Hiperaktív a gyerekem (beszélgetős fórum)

Valószínűleg arra születtem, hogy ennek a kiscsaládnak segítsek beilleszkedni. És nekem is be kellett. De anyám észre sem vette, mikkel bánt meg, én tudomást sem akartam venni apám betegségéről, és arról, hogy anyu egy idegroncs, csak segítettem nekik. Öcsém máshogyan gondolta, Ő mindíg kiadta a családot, én meg hülyegyerek módjára mentem utána, hogy ne mondja el. Én ezt nem bírom. Én vagyok az érzékenyebb. Apámnak, és anyámnak kellett volna ezt a dolgot lerendeznie időben, de képtelenek rá. Kértem rá őket időben, de bántásnak vették. Tesóm elintézte a kiscsaládot elég rendesen, pedig mindent megkapott. Ő nem volt velünk, Ő nyert. Nekem szükségem lett volna szerető apára, anyára, és testvérre, így nem sikerült egészségesnek maradnom. Számomra durva dolgok mentek otthon. Kiszívták a véremet. Meg sem érdemelnek. Olyan nincsen, hogy 8 éves koráig szeretnek egy gyereket. Majd úgy temetnek el, hogy egy szar beteg ember voltam.

Indigónak lenni egy átok. Agressziót szül bennem. Vagy kifelé, vagy befelé. Sokáig úgymond programoztam magamat, és távolságtartó voltam, aztán 20-as éveimben megnyíltam, és boldog voltam. El is irigyelték tőlem. Akkoriban valóban nem vettem tudomást róla amikor megbántottak, vagy lekezeltem, de betelt a pohár. Az indigóknak tönkremegy a lelkük, a testük. Nem ebbe a világba valók, ez a világ megrontja őket. Nem tudnak aludni az ellenük irányuló agressziótól, én sokmindent megpróbáltam, hogy tudjak aludni, mert szükségem lenne pihentető alvásra. Az indigók megpróbálnak "rendet akarnak tenni magukban, és maguk körül", de lehetetlen. Ráadásul ocsmányul nézek ki, én bármit mondok, vagy csinálok, az másképp jön le a másik ember szemében. Most sípol a fejem, nagyon súlyos depresszióm van, és már minden zavar. Isten utálja az indigókat, nem olyanok mint a más ember. A társadalom is gyűlöli ha valaki máshogyan gondolkozik. Nem tudom becsukni a szemem, a fülem, és nem megszólalni. Meggyűlöltem magam, egészséges ember szeretnék lenni, nem ez ami vagyok. A végén falkában támadtak rám az emberek. Sokáig nem én voltam a gonosz, és beteg de mostmár az vagyok. Egy embert meglehet betegíteni, a lelkén keresztül. Szeretethiányból indult az egész. Az nincs. És a pokolba fogok kerülni.

Némely gyerek bántóan őszinte, és ezzel hamar kihúzza a gyufát. Erre aztán nincsen orvosság.

Sok olyan ember akit elmebetegnek tituálnak nem az, hanem tisztánlátó, csak elcsábítják, és megalkuvásra kényszerítik. Egy gyereket meg rendkívűl könnyű elcsábítani vagy megbántani, nincs védelme, gyenge, nem tudja mik a szabályok, mert gyerek, egy kicsi újszülőtt aranyos kismajom. Aztán megrontja a világ. Jönnek a vágyak, egyre erősebben. Nekem ez sátánizmus, és a pokolba fogok kerülni, mert gyenge voltam ellenálni a csábításnak, hiszen ember vagyok. Egy idő után hagytam magam elcsábítani, nem akartam, hogy Jézusnak nézzenek, mert elbaszott 24.-i születési dátumom van, és az emberek paranojásak. Már a születési dátumommal vesztettem.

De legalább a gyógyser hatna, de nem...

Én egy boldog egészséges, tisztességes világban szeretnék élni. Egészséges szeretnék lenni, egészséges emberek között, egészséges társadalomban. Én nem kutya vagyok, hanem ember!!

Másik, hogy informatikusként tudom, hogy mi mindent lehet csinálni egy privátnak hitt számítógéppel, pl.: a munkahelyen. Távolról elérhetik a komplett gépedet, mindent ami rajta van, és elég sok mindent tudnak vele távolról is csinálni. A letörölt állományaidat bármikor vissza lehet állítani. Nézd én megcsináltam azt, hogy otthonról vezeték nélkül, kanapén fekve bejelentkeztem a munkahelyemre, feltelepítettem egy nyomtatót, és nyomtattam rá. Nekem sem tetszik. Regisztrálva vannak a betegségeid, központilag, látják a kapcsolatatidat. De ezek nem hiperaktív fórum témák, ezek lelki bajok.

Akkor elnézést, ezeket nem tudhattam rólad. Én sem panaszkodtam sohasem, de kijött, egy lány stratégiázása hozta ki, meg a tesóm rombolása. Csak becsuktam a szemem, és összedőlt minden. Rengetegszer talpra álltam, még egy olyan autóbalesetből is, amibe meg lehet halni. Meg is haltam pár pillanatra. Az én elnyomás amiről beszélsz folyamatosan folyik, csak egy baromi nagy probléma van, hogy állandóan változik a világ. Hiába nyomják el az énedet, és kilakítanak benned így egy személyiséget, változik a világ, és változnia kell a személyiségednek is. Én már nem szeretném ezt követni. Itt a lényeg a nemlegessé tevés, ezzel "szórakoznak". Ez számomra modernkori népírtás. Itt a szociál networkinget sem szabadott volna létrehozni, iwiw, stb, éppen ezek miatt a dolgok miatt, mert mindenki menekült, onnan, ahol nem érezte jól magát. Amit idén mondok, vagy mondanak, az már nem úgy van jövőre. Ez engem zavar. Nagyon nem tetszik, hogy ez egy versengő világ lett, valaki állítsa már meg. Nem lehet mindig rátenni egy lapáttal, és magasabbra tenni a lécet, ráadásul akadályoztatva vagy közben. Nem tetszik és kész. Ki szeretnék szállni, de nem lehet. Sokat tudok az emberekről, rengeteg embert megismertem, rengeteg véleményt. Bele is betegedtem. Ez már egy olyan világ, ahol van IP cím, tudják honnan írsz. Mobiltelefonod cellainformációról bármikor megnézhetik hol jársz. Ha valaki beköp valami jól kitalált hazugsággal, simán rádszálhatnak, nem csak csoportosulás például egy munkahelyen, vagy társaságban, de akár egy hatóság is. Itt már megnézheted akár 3 dimenzióban a világ egyrészét. Az sem mindegy hova nézel. Egy műhold tényleg egy 10 forintost is lát. Itt elektroszmog van, a szmog mellett, meg még kitudja mi minden van körülötted, amiről nem is tudhatunk, és hogy miket eszel meg, ami ételnek néz ki, azt sem tudhatod. Nagy rántotta kedvelő voltam, de ez a tojás, már nem az a tojás. Nézd meg a pékárúkat. A sör ízén érezni, hogy ez már nem az, hanem valami van benne, véleményem szerint felvan ütve alkohollal. A gyógyszerek nem biztonságosak, nyomják a fejedbe a gyógyszerreklámokat. Megvagyok keresztelve, de tényleg vannak pedofil papok? Hívtam papot, hogy segítsen. Lerázott, hogy majd megkérdezi a felettesét. Járjak futni, betonon, szmogban? Eltünt a középosztály. Nem lesz nyugdíjam amiből megélek. Folyamatosan fejlődjek? Miből? Hogyan? Hülyébbnél hülyébb filmek mennek a mozikban. A mi időnkben Terence Hillt néztünk, ahol a jó lepofozta a rosszat. Most mi van? Vámpíros, misztikus, meg olyan autós gengeszteres, ahol a gengszterek a sármos jógyerekek, nekik kell drukkolni. Nekem tényleg nagyon sok bajom van, és ezek tényleg nem a hiperaktivitáshoz kötődnek. Nem én vagyok az elmebeteg a világ lett az, csak egy gyerek kibírja, egy fiatalember meg mégjobban. Aztán jön az összeroppanás, és nem kellesz senkinek. Gyerekkorom óta fosok a bűnözőktől, '94 óta meg pláne. Kiszúrom őket messziről. Mit tudok tenni? Ha feljelentem kiengedik, és van egy bünöző ellenségem. Pedagógusok hibája, valami miatt engedték az anarchikus viszonyok kialakulását. Az emberiség kevés dolgot használ arra, amire való. A számítástechnikából is nézd meg mit csináltak, és a médiából is. Régebben annyira jó volt, hogy hétfőn nem volt adás, apu vetített diafilmet. Meg lehetett beszélni úgy dolgokat, hogy köztünk maradt. Érdekes, hogy mobiltelefon nélkül is megvoltunk. Most megmár lassan videokonferenciát tarthatsz mobilon keresztül. Nekem ez az egész bűzlik. A privát szféra szűnt meg, és az egészséges világ. Nem tetszik.

