Meghalt a kutyám (beszélgetős fórum)

Én még mindig többesszámban mondom...:)

Valahogy nem akaródzik beismerni, hogy kettő helyett csak egy van.

Pont Emma halála után(nem kutya...) mentem, a szünet előtti utolsó nap, iskolába, és azok a szemetek képesek voltak (valójában véletlenül,de üzenetértékű volt) a kis hercegből felolvasni a rózsás részt...mert csak egy különleges rózsánk van, a többi csak közönséges rózsa. Első padban nehéz úgy bőgni, hogy ne vegyék észre, én félrefordultam, sikerült, aztán a barátnőm kikísért, remélem senki más nem látta mi történt.

Vicces volt, mert az előző nap(Emma halálakor) még úgy indultunk, hogy elvisszük reggel állatorvoshoz és dél körül már el is ment..és még otthon sem voltam, mikor elmentem a kisállatboltba szénáért, már alig élt, a fejét nem tudta tartani. Mire visszaértem már nem is tartotta, halott volt, a másik meg csak nézte.

Borzalom basszus, fél éve volt, most is csak egyetlen egy képét néztem meg fél percig, de már erről írom a sokadik oldalt(jelenleg ide).

2 év 7 hónapja halt meg a kutyám.

A hiánya nem múlik.

1 aranyos képe a mai napig a hűtőre van mágnesezve, hogy biztosan lássam minden nap.

Macskám van pár hónapja, pedig sosem voltam macskás.

Még nem tudnék másik kutyát szeretni és még mindig úgy érzem, hogy nem is lesz másik kutyám.

Igen Szirmos ez így van! Olyan furcsa az élet: az utolsó két hónapjában kezdtünk újra visszatérni egymáshoz. A gyerekeim már nem voltak babakocsisak és elkezdtük újra vinni Kopikámat sétálni. Olyan boldog volt! Tudod amiatt is rettenetes lekiismeretfurdalásom van, hogy a gyerekek miatt ő háttérbe szorult. Ez az első gyerek születése után olyan mértékű volt, hogy bedugta a fejét a tv állvány alá és 2 napig nem evett-ivott. Érezte, hogy valaki közénk állt... Alig bírtam vígasztalni! Aztán megszokta a gyerekeket. És mondom éppen mostanra lehetett volna talán minden olyan mint régen...

Pont így érzek mint te:10 évet biztos hogy adnék az életemből, csak még 5-öt velem lehessen!

Majdnem belehalok a fájdalomba! És ez egy hónap alatt nem enyhült !

Sok erőt kívánok neked!

Sziasztok.

Ha ezt leirom lehet hogy hülyén fest de én egyik este azt mondtam a páromnak,hogy ha még öt évet velem lehetne, lemondanék az én életemből tízről és tényleg így érzem. Akkor többet dicsérném simogatnám és egyáltalán többet foglalkoznék vele és azt is elmondanám neki mennyire örülök, hogy az én kutyám volt hat évig. És IGEN természetes volt a jelenléte,lehet volt olyan,hogy odajött egy simiért és én nem figyeltem rá, mert azt hittem ez mindig így lesz. Hát most már tudom, hogy mindent elveszíthetünk egy pillanat alatt, hát becsüljük amig vannak pilllanatok. Bocs a hibákért,de nem nagyon látom a könnyeimtől a klaviaturát.

Megértelek, sajnálom ami történt veled is és kutyiddal. Mint írtam a gyász nehéz feladat, én már csak tudom..fiatalon a 6 éves kapcsolatomban halt meg a párom balesetben..nem volt egyszerű mit mondjak, akkor is megszakadt a szívem, most is, kicsit másképp, de igazából a kutya, ha együtt él veled jó pár éve, olyan mintha a társad lenne, ugyanúgy tud kötődni az ember hozzá.

Lesz ez még így se, remélem enyhül a bánatod!

M.D-nek üzenem, h sajnos én is annyit csalódtam már emberekben, h az álatokat nagyon tudom értékelni, ők sosem viselkednének így veled, még ha beszélni is tudnának. Ez a rohadt szomszédod, háát kinyíilik a bicska a zsebemben nekem is ha ilyet hallok. Nem is tudom mit kellene vele csinálni, jól felrúgni először, aztán megbocsájtani neki magadban, mert saját megadat mérgezed az ilyen hülye emberek gonoszsága miatt.Én is ezt gyakorlom, Isten v akárki csak értékeli az ilyen emberi hozzáállást is,nem?!

Köszönöm a biztató szavakat, ha ez még nem volna elég, szüleim Basset hound-ja is épp haldoklófélben van, én vettem nekik még kicsikének 12 éve! Sajnos ő megöregedett, de ő is fontos családtag, hát eddig mi sírtunk, most anyukámat látom nap mint nap, pedig még él a kis drága, nem sokáig sztem, vagy elaltatja apum..Ezek a próbatételek,ilyen az élet, kaptam már ettől rosszabbakat is. A gyász nem könnyű, legyen az emberre, vagy akinek egy kis szíve van-állatra nézve.

Üdv.nektek.

istenem... ugyanazokat a dolgokat írod, amiken én is sírtam hetekig.. életem legszörnyűbb heteit éltem át, én is mindig sírtam, a melóban, ha mentem haza és nem várt a kapuban, reggel ahogy mentem melóba és nem tudtunk elköszönni tőle a kislányommal, azért mert nem jött utánam a lakásban... azt hittem soha nem fogom őt elveszíteni, SOHA.. és nem is akartam tudomás venni arról, h egyszer vége is lehet... már nem sírok folyamatosan.. csak akkor ha kislányommal nézegetjük a fényképeit, akkor mindketten sírunk.. viszont ekkor meg amiatt leszek szomorú mert a kislányom is végtelenül szomorú.. 8 éves, nem volt egyszerű feldolgoznia... mellette nőtt fel.. :(

Minden jót és kitartást kívánok neked!!

Nagyon szomorú lettem. :(( Az ilyen szomszéd egy nagy szemét!!!!

Sírd ki magad. Talán majd az idő....

Nekem is van egy édes kis uszkárom, igaz még csak 3 éves, de rettegek a végtől. Annyira imádom. A család kedvence.

Nagyon sajnálom, tudom min mész keresztül, keresd vissza én is rengeteget írtam ide márciusban..

:(((

Sok erőt és kitartást kívánok a gyász feldolgozásához!

A rohadék!!!! Nem is tudom mit csinálnék, de sztem nem maradna egy darab ép porcikája sem a tetűládának!!!!!!!!!!