Meghalt a kutyám (beszélgetős fórum)

Sziasztok.

Azmin tényleg sok a hasonlóság.Milyen fura.Annyira rossz.Most teljesen úgy érzem hogy soha nem fog elmúlni a fájdalmam.Minden reggel akkora bedagadt szemekkel ébredek hogy gyakorlatilag alig tudom kinyitni.Este is sírtam...nem tudtam vissza tartani.Próbálom magam kontrollálni de nem sikerül.Nem tudom vissza tartani a sírást.Sajnálattal olvasom hogy van más is aki ennyire szomorú....hogy másnak is meghalt a kutyája hasonló időben.

Anyukám azt mondja megtettünk mindent....igen megtettünk én is úgy érzem de ettől nem érzem magam jobban.Igen én is úgy érzem hogy most itt vége valaminek az életem egy korszakának.Igen meghalt a lelkem egy része és elvitt a szívemből egy darabot.

Ne vádold magad azmin.Biztos megtettél te is mindent.Gondold végig mást nem tudtál volna tenni.Fiatalabb nem lett volna a kutyád soha.....sajnos:((Ez a legszörnyűbb...

Őszinte részvétem!!!

Én is hasonlón mentem keresztül, olvasd vissza! tüdődaganat, elaltatás... én még ilyen fájdalmat nem éreztem soha, annyira sírtam az altatásnál, h nem kaptam levegőt..de a döntés meghozatala, h mikor legyen vége.. áá nem kívánom senkinek, kimondhatatlan teher..de annak nagyon örülök, h jó gazdi módjára végig mellette lehettem, és tudta, h nem hagyom magára és nagyon szeretem őt!

Jobbulást neked is!

hetekben gondolkodhatsz, amíg jobban leszel... :(

nekem május 2-án volt 2 hónapja.. de az első 5 hét volt kegyetlen.. a betegségébe pedig képzeld el, én is bele betegedtem, 2 napig lázas voltam az idegtől, annyira aggódtam.. idegi kimerültség..

aztán a gyász.. abba pedig 5 kg-ot belefogytam.. (azóta persze visszajött mind :D:D)Meg fogsz nyugodni, hidd el, tudom mit beszélek. Tudom, most nehéz, de jobb lesz!

ő Goldi:

[link]

Szia!

Olvasom az írásaidat és csak sírok sírok!... Majdnem egyszerre veszítettük el a MINDENÜNKET! Koppány 11 éves 8 hónapos volt és 5-én hagyott itt engem!... Elviselhetetlen a fájdalmam!

Ő puli volt. A szüleimnél született, ő volt a 7., alegkisebb. Én akkor költöztem el itthonról, és akartam egy kutyust. Kiválasztottuk egymást. Együtt laktunk hárman, a volt férjem, én és Ő. Úgy tekintettük Őt, mint a gyermekünket. Volt egy kis táska, és abban mindenhová vittem Őt. Aztán visszaköltöztünk hármasban a szüleim kertes házában. Nagy részben miatta, mert egy kertes ház jobb a kutyusnak. Aztán gyermeket akartunk, de nem jönni, úgyhogy kezdődött a lombik-baby program. Ő naagyon sokat segített nekem lelkileg. Aztán jöttek a gyerekek. Az első gyermek születése annyira megviselte Őt, hogy két napig nem evett-ivott, a fejét sem dugta ki a tv-állvány alól. De megbeszéltem vele, és megértette. Aztán elváltam, és Ő még mindig mellettem volt.Az utóbbi hónapokban felmerült bennem, hogy egyszer el fog menni: sokkoló volt. 3-án megnyalogatta az arcomat miközben vágtam a szőrét, és még semmi baja nem volt. 4-én hányt, rosszkedvű volt. Elvittem orvoshoz. Megvozsgálta, kapott hányáscsillapítót, antibiotikumot. Másnapra rosszabbul lett.Jött a röntgen, ultrahang, és mindkettő kimutatta, hogy egy hatalmas daganat van a májában, műthetetlen. Nekem kellett kimondani, hogy altassák el, nem akartam, hogy szenvedjen. Öleltem a fejét, sírtam, beszéltem hozzá végig. Csináltam neki itthon egy sírt. De azóta még nem tudtam odamenni...VÉGTELENÜL FÁJ!

Kati! Írjunk egymásnak! Hátha segít a feldolgozásban!

Ők ketten pedig fentről néznek minket!...

Szia.

Köszönöm hogy írtál,és köszönöm a biztatást.

Nagyon ki vagyok....teljesen.Nem találom a szavakat rá hogy mennyire.A hiánya teljesen felemészt.Szegény öreg volt és beteg.Staffordshire terrier volt.De olyan jámbor volt.Nem bántott az ég világon senkit.Kiegyensúlyozott mindig jó kedvű játékos.Öreg korára nagyon megkomolyodott de soha nem bántott senkit nagyon szófogadó kutya volt.Az állatorvos azt mondta hogy szenved és nem tudja megmenteni bármennyit is fizetek nem tudja meggyógyítani.Istenem.

17 éves voltam amikor elmentem

érte most pedig 30 leszek.A szomorúságom és a bánatom hatalmas.Mindig ott volt körülöttünk az ágyon a földön ott ahol éppen mi is tartózkodtunk.Most pedig nincs.De mellette még van egy kis palotapincsim is ő 15 éves.Szóval ők együtt nőttek fel.A Pincsim 3 éves volt mikor a Staffordomat haza vittem.Szóval még vár rám egy ilyen tortúra.Már most előre félek bár a nagy kutya volt az enyém a kicsi meg a szüleimé.

Nagyon szomorú vagyok....de nagyon jó rágondolni bár mindig sírok.De nem akarom őt elfelejteni soha de soha.Nagyon fontos volt nekem.Nem akarom elfelejteni vagy hogy elhalványodjanak az emlékeim....abba szintén bele betegednék.Hatalmas űrt hagyott bennem ezt soha nem fogja senki és semmi pótolni mert azt akarom hogy örökké éljen a szívemben....

Köszönöm a támogatást de nem tudom mikor fogok kicsit megnyugodni....bár szerintem az még odébb lesz.Hiszen még csak 3 nap telt el azóta hogy meghalt...:((((

Köszönök mindent.

m.k.

Szia!

Őszinte részvétem, tudom min mész keresztül! Olvass vissza engem is, ill. a többieket is és akkor rájössz, h mi is rettenetesen kivoltunk.. én szó szerint 5 hétig folyamatosan sírtam! Volt, h dolgozni se tudtam bejönni annyira ki voltam borulva. A tragédia miatt kezdtem el itt egyébként naplót is írni!!

Közhely de tényleg így van: az IDŐ segíteni fog! Én is mindennap sírva mentem haza, otthon folyamatosan sírtam, mert majd megőrültem attól, h nincs ott. Az enyém 14 éves volt.. a fél életem mellettem volt.. a kislányom pedig a születésétől fogva.. gondold el, mikor megtudta.. áááá

nagyon nehéz időszak ez, de jobban leszel majd hidd el.. bár én mikor benne voltam a nehezében el se tudtam képzelni h mikor lesz majd jobb, de jobb lesz ne aggódj!

Figyelj csak, ez segíteni fog:

"A mennyországtól innen van egy hely, amit úgy hívnak: a Szivárvány Híd.

Amikor egy állat, aki közel állt valakihez meghal, a Szivárvány Hídhoz jut. Egy nagy rét terül el a lábánál, hogy minden állat szaladgálhasson, és együtt játszhassanak. Állandóan süt a nap, és elegendő étel, ital található ott, hogy mindenki kényelmesen érezze magát.

Azok az állatok, akik betegek, vagy öregek voltak, visszanyerik egészségüket és életerejüket. Akik megsérültek, sebeik begyógyulnak és olyanok lesznek, mint ahogyan fiatalon ismertük őket.

Az állatok boldogok és elégedettek, kivéve egy dolgot: hiányolják azt a valakit, akit szerettek, akit hátrahagytak.

Minden állat együtt kergetőzik és játszanak, de eljön a nap, amikor valaki egyszer csak megáll, és a távolba tekint. Tekintete elszánt, teste lelkesen reszket. Egyszer csak elszakad a csoporttól, a fű fölött szinte repülve, lábai egyre gyorsabban és gyorsabban viszik előre.

Megpillantja gazdáját, és amikor gazda és hű kedvence végre találkoznak, egymásba kapaszkodnak örömmel, hogy soha ne váljanak el többé. Boldog puszik záporoznak a gazda arcára, újra megsimogathatja imádott kedvence fejét, és újra belenézhet bizalomtól csillogó szemébe, oly rég eltávozott életéből, de soha nem tűnt el szívéből.

Azután átsétálnak a Szivárvány Hídon, együtt. . . "

Kitartás és sok erőt kívánok!

Ott voltam vele mikor meghalt.Fogtam a fejét simogattam szeretgettem,puszilgattam, és vagy 1milliószor elmondtam neki mennyire bátor,gyönyörű,okos, és hogy mennyire fontos nekem közben pedig egyfolytában azt ismételgettem hogy szeretem amíg élek....

m.k.

Nem tudom valaki egyáltalán olvassa-e amit írok.Bár mindegy is.Ettől nem változik meg semmi.

A szomorúságom nem enyhül.Ahogy így vissza olvasom amit írok....a fájdalmam fele sem érezhető benne.Ezért írom hogy szavakba nem tudom ölteni a szomorúságom miatta.Minden jót mindenkinek.

m.k.

Sziasztok.Nekem most Május 3-án halt meg a kutyám.11 év 7 hónapos volt.Annyira sajnálom és annyira szomorú vagyok hogy szavakban ezt nem lehet elmondani vagy leírni.Nem tudok úgy gondolni rá hogy ne sírjak.Teljesen ki vagyok borulva.Nem emlékszem olyan történésre az életemben ami ilyen szomorúságot okozott volna nekem.Beteg volt nyirok érrendszeri daganata volt 5 db is amit az orvos megállapított.Ízületi gondjai voltak.Nem volt vizelete meg széklete már majdnem 2 napja.Elmondhatatlanul hiányzik nekem.

Nem tudom mikor tudok megnyugodni hogy nincs velem....

Jajj, de sajnálom!!!! Jobbulást kívánok Neked is!!!!

Valami vírusos nyavaja, hasmenéssel, lázzal, torokfájással.

Szia!

Semmi baj, remélem már rendben vagytok! Mi volt a baj?

Hát igen, felköthetjük a gatyánkat, mi szülők, sajnos mi is túl vagyunk már jó pár dolgon... Nekünk is kijutott mostanában, ugyanis vírusos bőrfertőzésünk volt 3 hétig, (nem veszélyes, semmi komoly, csak olyan volt a gyerek arca, mint akit felpofoztak) a gyerek már helyrejött,most én vagyok benne! :(

Sziasztok!!

Mindenkinek őszinte részvétem!!Nagyon sajnálom a kutyukat, együtt érzek veletek.Stella is egy hónapja ment el.:(((( Nagyon nehéz rá gondolnom még most is. Nem akarom elfelejteni, de majd akkor emlékezem rá igazán, ha könnyebben megy majd.

Ne haragudj Vanessza nem tudtam jönni.Először minden vacakság öszejött, aztán lebetegedett életében először a kisfiam.Mit mondjak nagyon nehéz volt.:(

Sziasztok!

Beleolvastam ebbe a fórumba és már sirok is.Február 8. lett a fekete nap az életembe.13 és fél éves volt a kutyám, és a lakásban végig velünk volt. Nála jobban senkit nem szerettem még. Mindennap megyek hozzá a kerbe, ahol csináltam neki egy kis sirt, hogy mindig közel legyen hozzám.Tennék fel róla képet, de nem tudom hogy kell. Sirjatok csak, sokat segit.

Sziasztok!

Úgy látszik itt már senki nem jelentkezik! :)

Mutizok egy cuki képet, remélem tetszeni fog és sikerül is feltöltenem...

<a href="http://indafoto.hu/Orsika27/image/7449469-e78cf369" title="Orsika27: 38461"><img src="http://img3.indafoto.hu/10/5/97795_69e9713f38ff785d63e83c640e39dbea/7449469_e78cf3697ad79f6f8c79e8e8503722cb_m.jpg" title="Orsika27: 38461" alt="Orsika27: 38461" border="0" /></a>

Kellemes ünnepeket nektek lányok! Használjátok ki a jó időt, menjetek a szabadba, holnap már esni fog!

Ja és képzeljétek gyarapodtunk! :) Egyelőre még nem egy új tutyival, csak egy Puszedli nevű bébinyuszival! :)Jó pihenést és jelentkezettek, mert nagyon eltűntetek! :)

Istenem... Nagyon-nagyon sajnálom, ez szörnyű és kiborító... Barátnőm szokott mesélni még ennél is szörnyűbb dolgokat, olyan dolgokat, amiket normális ember ép ésszel még felfogni sem tud. Sokat szoktam gondolkozni azon, hogy egy ember hogy fajulhat idáig...Mitől válnak ilyenné? Gondolom a válaszokat még gyerekkorban kell keresni...

Fönt vagyok egy kutyás fórumon is, és az egyik fórumosnak az 5 éves (!) spániel kutyusa pár héttel ezelőtt patkánymérget evett... 10 percen belül, kínkeservek között pusztult el szegényke...Gondoljátok bele... Szerencsétlen gazdinak írni nem volt ereje...

Szegény drága kutyi, nagyon sajnálom!!!

Én ma megpróbáltam elrakni Goldi kosarát és párnáit...teljesen kikészültem, egyszerűen nem tudtam elrakni... bömböltem... :(((

Te jó ég!!!És az ilyen embernek meri nevezni magát!!!Ha ilyet hallok, égek az indulattól. Ha az én kutyámmal csinálnának ilyet!!!Szerintem mindkét szomszéd ablakai ripityára lennének törve. Meg szeméttel telidobálva a kertjük.És elköltöznék onnan!!! Ááááá. De szívem szerint én is mérgezném őket. Amit adsz,azt kapj alapon!!!!!! Undorító!!!!!!!! Szegény kutyus!!Nyugodjon békében szegényke!!!!:((((((

Én meg nem vagyok képes Stellára gondolni. Annyira kiborulok, ha eszembe jut. Nem megy. Ez olyan gáz.

Képzeld, Anyuméknál is volt egy németjuhász kutyin és ezen a héten csütörtökön kijött az orvos el kellett altani.

Folyt a vér a nóziából a szájából.

A doki azt mondta már egy pár napja mérgezhették a kutyit.

Nem mással mint patkányméreggel.

Két szomszédra gyanakszom.

Nem vagyok száz százalékig biztos melyik volt.

De az egyik az összes szomszédnak megmérgezte a kutyáját macskáját még évvekkel ezelőtt.

Gondolhatod mit érzek most.

Jó anyuék kutyája nem olyan volt nekem mint, Jenny.

De őt is imádtam.

És külnben is a kuvva életbe, hogy lehet egy embernek ilyet csinálni.

Mindössze 8 éves volt gyönyörű németjuhász.

Igaz, hogy harapós volt.Nem nagyon lehetett vele játszani.

Nagyon hiányzik.:(:(:(

Sziasztok!

Hogy vagytok? Nem írtam pár napig, mert indult egy fórum a vetélésről és oda is írkáltam, mert sajnos velem is megtörtént hasonló szörnyűség.

:((

Szerintem azok az emberek, akik szeretik az állatokat nem néznek minket hülyén azért, mert ilyen szinten gyászoljuk elvesztett drágáinkat. Ez teljesen normális!!

Használjátok ki a jó időt, menjetek ki a szabadba, mert nagyon szépen süt a nap, legalábbis itt Pesten. :)