte a pszihon kivül soha senki nem segit nekem az iskola meg maga a rémálom...
A madzag engem is idegesítene. Mintha folytani akarnának. Erre jó az űrhajós sapka, egybe van a sállal...
A gyerekeknek csak folyton morognak, hogy jaj, ilyen vagy meg olyan vagy. Na gondolhatod, hogy ezek után még undokabb, én is az lennék. De mindegy, túléltük, csak az a baj, hogy én az a típus vagyok, aki mindig mindenkinek meg akar felelni, és belebetegszem, hogy egyszerűen nem ismernek még mindig minket és nem tudják, hogy micsoda fejlődés már az is, ahogyan most viselkednek a fiaim. És mennyi türelem, kétségbeesés, sírás (részemről), meg kérdőjel, meg aggódás, szorongás és békalenyelés van mögötte, hogy egyáltalán el merek már velük menni valahova. Meg mennyi aggódás, olvasás, beszélgetés, mesélés, együtt játszás, kártyázás, séta közbeni "oktatás", hogy mi illik, mi nem és stb. stb. Persze, én is szoktam kiabálni, amikor már ki vagyok, de én tudok a gyerektől is elnézést kérni, meg ha véletlenül rálépek a lábára, vagy fellököm, tudok bocsánatot kérni és nem ordítom le a haját, hogy nem látja, hogy ott vagyok, akkor minek megy elém, és még sorolhatnám a végtelenségig. Hisz tudjátok. Egyszerűen nem látják a két fiamban az értéket, csak a férjem meg a nővérem, no meg úgy ahogy anyuék. De a férjem rokonai sosem bírtak (állítólag, mert a férjem annyira szeret és nem esik jól nekik), szóval ez csak azt igazolja számukra, hogy én egy nagy nulla vagyok és nem tudok gyereket nevelni. És tudjátok, csak ilyen apróságok. megjegyzés: ilyen szélben ki van a gyerek füle. Mondom az a szerencse, hogy ilyen nagy fiúkra egyáltalán kaptam fülvédős sapkát. Válasz: De befúj a szél, miért nem varrsz rá kötőt? Én: Tavaly is varrtam, de nem veszik fel, mert zavarja a nyakuknál már és úgy nem tudom rájuk adni. Válasz: Akkor nem csoda, hogy betegesek (tüdőproblémájuk van, asztmások, koraszülöttség,s tb). Szóval sok ilyen kis párbeszéd és én kikészülök.
Rokonokkal ne foglalkozz mit mondanak. Feltéve hogy nem a gyerekek elött fejtik ki véleményüket. Az is rossz hatás...
Hát nem tudom, ki az, aki megélhetésként megy el pedagógusnak... Mert hogy nem keresnek valami jól. Értelme mindenképpen van ilyen kutatásoknak, hogy többen és többen ismerkedjenek meg a témával. Mi most voltunk 3 napig rokonokkal együtt, rémálom. Mert, ha négyesben vagyunk, mi tudjuk kezelni, tudjuk meddig mehetnek el a gyerekek és hol van a határ szabva. De hát a rokonok... Szóval az jött le, hogy ÉN nevelem rosszul őket, túl megengedő vagyok, mert egy 7 éves gyerek magától (!!!) nem ilyen. Meg, hogy nem százszor kell elmondani neki, hanem jól megbüntetni, stb. Alig vártam, hogy hazajöjjünk végre. Hiába bizonygattam, hogy sokat foglalkozom velük (amit a szakemberek simán látnak, mert ezt jelzik vissza nekem), meg, hogy nem rosszak, csak nehéz nekik figyelni, stb. Egyszerűen az van, hogy rosszak és azért, mert én engedem.
Tudod én is szívesen kitölteném mert nekem is van 2 is sajnos. De valaha lesz neki értelme......???
Képzeljétek a minap a rádióba azt hallottam, hogy milyenek a tanárok a gyerekek melyik jó melyik nem és azt mondta hölgyemény valamiféle pszihó, hogy sajnos olyan tanárok is vannak a pályán akik csak MEGÉLHETÉSI PEDAGOGUSOK na mit szóltok? Még mire huzzák rá ezt az elnevezést?
Szia! Nekem küldheted! Sznebk@gmail.com. Vagy ide nem szabad e-mail címet írni? Mindegy, nekem egyszerre két fiam is az, úgy hogy ha gondolod, két példányban töltöm ki, mert a két fiú ugyan ikrek, de mások.
Wordba, vagy rick-be gondoltad a kérdőívet?
További ajánlott fórumok: