Meghalt a kutyám (beszélgetős fórum)
Kedves Vanessza!
Először is nagyon sajnálom Goldit!! Nagyon együtt érzek Veled, de hiszen tudod.
Az idézettel kapcsolatba. Köszönöm!!!!!! Hát sajnos persze, hogy sírtam. Csodálatos volt!! El is mentettem magamnak. Remélem tényleg így van, és tényleg ott fog rám várni Stella is, ha majd eljön az én időm is. :((((
Annyit javult szerencsére a helyzet, hogy tegnap éjjel(talán hála az elmúlt két éjszakai összesen 6 óra alvásnak) végre tudtam aludni. Nagyon fáj és ha rágondolok, akár élve akár holtan, rettentően összefacsarodik a szívem és elkezdek sírni. De igyekszem összeszedni magam, mert egyrészt a családomnak szüksége van rám, másrészt tudom, hogy Stella nem ilyennek szeretett. Hanem annak a bolondos gazdinak, akivel táncolt, aki beült a kosarába.... És nem örülne, ha ilyennek látna.
Ja és arra válaszul, hogy van-e "kutyamennyország", ezzel a pár sorral biztosan meg foglak győzni és soha többet nem fogod feltenni ezt a kérdést magadnak:
"A mennyországtól innen van egy hely, amit úgy hívnak: a Szivárvány Híd.
Amikor egy állat, aki közel állt valakihez meghal, a Szivárvány Hídhoz jut. Egy nagy rét terül el a lábánál, hogy minden állat szaladgálhasson, és együtt játszhassanak. Állandóan süt a nap, és elegendő étel, ital található ott, hogy mindenki kényelmesen érezze magát.
Azok az állatok, akik betegek, vagy öregek voltak, visszanyerik egészségüket és életerejüket. Akik megsérültek, sebeik begyógyulnak és olyanok lesznek, mint ahogyan fiatalon ismertük őket.
Az állatok boldogok és elégedettek, kivéve egy dolgot: hiányolják azt a valakit, akit szerettek, akit hátrahagytak.
Minden állat együtt kergetőzik és játszanak, de eljön a nap, amikor valaki egyszer csak megáll, és a távolba tekint. Tekintete elszánt, teste lelkesen reszket. Egyszer csak elszakad a csoporttól, a fű fölött szinte repülve, lábai egyre gyorsabban és gyorsabban viszik előre.
Megpillantja gazdáját, és amikor gazda és hű kedvence végre találkoznak, egymásba kapaszkodnak örömmel, hogy soha ne váljanak el többé. Boldog puszik záporoznak a gazda arcára, újra megsimogathatja imádott kedvence fejét, és újra belenézhet bizalomtól csillogó szemébe, oly rég eltávozott életéből, de soha nem tűnt el szívéből.
Azután átsétálnak a Szivárvány Hídon, együtt..."
Ez így van, ebben hinnünk kell! (Remélem nem sírtál nagyon, sajna én mindig nagyon bőgök, ha elolvasom)
Szia!
Először is nagyon-nagyon sajnálom ami történt, részvétem. Sajnos egy csónakban evezünk, Goldi nevű spániel kutyusunkat 10 napja vesztettük el, pár hónap múlva töltötte volna a 14-et... Nem olyan régen kezdődött, kb. 3 hete azzal, hogy a bal hátsó lábára elkezdett sántikálni... Egyből elvittük az állatorvoshoz, aki ízületi gyulladásra gyanakodott, amire adott gyógyszert. A gyógyszer szedése mellett hol jobb, hol rosszabb volt a sántikálás. Kb. másfél hét múlva azonban még mindig bicegett szegénykém, ekkor visszavittük az orvoshoz, aki megröntgenezte a lábát és kiderült, hogy térdszalagszakadása van...Műtét céljából az egyik legjobb ortopéd sebészt ajánlották, akit másnap fel is kerestünk. Goldi korára tekintettel, az altatás veszélyét elkerülve teljes kivizsgálásra került sor. A mellkasröntgen során azonban sajnos tüdődaganatot diagnosztizáltak nála, így az orvos nem vállalta a műtétet. Az orvos egyben közölte, hogy a tüdődaganat nem gyógyítható és a kutyust nem a lába fogja "elvinni" hanem a tüdejével kapcsolatos betegség. Fájdalmai enyhítésére erős fájdalomcsillapítót kapott, a tüdejére pedig vízhajtót, mivel a daganat mellett víz is volt a tüdőben. Nem ragoznám tovább, a lényeg az, hogy az utolsó pár napban kutyuskám lába már annyira fájt, hogy alig bírt felállni, egésznap feküdt, én vittem ki a konyhába inni, le a kertbe pisilni stb... Enni pedig alig evett, volt nap amikor egyáltalán nem, fokozatosan romlott az állapota... Mivel a térde műtét nélkül nem gyógyult volna meg, viszont a műtét értelmetlen lett volna, mert a daganat miatt nagy valószínűséggel nem élte volna túl, de ha csodával határos módon mégis túlélte volna, a műtét utáni lábadozás időszaka - tudva, hogy a tüdődaganattal maximum pár hete lett volna - kibírhatatlan lett volna számára... Az utolsó napon rohamot kapott (mint később kiderült, epilepsziás roham volt, soha ilyen ill. semmilyen probléma nem volt vele) ekkor döntöttem....Nem akartam, hogy szenvedjen, nem akartam, hogy tovább fájjon neki..., így még aznap elaltattuk... Én még ilyen fájdalmat nem éltem át soha, pedig sajnos már igen fiatalon szembesülnöm kellett az élet sötét oldalával... Annyira zokogtam, hogy nem kaptam levegőt, és nem tudtam gondolkodni, nem voltam tiszta... 13 évesen kaptam őt apukámtól (akit 10 éve vesztettem el) egyszerűen felfoghatatlan, hogy nincs már itt..., mindenhol őt látom. Nem tudom mikor lesz jobb, de azóta folyamatosan sírok, és nem tudok megnyugodni... Úgy érzem azzal, hogy nem hagytam őt tovább szenvedni, a lehető legjobbat tettem érte. Az elaltatásnál végig ott voltunk vele a párommal, simogattuk, szeretgettük... És már csak abban reménykedem, hogy most is lát minket és tudja, hogy mennyire szeretjük...
Sok-sok erőt és kitartást kívánok neked, ne legyen lelkiismeret furdalásod, a kutyák feltétel nélkül szeretik gazdáikat. Próbálj meg a kisbabádra (és ha jól értelmeztem, a nagyobbacskára is) koncentrálni a pocidban, ők elterelik a gondolataidat. (nekem is van egy 7 és fél éves lányom, szóval nem hagyhatom el magam én sem)
Minden jót és fel a fejjel!
Aranyosak vagytok, köszönöm a bíztató szavakat. Főleg most egy nappal utána, rettenet. Gondolom később sem fog a seb teljesen begyógyulni, de ha már végig tudok csinálni majd egy napot sírás nélkül, tudok úgy rá gondolni, hogy ne törjek ki zokogásban és legalább egy éjszaka tudja végre aludni, már jobb lesz.
Tényleg, ugye szerintetek is baromság,amit a papok hirdetnek, hogy az állatoknak nem jutnak a mennybe? Én ebben nem akarok hinni. Ez szörnyű lenne, hisz ők eredendően jók. A legjobbak...
nagyon sajnálom, nálunk most vendégségben van elég hosszu ideje tesóm 16 és fél éves goldija, most jól van, de már neki sincs sok hátra.
én sajnos sokszor átéltem, engedd hogy fájjon , de attól nem lesz,jobb ha magadat hibáztatod.
Sajnos a rák nem válogat, lakhelytől független.
Erőt , kitartást neked......
Sziasztok!
Nagyon régen nem írt már ide senki, de hátha idetéved valaki, aki hasonló gondokkal küzd most.
Tegnap örökre elaludt a 8 éves golden retriever kutyusunk Stella. Tavaly októberben diagnosztizáltak nála mastocytomát.Akkor megműtötték, elég gyorsan helyrejött.Sajnos akkortájt kezdett mászni a kisfiunk, és mivel szinte felnyalta a lakást, és 35nm-en nem tudtunk külön teret biztosítani nekik, így Stella ideiglenesen átköltözött anyumékhoz, ahol korábban is éltünk. Igyekeztünk gyakran látogatni. Aztán egy hónapja kiújult neki nagy erővel támadva. Több állatorvoshoz is elvittük, elkezdtük a kemoterápiát. Nagyon sok létező rák ellenes készítményt, és immunerősítőt kapott. Úgy is nézett ki néhány kezelés után, hogy javul az állapota. A daganat a felére csökkent, a vérképe jó lett, a kedélye is remek lett. Csak nagyon zavarta őt az az izé, állandóan kiharapta magának. Aztán hétfőre a daganat megnőtt. Nagyon nagyra.De még akkor is jó kedve volt. Szerdára azonban jelentősen leromlott. Nem evett, nem jött ki a kosarából.Úgy tűnt baj van.Igazán nagy baj. Kikészültem, mert tudtam, hogy meg kell hoznom egy döntést, amit ha én lennék az ő helyében én is várnék. De nem akaródzott.Gondoltam várok pár napot, hátha átmeneti. Tegnap délutánra csak romlott a helyzet. Ott voltam, beszéltem hozzá, elmondtam mennyire szeretem, sajnálom, hogy el kellett jönnie otthonról, de szeretnénk hazavinni, gyógyuljon meg. Bocsánatot kértem, amiért sokszor voltam igazságtalan, rossz gazdája. És végül megkértem segítsen nekem. Jelezzen, hogy tudjam mikor jön el az idő. És valóban ő a világ legjobb kutyája volt, mert megtette helyettem. Estére elaludt örökre. Szörnyű volt úgy látni, szörnyű volt eltemetni. Ráadva a piros sálat,ami oly sokszor volt a nyakában. Nem tudom hogy fogom feldolgozni a dolgot. Nagyon kikészültem. Állandó lelkifurdalás gyötör, amiért utolsó hónapjait nem velünk töltötte, amiért sokszor voltam vele hülye, amiért tehettem volna talán többet érte, mindenért. Közben rettegek a pocakomban lévő életért is, hogy az érzelmi sokk, nehogy nála bajt okozzon. De nem tudok rá hatni. Nem megy.Csak fáj.
Olyan jó lenne, ha tudnék beszélgetni olyanokkal,akik megértenek, és elmondják ők hogy tudtak túljutni rajta. Mert nehezen megy.Sőt, egyelőre sehogy. Minden vagy rá emlékeztet, vagy arra, hogy mit szerettem volna vele és a gyerekekkel, miket terveztünk.:(
sziasztok.
Nekem szerdán halt meg a drágaságom:-(Alaszkai malamut volt ,8éves és egy kullancs miatt betegedett meg annyira hogy 2nap alatt felmondta a mája a szolgálatot és lebénult..Hiába mindenféle kezelés:-( El kellett altatni mert nagyon szenvedett:-( Az állatorvos szerint pár napokig szenvedett volna de én nem akartam ezt hagyni ezért úgy érzem ez volt a legjobb amit tehettünk:-8
Csak hát ő olt a legjobb barátom,imádtam:-(
és a fájdalom maradt meg ez az üresség:-(
Szerintem, most már próbálj előre nézni, még akkor is ha nem könnyű.
Minden pillanatban hosszú éveken keresztül nem lehet figyelni, jobb lenne valami megoldást találnod -pld kerítés -, mert állandóan frászt fogsz kapni amikor az orra lent van a földön és lehet,hogy csak szaglászik.
sajnos vannak gonosz emberek. :-(
nem ugatott sokat a kutya?
azt hittem az utcára engedted ki esténkén, bocs de itt nálunk ez még mindig nagyon jó szokás.
Ha a kertbe dobtak valamit, akkor muszáj valamit kitalálnod, mert aki egyszer bedobta, bedobja még egyszer. Ha mindig kimész vele, akkor is egy pillanat alatt fel tudja kapni a mérget.Mi ezt ugy oldottuk meg, hogy csináltunk egy belső kerítést. A kerítés mellé a kutyák nem mehetnek, sajnos szemét emberek mindig lesznek, elég ha neked szebb autód van mint neki és ugy áll bosszút, hogy megmérgezi a kutyádat.
További ajánlott fórumok:
- Szülés közben meghalt a kisbabám...
- Ha meghalt valakid, akit szerettél gyere ide
- Anyósom meghalt, apósomnak van új kapcsolata, a férjem meg nem akar "családosdit" játszani. Megoldás?
- Ha meghaltok, szeretnétek, hogy a lelketek itt maradjon?
- Mi lett Jézussal miután feléledt? Mikor halt meg? meghalt egyáltalán?
- Meghalt a kutyám, egyedül maradtam az ürességgel