Meghalt a kutyám (beszélgetős fórum)
:(( Miért hiányzik enyire Ciluka? (ö macsek volt)
Miért , ha más azt mondja hogy "csak egy állat" . akkor miert fáj enyire ? és mikor mulik ez el? 2007.02.15--én halt meg :(( és még mindig kegyetlnül hiányzik :(( most is bögök :(( sose fogom tudni eléngedni?
Az én kutyám 2005-ben halt meg,pont kölykei voltak és valami "kedves ember" megmérgezte. Azóta is nagyon hiányzik. Egy kölyke akkor megmaradt,de nem akartam megtartani,mert még nem készültem fel 1 másik kutyára,nem tudtam volna úgy szeretni.
Sziasztok!
Ma elment....örökre ;c((
15 éves és nyolc hónaposan,tudom ez szép kor,de a lelkem egy része is vele halt.Én segítettem a világra,2 hetes korától etettem,mert a mamakutya beteg lett.Úgy érzem mintha megszakadt volna a szívem.
Az sem tud vígasztalni,hogy van még 3 fiatalkám is.
y37tl8d Köszönöm a válaszodat. Ha van msned: bettina1414@hotmail.com
Adry72 és Bettina16! Mindkettőtőket sajnállak én is keresztül mentem ezen. Bettina Veled érzek és sirok, ahogy a cikkedet olvasom. Imádom őt és azt se tudja mit csináljon, ha hazaérek. Adry72-nek üzenem szeretnék Veled kapcsolatba lépni és Bettina Veled is. Pusz Mindnyájatoknak Zsuzska
Őszintén sajnállak!!!Vígasztaljon az a tény,hogy szép életet biztosítottatok neki!
Macika 14 év után itthagyott minket... Összetört a szívem.
Szia Adry! Igen tudjuk mivel van még egy kutyusunk és ő is nemrég szült. És etetjük is őket cumisüvegből. Nameg teleraktuk őket macival :) Semmi gond nincs velük, megvannak :)
Szia Bettina!
Sajnálom ami Veletek történt!!!
Ne haragudj,hogy rákérdezek,de a kiskutyákkal mi lett? Tudjátok őket nevelni?? Igazából csak azért kérdezem,mert szorítok,hogy ők legalább jól legyenek.Tudom,mert "kutyás" vagyok,hogy nem pótolhatják az anyjukat,de talán enyhítik a fájdalmadat.Elfoglaltságot jelentenek.A mi családunk nagyon sajnálja,hogy Hetyókának sosem születtek kölykei éppen ezért Harminak biztosan lesznek és tuti meg is tartunk egyet.Minden jót kívánok Neked És ha a porontyok életben maradtak akkor nekik is!!!
Nagyon sajnállak téged és a kutyusodat is.Ez nagyon rossz,hogy nem volt öreg kutyus,és mégis meghalt.Nekem volt egy magyar vizsla "lányom".
Amikor meghalt 15 éves volt,de hónapokig gyászoltuk.Majd az idő fogja a fájdalmadat csökkenteni.
Elhiszem. Köszönöm a válaszodat.
Értem. Sajnálom, hidd el.
Köszönöm mango vigasztal hogy nem csak én érzek így a kutyusok iránt. Rexona igen tudtuk, mert van még egy yorkshire kutyusunk és ő is szült már, ismerjük hogy milyen, tudtuk is a dolgunkat. Figyeltük őt is, de nem tudtam hogy ilyen veszélyes ha nem adják be neki a szülés utáni injekciot. Azt hittem hogy nincs semmi baj mivel a kutyusom ugyanolyan jokedvű, fürge volt mint a szülés előtt. Nem gondoltam volna hogy ebből ez lehet. :(
Szia Adry72! Ez annyira szép és bölcs! Köszi, hogy leírtad!
Szia Bettina, annyira nagyon megértelek, annyira kicsaltad a szememből a könnyket a törénettel. Erre nincs vígasz, én a mai napig sírok a kutyám után, a mai napig gondozzuk őt, csak másogy, a kis sírját simogatjuk és ültetjük rá a virágokat.
Én ugynúgy éreztem mint te amikor elment a kutyám, azok az utolsó közös szempillantások...,
Egyetlen egy dolog tud megvígasztalni, az pedig az, hogy még mindig így jobb, mintha fordítva törénik, ha a kutyám veszít el engem. A kis kutya eszével nem tudom hogy fogta volna fel a gazdi elvesztését. És tudom, úgy senki nem vigyázott volna rá mint én, úgy senki nem bohóckodott volna vele, mint én.Stb, stb, stb...
Hihetetlen sok mindenre megtanított minket a kutyánk. Többek között az emberségre, még nagyobb felelősségre, igazi felhőtlen örömre, a halálával egy igazán mély gyászra.
Betti! Nekem is van kutyám, egy westie.
Nemtudom hogy tudtátok- e, de az ilyen fajtiszta kistermetű kutyáknál néha bonyodalmas dolog az ellés. Sok helyen lehet erről olvasni, itt neten is főként. Általában állatorvossal kell tartani a kapcsolatot, ha kiskutyák érkeznek. Sőt a megszületett kiskutyákat is megfelelően kell gondozni. (gondolok itt hőmérséklet, megfelelő hely....)
A tenyésztők is nagy figyelmet fordítanak ilyenkor egy kiskutya világrajövetelére. Mérik az anyakutya lázát, nézik mikor indul el a szülés....stb.
Hidd el nem azért írom, hogy ezzel megbántsalak, de ez elég kockázatos dolog.
Nagyon sajnálom, hogy ez történt veletek és szegény kutyussal. Az vigasztaljon, hogy jó helyen volt nálad, és szeretted, szóval szép élete volt.
Én is nagyon félek, hogy mi lesz ha egyszer az enyémmel történik valami! Imádom énis őt, féltem is nagyon mindentől, már túlzottan is.
Hosszú lesz mire rendbejössz, de kitartás.
Sziasztok! Ugy éreztem muszáj leírnom ezt, remélem lesz aki olvassa és segít. Volt egy kutyám yorkshire terrier (sajnos azt kell mondanom hogy volt), mivel tegnap meghalt. 8 éve volt velünk és nálunk is családtagnak számitott, épp ezért írok ide, mivel azota teljesen kivagyok. Nem azért halt meg mert öreg volt, hanem mert szülés után nem vittük fel az orvoshoz mert olyan volt mintha nem történt volna semmi, szoval jol volt. Nem tudtuk hogy ez ilyen veszélyes lehet. Tegnap reggel (a szülés után par nappal) furcsán vette a levegőt és mire felértünk az orvoshoz vért köhögött, az orvos már nem tudta megmenteni. Nagyon rossz érzés mert ugy érzem hogy miattam...Ha öreg lett volna megérteném akkor is nagyon rossz lenne, de akkor tudnám hogy leélte a kis életét..de így.. Folyton az van az eszemben ahogy feküdt az asztalon és nézett a szemembe..tudom nehéz elhinni.. de ő tudta hogy vége és ugy nézett a szemembe mintha azt mondaná nem te vagy a hibás..nem bírtam ki felvettem az asztalrol nem tudom miért rám nézett... és ugy maradt. :( Akinek van kutyája megérti ezt, tudjátok soha nem gondoltam volna hogy meghal vagyis igen csak nem gondoltam bele milyen lesz nélküle... Hihetetlen hogy egy kutya.. és mégis mennyit jelent az ember számára .. ilyen fájdalmat soha nem éreztem. Tényleg az ember legjobb társa, nála nincs jobb, hihetetlen jófejek a kutyák. Visszatérve eltemettük az udvarba..de azota annyira rosszul érzem magam mintha elvették volna az édesanyámat kb olyan. Nem gondoltam volna hogy ekkora kincs a kutyám. Becsüljétek meg nagyon őket mert nagyon megérdemlik azt mondhatom talán Isten legjobb, legértelmesebb teremtménye.
Az állatokról
Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van
lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba,
komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: „Az
emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!” –
ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan
barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és
egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni.
Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is
van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék
gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban
maradsz; s Isten tudja ezt.
Márai S. Füveskünyv
Sziasztok! A kutyás témához szeretnék hozzászólni. Nekem is volt egy németjuhász kutyám, imádtam, de sajnos már novemberben lesz 9 éve, hogy nincs velünk. 8 éves korában el kellett altatni, mert egy év alatt teljesen elrákosodott. A mai napig nem tudom feledni, mertb amit kaptam tőle, az hihetetlen. Ezeket adolgokat csak a kutyások értik. Családtag vol, jogai voltak, és imádott minket. Közben 1995 telén találtam egy 5 hónapos kis keverék kutyát, kidobták, mert nem tudták eladni. Most volt 10-én 13 éves. A lépcsőn már nehezen megy, elkalandozik a séták során. De imádom, de félek is. Annyira hálás mindenért, hogy el sem lehet mondani. Köszönöm, hogy van nekem. Ahogy itt olvastam a hozzászólásokat, kicsordult a könnyem. Mindenkivel együtt érzek, mert tudom mi ez. A férjem maradt bent vele, mikor a doktornő elaltatta, de én még haza akartam vinni.
Annyira sajnálom. Nekem is van három éve egy kutyám, aki szinte családtag. Annyi szeretett tud adni és az egész család nagyon szereti. Bele sem akarok gondolni, amikor majd vele is ez fog történni. Ezért néha eszembe jut, hogy lehet, hogy nem kellett volna kutyát vennem
Nekem 2002-ben halt meg a kutyusom, Boglárkának hívták! Azóta eltelt jópár év de harágondolok még mindig összeszorúl a szívem, imádtam, nagyon közel ált hozzám:)
Hiába mondják, hogy csak egy kutya, ugyanolyan fájdalmas volt elveszíteni mint nagyapámat!
Hát igen érdekes állatok a kutyák.az enyémre is jellemzö volt h amikor már beteg volt még akkor is meg akarta mutatni ki az ur a háznál.már 2hete nincs velem Toni,de egy nagyon szép emlékként maradt mg bennem.a képe itt van az asztalomon.én is az utbbi idöben sokat utazom,pontosabban csak hét végén vagyok itthon.nagyon rossz volt az elsö hétvige mikor hazaértem és nem várt az a kis szörgomboc aki elötte mindig itt volt.De az hiszem sikerült jol kezelnem a dolgot.megértettem h nemhoztam rossz döntést...az elaltatást.mostmár örülök h képes voltam megozni ezt a döntést mert annyi szépet kaptam töle,megérdemelt egy fájdalommentes halált ha már mást nem lehetett tenni és nem voltam önzö,akaratos.még mindig hallom a fülembe azon a reggelen h sirt,se nem is nevezném kimondottan sirásnak...mintha beszélt volna,különbözö hangsulyban adta ki a hangokat,jelezte h valami nincs rendben.bármit megadnék ha csak még egyszer megszeretgethetném.sokszor kimegyek az udvarra és aztán jut eszembe h nincs.Érdekes mert nagyon fáj,hiányzik,mégis az utobbi idöben szülimmel rengeteget beszélgettünk,jöttek a mesék h "emlékszel mikor Toni ezt meg ezt csinálta....?meg akkor amikor..."és orákon kerszetül ment a témázgatás,emlékezés és mégis nagyon jo volt.csak1dolog maradt amit nagyon bánok,mikor elaltatták sirogörcsöt kaptam és nem birtam kimenni hozzá,egész élete folyamán vele voltam,volt h beteg volt és napomko át virrasztottam melette és most...mikor elment hiába voltam vele egész életében,magára hagytam.kimentem hozzá elötte de akkor olyan zürös volt minden,már jött az állatorvos,toni sirt,nem tudtam elbucsuzni rendesen töle:(
Sokan nem értik miért fáj nekünk ennyire elveszteni a kutyánkat!Vígasztalnak?Ugyan!Nem értik szegények,hogy nem csak egy kutya volt hanem a KUTYA!!!A mi családunknak új tagja lett Harmika személyében,de Hetyóka emléke a mai napig sem halványodott,hiánya sem enyhült.Imádom Harmát én általam került a családunkba Ő is,mégis olyan ez mintha az egyik gyermekemet veszítettem volna el.Vessen rám bárki követ,de éppoly fájdalmat éreztem a lelkemben mikor Hettyt elalttták mikor a nagyszüleim mentek el.Mindenkinél jobban szerettem a világon.
Az én apukám 60 éves mégis csak sírt és sírt.
Mi akik tudjuk mit jelent ennyire szeretni és családtagként tiszteljük a kutyát értjük egymást
,de akinek csak egy eszköz,nos hát azoknak hiába magyaráznánk.
Végül egy jó kis gondolat:
"Aki nem tapasztalta milyen egy állat szeretete,annak lelke egy része mélyen alszik..."
Úgy gondolom kedes fórumozók mi értjük is ezt...:)))
Szia Hajni, az én kutyám is idős volt már és az anyukánál maradt, abban a lakásban ahol fel is nőlt. Én elköltöztem, utaztam is sokat, de én voltam a kiválsztottja. Hálás vagyok a sorsnak, hogy az utóbbi pár évben visszaköltöztünk, de férjemmel külön lakásban lakunk. Azért sokat látogattam a kutyám, valamikor többször is naponta, szóval sokat voltam vele. Anyu mondta, mikor én jövök, teljesen megváltozik a kutyám viselkedése, miattam újra kiskutya, produkálja magát, lépcsőzni akar, pedig ő mindig felveszi.
