Meghalt a kutyám (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Kedves Cukika67!Köszönöm!

Itt vagyok..5 hónapja, hogy elment az imádott kutyusunk..az árvácskákat leszedtük a sírjáról, de beültettük örökzöldekkel..egyik este ültem a sírja mellett és beszéltem hozzá..ő mindig meghallgatott..most is tanácsot kértem tőle..nagyon sokszor beszélek hozzá..soha nem fogom elfelejteni..ő mindig velünk marad..sokat sírok most is..ő valahogy megnyugtat..mintha érezné a bánatom..megnyugszom, ha beszélhetek hozzá..nagyon sokszor gondolok az utolsó napjaira..borzalmas..a mai napig nem tudom, hogy éltük túl..talán hárítok..talán a mai napig nem tudom elfogadni a halálát..de muszáj tovább menni..itt van a most már több, mint 4 hónapos Pistike..aki nagyon rossz, eleven, pici gyerek..nagyon sok türelmet igényel, állandó foglalkozást vele..nagyon aranyos, de minden energiánkat leköti..nagyon szeretem és anyukám is..de még mindig lelkiismeretfurdalásom van..nem is gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz elengedni őt..nem is tudom, hogy anyukám túl van e rajta..mindenképpen kellett ez a kis élet..aki elvesztette a kis barátját, tudja, hogy miröl beszélek..de itt van az aranyos kis tacsi baba, akit mindannyian akartunk és vele semmit nem éreztetünk..ő nem tehet semmiröl, őt akarta az egész család..nagyon ragaszkodik, már nagyon okos kis babu és nagyon sokat foglalkozunk vele..nagyon nehéz dolog ez..felfogni a felfoghatatlant..de mindenkinek kívánom, aki hasonló borzalmon ment keresztül, hogy legyen egy másik kutyus, aki enyhtheti a fájdalmat..egy családtagot elveszíteni nagyon borzalmas dolog..ezt csak az tudja, aki átélte..kitartást kívánok minden sorstársamnak!

Nem lehet másképp kibírni. Az egyetlen fájdalomcsillapító egy kutya. Akik itt járunk, mindannyian megtapasztaltuk imádottunk elvesztését.

Örülök, hogy azért jó páran összeszedik minden erejüket és esélyt adnak egy kiskutyának.

Még senkitől nem hallottam, hogy megbánta volna.

Köszönet Neked Bububogár, hogy leírtad a történeteteket, erőt ad a még bizonytalanoknak.

Jó egészséget és hosszú boldog életet Nektek!

Nézz be ide amikor tudsz, mert kell a vigasz és a bátorítás.

Sziasztok!

Rég voltam itt, már nagyon hiányzott, hiányoztatok!

Olvastam az írásaitokat..minden kedves sorstársamnak, aki elvesztette imádott kutyusát, kitartást kívánok!Sokan ismeritek az én fájdalmamat és még most is csak köszönni tudom mindenkinek a megértést és a kedves, bíztató szavakat..ez nagyszerű oldal, nekem nagyon sokat segített, amikor elment az imádott kutyusunk márciusban..én teljesen kiborultam, hetekig csak sírtam, szinte élő halott voltam..nem is tudom, hogy sikerült túlélni..aztán május végén hosszas keresgélés után elmentünk egy édes, aranyos, hét hetes tacsiért..majdnem 300 kilométert mentünk érte..anyukám, az öcsém és én..tele voltam kétségekkel..hogy nem túl korai még, nem haragszik meg az előző kutyus..szóval elhoztuk..nagyon pici baba volt, még menni is alig tudott..első perctől kezdve imádtuk..tudni kell, hogy az előző kutyus Pistike volt, tacskó keverék, 11 éves volt, amikor meghalt..szívelégtelen volt, napokig az állatkórházba vittük..családtag volt, imádtuk..anyukám volt vele szinte mindig, imádták egymást..ő volt a mi gyerekünk..és egyszer csak elment..leírhatatlan a fájdalom..kikészültünk mindannyian..a kertben temettük el..a mai napig égnek a mécsesek a sírján..március közepén ment el..május közepén mentünk a kutyusért..aki szintén Pistike és tacskó..nagyon eleven, mindent szétrág, széthord,nagyon akaratos, állandóan foglalkozni kell vele..de nagyon aranyos..most lesz négy hónapos..ő is Pistike és nagyon hasonlít az előző Pistikére..külsőleg és belsőleg is..az előzőt soha nem fogjuk elfelejteni, én még most is sokat sírok, még mindig gyötör a lelkiismeret, hogy nem tudtam megmenteni..nagyon sokat gondolok rá..de itt van a pici baba, aki semmiről nem tehet, aki nagyon ragaszkodik hozzánk és nem szabad, hogy megérezze a fájdalmunkat..nekem azt tanácsolták itt, hogy kell egy másik kutyus és igazuk volt..az idő tényleg enyhíti a fájdalmat, de sosem felejtünk..nincs nap, hogy ne jutna eszembe, eszünkbe..sokat beszélünk róla..de itt van a pici baba, aki igényli, hogy foglalkozzunk vele..már most nagyon okos..aki elveszti az imádott kis barátját, el sem tudja képzelni, hogy más léphet a helyébe..én is így gondoltam..de muszáj volt lépnem, főleg anyukám miatt..ezt a fájdalmat csak az értheti meg, aki átélte..kitartás kívánok mindenkinek, aki elvesztette a kis barátját!igen..és az idő tényleg segít, bár akkor én sem gondoltam..az élet kegyetlen..én is sokszor kérdeztem, hogy miért..borzasztó dolog átélni..

Drága akcimi!

Neked is csak azt tudom mondani, hogy adj esélyt egy kiskutyának, hogy szerethessen és meglásd elhozza a megnyugvást.

Azt mondják a jóból kicsit (keveset) adnak...

Szánd rá magad és vegyél magadhoz egy kiskutyát. Ugyanúgy szeretni fog Téged, Te leszel Neki a világ, add meg ezt egy kis csöppségnek..

Kicsi Drága Benikém annyira hiányzol.

Nem apadnak a könnyeim, pedig 17 hónapja nem vagy felem. Mikor jön már el a beletörődés?

Nagyon sajnálom! :'( Jaj, istenem milyen nehéz is ilyenkor az ember lelke. :(((((

"Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok, hiszen Napként az égen nektek ragyogok.

Ha szép idő van, s kék az ég, jusson eszetekbe sok szép emlék.

Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, inkább a szép dolgokon kacagjatok.

Ha telihold van, az értetek ragyog, s azt jelenti, hogy boldog vagyok.

Ha hullócsillag száll az éjféli égen, akkor mondjatok egy imát értem.

Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek.

Ha Rám gondoltok, soha ne sírjatok, hiszen a szívetekben jó helyen vagyok!"

Nem biztos, hogy megmérgezték. Az alapján amit leírtál valószínű, hogy patkány méreg volt.

Annál véreznek be a szervek.

De nem biztos, hogy neki szánták. Nincsenek patkányok, egerek, pockok ott ahol laksz? Lehet, hogy ő csak megtalálta , de az is lehet, hogy egy tetemet talált meg és azzal mérgezte meg magát.

Persze nem kizárható, hogy direkt mérgezte meg valaki, de ha nem volt senkivel konfliktusotok, előfordulhat, hogy véletlen volt.

A szívelégtelenségnek pedig vannak az epilepsziával egyező tünetei is.

Ájuláskor illet volna a dokinak egy EKG-t, szívultrahangot is csinálnia. Meg speciális vérvételi tesztet nézni.

Sajnos most már nem tudsz mit tenni. :( Legközelebb ,ha lesz bármilyen kisállatod, körültekintően válassz orvost. Az állatbarátok sokat tudnak segíteni tapasztalattal. Orvost érdemes ajánlások útján keresni.

Nem kevés idő lesz, míg elfogadod ,hogy nincs többé, de hidd el, az idő segít. Nem fogod őt kevésbé szeretni...-, de eljön az idő, mikor már tudsz róla anélkül is beszélni, hogy elsírnád magad.

Szia Ata06!

Igen sajnos nagyon nehéz ez az időszak, tényleg felkészületlenül ért minket, azt hittük hogy még nagyob sokáig velünk lesz!

Igen lehet oka volt hogy velünk legyen, hogy türelmet tanítson nekünk és én ennyi szeretet egy kutyától se kaptam még és nem is adtam egynek se, ő volt az én egyetlenem aki sok nehéz időszakban segített!

A tünetei a következők voltak: először csak ivott sokat és mindent kihányt meg olyan levert volt, sajnos ő epilepsziás is volt, még a gyógyszerét is kihányta! Utánna már szegénykém enno sem volt hajlandó, csak feküdt! Az orvos adott neki infúziót mert nagyom ki volt száradva, meg vett tőle vért és abból már látta hogy mérgezés, kezelte szegénykémet de másnap reggelre meghalt! Aztám felboncolta az orvos és szegénynek sok szerve bevérzett , meg mint kiderült szívelégtelensége is volt, lehet nem is epilepsziás volt, félrekezelte a másik orvos. Még mindig azt nem értem miért kellett megmérgezni, mikor senkinek nem ártott, olyam jó kutya volt, miért kellett elvenni tőlünk! Új kutyát még egyelőre nem szeretnénk, nagy még a fájdalom! Nagyon sokszor gondolok rá, nagyon ürea nélküle az élet!

Kedves Hajka! Sajnos a gyász időszaknak megvannak a stádiumai. Ezen sajnos mindenkinek végig kell haladnia és ez nem könnyű.

Különösen akkor nehéz elfogadni a szeretet kis kedvenc halálát, ha hirtelen történik és az ember nem tud rá lelkiekben felkészülni.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen rövid időt tudtatok együtt lenni, de tudod, azt szokták mondani, mindennek meg van az oka. Semmi nem történik ok nélkül, még ha ez nem is mindig világos a számunkra. Én hiszek benne , hogy Benji okkal volt itt a földön és nem véletlenül került hozzád. Valamire meg kellett Téged/titeket tanítania és itt az ő szerepe véget ért.

Pesze nézhetjük úgy is, hogy egy gonosz véglénynek "köszönhetően" ment el Tőletek, de sajnos el kell fogadni, hogy mindig lesznek olyan emberek, akiknek nem lenne semmi keresnivalójuk a földön, mert csak bánatot okoznak másoknak.

Idővel megnyugszol és megmaradnak a szép emlékek. Beszélgessetek róla sokat, hogy kiadjátok magatokból a fájdalmat.

Az orvos miből gondolta, hogy mérgezés volt? Milyen tünetei voltak?

Ne is foglalkozz azzal a bizonyos hozzászólással.Sajnos vannak érzéketlen emberek :(

Én mindig azt szoktam mondani,hogy az egy dolog ha valaki nem tud igazán szeretni egy állatot,de azt igenis elvárom hogy az én érzéseimet tiszteletben tartsa.Ha pedig nem megy neki,akkor ne legyen a közelemben,illetve ilyen fórumokon.

Sose értettem miért mérgezik le az állatokat.Mit árthat szerencsétlen?Sajnos erre felénk is használ az egyik szomszéd mérget egerek ellen,és mit sem törödik vele hogy azt egy cica vagy egy kutya is feleheti.De hajthatatlan,és nem tudok tenni semmit ellene.

Tudom hogy semmi nem pótolja a hiányát elvesztett szeretett kisbarátunknak.Van aki új kutyust javasol,de persze az se pótolja,maximum leköt egy kicsit,és persze csak egy bizonyos idő elteltével.Szerintem.De persze mindenki másképp éli meg.

Én se tudtam még elpakolni Bobókám dolgait.Néha megsimogatom a nyakörvét vagy a fésűjét.Akkor egy kicsit érzem az illatát is.Nem tudom hogy ez normális-e,de én így élem meg.Mindig viszek virágot a sírjára és beszélek hozzá.Akkor kicsit olyan mintha tényleg itt lenne.... :(

Kitartás....

Ha ez a véleményed , akkor a lelked sivár.

Az állatnak épp úgy van lelke, vannak érzései, mint az embereknek. Már amelyiknek. :/

Ha bármit is tudnál a kutyákról, ezt mondani se kellene. A Te kutyád ezek szerint szeretet nélkül élt és rideg tartáson volt. Szegénynek szomorú élete lehetett és meg se érdemelted.

Vagy csak trollkodsz?

Minek jössz egy olyan fórumba ,amit "nem érzel magadénak"?

AMIKOR EGY ÁLLAT SZEMÉBE NÉZEK, NEM AZ ÁLLATOT LÁTOM.

AZ ÉLETET LÁTOM.

A BARÁTOT LÁTOM

ÉRZEM A LELKÉT.

Ha Te nem így érzel, nem is vagy "ember" .

„Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.” Mahatma Gandhi

Nem,ez egy vélemény.Ha úgy tetszik akkor szemlélet.

Sokkal primitívebb az,ha valakire ráragasztasz egy jelzőt,aki nem úgy gondolkodik,mint te.

Nem baj a fő,hogy meg légy magaddal elégedve!

Na szevasz missz tökély:P

Nekem volt egy kutyám régen.Az megdöglött.A másik utána,az meg elpusztult.Sőt,macskáim is voltak,azok is kimúltak.

