A klasszikus női szerep (tudásbázis kérdés)

Ez így van rendjén, hogy mindannyian másképp gondoljuk. Az idők végezetéig én sem ültem volna szívesen otthon, mert én is szeretem a munkámat és karrierista is vagyok:)

Viszont most már átlendültem a másik oldalra, de muszályból és ez már sajnos a gyerekem rovására megy.

én elsősorban nem a pénz miatt mennék vissza, szeretem a munkámat, és a hosszabbtávú otthonülés a gyerekkel számomra nagyon ingerszegény lenne, gyanítom a gyerekemnek is.

ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy minden egyes anyuka és gyerek így él, aki otthon marad, nekem szimplán erre nincs igényem, legalábbis most úgy látom, hogy nem lenne.

A bölcsődét pedig pozitív dolognak látom sok szempontból a gyerek életében.

Az igaz, hogy most már elég nehéz döntés, hogy mennyi ideig maradjunk a picurkánkkal. Egyrészt, mert sok év kimarad, ha előtte dolgozott az ember, ki tudja, visszaveszik-e?

Másrészt most már igencsak szükség van egy családban két keresetre.

Mégis, ha megteheti az ember, ovikezdésig én csak végső esetben adtam volna bölcsibe.

én is így látom.

:)

azon agyaltam, hogy lehet azért is gondolom ezt, mert a hugom és én is bölcsődébe jártunk, és nem emlékszem, hogy megsínylettük volna ezt az időszakot.

Anyám visszament dolgozni a melóhelyére ahol, évek alatt Ő lett az intézményvezető, sőt most már több intézményt irányít...nem tudom így alakult volna-e ha 6 évig otthon marad.

Szerintem nem lehet kijelenteni biztosan, ki mennyit lesz otthon a gyerköcével...Sok függ a gyerektől, a körülményektől, és persze az anyától.

A körülményeken például a magyarországi helyzetet értem. Én nagyon szeretem a munkám, de semmi pénzért nem adtam volna bölcsödébe a lányomat 1 évesen, szerintem nem is lehet találni igazán megfelelőt...Mellette is megoldom, hogy jelenleg is tanulok, igaz magánszorgalomból, de csinálom...

Egy 1 éves még annyira esendő... max valamelyik nagymamára biznám rá húzamosabb ideig...

Szóval nehéz a helyzet,de szerintem akkor lehet erről érdemben nyilatkozni, ha a gyerköc is van...

ne kiabáljátok el a választásokig

:)

mindenesetre az én terveimbe illik.

Ha minden klappol, nincs gond. És én is örülnék, ha többen megtehetnék. Kereskedelemben dolgozok, így duplán boldok lennék, ha az embereknek jobb színvonalon élhetnének.

Én azokra gondolok, akik - mondjuk úgy - nem szeretnek dolgozni. Konkrétan aki arra utazik, hogy eltartassa magát én ribancnak tartok, de ha mind a ketten megtalálják a számításukat, mindenki jól jár, legyenek boldogok, áldásom rájuk.

csenge=gyenge

már írni sem tudok :-)

Az se csenge!

Nálunk is normális és elég család centrikus főnökök vannak,ezzel nekem sem lesz gondom.

Nekem szerencsére nagyon rendes főnököm van, ha a picuromnak ne adj isten baja van, akkor mondhatom neki, hogy most elmegyek vele táppénzre, de a legtöbb helyen biztos nem nézik jó szemmel.

Voltam már olyan álláskeresőben is, ahol a leendő (akik lettek volna) a munkatársaim, azokra bízták az új munkatárs kiválasztását és mivel nekem ugye kisgyermekem van, a szószóló rögtön azzal kezdte, hogy mit csinálok, ha a gyermekem lebetegszik??