Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Meghalt a kutyám fórum

Meghalt a kutyám (beszélgetős fórum)


144. Garmo (válaszként erre: 143. - A4cf17146e)
2009. febr. 21. 17:12

Nem volt már fiatal ez tény(10 éves volt), de életvidám, virgonc és még mindig játékos kutyus volt, és a halálát egy belsőszervi betegség okozta, ami úgy jött, hogy egyik nap még futkározott, a másik nap már haldoklott...aztán 4 nap és vége lett...

Tudod még nagyon friss a fájdalmam, és talán ezért is vagyok dühös is és egyszerre szomorú. Egyelőre még nem bírok rágondolni, mert akkor összeroskadok. Pedig elég jól bírom az élet megpróbáltatásait, és nem szoktam semmiért sem nyafogni. Beérem azzal ami van, és szorgalmasan dolgozom....szóval nem vagyok az a hisztigép. Most sem toporzékolok, csak csöndben tűröm a fájdalmat, és közben magamban morfondírozok életről, halálról és igazságtalanságról. Sajnálom szegény hű barátomat, mert szeretett élni, és igazán élhetett volna még vagy 2-3 évet...akkor könnyebben viselném, mert az már szép kor. De egy 10 éves kutya még nem öreg kutya, csak idős. Amúgy köszönöm a reagálásod, nagyon jól esik most az együttérzés.

143. a4cf17146e (válaszként erre: 142. - Garmo)
2009. febr. 21. 17:00

Szia!

Nem volt még öreg a kutyád? Beteg volt?

Én ugyanígy éreztem, de átadtam magam a fájdalomnak, hol sírtam, hol mosolyogtam, ha a kutyámra gondoltam, nem csak az első napokban, még ma is, de mindenekelőtt borzasztó hálás voltam, vagyok a sorsnak, hogy volt egy ilyen okos, vidám és bölcs kutyám, aki nekünk is rengeteg mindent megtanított a kis kutyaéletével.

A lenti verset, Szivárványhíd a kutyám fotojával beszerkesztettem, kinyomtattam, elvittem a többi családtagnak és bizony volt sírás. A kutyám és az ő társa lassan 1 és 1/2 éve nincsenek már velünk. Az is érdekes, ahogy a 2 kutya elment. 3 hét különbséggel egyik a másik után.

A nyugtatót én nem helyeslem. Én boldog is voltam és vagyok, hogy a kutyám emléke ilyen intenzíven él bennem minden hiány és fájdalom ellenére.

142. Garmo
2009. febr. 21. 16:53

Sziasztok...

Lassan 3 nap tellik el, hogy elvesztettem életem egyik értelmét, Rivert. Azóta is gyomorideggel, és borzalmas lelki fájdalommal küszködöm. Bevallom őszintén, hogy azóta már vagy 10 szem nyugtatót vettem be, hogy legalább tompítsam az agyamat. Idő közben - ahogy jár az agyam - a "mindenható"-ra is dühös lettem. Legalább 100x tettem fel magamnak a kérdést, hogy miért vette el a kutyámat, amikor én sosem tettem senkinek semmi rosszat, a kutyámról meg nem is beszéve. Ő még a macskákat sem bántotta, még azt is megengedte, hogy az ajtó előtti ágyába feküdjenek.

Mindenki szerette Őt, és Ő is szeretett mindenkit. A légynek sem ártottunk sohasem..akkor meg most mia f...ért kellett ezt az elvinnie a kutyámat????? Miért veszi el egy ártatlan állat életét idő előtt???....Sok aljas szemétláda meg éli az életét 100 éven át vidáman.Nagyon csalódott vagyok....és azt hiszem a hitemet is elvesztettem örökre.

141. TRYXY74
2009. febr. 20. 17:43
Vigasztalast!!!
2009. febr. 20. 17:41
Sziasztok!Én is elvesztettem egy drága kiskutyimat,immár 3 éve,és még mindig nagyon hiányzik!Bent élt velünk a lakásban.Azóta van 1 imádnivaló ugyanolyan kutyusunk,ő is teljesen velünk van.Tényleg igaz az,hogy a kutya az ember legjobb barátja,és ők feltétel nélkül szeretnek!!!:)
139. a4cf17146e (válaszként erre: 137. - Narzisse)
2009. febr. 20. 17:35
Ez nagyon szép és könnyfakasztó. De mennyire.
2009. febr. 20. 17:29
Őszinte részvétem.
2009. febr. 20. 17:28

Nem tudom olvastátok-e már ezt a versikét,de mikor elmentek a kutyáim a kutyás barátaim mindig elküldték nekem.Ha olvasom most is sírok.Közben szeretgetem a 3 új kiskutyámat.Én minden kutyum halála után kicsit magam is meghaltam és nem hittem el,hogy valaha jobb lesz,de tényleg múlik a fájdalom.Viszont kutya nélkül nem én vagyok én :)ezt akkor értettem meg mikor újra hárman lettek.Sokan nem értik meg,hogy ők az életem részei olyanok mint a gyerekek,pedig van egy lányom tehát nem gyerek pótlékok.


Szivárványhíd


Egy híd köti össze a földet az Éggel

ez a szivárványhíd, mely

csodás színekkel ragyogón ível

földig érő tarka ívvel.


Innenső oldalán a hídnak

pompázó virágok nyílnak,

friss-zöldek a pázsitos rétek,

üdék a völgyek, dombvidékek.


Örök a tavasz, nem esik a hó.

Van bőséggel ennivaló,

mindig lágy-meleg az idő,

a víz is mindig frissítő.


Ha egy kedvencünk kihűl,

erre a szép helyre kerül.

Az agg, megtört állatok,

itt lesznek újra fiatalok,

újra épek a megcsonkultak

és egész nap csak játszadoznak.


Az én kutyám is itt lakik,

és nagyon vár már valakit.

Hisz egy hiányzik csak neki:

Nincs itt vele, ki szereti;

hát hancúrozik egész nap,

míg el nem jő a pillanat.


Most hirtelen abbahagyja:

-orra tágul, füle feláll,

lába remeg, szűkül a szempár,

rohanni kezd: megjött a gazda! -


S hogy megérkezett s meglátott:

hozzád rohan a barátod,

felkapod kitárt karodba,

csókolgatod újra meg újra,

belenézel hűséges szemébe,

s indultok. Majd elérve

a csodák útjának végére,

a szivárványhídon együtt mentek át

és ez lesz nektek az igazi mennyország.

136. Garmo
2009. febr. 20. 10:59
Köszönöm az együttérző írásokat. Nagyon kedvesek vagytok. Mégegyszer köszönöm, és várom azt az 1-2-3 évet, mire enyhülni fog ez a kibírhatatlan fájdalom.
135. a4cf17146e (válaszként erre: 132. - Garmo)
2009. febr. 19. 21:52
Szia! Én is ugyanígy éreztem, csak egy nagy fájdalmas űrt magamban. A kutyámat éjjel temettük, utánna az ágyban fekve, félálomban csak az ő szuszogását hallottam, halucinltam(?). A mai napig az első a kutyám sírja ha az édesanyámhoz megyek, mert nála van eltemetve és eljövetelkor ő az utolsó, akit megpaskolok, mostmár csak a kis sírját. A mai napig könnyeket csal a szemembe, ha a kis vidám és bölcs természetére gondolok.
134. Angel9 (válaszként erre: 132. - Garmo)
2009. febr. 19. 21:44
Szia. Én is ezt érzem amit Te.Nemtudok megnyugodni talán soha.:(
133. survivor3 (válaszként erre: 132. - Garmo)
2009. febr. 19. 17:21

Én is így voltam Snoopyval az angol szetteremmel. 13 évig volt a hű társam. Talán könnyítette a búcsúzást, hogy a végén volt mellette egy kiskutya. Ez a kiskutya a mostani nagykutyám. Benne látom sokszor az öreget.

Könnyebb lesz idővel.

