Taktika a párkapcsolatban (tudásbázis kérdés)
Ha az érzelmek már kihaltak megette a rosseb az egészet.
nem taktikázni kell, hanem ügyesen csinálni a dolgokat ;D
Persze, orulok ha segithetek:) Remenem mindkettonknem sikerul.
Szuper a naplód! Nagyon tetszik az új életed! Szinte az egész gondolatsort szeretném átvenni tőled, ha engeded!:-)
En is epp valtoztatni akarok, a naplomban leiram, hogy miket.
Probalj kicsit figyelni magara, kicsit nyugodtabb lenni...az mar sokat segitene.
Nem egy hónap, hanem hónapok alatt mérgesedett el köztünk a viszony annyira, hogy szinte már beszélni sem tudunk egymással normálisan. Ez azért sokösszetevős dolog! De lehet, hogy ha kellő önbizalmam lett volna - mint volt az elején - a magabiztosságot sugároztam volna továbbra is, akit lehet és érdemes is szeretni. De főleg azután, ahogy megszületett a kisbabánk, nem tudtam már magammal foglalkozni, egy hajmosás, öltözködés kész tortúra lett, s odáig jutottam, hogy nem is érdekelt az egész, s ezáltal mégjobban utálni kezdtem magam!
Magamra maradtam a picivel, a férjem későn járt haza, mivel a kicsikém nagyon rossz alvó, már több mint egy éve nem alszom rendesen éjszaka, hisz ő még egyetlen éjszakát sem aludt át. Totál kipurcantam, fáradt, kialvatlan, ideges, ingerülékeny vagyok, mindenre ugrom! Így a férjem mégkevésbé igyekszik időben hazajönni, mert ki akarna ilyen körülmények közé hazajönni.
Megis mi tortent egy honap alatt? Kicsit elmondhatnad bovebben.
"A nőnek, akinek önbizalma van, hatalma van!" Ezt valahol olvastam, s nagyon igaznak találom!
Most úgy érzem, ha az elmúlt hónapokban is akkora önbizalmam lett volna mint a kapcsolatunk elején, nem fajulnak idáig a dolgok! Vagy ez csak önámítás?
Az onbizalom a beka segge alatt, valamint ha onbizalomhianyban szenvedsz, akkor nagyon kihat a kornyezetedre, egeszen mas a kisugarzas. Viszont ha jo a kisugarzasod ki ne akarna a kozeledben lenni?
Nem lehet, hogy csak túl nagyok az elvárásaink magunk és mások iránt is?
Eldöntötted? Állítólag minden ezzel kezdődik, a fejben dől el minden! Ennek ellenére nem könnyű, vagy csak nekem nem megy..
Ezek szerint te sem szereted magadat? MI az oka? Miben nyilvánul meg ez az életedben?
Ezért gondoltam, hogy ahhoz, hogy valami változzon kettőnk közt, nekem kell változnom, hisz csak akkor várhatok változást a másiktól is! Ha másként nem megy, eleinte talán kénytelen leszek "eljátszani" azt aki lenni szeretnék, elvileg még örömöt is lelhetnék benne...hisz ez is csak egy az élet megoldandó feladatai közül, másrészt meg azt a nőt játszom el, aki lenni akarok, úgyhogy talán annyira nem fog fájni! Viszont a baj az, hogy ezzel már próbálkoztam, de nem tudtam kibújni a bőrömből! Vagy csak nem akartam eléggé?
Ezzel nagyon egyutterzek, habar nekunk meg nincs kisbabank. Em ma dontottem el, hogy megszeretem magamat.
Talán ennek az egésznek az lehet a kiváltója - persze lehet, hogy csak bemagyarázom - hogy mindig volt bennem egy megfelelési kényszer, ill. hogy komoly önétékelési problémáim vannak. Emiatt nem tudom szeretni, elfogadni magam - a kisbabám születése óta meg abszolút nincs időm magamra (torna, öltözködés, fodrász stb.) így még kevésbé tudom elfogadni magam, s ahogy mondják, ha én nem tudom szeretni, efogadni saját magamat, hogy várhatnám ezt mástól.
Beszélni, beszélni, beszélni! Ki mit szeretne, mire vágyik, közös programok, ahol csak ti ketten vagytok, kis meglepik egymásnak, nosztalgiázni, elmenni olyan helyekre, ahol régen jártatok ketten, és kellemes emlékek fűznek oda, stb. Próba cseresznye:)
Miert alaznad meg magad ennyire? Ezt nem cask Neked kell megoldani, hanem mindketten kell tegyetek valamit!!!
Mit értesz az alatt, hogy nálam is baj van?
De ha elmúlik a szerelem, akkor úgy kell egymás mellett élnünk tovább mint a testv érek - jó esetben - békében, nyugalomban? Ez 30 pár évesen elég kiábrándító, de valószínű, hogy ez a valóság.
Már arra is gondoltam persze, hogy külön folytassuk a férjemmel, de az anyagi bizonytalanság miatt félek ettől!
Köszönöm az együttérzésedet! Valóban végig gondoltam már ezerszer ezt az egészet, de úgy érzem, összeomlott minden körülöttem, viszont a kisbabám miatt nem adhatom fel...
Valami olyasmire gondoltam, hogy "ELJÁTSZOM" A tökéletes feleséget, azt olvastam, hogy ez meghoz(hatj)a a valódi érzéseket! nem, tudom, megvalósítható-e egyáltalán
Ha van valami ötleted, örömmel meghallgatom! Én már rengeteget gondolkodtam ezen...
Férjem unokatestvére tartott "terápiás beszélgetést " nekem, emiatt nem voltam...
Ebben mindkettotoknek igazatok van, de en mar rettenetesen kivancsi vagyok kryssz-re, hogy mi tortent!
Egy gyerek miatt meg ne akarj együtt maradni senkivel!!! pont a gyereknek ártasz vele legtöbbet!!!!
..ha kihalt minden, majd jön a félrelépés, és ez szerintem megalázó, rosszabb mindennél, még egy válásnál is.
Nem bántotta senki csak racionálisan gondolkozunk a szerelem elmúlása természetes de szeretet és az odafigyelés egy gesztus az nem lehet múlandó mert akkor már nincs értelme egymás mellett élni.
Tudom, bocsi, de nekem az tunik logikusnak, hogy eloszor mindent lehetoseget meggondolsz es utanna dontesz, nem? En mielott kiirtam volna ezt a temat meggondoltam volna azt a lehetoseget is, csak azert irtam es azert irtam a szeintemet is.:)
További ajánlott fórumok: