Meghalt a kutyám (beszélgetős fórum)

Drága Bubu!

Vegyél egy nagy levegőt, ne mérlegelj, ne vívódj, vigyél haza egy kiskutyát.

Nehéz helyzetben vagy, mert ezt Neked kell megtenni, én szerencsésebb voltam, mert a barátaink hoztak egyet. Abban a pillanatban amikor megláttam nagyon mérges voltam, de mintha érezte volna, hogy nagy az ellenállás mindent bevetett a meghódításomra.

Az hogy külsőre hasonlítanak vagy sem, az teljesen mindegy, a személyiségük úgyis más és ezért nem fogod Őket összehasonlítgatni, mert lehetőséget sem hagynak rá.

Dönts jól és lehetőleg minél hamarabb! Mert ha arra vársz, hogy készen álljatok, az sajnos nem fog eljönni.

Nekem november végén halt meg az imádott goldim, rajongtunk egymásért mikor elment azt hittem beleőrülök...de túl kell lépni, el kell engedni..ő nem akarná hogy szomorúak legyetek. És igen a legjobb gyógyír egy másik kutya, de ne őt kersessétek benne, hidd el lehet szeretni másik kutyit. Nekünk 3 hét múlva lett egy kölyök goldink és ő lendített át minden rosszon, törődni kell vele, szeretni, játszani, ne ragadjatok meg ezen a szinten mert ennek csak a betegség a vége.

Nincs nap hogy ne gondolnék a drágámra, és ha rossz napom van még most is elsírom magam annyira hiányzik, de ezzelsajnos együtt kel élni..gondol arra mennyi örömet és boldogségot adott. Drukkolok nekktek, hogy sikerüljön. Végül a kedvenc idézetem küldöm:

"Az égben van egy hely, amelyet úgy hívnak:

"Szivárvány-híd"

Ha egy kedves állat, aki itt a földünkön szeretett egy embert, meghal,

a halála után ez az állat elmegy a Szivárvány-hídhoz.

Ott mezők és dombok vannak kedves barátaink számára,

hogy tudjanak együtt futkározni és játszani.

Ott bőségesen van víz és táplálék, süt a nap, és barátaink jól érzik magukat.

Mindegyik állat, amelyik beteg és öreg volt, ismét egészséges és erős;

azok, amelyek megsebesültek vagy megnyomorodtak, ismét jól vannak,

úgy, mint ahogy múltbéli álmainkból ismerjük őket.

Az állatok ott boldogok és megelégedettek,

csak egy kicsi zavaró körülmény van:

mindnek hiányzik egy bizonyos valaki, akit hátra kellett hagynia.

Csak szaladgálnak és játszanak egymással,

de mindegyik állat számára eljön a nap,

amikor hirtelen megáll,

és várakozással teli fényes szemekkel remegve néz a távolba.

Hirtelen kiválik a játszótársai közül

és rohan egyre gyorsabban és gyorsabban a zöld mezőn át.

Látod, hogy rohan valaki feléd,

s ha te és kedves állatod boldogan találkoztok,

már soha többé nem váltok el egymástól.

A boldogság könnyei csordulnak végig arcodon,

oltalmazó kezed újból simogatja állatod fejét,

és ismét belenézel a hű szemekbe,

amelyek oly régen eltűntek az életedből, de a szívedből soha.

Azután együtt mentek át a Szivárvány-hídon…"

Neked kell Pistit úgy beállítani anyud előtt, hogy elhiggye Pisti is ezt akarná. Ami tulajdonképpen így is van. Hidd el ezek a kis lelkek is pontosan tudják, mikor kell elköszönniük, hogy más is élvezhesse azt a boldogságot ,ami nekik adatott.

Hidd el, ha meglátod az új kis apróságot rögtön elolvadsz tőle. Ha meg otthon anyud valamit mondana, amitől félsz, hogy kimondja, csak annyit mondj: "Pssszt , a gyerek meghallja" :)

Elég hatásos lesz meglátod. :)

Vegyél magadon erőt és vágj bele, míg anyud le nem robban teljesen a bánat súlya alatt.

Szia Ata06!

Köszönöm neked is!Először azt gondoltam,hogy majd együtt választjuk ki az új kutyust anyuval,de egyszerűen nem megy.Most már én is úgy gondolom,hogy nekem kell lépnem és szereznem egy kis aranyost, egyszer csak beállítani vele.Csak ehhez a lépéshez nekem is erő kell.Pillanatnyilag a mindennapokhoz sincs erőm.Igazad van:megdermedt lelkek..azok vagyunk..ti pontosan tudjátok,hogy ez mit jelent..ő talán sose áll készen egy új kutyusra,akármennyi idő teljen is el..azt mondja,hogy a Pisti megharagszik,ha új kutyus jön a helyére..szóval nagyon nehéz..

köszönöm szépen a kedvességeteket,az együttérzéseteket!!!

Én is azt javaslom, hogy másfajta kutyust válasszatok. Így állandóan őt keresitek majd benne, hasonlítgatjátok.

Neki sem és nektek sem jó az! Hidd el sok mindent megéreznek és megértenek.

Minden fajta kutya egy tünemény, teljesen mindegy milyet választasz. Egy a lényeg, hogy kb. veletek azonos habitusú fajtát válasszatok.Tehát ha ti sokat kirándultok akkor olyat, ha otthon ülök vagytok, akkor a természete olyan legyen.

Kedves andi6020!

Mi is beszélgettünk,hogy ha úgy is néz ki,mint ő,nem ő lesz.De én szeretném azt hinni,hogy igen.De mi még annyira ragaszkodunk hozzá,hogy mindenképpen olyat szeretnénk,mint ő volt.Nem tudom,hogy jó,vagy nem.Ő is pár hetesen került hozzánk,velünk nőtt fel..talán ha az új kutyust is úgy nevelnénk,szeretgetnénk,mint őt..köszönöm a tanácsot neked!nem is tudom,hogy mikor állunk készen egy másik kutyusra..én még mindig teljesen zavaros vagyok..nekem most az a fontos,hogy anyukám jól legyen..úgy lesz minden,ahogy ő szeretné..de most még ő sem tudja,hogy mi lenne a jó..

Szia Kedves! :(

Tudod nemrég halt meg egy ismerősöm boxija. Váratlanul történt. A szülei bele voltak betegedve. Mereven elzárkóztak másik kutyustól, de.... őt nem érdekelte. Egyszer csak haza állított az aprósággal. Hirtelen azt se tudták mit csináljanak, de a kutyus teret, figyelmet és szeretetet kért magának, így nem lehetetett figyelmen kivül hagyni.:) Ott téblábolt és az ember szíve megenyhül, mert hisz olyan elesett ,aranyos és szeretere éhes. :)

Foglalkozni kell vele, nevelni és nagyon szeretni. Fel olvasztja a megdermedt lelkeket és sokkal könnyebb lesz túllépni a fájdalmon. nem múlik el, hogyan is múlhatna.

Nem őt akarjátok pótolni, mert ő egyedi volt.

Hidd el ez a megoldás. A kis dolgai csomagoljátok el, ne legyenek elöl. Az új kutyusnak már újat adjatok mindenből. Amíg ennyire fáj, nem szabad elölhagyni a dolgait. Szeressétek tovább a lelketekben és adjatok helyet egy másik kis élőlénynek. Ha anyudnak jót akarsz, minél előbb lépsz. Nem is kell tudnia róla, egyszer csak beállítasz vele. Két nap múlva rá se fogsz ismerni, meglátod. :)

Kedves Regina!

Tudom én,hogy el kell engedni,de most még nem megy.Ő volt a mi kis gyerekünk több,mint tíz évig.Minenképpen olyat szeretnénk,mint ő volt.Annyira jó lenne,ha őt kaphatnánk vissza.Neked milyen kutyusod volt?beteg volt?mi történt?

Én pont azért vettem más fajta kutyát, mint amelyik meghalt, hogy ne keressem benne a régit, hogy ne akarjam, hogy olyanná váljon, hogy hasonlítson.

Akárhogy is, de ki kell szakadnotok ebből, mert rá fogtok menni. Főleg anyukád.

A halottakat el kell engeni, ha állat ha ember.

Volt kutyákám, amikor meghalt egy pont ugynaolyat ajánlottak a neten, akkor nem tudtam elfogadni lelkiek miatt

Azóta sincs kutyám, most már más okok miatt

Akikkel anno együtt sétáltattunk, már más kutyája van a legtöbbnek

Túl kell lépni, örülni az újy kuttynak, hisz az is kedves lesz

Ha pizzáznk, megemlitjük mindig a kutyácskámat, mert imádta a pizzát, de leginkább csak a szélét kapta :)

Abban az időben még a pizzázóba is beengedtek kutyát. No, ott jól lelejmolt mindenkit, mert nagyon jámbor barátságos kutty volt

Emléket meg megőrizni a réginek, de nem azzal élni naponta

Tessék az uj kutyácskáért elmenni, de jól megnézni, hogy stílusban megfelel-e nektek

Nekem pl. foxi/keverék nem kellene, neveletlen, nem lehet elengedni, önfejű

Sziasztok!

Ma három hete,hogy meghalt a mi imádott kutyusunk.Azóta voltam itt többször,írtam is,de aztán elzárkóztam a külvilágtól.Egy hét szabadságot vettem ki,nem tudtam emberek között lenni.Ma mentem először dolgozni,de nem volt jó.Sehol nem jó..itthon volt jó anyukámmal a szabadság alatt,egymást próbáltuk támogatni,mostanra kiderült elég kevés sikerrel.Sokat kertészkedtünk,de csak azért,hogy a közelében legyünk.A kertben temettük el,tele virággal a kis sírja ,minden este gyújtunk mécsest..minden gondolatunk ő,sokat beszélünk róla..nagyon hiányzik..sokszor halljuk őt,amikor iszik,eszik..én aludni sem nagyon tudok,ha elalszom is,vele álmodok..az ébredés szörnyű..azt mondják az idő segít..én nem érzem,sőt egyre rosszabb..a halála után egy héttel találtam olyan kutyust,aki úgy nézett ki,mint ő pici korában..gondoltam,anyukámnak jót tenne,ha elhoznánk őt..aranyos,pici kutyus..lebeszéltem a gazdival,hogy megyünk..én még nem akartam,csak anyu miatt gondoltam,hogy talán enyhíthet a fájdalmán..de mereven elzárkózott..nem mentünk a kutyusért..amit én sem bántam,mert iszonyatos lelkiismeret furdalásom volt..a következő pillanatban megint azt gondoltam,hogy talán mégis jó lenne..azt mondta anyu,hogy még nem áll készen egy másik kutyusra,lehet,hogy nem tudná még szeretni..annyira bennünk él még a mi imádott kutyusunk..azóta nem kerestem másikat..de lehet,az lenne a jó,ha egyszer csak beállítanék egy kis aranyossal..tiszteletben tartottam anyukám kérését,de most is látva a szomorúságát,nem tudom,hogy mit csináljak..itthon már semmi nem olyan,mint amikor velünk volt..most is könnyek között írom ezeket a sorokat..tudom,hogy ti,akik itt vagytok megértetek..segítsetek,hogyan tovább,mit tegyünk,hogy megnyugodjunk egy kicsit..anyukám nagyon szomorú,imádták egymást..most én próbálom vígasztalni,de nekem is nagyon rossz..én egyébként egy vidám,optimista lány vagyok,de azóta nem térek magamhoz..semmi erőm semmihez..nagyon üres a ház nélküle..borzalamas érzés,hogy mi ágyban alszunk,ahol ő is mindig aludt,most meg a föld alatt van..biztos fázik..mindig takargattuk,bújt hozzánk..elmondni nem tudom,hogy mit érzek..legszivesebben elbújnék valahova a magányomban,de tudom,hogy nem tehetem..elvesztettem őt,akit nagyon imádtam..köszönöm,hogy elolvassátok soraimat!és köszönöm,hogy megértetek!kérlek szépen,segítsetek hogyan tovább!!!

Mind így érezzük. Hogy több volt, hogy más volt, hogy ő volt minden. Hogy különleges volt, és pótolhatatlan. Okos, kedves, bújós, ragaszkodó. Hogy nagyon szeretett. Így is van.

Mardos a bűntudat? Engem is mardosott, és nekem még okom is volt rá. Neked nincs.

Májusban temettem el a kutyám, júniusban kezdtem el másik kutyát keresni, akit júliusban hoztam haza. Legjobb döntés volt, amit csak hozhattam.

Nagyon friss még a gyász, én ezt értem, de arról csak te döntesz, hogy mikor állsz fel, és mész tovább. Felesleges kérdéseket feltenni, és válaszokat keresni. Ennek így kellett lenni, és kész. 10 évet volt veletek, azért az nem kis idő.

Kedves andi6020!

Köszönöm vígasztaló szavaidat!Most nem tudok másik kutyusra gondolni.Csak az én kis gyönyörűségemre.Ő több volt,mint kutyus.Ő volt a minden,a család szeme fénye,a mi kisgyerekünk.Nagyon okos,kedves,bújós,ragaszkodós kutyuska.Velünk aludt,bújt hozzám,mindig kikisért,ha jöttem haza,nagyon várt,örült,megpuszilgatott.Nagyon szeretett minket.Azt szerette nagyon,ha mindannyian itthon voltunk.Mardos a bűntudat..miért nem előbb vittük orvoshoz?mi lett volna ha..?csak sírok és sírok..több,mint tíz évig volt velünk..csak boldogságot,rengeteg örömet adott..Nem tudom,hogy lehet ezt túlélni.Minden rá emlékeztet.Minden percben várjuk,hogy rohanjon hozzánk.A sírja tele van virággal,égnek a mécsesek..mikor lesz könnyebb?mi hozhat megnyugvást mindannyiunknak?Keresem a válaszokat,de nem találom.Drága kiskutyám nincs többé

Kedves Bububogár!

Tudom, hogy most nehéz, de hidd el idővel könnyebb lesz! Nem azért ,mert nem szereted, hanem mert egyszerűen így vagyunk programozva. Fel kell állnunk és a műsor megy tovább!

Ha majd készen álltok rá lelkileg, akkor fogadjatok be egy másik kutyust, mert ő is azt szeretné,- ha el tudná mondani nektek-, hogy boldogok legyetek.

Főleg anyukádra való tekintettel, nem szabad hagyni, hogy a lelkét sokáig nyomja a bánat, mert egészségileg is megviselheti.

Azt szokták mondani ,hogy azzal, hogy elment tőletek, 10 évet elvett az életetekből, de ha jön egy új kis társ, aki kedvességével, beragyogja a napjaitokat, akkor ebből 5 évet vissza kaptok.:)

Tudom, hogy még nagyon friss a dolog, de hidd el a lelketeknek és a testi egészségeteknek az lenne a legjobb, ha erre minél előbb sor kerülne.

Nem is lenne muszáj ugyanezt a fajtát, hogy még véletlenül se hasonlítgassátok hozzá.

Ő egyedi volt és megismételhetetlen.

Esetleg a menhelyen is körbenézhettek, sok szerencsételn sorsú kiskutya vár gazdára, aki nagyon hálás lenne nektek, mert ők már tudják mit veszíthetnek. Tudjátok majd ki az akit nektek rendel a sors, mert a kutyák is választanak, csak figyeljétek őket nagyon. Biztos vagyok benne ,hogy a kiskutyád is ezt akarná és nem azt hogy a bánatba belebetegedjetek.

Kedves Ata 06!

Nagyon szépen köszönöm a reagálásodat,a vígasztaló szavaidat!Végigbőgtem..most jöttem be a sírjától..elmondani nem tudom,mekkora a fájdalmunk..nem érdekel semmi..őt akarom újra..úgy érzem,hogy ekkora fájdalom még nem ért emgem,pedig veszítetem el hozzám közel állókat..én is meghaltam,nem tudom,hogyan tovább..tartanom kellene a lelket anyukámban és az öcsémben is..de nem megy..a tásramat, a kis barátomat veszítettem el..mindig az utolsó napokra gondolok,amikor szenvedett az én gyönyörűségem..egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből..ahogy nézett rám az okos barba szemeivel..hogy segítsek rajta..milliószor elnézést kértem tőle,hogy nem tudtam rajta segíteni..miért ilyen kegyetlen az élet???

Kedves Bubu! nagyon sajnálom a kis drágádat és Titeket is! :'( Sajnos a szívelégtelenség nem gyógyítható. Embereknél is csak a szívátültetés a megoldás, ami a kutyusoknál eddig nem megoldott.

Ha korábban észre veszítek, esetleg valamivel ki lehetett volna tolni az idejét, de ha nem volt tünete, kinek jutott volna eszébe? Hacsak nem az orvosnak kellett volna eszébe jutni, ha mentek az éves vizsgálatokra. Ne hibáztasd magad!

Ő már odaát vár titeket. Ha eljön a Ti időtök ,akkor találkoztok majd újra egymással!

Legyen neki könnyű a föld! :'(

[link]

Sziasztok!

Tegnap ment el örökre a mi kiskutyák,Pisti.11 éves volt.Pici korában került hozzánk,velünk nőtt fel,teljes családtag volt.A mi kis tacsink.Imádtuk..Velünk aludt,nagyon okos,kedves,aranyos kiskutya.Megértett mindent..Mindent úgy alakítottunk,hogy neki jó legyen..utált egyedül lenni,mindig volt vele valaki itthon..imádott autózni,többször vittük magunkkal..gyönyörű kutyus volt,hatalmas barna,értelmes szemekkel.szinte megszólalt..hatalmas lelke volt,nagyon ragaszkodó..Péntek éjjel nagyon köhögött.Szombat reggel kihívtuk az állatorvos.Március 15-e volt.Azt mondta,hogy megfázott.Megvizsgálta,kapott antibiotikumot.Nem nyugodtam meg..Délutánra nem javult,bevittük az állatkórházba,ahol megvizsgálták,kapott vízhajtót,steroidot.Hétfő estére előjegyeztük szív ultrahangra,mert nem tudták,hogy megfázott,vagy a szivével van baj.Utána jöbban is lett,megint játszottunk este,jókedvű volt,evett,ivott is.Viszonylag jól telt az éjszaka,de figyeltem,kisértem mindenfelé,bebújt mellém,ahogy mindig szokott.Reggelre megint rosszabb lett..fulladt,köhögött..irány vissza az állatkórházba..megvizsgálták,megint kapott injektciókat..egész nap aludt,evett,ivott is..picit megnyugodtunk..másnap délelöttre nem javult..nem tudtam kivárni az estét,berohantunk az állatkórházba,ahol soron kívül megcsinálták a szív ultrahangot..és jött a böbbenetes hír..szívelégtelenség,nagyon súlyos..de az én drágám hősiesen kivárta a vizsgálat végét..pedig nagyon fulladt,már a nyála is folyt..zt mondta az orvos,hogy azonnal el kell kezdeni gyógyszert adni neki..rohantunk haza..az autóban csak bújt hozzám,nagyon gyenge volt..én végigbőgtem az utat..megérkeztünk,de már alig tudtam a kocsiból kiemelni,annyira gyenge volt..a karomba hoztam be,letettem a teraszon,ahol szeretett lenni..próbltam beadni a gyógyszereket,amiket az kiváltottunk,de nem tudtam beadni..elidult a szobába,de már alig tudott menni..mégis valahogy bement a kedvenc helyére..az ágy elötti szőnyegre,ahol szeretett feküdni..ott halt meg..elmondani nem tudom,hogy mit érzünk..csak sírok és sírok tegnap óta..elviselhetetlen a hiánya..fel nem tudom fogni,hogy nincs többé..eltemettük a kertbe,ültettünk virágokat a sírjára,van egy kis kereszt is,rajta a neve..égnek a mécsesek..egyszerűen nem tudjuk elhinni,hogy nincs többé..minden rá emlékeztet..itt van még a kis tálkája vízzel..a másik kis tálkájában az étele,amit meghagyott..és a rengeteg kis rágcsái,amiket úgy szeretett..meg a kedvenc,kis pokróca,amin aludni szeretett,amivel betakargattuk..ő volt a mi kisgyerekünk..borzalamas érzés,hogy nincs többé..nem kisér ki reggel és nem vár haza este..várjuk a nap minden percében,hogy kisétál a szobából,hogy elénk jön,hogy odabújik..de nincs sehol..ő volt,aki mindig felvidított,aki megvígasztalt,ha bajom volt..anyukám nyugdíjas,vele volt egész nap,amikor az öcsémmel dolgoztunk..nagyon szerették egymást..féltem anyukámat,hogy hogyan dolgozza fel a kiskutya elvesztését..hogy tudunk ezen túllenni?hogy találunk megnyugvást?én magamat hibáztatom..mi lett volna ha korábban viszem?miért nem figyeletem jobban rá?az iszonyatos fájdalom mellet,még a bűntudattal is meg kell küzdenem..azért írtam le mindezt,mert olvastam sok sorstársam megható írását és hátha tud valaki segíteni ebben a borzalmas időszakaban..nem tudom,hogyan tovább nélküle..félek a felkeléstől..hiába várom,hogy jőjjön mellém..nem jön..mit csináljunk,hogy enyhűljön a fájdalom??köszönöm,hogy meghallgattatok!

Drága kicsi Benikém ma egy éve örökre elment.

Fájdalmas és keserves, hogy nincs velem. A remény maradt, hogy ha eljön az ideje mi még találkozni fogunk. Nem akarok másik kutyát, de az utcán már megállok és megnézem ha egy külsőleg hasonlót látok. Figyelem és arra gondolok, hogy Benike is így sétálna, játszana.

Az elmúlt egy év emlékére írtam ezeket a sorokat, kérem a Istent, hogy vigyázzon a kiskutyámra helyettem. Nyugodj békében Benikém.

Örülök, hogy Nálatok is volt aki segített felgyorsítani a döntést. A "sírok-nevetek" még nagyon sokáig így lesz, de idővel majd nem a halála jut főleg eszedbe, hanem a csodás együtt töltött napok.

Kívánom, hogy legyen nagyon sok örömötök a kis jövevényben, szerintem Bony is ettől boldog ott fent a szivárvány hídon túl...

Sziasztok!Köszönöm a vigasztalást!

Én teljesen összeomlottam,utáltam reggel felkelni és utáltam este hazamenni, szembesülni azzal, hogy nem vár otthon a drága.. A lányommal sokat beszéltünk róla, kell e másik kutyus, ha igen mikor, stb. Arra jutottunk, hogy nem tudunk, akarunk kutyi nélkül élni, mégha iszonyú is az elvesztésük, de a sorsra bízzuk, nem görcsölünk rá,anyagilag sem nagyon tudjuk most bevállalni stb, és majd meglátjuk. Amit tudtunk, hogy ha lesz csak, goldent szeretnénk. Nos az égiek nagyon akartak segíteni, Mikulásra kaptunk egy 7 hetes tünemény goldi kislányt! Most felváltva sírok és nevetek, nagyon édes pont olyan mint Bony volt, de Ő nagyon hiányzik. :(

Pontosan tudjuk mit érzel, nehéz megélni a hiányukat.

És nehéz okosat és vigasztalót mondani. Valóban többünknek egy másik kiskutya segített enyhíteni a fájdalmunkat. Azt is tudom, hogy ezt elképzelhetetlennek tartod, én is így voltam ezzel.

Nekem a férjem hozott haza egy kis picikét, akit egyáltalán nem vártam, észrevétlenül lopta be magát a szívembe.

Hidd el a drága kis Goldened is azt szeretné, hogy otthont és szeretetet adj egy másik kis jövevénynek, igaz, hogy Ő már nincs testben Veled, de onnan fentről figyel és türelmesen vár, mint mindig...