132. Garmo
2009. febr. 19. 17:15
Sziasztok! Ma hajnalban örökre elment 4 napig tartó betegségben River nevü malamut kutyám 10 évesen. Felfoghatatlan a fájdalom amit érzek...34 éves férfi vagyok, de csak sírok meg sírok meg zokogok, és szendvedek. Nem csak a kutyám volt, hanem a társam is. Mindehová vittem magammal, még a munkahelyemre is. Nem tudom, meg tudok -e valaha is nyugodni, akkora a kínom. És nem csak magamat sajnálom, hanem a kutyámat is, mert szeretett élni, örült, játszott, jókat evett, és igazságtalannak tartom az Isten ítéletét. Adry72, a Márai idézet elképesztő bölcsességről tesz tanúbizonyságot. Sok embernek a pofájába vágnám ezt az írást, akiknek egy természetfilm megnézésében merül ki az állatszeretete.
131. Adry72
2009. febr. 15. 22:11

,,Ha új lakót kapnak a temetők

Nem is dicsőt, csak épp előkelőt

A gyász pompázik szoborrá virulva,

S az elhunytat zengi név meg urna.

Ne azt, aki csakugyan volt,

Hanem akinek kellett volna, hogy legyen.

S a szegény kutya, a leghűbb barát,

Ki boldogan áldozza föl magát.

Kinek szíve gazdája szíve volt,

Ki mindenben csak az ő híve volt,

Dicstelen hull el, bármilyen derék,

S földi lelkét megtagadja az ég.

Míg az ember - hiú féreg.

Csodákat, s kizárólagos eget kér magának

Ó ember, napod gyorsan alkonyul.

Rabnak becstelen vagy, s romlott, ha úr.

Aki kiismer undor tölti meg,

tőled, lélegző, hitvány sártömeg.

Szerelmed kéj, barátságod csalás,

Szavad és mosolyod csak képmutatás.

Neve nemes csak megromlott csírádnak,

Rádpirít minden becsületes állat.

Ki itt jársz - s látod ezt a sírjelet,

menj tovább, nem fajtádnak tiszteleg.

Barát emlékét őrzi ez a jel,

egy barátom volt, s az itt hever. ˝

G. N. G Byron

130. Gremike
2009. febr. 12. 21:59

Angel9!!

Néked és a többieknek is írom, akiknek már nincs meg a kutyusuk, ha tehetik minnél előbb tegyenek szert egy kis kutyusra, mert a mély fájdalmat, melyet én már 3x éltem át, csak az mulassza el.

Az első kutyus Lédy 10 évesen ment el,nagyon régen. 2006.oktoberében a második Csöpi 14 évesen, 2007.juniusában Gremi kutyusom 13 évesen mentek el, idős korban. Én is azt hittem nem jöhet már másik, de rájöttem, hogy kell, mert nagyon hiányzik mellőlem egy örökmozgó, odafigyelő kutyus.Pedig 5 unokám van, igaz nem itt laknak, de hétvégeken mindig itt találkoznak. 2007 augusztusában hoztam haza a 8 hetes németjuhász kutyusomat, mely idén lessz 2 éves. Mindenhova kisér, én vagyok neki a mindene, s ő nekem. Soha nem felejtem el a másik kettőt sem, s mily érdekes bizonyos vonásokat megtalálok az új kutyusomban, mely a másik kettőnél is megvolt, s ez nagy öröm számomra. Ha tehetitek akkor vegyetek egy kiskutyát, melyet TI neveltek fel, s az öröm újra visszaköltözik hozzátok.

Én már kicsit idősebb vagyok, sok évtized tapasztalat van mögöttem, ezért írtam most ide ezt a történetemet.

129. Angel9 (válaszként erre: 127. - Lerchsziszi)
2009. febr. 12. 14:50
Nekem meg azért nem kell másik kutya,mert én ezt az érzést nemakarom áttélni.
128. a4cf17146e (válaszként erre: 127. - Lerchsziszi)
2009. febr. 11. 16:56
Miis így jártunk, mint te, 2007. november 1-óta nincs kutyánk. Az érzés nem múlik.
127. lerchsziszi (válaszként erre: 97. - Angel9)
2009. febr. 11. 16:53
Január 25-én vesztettem el a kutyusomat. 15 éves volt. a mai napig várom, hogy fut elém. Nagyon hiányzik. Édesapámmal volt nagyon összenöve még, ö szabályszerüen depressziós azóta. De újabb kutyáról hallani sem akar. Én szeretnék egy másik kutyust, de rengeteget dolgozunk és sokat lenne egyedül. Ez tart vissza.
126. Angel9
2009. febr. 9. 21:07

mokushalacska kösz az érdeklödést.

Hogy vagyok? :'( IGY!

2009. febr. 9. 18:03
Angel9!!Hogy vagy?????
124. syria (válaszként erre: 122. - Angel9)
2009. febr. 4. 22:04
Dehogyis nem, ki fogod bírni! És biztosan lesz még kis kedvenced is, mert szükségünk van egymásra.
123. b0e26fe96f (válaszként erre: 122. - Angel9)
2009. febr. 4. 10:16

Teljesen normális,hogy most így gondolod,nekem azóta magas a vérnymásom,és gyógyszert szedek rá,de amint kimegyünk Anyáékhoz,és meglátom a kutyusokat (mert a Fáni apukája még él,és van egy nagy mamlasz kutyusuk is)velem madarat lehetne fogatni!!!!

26 leszek tavasszal,egy 7,5 éves boldog kapcsolatban élek,és lehet,hogy csúnya ilyent mondani,de még egyáltalán nem vágyon gyerekre,viszont kiskutyára annál inkább,kutya nélkül,nem tudok élni!!!Aki kutyás,az megérti,mit mondok,és nem fog nehezetlni rám a nehéz sorokért,de szerintem "mi kutyások"egy teljesen különálló emberfaj vagyunk!!!!

Kitartást neked,innentől fogva 1 év maga lesz a pokol!!!Sajnos!!!De ki kell bírnod valahol,mert hidd el nekem,van lélekvándorlás,(én hiszek benne)és lehet,hogy valahol már most meg is fogant egy négylábú kis élet,aki csak terád vár.....

122. Angel9 (válaszként erre: 116. - 82a31ed4c7)
2009. febr. 4. 09:50

Én is gyújtottam gyertyát érte.

[link]

Még otthon is.Nehezen telt el az éjszaka,fél óránként fent voltam.Nekem nem lesz kutyám,többet mert ezt mégegyszer már nem birom ki.De lehet ,hogy ezt se.

121. Szilva88 (válaszként erre: 97. - Angel9)
2009. febr. 4. 08:26

Szia!

Teljesen együtt érzek veled.Sajnos én is átéltem a dolgot nem is egyszer és nem csak kutyussal.Én úgy vészeltem át,hogy pár hónap után kerestem magamnek egy másik kutyust,kedvencet.Nehéz volt újbol szeretni egy kutyust,de megérte,mert így könnyebben dolgoztam fel a meghalt "barátomat".

120. Duncan
2009. febr. 4. 08:16

Sziasztok! Nehéz dolog az biztos, nekem volt egy spánielem, 1 éves korában vettem magamhoz mert szörnyű volt látni ahogy tartották... örökbe fogadtam, és imádtam, Ő viszont engem:) viszont az első évben kellett volna a legjobban tartani ŐT, hisz akkor fejlődik a foga meg mindene, ez nem volt meg nála, így elég beteges lett 8 éves kora körül, állandóan fogköve volt és szívbeteg lett, aztán ahogy telt az idő a gyógyszerek segítettek neki de öregedett... elkezdett vizesedni... egyik nap rosszabbul lett, elvittem az orvoshoz,adott be neki vízhajtót és megbeszéltük a szív uh. időpontját... azóta sem értem azt az orvost, hogy ennyire hülye volt??? vagy ennyire nem érdekelte az én kis szívem??? aznap amikor az orvosnál voltunk akkor este nagyon rosszul lett... nézett a szemembe, szívrohamot kapott:( nem tudom hogy volt ennyi lélekjelenlétem de maszíroztam őt ahogy csak tudtam.. jobban lett... akkor éjjel elvittem az állatkórházba, azt mondták én mentettem meg mert szívrohama volt... bent kellett hagyni nem engedték, hogy maradjak, ez nagyon feldühített, egész éjjel csak sírtam, hogy nem lehet velem, vártam a reggelt, mentem a kórházba és akkor már lélegeztető gépen volt:((( istenem most is sírok.. szóval ez már 6 éve volt de nem könnyű most sem beszélni róla, 2 éve vettem egy másik kutyát, olyat ami merőben más mint egy spániel, boxert vettem, imádom őt is de a spániel egyszerűen teljesen kivett egy darabot a szívemből... azon gondolkoztam, hogy az orvos miért nem mondta, hogy felesleges a szív uh, hogy vigyem inkább kórházba??? évekig hozzá jártunk, megbíztam benne...