Anyámék alszanak, azt mondták én is feküdjek le. Nekem az nem megy. Megyek totyorogni.

Te most 87-ben születtél volna? A nickneved alapján gondolom. Akkor neked egy kicsit jobb, mert te tanulhattál Angolul az iskolában, (én Kommunizmusban nevelkedtem). 10 évvel vagy fiatalabb nálam, én sem hittem volna, hogy egyszer kiborulok. Mindig egy nagyon kicsi kell hozzá. Nekem elég nagy "pofon" kellett hozzá, pedig megszoktam a "nagy pofonokat". Az utolsó hatalmas volt. Majd akkor te is vájkálni fogsz a múltban, hogy hol lett elrontva. Fiatalon könnyű, friss a test, és mindent kibír az agy, aztán jön a nagy bumm, és lejtő.

Azt látom,hogy magyarul beszélsz,csak kicsit elbeszélsz mások mellett.

Magyarul beszélek. Az a bajom, hogy hiperaktív vagyok. Apám, anyám beteg, már abban sem vagyok biztos, hogy a tesóm nem az, csak Ő szívtelen, ezzel ússza meg.

Apámék kérték, hogy a hétvégét töltsem náluk. Apu bütyköl, motyog, leül olvas. Próbáltam vele beszélgetést kezdeményezni, úgy mint régen, de régebben sem sikerült. Most szembeállt velem, és úgy megszorította az alkaromat két újjal, hogy fél órán keresztül sajgott. Anyám látta. Mondtam, hogy ez nagyon fájt. Anyám apám pártját fogja. Nekem ez nem kell. Anyám lassan kiveri a kezemből a telefont, ha valakit hívok, az meg egyből hívja anyámat. NA KI KÉR EBBŐL??

Köszönöm ebből nem kérek.

A János kórház pszichiátria olyan, hogy, semmi foglalkozás nincsen, van egy 25 Méteres folyosó, ott mászkálhatsz, tele van igazi elmebetegekkel, együtt a fiatalok, és a nagyon beteg idős emberek, és vannak nagyon súlyos elmebetegek is. 5 órakkor ébresztő van, rádbasszák a villanyt, reggeli után 8 óra után van a gyógyszerosztás, addig szenvedés. Este 10 után van a gyógyszerosztás, addig szenvedés. A vizit az embertelen. Mintha nem ember lennél, mert beteg vagy.

Undorító dolog ronda testtel, beteg lélekkel eggyütt élni. Gyerekkorom óta szenvedek, sosem tudtam, mitől. Úgynézki végigfogom szenvedni az életemet, valami miatt. Úgynéz ki, Isten az ellenségem. De akkor miért születtem? Tele voltam vágyakkal, én is szerettem volna jó tanuló lenni, én is szerettem volna szexuális kapcsolatot. Szerettem volna, ha apám nem beteg, és anyám nem ordítja le a fejemet. Szerettem volna, ha elismerik a munkámat. Nem adatott meg, kukába kerültem.

Nincs euthanázia, hogy ne keljen ugrani, akasztani, vonat elé állni mocskos módon. A szenvedés van. Én nem hiszem el el, hogy ez egy jó világ. Elnézem a mostani gyerekeket, némelyik vadabb, mint mi voltunk. Már nekünk sem lesz nyugdíjunk. És nekik? Nézem a médiát, elborzaszt ez a versengés, a stratégia, a színészkedés, a hazudozás. Tudom mehetek pszichiátriára kórházba, ahol wc papir sincsen, és az orvos Istennek képzeli magát, és nem hiszi azt, amit én élek át. Eldöntötték, hogy szorongásos depressziós vagyok, kapok rá gyógyszert, de semmit nem old meg, ugyanolyan rosszul vagyok, sőt rosszabul. Köszönöm, az én lelkem ebből nem kér, viszolyog tőle.

Rettenetes dolog hiperaktivitással együtt élni. Aki nincsen benne, el sem tudja képzelni. Egy hiperaktiv kisgyerek még azt sem érzi, vagy érti, hogy "rossz", vagy rosszalkodik. Néha hiszek Istenben, hogy megszabadít ettől az egésztől, de ha jobban belegondolok, nem fog eljönni, sose tette meg, együtt kell élni ezzel a betegséggel, ami csak ebben a biorobot világban számít betegségnek. Én mindent megpróbáltam, hogy legyőzzem a hiperaktivitásomat, de nem megy. Rossz dolog betegnek lenni, szüleimnek folyton ezt hajtogatom, de nem értik. Gyerekként kértem édesanyámat, hogy vigyen el orvoshoz, mert rossz vagyok. Akkor még nem tudtak ilyesmiről, hogy hiperaktivitás, így nem mutattak ki semmit. Most sem hiszik el a hiperaktív ambulancián, hogy hiperaktív vagyok. Nem szeretnék ez lenni, rengeteg fájdalommal jár. Lelkivel, és fizikaival is. Engem a sport mentett meg, de estére "ki kellett ütnöm magamat", hogy tudjak aludni. Rettenet ezzel élni. (van más "betegségem" is, amivel csak ellenségeket szereztem magamnak). Egy hiperaktívnak kínszenvedés, hogy többször át kell ismételnie egy tananyagot, egyszerűen nem tud rá néha odafigyelni, minden eltudja terelni a figyelmét. Akár a szomszéd szobából áthallatszó beszélgetés is. És akkor mellette a sport, meg a nem alvás. Borzalmas átok. Mivel furcsa mód hiszek a reinkarnációban, megtudja majd az is, aki nem szenved ebben. Nekem most az a bajom, hogy elmúlt úgy az életem, hogy végigküzdöttem, titkokkal, nem alvással, éjszakai fogcsikorgatással, rémálmokkal, szex nélkül, majd 2006-ban depressziós lettem, mostanra munkanélküli, és hitel van a nevemen. A szüleim egyre furcsábak, idösődnek, apámat sosem érdekelte szeretetből a két büdös kölke. '94 óta bajban vagyunk, akkor apám megbetegedett (szerintem előtte is az volt), anyám teljesen buta, és ügyetlen, munkanélküli lett, majd nyugdíjas, és elkezdődött a titkolózás. Tesóm vadabb volt mint én, akkor még én voltam a normálisabb. Volt az életemben egy jó adag tesvéri rivalizálás is. A fejem széthasad, úgy fáj, sípol, nyo szorít hasogat. Rengeteg féle gyógyszert szedek, fejfájásra is. Ha Isten létezik, akkor anarchista lehet, csak azt nem értem akkor miért születnek "beteg" emberek. Nekem megüzente, hogy a pokolra fogok kerülni. Ezzel eggyütt élni, és azzal, hogy hiába küzdöttem magam ellen, még éjszakai fekvőtámaszokkal is. A kutyáknak jobb, mert Ők nem tudják, hogy megfognak halni, rohangálhatnak, kapnak kaját, lakot maguktól, majd életük végén elaltatják őket. Egy ember meg élete végén megfullad. Nincsen végelgyengüléses halál, mindig valamelyik szerv feladja. Volt szívrohamszerű tünetem, lezsibbadtam, belémállt az ideg, így nem tudtam felülni, begörcsöltem, nem kaptak levegőt, erőltetve nyomtam le pofazacskóból a tüdőmbe a levegőt. Így jöttem rá, hogy minden halál oka fulladás.

De jó annak aki nem hiperaktív. Aki tud ülni a fenekén, és jóizűen aludni. Nekem a testem nem bírja, tönkrement bele. És hiperaktivitás elleni gyógyszert sem írnak fel, mert nem hiszik el, hogy az vagyok. Mindíg csinálni valamit, sportolni, és nem aludni. ROHADT SZAR!!

Indigó vagyok, kék volt az aurám, de lerombolták.

Miért veszik el mindíg a boldogságomat?

Milyen apa az aki gyűlöli a gyermekét? Ő teremtett. Miért gyűlölik egymást az emberek? Miért néznek annak ami nem vagyok? Miért bántják, és miért bántják meg a gyerekeket? Miért engedik az anarchikus viszonyok kialakulását gyerekkor óta a pedagógusok, figyelmetlenül? Miért adják tovább a bűnt? Miért az agresszívek nyernek? Mi ez az egész? Elegem van a bölcsi ótai hajnalban kelésből, a szombati munkából, hogy munka mellett kell tanulni, hogy nem lehet aludni. Hogy nem fizetik meg a munkát, és hogy közben növekednek a kiadások, és az elvárások. Hogy egy munkahelyen túl sok a fönök. Miért akar mindenki főnök lenni, meg királylány? Miért kerülgetem az utcán a hányásokat, meg a húgyt? Miért nincsenek nyilvános WC-ék? A kukások miért hajnalban jönnek a a sípoló kukáskocsival? Mit keres éjszaka autóforgalom az utcákon? Miért ölik egymást az emberek, tettekkel, szavakkal? Ha szelektálni akarnak akkor miért nem lövik le akinek nem tetszik a kinézete?

Megszünt a munkám, kereshetek megbetegve új munkahelyet, vagy mehetek munkanélkülire. Sosem voltam munka nélkül, 13 éves korom óta nyomom, kiválóan dolgozom. MI EZ?? Mindent megtettem, hogy beilleszkedjek munkával, társas kapcsolatokkal, mégis kivagyok szavazva. Mindent megcsináltam, amire kértek, és most mehetek a francba. Apám aztmondta előszr, hogy könnyen befolyásolható vagyok, most aztmondja, hogy sosem hallgatok rájuk. EZ NEM IGAZ!! Én nem tudok ebben az ambivalens világban élni. Hétvégén anyám kergetett a kertben, apám nekem esett, leordította a fejemet, látszott az őrület a szemében. Mindkettő félrebeszél. Én már fosok ettől az egésztől. Antidepresszáns, Xanax, Rivotril, Algopiryn, Nootropil ezen nem segít. Unokatesóm már olyannal hülyítette az apámat, hogy helyezzenek gyámság alá. Miért? Nem én vagyok az őrült. A világ az. Az unokatesómmal leleveleztem ezt az egészet, kiderült ez félreértések tragikus következménye. Miért nem ért meg engem senki? Miért utasít el mindenki, miért a gecik győznek?

Nekem hiperaktív a kisfiam, igaz már harmadikos. De elsőben mi is napközisek voltunk 2 hétig. Folyamatosan gond volt vele. Utána otthagytuk a napközit, tanítás után hazajött. Igaz szed gyógyszert, de azóta ő szuperül érzi magát, hogy nem kell ott maradnia.