Meghalt a kutyám (beszélgetős fórum)

Szegénykém! Ő is és Te is!

Lehet tudni, hogy mi okozta nála a vese elégtelenséget? Egyik pillanatról a másikra jött?

Én jó leszek? :( Nagyon sajnállak?

Szeretnél róla beszélni?

Neked is köszönöm, hogy írtál, sokat érnek ilyenkor ezek a pár sorok.

A jobb ember léttel egyet értek, mert valóban nem csak mi neveljük gondoskodunk róluk, hanem Ők is változtatnak rajtunk, és mindig pozitívan.

Szia. Nagyon sajnálom. Sokan nem tudják milyen érzés elveszíteni egy ilyen társat, mintha a lelkünk egy darabját elveszítenénk.

Azért ha belegondolunk hány és hány kutyának van rettenetes élete akár az utcán vagy egy rossz ember mellett, talán önző dolog lenne azt kérni hogy egy ilyen csodálatos élőlény szenvedjen 50-60 évig rossz gazdák mellett vagy az utcán, vagy éheztetve láncra verve. Engem most nyáron hagyott itt a kiskutyám de m,ég most is rettenetesen hiányzik, tudom mellette jobb ember lettem.

Sajnálom, hogy elment! Nagyon nehéz ilyenkor a lelkünknek. Olvastam egy idézetet, ami elgondolkodtatott.

"A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránit könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évnyi ismerettség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket."

Sir Walter Scott

A mi kutyánk december 23.-án ment el pár hónap múlva lett volna 13 éves. December 24.-én temettük el, hát nagyon csendes szentesténk volt, és azóta is, még sírva emlékezünk rá, mécses ég a helyén.

Igazi családtagként szerettük! Ő egy határban kitett kutyus volt, onnan hozta haza a férjem, kb 6-8 hónapos, nagyon bolondos kutyus volt. Akkor még a seprőtől nagyon félt, gondolom a pajkossága miatt kapott, verhették. A férjem úgy megszerettette vele a seprőt, hogy ha a teraszt sepertük hanyatt feküdt és Őt is cirógatni kellett a seprővel, imádta ezt a játékot. Ez nagy elismerés volt számunkra, hogy megbízott bennünk és érezte, itt nem arra használjuk ezt az eszközt, hogy verik vele.

Mindig volt kutyánk, még otthon gyerekként is, meg saját is, mióta házasok vagyunk, de befogadott kitett kutyus csak Ő, ÉS TÉNYLEG TELJESEN MÁS ! Mindegyiket nagyon szerettük, de ilyen kedves és hálás egyik sem volt, ezt nem azért írom, mert még csak három napja ment el, és nagyon fáj, tényleg így van addig én sem hittem, hiába mondták, hogy a befogadott kutya más!

Nagyon kis aranyos az új családtag!:)

Időnként feljöhetnél a kutyás fórumra beszámolni róla! Sőt nem tudom, hogy tudod-e, de van vizsla fórum is!

Engem is két hónapig gyúrt a párom, úgy voltam vele soha többé. Örülök, hogy nem így döntöttem. Ne add fel, úgyis beadja a derekát ;)

Mindenki nagyon boldog itthon és már most nagyon sok vidámságot okozott nekünk, annak ellenére, hogy egy kis hisztis rosszaság, de meg kell zabálni :)

Kicsit sajnálom , hogy Síváról nincs több kép videó, de 10 évvel ezelőtt még nem volt meg ez a lehetőség.

Feltöltöttem egy képet.

Ata06

Ezt én is remélem :-)

Tudom, és látom is :)

Síva ugyanilyen volt, talán ezért vonzódott a vizslákhoz. Feltétel nélkül elfogadta őket, minden más kutyával bizalmatlan volt. Ugyanolyan jóságos volt mint egy vizsla. 30 kiló volt kb és ő is ágyba szeretett volna feküdni, de sikerül erről nagy nehezen leszoktatnunk. Viszont amikor hazaérkeztünk mindig meleg volt a paplan és meg volt gyűrve, oda gömbölyödött mindig. Amikor meghallotta a léptünket vagy a kulcsot már az ajtóban volt, mintha nem ő lett volna az ágyon.

Felugrált állandóan és felnőttként is szerette ha felemeltük.

Most ugranak be emlékek mennyit is foglalkoztam vele kiskorában, mi mindent tanítottam, tanítottunk neki.

Nagyon okos volt most picit furcsa mindent előröl kezdeni.

Sajnálom, hogy ő most nem lehet itt, tanítaná Mirát ebbe biztos vagyok.

Úgy érzem, mint amikor egy nagy sportoló elmegy, és a számát és a szekrényét soha többé nem kapja meg senki.

Viszont a rossz élmény él bennem, ezért nagyon, vagy túlságosan is féltem a picit, remélem ez később enyhülni fog.

Mira már most nagyon sok szeretet és odafigyelést kap, nagyon aranyos, nem bántam meg, hogy így döntöttünk.

Sziasztok.

Úgy hozta a sors, hogy hozzánk került egy vizsla kislány. 7 hetes. Egy igazi rosszaság. Minden percét leköti az embernek. Azt gondoltam, hogy lelkiismeret furdalásom lesz, de nincs és ez így van jól. Most érzem, hogy mennyi mindent tudtam adni a kutyámnak, 11 és fél év alatt, hiszen szavakból mozdulatokból megértett és én is megértettem mozdulatokból őt. Egy nagyon nagyon jó kutya volt. Régebben azt gondoltam soha nem lesz új kutyám, de örülök, hogy így hozta a sors. Nekünk is egy életünk van miért ne lennénk boldogok és miért ne lehetne más is boldog. Persze ez nem azt jelenti, hogy valaha is elfelejtem, hiszen itt van a szívembe zárva. Sokat gondolkoztam próbáltam megfordítani a helyzetet. Én sem örülnék ha egyedül maradt volna, ha én nem lennék. Szerette volna ezt a kiskutyust ő is, olyan jószívű volt. Most én is azt érzem, amikor elment tőlem a kiskutyám éveket öregedtem, de talán most egy picit ebből visszakaptam. Sokat emlegetjük még, minden nap beszélgetünk róla milyen volt mit csinált, milyen okos is volt. Amíg én élek ő mindig bennem fog tovább élni.

nagyon sok boldogságot ad egy új kutya, legyen az bármilyen (idős, fiatal, kölyök). nekünk júliusban ment el a németvizslánk és ott volt még Micike, a tacsi lány. szeptember 11-én befogadtuk Cimbit, az akkor 11 hetes németvizsla kisfiút. menhelyi a szentem, altalás elől hoztuk el. rengeteg boldogságot jelent, teljesen más, mint a többi kutyánk volt. és hidd el: bármilyen fajtájú kutyust is viszel haza sosem fogod a másikat helyettesíteni vele. a fájdalom szépen lassan elmúlik. mi is egyre többet emlegetjük a volt kutyusainkat, néha még össze is hasonlítjuk őket a jövevénnyel, de a végső következtetésünk mindig az, hogy biztosan ők küldték nekünk a kiskrapekot :)

ha szeretnél németvizslát, akkor Cimbi tesója még menhelyen van. kemények és konokak a németvizslák, de jól korrigálhatóak. rengeteg mozgás kell nekik és egy kellőképpen következetes gazdi. ha úgy gondolod, akkor nézd meg:

[link]

Én sem tudtam túltenni magam a drágaságom halálán!

Németjuhászunk volt Jenyfernek hívták Jennnink!!!!hiányzol nagyon!!!!!És Hektorunk is aki még csak 5 éves volt!Kicsike hektor babánk szeretünk!!!!

Már 4 éve hogy elment, karácsony előtt lesz 1 héttel 4 éve!!!12 évesen halt meg, mellrákkal kezdődött, kiműtettük.a doki mondta hogy tokban van,és ha jól veszi ki akkor nem jön neki vissza többet.Hát nem vette jól ki!2 évre rá megint előjött, de akkor mindenütt. a hátán a mellében mindenhol!!!!azóta is mérges vagyok az orvosra!!!!!

És a Kis Hektorunk pedig 1 éve lesz hogy meghalt, szintén rákban, gyomorrákban:(hihetetlen hogy ez megtörtént!mindték kutyusunkal!!!!!az orvosok nem jöttek rá hiába vittem röntgenre, aztmondták azért fáj a lábacskája mert nagy kutya (németjuhász)és csonterősítő kell neki. adtam én neki mindent,de nem segített. Béres csepp sem ami kutyáknak való!

Rengeteget evett ,csak télen mikor hideg volt kint is rázta a hideg, és nem nagyon szaladgált csak járkált.

röntgen nem mutatott semit ki, a dokik csak találgattak hogy miért halt meg. rákra gondoltak.

De bizonyitani nem tudták mint jenikémnél.

az nap mikor meghalt..hát nem gondoltunk volna mert kijött reggel a kazánházból(ott volt az ágyikója )és alig birt menni. hivtam a dokit hogy megyünk. de nem várta meg, előző napokban is evett!!!nem hittük hogy ennyire gyorsan elveszitjük. 50 km re van a korház oda vittük volna. és véreset hányt vagyis habos véreset és jáj...

szóval bocsánat de muszály volt kiirni magamból!

De van kis tündár spisseim,és skótjuhászuunk és vizslánk akiket nagyon de nagyon szeretünk!és tervezem hogy ha kell ha nem megyünk vérvételre,mert mégegyszer nem akarom elvesziteni !!!!

Szia.

Ismerem, igazi maci kutya de lakásba túl nagy.

A vizsla se nem kicsi se nem nagy. Bár mondom eléggé idegenkedem egy új kutyustól,

viszont csak ők képesek megadni azt az önzetlen jókedvű szeretetet ami árad belőlük.

Igazából a vizsla felé húz nagyon a szívem.

Gondolkoztam még a golden retriever -en de neki hosszú a szőre. Aztán szóba került a labrador, de ő meg túl nagy.

Egy vizsla kislányra vágynék ők olyan okosak, és jóságosak. Kiskutyám csak a vizslát fogadta el feltétel nélkül játszótársnak, sosem volt velük bizalmatlan. Ezért is gondoltam rá. A gond az nagyon idegenkedem egy új kutyától, pedig nagyon szeretnék.

véletlenek, pedig nincsenek:)))) viszont rengeteg, akár fajtatiszta kölyök senyved menhelyeken, én a helyedben ezirányban keresném azt a véletlent. Ha van kedvenc fajtád, a fajtamentők is sokat tudnak segíteni.

Az első pireneusimat nagyon fiatalon baleset érte, fél évig csak tengtem lengtem, fizikális éreztem a hiányát, akkor eldöntöttük, hogy veszünk ebből a fajtából egy párt. Soha nem hasonlitottam őket össze, az első a mai napig a szívemben van, de az uj kutyák betöltötték a hatalmas űrt, ami bennem volt. Tizenkét évig voltak velünk......