Egyetlen állatom sem halt meg.

Nagyon szépen köszönöm!

Egyelőre én is élőhalottként közlekedem és ez nem tetszik a családomnak, mondván ne sírjak annyit miatta mert így nehéz lesz feldolgozni. Ma voltam először otthon úgyhogy Benji már nem volt ott, nagyon fájdalmas érzés volt, hogy a játékai, a tálja meg az elhullott szőre mindehol ott voltak :) egyedül a cica vidított fel, a cicának mintha fel se tűnt volna hogy nincs ott a kutya akivel előtte olyan jót játszottak, csak néha ment el a kutya helye felé. Többet foglalkozok persze a cicával, de Benji hiányát semmi nem tudja pótolni, mert már mondtam ő volt a egyetlen kutya akit nagyon szerettem és rossz hogy csak 5 év adatott meg nekük és a tény hogy úgy halt meg hogy megmérgezték :(

Nagyon nehéz! :(

Szia!

Először is fogadd őszinte részvétem,nagyon sajnálom.

Sajnos nem lehet tenni a fájdalom ellen.Ha igazán szeretünk valakit,az elvesztése mindig fájni fog.Talán csak enyhül,idővel.Tudom ez olyan sablonos,de így van.Én se hittem el.3 hétig élőhalottként közlekedtem itthon Bobóm elvesztése után,majd napról-napra kicsit könnyebb lett.

Nekem az segített a legtöbbet hogy maradt még egy kutyám és 6 cicám,és tudtam hogy róluk ugyanúgy gondoskodnom kell,nekik még szükségük van rám.Csak miattuk vettem erőt magamon.

Tudom hogy a cicusról csak Benjike jut eszedbe,meg persze ilyenkor minden másról is,de gondold el milyen szomorú lehet a cicus is,főleg ha annyira szerették egymást.Talán meg kellene próbálnod mégiscsak kicsit többet foglalkozni a cicussal,és együtt meggyászolni Benjit.Hidd el neki is szüksége van rád!!

Nagyon sok erőt és kitartást kívánok Neked!

Nemtudom jár-e még ide valaki vagy olvassa-e ezt a fórumot, de gondoltam leírom az én történetemet.

1 napja halt meg a labrador kutyusunk Benji és csak sírok és csak sírok, nagyon fáj a hiánya. Úgy kezdődött az egész, hogy én már nem lakom otthon, mikor hazamentem a szüleimhez, anya mondta hogy nem eszik a kutya, csak iszik de azt is kihányja meg olyan kis levert, elvittem az állatorvosunkhoz, aki csak találgatott, hogy mi baja lehet végül a furcsa szívdobogása miatt elküldte egy másik városba egy másik állatorvoshoz aki szerinte hozzáértőbb, erre mi kerestünk a mi városunkban hozzáértő állatorvost, aki benttartotta magánál a kutyust mondván kivizsgálja és ad neki infúziót mert nagyon ki van száradva, másnap hívott sírva anyukám, hogy Benji meghalt az orvosnál éjjel, kiderült megmérgezték.Ki képes megmérgezni egy kutyust? Az utolsó nap mielőtt elvittük a másik állatorvoshoz vele voltam végig, fel sem bírt állni és ahogy nézett rám, miközben puszilgattam, azt sose felejtem el. Nagyon megszenvedem az elvesztését, előtte is volt kutyusunk de én egyikhez sem ragaszkodtam ennyire mint hozzá, neki sírtam el mindig a bánatomat mikor szomorú voltam és mindig jött oda hogy vígasztaljon, nagyon sokat játszottunk együtt, igaz csak 5 év adatott meg nekünk együtt, de annyira hozzám nőtt, hogy nagyon fáj az elvesztése, képtelen vagyok hazamenni anyáékhoz hogy lássam hogy nem szalad elém és nem szeretgethetem meg. Van egy kiscicánk is, Benjivel nagyon szerették egymást, jó hogy ő ott van, de róla is mindig az jutott az eszembe hogy mennyit játszottak Benjivel. Életem kutyaszerelme volt ő és nagyon fáj az elvesztése, persze az egész család szenved, de engem viselt meg a legjobban, mindenki mondja a családban hogy ne sírjak ennyit miatta, de nagyon fáj hogy elvesztettem a kis társamat, szerintem nem tudják megérteni mit érzek most? Remélem a kutyamenyországban van az én drágaságom. Mit tudnék tenni ez ellen a nagy fájdalom ellen?