A halála napján is én voltam vele és csak feküdtem előtte a szőnyegen és néztünk egymás szemébe. Nagyon nehéz elveszíteni egy kutyát, akit igazi társként kezel az ember.
Csaba59, köszönjük a történeted, kicsalta a szememből könnyeket. Én is leírtam már egy kutyám fórumon a történetemet a kutyám halálával. Az én kutyám szálkás tacsi volt, örökmozgó, 16 évesen halt meg. Már évek óta folyamatosan épült le, ezért próbáltuk könnyíteni a megszokott dolgait, pl felvettük a lépcsőn, ha felakart ugrani a foteljába, tudtuk vagy nem sikerül már neki vagy csak nézte jelezve, hogy fel akar menni, ekkor beleültettük. Kicsi faltokra aprítottuk az ételét, csontot elővigyázatosságból már jó ideje nem kapott. Nyáron korán reggel vagy későn este maradtunk vele kint sokáig, a forrő nappali időszakban csak rövid időre vittük elintézni a dolgát. Nagyon nem akart elmenni, nem is fogtuk fel mennyire idős és gyenge. Hirtelen lett rosszul, pár napig megtettünk minent, hátha jobb lesz, de tarthatatlan volt a helyzet. Írtad, a kutyád csak ivott az utolsó napokon, az enyém napokig inni sem akart már. Infúziót akapott. Hányt. Úgyhogy, mivel tudtuk idős is, ez nem lesz jobb, a drága pedig szenvedett, de nem mertem várni, hogy meddig tart a haldoklása, elaltattuk. ez 7 hónapja volt, én akkor 32 voltam, a kutyám 16, tehát addigi fél életem vele telt, borzasztóan hiányzk, pedig csak egy kutya, vígasztalnak az emberek. De nem sokan értik ezt meg.
Sziasztok, én ma temettem Frédit, ő egy német juhász volt 11 éves. Két - három hét alatt épült le teljesen pedig kora ellenére egy aktív játékos-bolondos jószág volt. Szóval igen rövid idő alatt teljesen legyengült. Az utolsó 3-4 napban már semmit sem evett csak vizet ivott. Tegnap este már arra sem volt ereje, hogy felkeljen és maga alá vizelt. Ekkor már tudtam, ez a vég. 50. évemben járok de nem szégyellem - sírtam mint egy gyerek. 9 éves kislányom mondta is " Apa még sohasem láttalak téged sírni." Együtt sírtunk. Frédi egyszercsak felkelt és remegő lábakkal elindult az udvaron, megállt, körülnézett, elindult a kert egyik sarka felé. Éreztem azt a helyet keresi ahol végső nyugalmat talál. Kb. 11-ig ültem mellette a földön, simogattam a fejét. Amikor bementem lefeküdni, visszafordultam az ajtóból láttam, hogy felemeli a fejét és engem néz mint aki egy utolsó képet akar magával vinni a gazdiról. Reggel fél ötkor amikor felébredtem kimentem hozzá. Ugyanott feküdt békésen, de már nem élt. A kertben temettem el. Köszönöm, hogy elmondhattam. Csaba.
Szia! Én se tudtam soha belegondolni, milyen lehet Buksika nélkül, és most olyan üres, csendes az udvar...de 17 év után már el kell engedni! Remélem a Te kutyusod még sokáig marad Veled!
Hanim és Hajni!
Én nagyon sajnálom, hogy ez történt. Nekem is van kutyám, igazi családtag, őt ölelem meg legtöbbször naponta, nagyon szeretem, és félek, hogy mi lesz, ha egyszer nem lesz.
Sziasztok!
Múlthéten kedden altattuk el 17 éves kutyusunkat. szegénykém már nagyon beteg volt, el kellett búcsúznunk tőle, ami nagyon nehéz volt, hisz ő volt a gyerekkorunk az öcsémmel, az első kutyánk. Ha eszembe jut, mindig sírok, pedig tudom, mostmár jobb neki, mostmár újra fiatal kutya, és békében ment el. A kertben temettük el, a kedvenc helyén, ahonnan mindig kémlelt valamit!:)
A másik kutyám, ő 4 éves, tisztára depressziós azóta, úgyhogy lassan újabb játszópajtás után kell néznem, de még nagyon nehéz.
További ajánlott fórumok: