Ön vagy Maga? Melyik illendő, melyik helyes és miért? (beszélgetős fórum)
Természetes, hogy a doktor- vagy ügyvéd urat önözöm, a hivatalos levelekben szintén az "ön"... a Juliska nénit és a gázszerelőt a szomszédban magázom.
Egyszer olvastam, hogy Széchenyi használta először nálunk ezt a megszólítási módot.
Én is az Ön mellett voksolok. Viszont egyszerű emberek között nem érzem sértőnek, hogyha azt mondják, "maga", olyan szívből jövő kedvességgel mondják, és van, hogy én is így beszélek hozzájuk. Leginkább az számít, amit érez az ember a másik felől. Persze vannak olyan, főleg hivatalos helyzetek, amikor Ön van és kész.
Az a pár száz évvel ezelőtti általános tegeződés viszont tetszik. Fekete István könyveiben olvastam ilyet, pl. A koppányi aga testamentumában. Olyan tisztelettel tudtak beszélni egymáshoz, hogy "tudd meg, jó uram, hogy...", és hasonlók, először fel se tűnt, hogy ez tegezés. Sokkal egyszerűbb lenne az életünk, ha megmaradt volna, az általam ismert összes nyelv közül a magyarban a legbonyolultabb a tegezés-magázás rendszere. Bár állítólag a szamoai nyelvben a törzsfőnökök cselekedeteit más szavakkal fejezik ki, mint a közönséges halandókét, pl. azt, hogy eszik, iszik, stb. Hozzájuk képest mi még egyszerűek vagyunk...
Amit viszont végképp nem tudok elviselni, az, amikor egy nálam 10-20 évvel idősebb férfi letegez. Legutóbb az okmányirodában, személyi készíttetése közben, pedig láthatta a születési évszámomat. Kevés ennél sértőbb van. A 80-90 éves bácsi, akitől inkább elviselném, az bezzeg tudja, hogy magázni illik.
Kisregényemet befejeztem... Bocs, túl sok gondolatom támadt egyszerre...
Ön!
A maga pejoratívan hangzik.
persze én is.de van amikor nem lehet letegezni-pl. ha idősebb és eleve magázódva szólít meg akkor nem fogom letegezni.
pl. a munkahelyen tegeződtünk de az igazgatóval nem.
de az is ledöbbentett hogy amikor terhes gondozásra mentem a doki úgy köszönt heló-pedig amikor beléptem én köszöntem előre egy jó napot kívánokkal.de ez annyira sokkolt, igaz fiatal volt meg szimpi de akkor is-nem is vizsgáltattam meg vele magam
vagy a másik dokimnál az asszisztens is letegezett de nem tegeztem vissza-valahogy én úgy gondoltam megadom nekik a tisztelet azzal hogy nem a sziasztokkal lépek be a rendelőbe akkor is ha fiatalok.de most az oviban is vegyes-az óvónőt sok szülő tegezi-mondjuk 40 körüli, de én nem tenném-nem mondta szóval nem tegezem.
én jóban szeretem ha tegezést,
mint magázodás.
mert nem annyira zavarja a másikat,persze ha szim-
patikus az illető és nem tolakodó..
az utolsó nekem is-van egy fiú ismerősöm-fiatal és tegeződünk de így köszön nekem mindig, és ez jól esik jól indul a beszélgetésünk.
öcsém is így köszönt egy időben a hölgyeknek-de a főnöke szólt hogy ez túlzás egy jónapot is elég...hát!
én nekem,a maga nagyon jó!
az önözés,hát nem is tudom..
de nekem tetcik a kezit csokolom..
én mindkettőt utálom
a "maga" nagyon feszélyez, szerintem nem szép. Ha már nagyon muszáj, akkor inkább "Ön"
én ritkán mondom ki az ön maga szót.
hivatalba boltba munkahelyen ha magázódás van akkor ön.de jobb nevet használni.vagy pl. azt hogy doktor úr stb. de ezzel vigyázni kell.
pl. úgy jártam a gyerekorvosomat a védőnéni főorvos asszonynak mondta, én nem tudom hogy az-e még mindig vagy csak volt-szóval inkább maradok a doktornőnél-ez van kiírva a rendelőben is.
és még találtam:
Ebbõl a szempontból vitathatatlanul egyszerûbb lehetett a kommunikáció 4-500 évvel ezelõtt, amikor még csak a megszólítás legõsibb formája, a tegezés létezett... Csupán a XVII. századtól terjedt el a magázás. (A maga névmás feltehetõen a test jelentésû mag szóból származik.) Viszonylag újkeletû az önözés, mely valamikor a nyelvújítás környékén (a német Sie és francia vous példájára) keletkezett, de nem vert igazán gyökeret a köznyelvben.
A nehézség abban van, hogy a különféle társadalmi csoportoknak, sõt, a különbözõ korosztályoknak más-más elvárásai vannak ezzel kapcsolatban. Ezért a megszólított könnyen megsértõdhet, ha nyelvi ízlésének, a szituációnak vagy a társadalomban betöltött helyének nem megfelelõen szólnak hozzá. Az is csak fél sikernek számít, ha végre eldöntjük: itt és most ezt a személyt magáznom kell. Hiszen hiába van a magyar nyelvben két magázó névmás, egyik sem általános, udvarias, mindenkivel szemben alkalmazható megszólítási forma.
A maga egyes helyzetekben degradáló lehet, bizalmaskodásnak tûnhet, mégis - éppen kötetlensége, fesztelensége miatt - a hétköznapokban a legáltalánosabb. Néhány évvel-évtizeddel ezelõtt faluhelyen szinte csak ezt a megszólítást haszálták, így szólította a gyerek a szülõt, kicsit régebben egyik házastárs a másikat.
Az ön túl udvariasnak, esetleg finomkodónak tûnhet. Távolságtartó kifejezés, melyet elsõsorban hivatalos szituációkban használunk, különösen a társadalmi hierarchiában nálunk magasabban állókkal szemben. Fokozott tiszteletünknek is ezzel adhatunk hangot. A médiában is gyakran használható, a személyes kapcsolat hiánya miatt. Szemtõl szembe mûködõ kommunikációban ritkább, írott formában - levelezés a hivatallal - elterjedtebb. Ha a beszélõk nem egyenrangúak, elõfordulhat, hogy a két fél máshogy szólítja meg egymást: az egyetemi tanár magázza a diákokat, akik válaszukban önözik a professzor urat. Hasonló szabályok vonatkoznak az orvos-beteg kapcsolatra is.
Néha még bonyolultabb a helyzet. A le nem tegezhetõ kolléga megszólítása maga és ön helyett a keresztnév használatával történik: „Géza, kér kávét?”. Mesterkélt, de általánosan használt forma ez, amely nehezen akar kikopni a köztudatból. Ugyanez érvényes a sokak által ellenszenvesnek vélt „tetszikelés”-re. („Miért tetszik szomorúnak lenni?”) Végtelenül körülményes, rendkívül nehézkessé teszi a beszélgetést. Hangulatában hasonló, mint a jó napot köszönéshez képest a kezit csókolom: gyerekesnek, magunkra nézve már-már megalázónak érezhetjük. Sok esetben mégis elvárják - például a kedvesünk szülei, akikkel nem ittunk pertut..
Az orvosom, egy bűbájos nő, intelligens, úgy érzem közös a szimpátia, és mégis... Maga oltatott influenza ellen?
Arra gondoltam van valami etiket, vagy valami írtalan szabály erre, hogy mikor mitillik mondani...
az ön olyan hivatalos.
a maga az nem feltétlen bántó és jobban el tudom képzelni.próbáld ki szövegben ragozva melyik milyen.
én ezt találtam a neten:
Ha magázol vagy önözöl valakit, az csak annyit jelent, hogy általában a mondatod elején nem a nevén szólítod az illetőt, hanem azt mondod neki, hogy Ön vagy Maga.
Sokan nem éreznek különbséget a kettő között, pedig a az önözés udvariasabb és kicsit távolságtartóbb, a magázás viszont néha kifejezetten durva. Nagyon kell figyelnünk a hangsúlyra, ahogyan kimondjuk ezeket a szavakat.
Vedd észre, hogy sz Ön mit keres itt? És a Maga mit keres itt? között bizony komoly különbség van. A városi emberek előnybe részesítik az önözést, míg falun nem szeretik az önözést és kifejezetten sértőnek tartják.
További ajánlott fórumok:
- Nyilvános szoptatás: Illendő vagy sem?
- Helyesírásunk. Helyes vagy helytelen?
- Ti anyósotoknak kívántok anyáknapját? Ez egy illendő szokás, mert eddig sajnos nem ismertem?
- Zavaro-e szamodra, hogy Ukran-magyar letemre a Hoxa-n vagyok? Idegesito-e szamodra a helyes irasi hibaim?
- Szerintetek helyes férfi vagyok?
- Termálvízben áztatja magát valaki télen. Helyes-e ha azt mondja: strandon voltam?