Én nagyon nehezen dolgoztam fel ezt a dolgot az biztos, és még a mai napig is nehéz beszélni róla... sok idő kellett amíg valamennyire elfogadtam, hogy nincs és lett másik kutyám...

2009. febr. 4. 07:44
Én is azt mondtam soha többé nem kell másik kutya,amikor meghalt a 13 éves tacsink.Afiamnak igaz barátja volt,egésznap eggyütt voltak és sokszor meg is védte mindkét gyerekem.Borzalmasan fáj még ma is az elvesztése!!!Egyik este a fiam karján egy kis rotival állt a nappali ajtajában annak ellenére,hogy megtiltottam,hogy még egy kutyát hozzon a házhoz.Azóta hiszem,hogy van szerelem elsőlátásra!Azonnal belopta magát a szívembe ahogy ránéztem a Tacsit láttam magamelőtt picibe 5 hetesvolt,én már akkor munkanélküli voltam tele gondokkal,de ez a kiskutya új életet adott nekem.Két felnőtt gyerek után újra anya lettem az övé.Hiszem,hogy van lélekvándorlás vagy legalábis elhitetem magammal,igy legalább ugyérzem,hogy ottvan velünk.Már 15 hónapos.Egy kis rosszcsont de nagyon imádom!!!
118. syria (válaszként erre: 107. - Angel9)
2009. febr. 4. 06:53

Nagyon megértelek, főleg a körülmények miatt. Szegény Negróka, mit kellett átélnie!

Sajnos csak az idő fog enyhíteni a fájdalmadon.


Mikor régen az első cicámtól meg kellett válnom, azt hittem megszakad a szívem. Akkor megfogadtam, soha nem lesz háziállatom, mert jó eséllyel túlélem őket és az elvesztésük borzalmas. Ugyanúgy fel kell tudni dolgozni, mint barát, rokon távozását.

Persze, hogy azóta is folyton van kutyám, macskám.

Ma reggel, mikor a németjuhászom nem ült az ajtó előtt, és a hívásomra se rohant azonnal, azt hittem, frászt kapok, hogy hová lett. De szerencsére csak elbújt az udvaron.

2009. febr. 4. 06:46

"A múltba visszanézve valami fáj,

valakit keresek, aki nincs már.

Még visszavárlak minden este,

mikor a csillagok kigyúlnak.

Hívlak sokszor, százezerszer,

míg szavaim sírásba borulnak.

Nélküled szomorú, üres a ház,

még most sem hiszem el, hogy

Búcsú nélkül, végleg itthagytál.

Hiába várlak, nem jössz már,

Jóságos szíved örökre pihen már."

2009. febr. 4. 06:44

Szia! Nekem is meghalt a kutyusom és nehezen dolgoztam fel, ezért mindennap gyújtok érte gyertyát.

Tedd te is ezen a linken.


[link]

2009. febr. 4. 01:24

Sirjal minel tobbet, ne szegyelld a konnyeidet!

A sirassal rengeteg stressz-hormon tavozik a szervezetbol a konnyekkel, ami le fog nyugtatni.Sirjal addig, mig bele nem fasulsz! Egyenlore ne vegyel masik kutyust, legalabbis addig, amig az elhunyt kutyusrol konnyek nelkul tudsz beszelni.

Tudom, hogy erzel, nekem egy cicam volt, akit el kellett altatni, es ferfi letemre, bizony elkapott a siras, sokszor munka kozben is.

Az allatok annyira kozel tudnak ferkozni a szivunkhoz;neha jobban, mint egy csaladtag. Ennek oka az allatok feltetel nelkuli szeretete a gazdi irant.

De nem akarom tovabb ragozni, fogadd reszvetemet kerlek, es sirj minel tobbet. Jot fog tenni, hidd el!

Minel tobbet sirsz, annal hamarabb megnyugszol!

Nagyon sajnalom a kutyusodat.

Teged meg jobban, mert Neked jutott a nehezebbik resze ennek a tragedianak.

Kivanok minden jot!

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook