Meghalt a kutyám (beszélgetős fórum)

Szia,

Nekem is nagyon frissek még a sebeim, én szinte egyszerre vesztettem el a cicámat és a kutyámat. A történeted pedig rendesen előcsalta a könnyeimet.

Mindenek előtt nagyon jól tetted, hogy ide leírtad a gondodat, fájdalmadat, mert nagyon jót tesz, ha mindezeket nem kibeszéled magadból.

Én se tudtam a végsőkig mellettük maradni, de biztos vagyok benne, hogy tudták, hogy mennyire szeretem őket és, hogy a mai napig nagyon szenvedek a hiányuktól.

Tudom, a kutyád nélkül semmi sem a régi, de próbálj a szépre emlékezni. Sajnos mikor magunkhoz veszünk egy állatot bele kell abba is gondolnunk, hogy nem élnek olyan sokáig mint mi (jobb esetben).

Úgyhogy próbálj meg nem szomorkodni, örülj, hogy te voltál a gazdája, mert ő biztos így érzi! :)

És az én meggyőződésem is az, hogy az állatok jó helyre kerülnek és még fogunk velük találkozni!

Ne vádold magad. Hidd el nem az számít, hogy az utolsó percben mellette voltál-e. Az számít ahogyan melletted élt. Ha boldog volt melletted, akkor nem haragszik ezért.

Nekem volt állatom, aki az ölemben aludt el örökre és volt olyan, akinek én sem mertem végignézni az elaltatását. Nincs különbség a fájdalomban, mindkettő ugyanúgy fájt. De mindkettejüknek nagyon szép és boldog élete volt (bár egyiküknek nagyon rövid), és hiszem hogy odaát, a szivárványhídon túl, mindketten örülnek annak, hogy én voltam a gazdájuk.

Nekem meg tenaelőtt (péteken ) halt meg a kutyusom...nagy nyomott hagyott ez a szívemben...Ahányszor csak rá gondolok,vagy megnézem a fényképei(gépet,fényképezőn,telón)elfog a sírás. Nem tudom elfelejteni... Úgy szerettem,szinte imádtam Buksit. Kutyaévben megélte a 100-at! 4napig láttuk,h nem eszik,se nem iszik,aztán láttuk hogy remeg,és nem állt már a lábán. Hiába próbáltuk,felállítani,visszafeküdt...hangot sem tudott kiadni. Kihívtuk az állatorvost,aki rögtön beinnyekciózta,s 2másodperc sem telt el,lehunyta végleg a szemeit...azt mondta az állatdoki,h úgyse tudott volna segíteni rajta.Élt még volna,2-3napig,de azt is szenvedve...nagyon FÁÁÁJ! Összeomlott a világ körülöttem.Nem tom elmondani..

Én sajnos nem láttam.Nem bítam volna nézni,ahogyan elaltatják.Csak jobban jájna.De mégis úgy érzem,hogyha annyira szerettem,akkor ott kellett volna lennem mellette.Az ölemben kellett volna a cuki pofáját tennem,hogy neki is könnyebb legyen a búcsúzás...A családból én szerettem őt a legjobban.S én ezt nem adtam meg neki.Hibáztatom magamat,mert az altatónál jobban fájhatott a szíve...nélkülem,utoljára nem láthatott engem.Én mindig ölelgettem szegénykém,s szeretett engem ő is...de nem adtam meg neki ezt az érzést...Oda kellett volna mennem,h még utoljára lássan,s a fülébe súgjam:Buksi,SOHA,de SOHA nem fogok kutyát úgy szeretni,mint téged!-s ez így is van. De nem mondtam neki.Hagytam magára!NEEEM BÍROM KI BŐGÉS NÉLKÜL!!!

Apám már régóta tervez 1új kutyát.Kölyköt.De hiába,én SOHA NEM FOGOM ELFELEJTENI BUKSIT,ÉS SOHA,de SOHA nem fogok kutyát úgy szeretni,miNT buksit!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

sajnálom....:((((((

merrefelé laktok amúgy?

vidéken?

uramisten!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

azonnal hívj ki egy normális dokit, nézz utána, ez egy kókler! és valszeg nem is tudná normálisan elaltatni! vagy vigyétek el máshoz, ha megtehetitek, kérj más szakvéleményt is!!

Sziasztok,

Hogy mit mondott a doki? Azt, hogy nem altatja el, mert nem szenved, hisz folyamatosan alszik és nem adja jelét annak, hogy fájdalma van. Ez a végelgyengülés...majd szépen elalszik. ÉS még azt mondta, hogy, ha a kezére cseppen a méreg amivel elaltatják a kutyusokat ő is meghalhat? Csajok ez igaz?? Én valahogy nem tudom elhinni... Nagyon nyomorék egy doki, sose értettem, hogy egy ilyen félős ember, hogy kapott állatorvosi diplomát. Még az én szelíd, fogatlan, öreg, haldokló kutyámat is le kellett fofni... Én szerintem csak kifogás volt. Kutyám jól van, vagyis olyan mélyen alszik a kis drágám. Én meg imádkozok az Istenhez, hogy könyörüljön rajta és ne kelljen sokáig szenvedni, mert nem érdemli meg. :( Annyira szeretem.

Akkor ő tényleg nagyon szép kort megélt :-).Jó jel az is,hogy fölkelt,meg szimatolgat.Az orvos pedig majd megmondja,hogy mit tanácsol.Lehet,hogy szegénykém tényleg megöregedett.

Mi is mindig azt mondtuk,hogy nekünk több állat nem kell.Temettünk már két kutyát,két nyulat,két tengerimalacot,egy aranyhörcsögöt...De aztán mindig érkezett egy új lakó,még ha csak véletlenül is.Akinek valaha is volt állata,az szerintem nem bírja többé nélkülük,mindig kell,hogy legyen valami kis négylábú :-).Egyszerűen belénk kódolódik a gondoskodás.De ez jó dolog,mert ha egy új állat kerül egy családhoz,az esély neki a boldog,hosszú életre,és a családnak is egy óriási szeretetforrás.Ha megkérdeznék a kutyádat,valószínűleg ő se választana másik gazdit.:-) Remélem pozitívat fog mondani a doktor,szurkolok!

Délután tud jönni az orvos. :( Arra is gondoltam, hogy hiányzik neki a cicám, azért csak együtt melegedtek mindig a pincében a kazán mellett, együtt aludtak. igaz sokszor marakodtak kicsit, de azt inkább játéknak vették szerintem.

Én azt mondom most nekem többé nem kell állat, mert ilyen téren nagyon gyenge vagyok, nem bírnám elviselni, ha még egyet elveszítek. Bár, ha véletlenül kerülne ide valami kis "dög", mint hozzád a cica, biztos nem tudnék neki ellenállni és megtartanám. Sajnos nekik is meg kell halniuk, az vígasztal, hogy kutyuskám lassan 16 éves, szép kort megélt. :)

Sajnos vannak furcsa fintorai az életnek :-(

A mi kutyánk szeptemberben halt meg,előtte két hónappal derült ki,hogy a társa ugyanebben a betegségben szenved.De hogy valami pozitívat is írjak a Sorsról: két évvel ezelőtt totál véletlenül lett egy kismacskánk (konkrétan a tűzifával együtt leborították a kertünkben,és ott remegett egy faláda sarkában,amíg rá nem akadtunk),és mintha tényleg sors akarta volna úgy,hogy megérkezzen hozzánk,mert máskülönben a még élő kutyusunk nagyon magányos lenne.Jó,nem puszipajtások,de mindkettejük lelkének jót tesz,ha egy kicsit szimatolgatják egymást,meg ha kicsit megkergeti a cicát :-).

Én is csak azt tudom javasolni,hogy nézesd meg orvossal,hátha lehet rajta segíteni,és ha sajnos mégsem,akkor ne hagyd tovább ebben a semmilyen állapotban,mert ez neki sem jó.És a te lelked is meg fog könnyebbülni,hogy igen,most már nem szenved tovább.

Köszönöm a bíztató szavakat. Egyelőre túléltük az éjszakát.

Tényleg nagyon nehéz vele lenni, de tudom milyen bűntudatot tud okozni, ha nem vagy egy beteg állattal. A cicám egy hete halt meg, este voltam ki hozzá megkapta a kis gyógyszereit és megmondom őszíntén nem gondoltam volna, hogy reggelre meghal. :( Kis kandúrka volt, nem volt ivartalanítva és már annyi mindent átéltünk, gondoltam most sincs semmi komoly. De sajnos az volt. Napokig sírtam a bűntudattól...:'(

Nem is értem miért büntet az Isten, hogy ilyen rövid időn belül akarja elvenni a két kis drágámat!? :(